Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-20 / 298. szám
^TsíÉPÜJSÁG 1984. december 20. FIATALOK FIATALOK FIATALOK Istmén nagy sikerrel szerepelt a szekszárdi néptáncegyüttes a megyeszékhely művelődési központjában, hétfőn este. A most bemutatott program egyes részei ismerősek voltak már a közelmúltból, hiszen azok szerepeltek a franciaországi vendégszereplésük anyagának itthoni bemutatásában is. A mostani meglepetés az utánpótláscsoport szerepeltetése volt. Ezekhez a gyerekekhez talán még közelebb áll a játék, mint a tánc, de hogy mindkettőhöz értenek, ezt bizonyították a bemutatott népi játékok és népszokások, és Lányi—Szabadi Regölés című kompozíciók. A közvetlen környezetünk tánckincsének bemutatásán A szekszárdi néptáncegyiittes névadó műsora Petter László kivül láthattunk rábaközi és szatmári táncokat is, a Hortobágyi pásztortáncokban a virtuóz tánctudást csodálhattuk. Kedves színfoltja volt a műsornak, amikor a legifjabbak köszöntötték az együttes búcsúzó tagjait, Bán Józsefet, Petter Lászlót és Szabó Zsoltot. Az együttes ezúttal keresztelőt is tartott: a Bar- tina nevet vette fel. Tehát a jövőben Bartina Néptáncegyüttes néven hallunk róluk. A zenekar ez alkalommal is szerepelt szólóprodukciókkal, s kitűnő hangulatot teremtettek. A program utolsó számát, a Tolna megyei táncszvitet most is vastapssal jutalmazta a közönség, amit a táncosok a szvit utolsó részének többszöri újra- táncolásával köszöntek meg. — sm — Fotó: Kapfinger Egyhetes önkormányzat a kollégiumban A diáktanács tagjai és intézetünk tanuló ifjúsága hetek óta izgalommal várta a nagy eseményt, az 1984. december 10-én hajnaltól december 15-én éjfélig tartó diák önkormányzati hetet. Igazgatónk dr. Dittert Jenő hittel és bizalommal lelkesített miniket diákokait erre a nehéz és nagyon kockázatos feladatra. Milyen is a kollégiumunk, ahol egy hétig mi diákok irányítottuk saját életünket? Megyénkben egyedülálló a mi kollégiumunk. Független, önálló intézmény, irányítás szempontjából nem tartozik egyetlen iskolához sem, de hat oktatási intézménnyel vagyunk szoros kapcsolatban. Itt tanul és él több, mint háromszáz diák, tanítóképzősök, óvodapedagógusok, Rózsa Ferenc szakközépiskolások, Bezerédj szakközépiskolások, Vendéglátó szakközépés szakmunkásképzősök, Ga- ray-gimnazisták, Csapó Dániel szakközépiskolások. Ezenkívül étkező vendégeink a III. sz. Általános Iskola kis diákjai is. Nagyon eltérő korosztályú, előképzettségű, eltérő műveltségű és érdeklődésű fiatalok lakunk együtt. Talán éppen ezért nagyon jól érezzük magunkat itt, amikor ennyi iskolából mind hazaérkezünk. Valóságos diákcentrum és diákfórum az intézményünk, hiszen majdnem minden iskola képviselteti itt magát. Nehéz feladat itt rendet és fegyelmet tartani, biztosítani a tanulás feltételeit és olyan programokat szervezni, amiben mindenki megtalálja a maga kedvére valót. Ezért volt igen nagy vállalkozás intézményünk történetében először az egyhetes — a szó legszorosabb értelmében vett — diákönkormányzat. Az igazgató, dr. Dittert Jenő írásos megbízással átruházta a „hatalmat” a DT-re. Nagyon komoly jogokat, kötelességeket és felelősséget kaptunk. Móró Tamás, a DT titkára erre a hétre a „diákiigazgatónk” lett. A DT többi tagjának — Ka- lányos István, Árvái Attila, Csonka Csaba, Vdda Károly, Tiborcz Mária, Biczi Erzsébet, Mayer Judit — meghatározott feladatai voltak az irányításban. Az egyes diákcsoportok tanácsának titkárai a csoport- vezető tanárok feladatait látták el, teljes jogkörrel és felelősséggel, ugyanis az igaz" gató erre a hétre tanárainkat felmentette a kollégiumban történő munkavégzés alól, lakásukon láttak el készenléti ügyeletet. Bennünket és diáktársainkat fantasztikus izgalom fogott el. Vajon eleget tudunk-e tenni a megbízatásnak? Megfelelünk-e ennek a nagy bizalomnak? Előre kidolgozott tervünk volt. A szokásos hétköznapi programjaink mellé színes programjaink mellé színes programokat iktattunk. Volt filmvetítés, egyik este hangverseny-bemutatót tartott saját zenekarunk. Közös küldöttgyűlést tartottunk a főiskolásokkal és két disco-est volt ezen a héten. Váratlan eseményekben is magunk intézkedtünk, ha szükségesnek mutatkozott fegyelmeztünk, dicsértünk és büntettünk is. Naponta vezetőségi ülést tartottunk a DT-vel és az igazgatóval, ahol tájékoztattuk egymást, megvitattuk az elmúlt eseményeket és megbeszéltük a másnapi feladatokat. Véleményünk, tanulótársaink és az intézet dolgozói véleménye szerint példás fegyelem, rend, jó tanulás és jóleső gazdag program volt intézetünkben ezen a héten. M. T. Ifjúsági parlament A „Gőgösben" (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium ifjúsági parlamentjén a napirend elfogadása után a vendégek és a diákok meghallgatták Gelencsér József igazgató tájékoztatóját. A többi között az alábbiakat mondotta: Az elmúlt ifjúsági tanácskozáson 21 hozzászólás hangzott el. A szabad szombat bevezetése általános túlterheléshez vezetett, függetlenül attól, hogy az iskola és a kollégium is egyaránt jól felszerelt. Jelen pillanatban négy számítógéppel rendelkeznek, s így lehetővé vált, a számítástechnika oktatása. A magas színvonalú oktatói munkát mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt évi 3,6 tanulmányi átlag, és az egy százalékot el sem érő bukás! A tehetséges tanulókkal szervezett keretek között foglalkoznak. Az érettségizettek 75 százaléka jelentkezik felsőbb iskolába, és ilyen arányban is nyernek felvételt. A tanárok nagy gondot fordítanak az ifjúság olvasóvá nevelésére, s _erre lehetőséget is ad a 18 000 kötettel rendelkező könyvtár. Évente a vásárlásra 30 ezer forintot fordítanak. A sportolás és a testedzés lehetőségei kitűnőek, a felszerelés is, de ezzel nem áll arányban a sportoló fiatalok száma, a tömegsportban még kevesebben vesznek részt. Az Ifjú Gárda a megyei élvonalban van, az iskola énekkara tavaly ezüst minősítést kapott. Egymás után négyszer nyerte el a kollégium az arany minősítést. A diákok nagy figyelemmel hallgatták a beszámolót, N a A naki Dózsa Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet vezetősége az elmúlt hét péntekjén adott számot az ifjúságpolitikai határozat értelmében az előző parlamenten elfogadott intézkedési terv végrehajtásáról. A szövetkezet klubjában megtartott tanácskozáson Cink Béla elnök ismertette a vezetőség beszámolóját, amelyben többek között az alábbiakról szólt. A gazdaság termelésszerkezete kialakult, változtatást nem terveznek. Ebben az évben a két jégverés ellenére rekorderedményeket értek el. Valamennyi munkahelyen meghatározó a fiatalok helytállása. A vezetés mindent a tájékoztatót, majd maguk is elmondották a véleményüket, észrevételeiket. Ezek, a nagyobbrészt jogos kívánságok szinte átfogják az iskolai és a kollégiumi életet, a diákság mai problémáit tükrözik. A felszólalásokból, nagyobbrészt kívánságokból a fentiek igazolására kiragadtam néhányat. Miért kötelező mindenkinek három fakultatív tárgyat választani, holott sem a további pályaválasztáshoz, sem a további tanuláshoz erre nincs szüksége? Viszont nagy problémát jelent, hogy nevelési alapismeretekből nem lehet érettségizni, pedig a tanító- képzős felvételin fontos lenne... Az igaz, hogy az iskola könyvtára sok kötettel rendelkezik, de hiányzik a katalógus, ami a könyvek kiválasztását megkönnyítené. Itt elhangzott mindjárt a javaslat is, hogy a diákok segítenek elkészíteni. Az iskola rendelkezik újsággal, de van-e akadálya annak, hogy iskolárdió is működjön? Nem megoldott minden évben az ifjúság őszi munkája. És visszásnak tűnik, hogy ebből a bérből levonják az SZTK- járulékot és a nyugdíjjárulékot. Az iskola vezetésének gondolkoznia kéne azon, hogy a gyors- és gépírást, mint fakultatív tárgyat érdemes lenne bevezetni. Majd néhányan javasolták, hogy szükséges volna a számító- géppark további bővítése, több újságot (magasabb példányszámot) kgpjon az iskola, s a kollégisták többször használhassák a tornatermet. KONRAD ZSOLT kon megtesz és megad azért, hogy a megbízhatóan, jól dolgozó fiatalok megtalálják számításukat. A beszámoló, majd az intézkedési terv ismertetése után a fiatalok kérdései, hozzászólásai következtek. Beszélték a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeiről, de arról is, hogy a napi fárasztó munka után nemigen van kedvük szórakozni. Elmondták, a legnagyobb gond az, hogy a fiatal házasok lakáshoz jussanak. A válaszadás során a termelőszövetkezet elnöke ismertette mindazokat a kedvezményeket, amelyeket, a gazdaság fiataljainak biztosítani tud. Bevált az új ösztöndíjrendszer Évszázados hagyományai vannak hazánkban a tanulmányi ösztöndíjak adományozásának. Egykoron a maguknak a későbbiekben jó gazdatisztet, jószágkormányzót, az általuk alapított iskolába tudós professzort akaró főurak, később ugyanilyen céllal híres iskolavárosaink — Debrecen, Nagyenyed, Pápa, Sárospatak — alapítottak ösztöndíjakat, de mintegy száz esztendővel ezelőtt mecénássá lépett elő az állam is. A negyvenes évek második felétől végbement kultúrfor- radalom új, s nagyobb feladatokat rótt a népi államra az új értelmiség képzésében, az iskoláztatás feltételeinek újrateremtésében. Harmincöt éve annak, hogy a nagy társadalmi átrétegződés során munkás- és parasztfiatalok is eljuthattak az egyetemekre, főiskolákra. Az a tanulmányi ösztöndíjrendszer, amely 1982 decemberéig — legalábbis alapelemeiben — érvényben volt, akkortájt alakult 'ki. A hallgatók anyagi támogatási rendszere azóta elöregedett, nemcsak az adható pénzösszegeket kellett megemelni két évvel ezelőtt, hanem meg kellett változtatni a juttatási mechanizmust is. Olyan furcsa helyzet állt elő a nyolcvanas évek elejére, hogy lényegében a hallgató nem tudta, milyen összeget, mikor, s miért kap. Tisztázni kellettt — újból — a jogosultságot is, hiszen egy — esetleg több éves — kereseti igazolás önmagában nem nyújtott már elégséges alapot a támogatásra. Megérett a változtatásra a tanulmányi ösztöndíj folyósításának feltételrendszere is, hiszen e téren általánossá vált, hogy a jobb anyagi körülmények között élő, a művelődési, kulturális lehetőségeket adottságaiknál fogva jobban kihasználni tudó családok gyermekei a jobb tanulók. Az ösztöndíjrendszer legutóbbi módosításáig sem az ifjúsági szervezetnek, sem más jellegű hallgatói kollektívának nem volt beleszólásuk abba, hogy mennyi ösztöndíjat is kaphasson társuk. Előfordulhatott, hogy jól tanuló, de önmagát a közösségi munkától távol tartó, jóformán antiszociális viselkedésű hallgató magasabb összegű ösztöndíjat kapott, mint az a társa, aki jól elvégzett tanulmányi munkája mellett sokat tett a közösségért is. Amikor a kormányzat elhatározta, hogy megváltoztatja az ösztöndíjrendszert, többirányú feladatot kellett megoldania egyszerre. Meg kellett oldani, hogy olyan összeghez jusson a hallgató tanulmányi ideje alatt, amivel már gazdálkodni tud, ami alkalmas arra, hogy minimális szülői támogatással fenntarthassa magát. (A Központi Statisztikai Hivatal és egyes szociológiai vizsgálatok szerint egy-egy hallgató évi negyvenezer forintba kerül szüleinek, azaz: a diploma körülbelül kétszázezer forintba kerül a családnak.) Ügy kellett kialakítani az állami támogatás rendszerét, hogy viszonylag tág lehetőséget biztosítson a hallgatóknak a különböző szociális juttatások közötti választásra: Igénybe veszi-e a kollégiumot, ha igen, az intézmény esetleg több kollégiuma közül melyiket, az olcsóbbat vagy a drágábbat? Kell-e a diáknak menzajegy, vagy a kapott pénzből maga kívánja megoldani étkezését? Ilyen szempontok messzemenő figyelembevételével alakult ki az új ösztönzőrendszer, amit 1982-ben vezettek be. Két évvel ezelőtt a magyar egyetemeken és főiskolákon 63 ezer hallgató tanult, akik közül valamennyivel több, mint 59 ezer volt részesíthető az új rendszerű, új nevű, úgynevezett általános ösztöndíjban. Az új rendszerű ösztöndíjat az 1982/83- as tanév első félévében 25 000 hallgató élvezhette, de mert az első éves hallgatók az első félévben nem kapnak általános ösztöndíjat, számuk öt hónap után hozzávetőleg hétezerrel megemelkedett. Átlagosan 37 000 azoknak a hallgatóknak a száma évente, akik szociális támogatást kapnak az egyetemtől-főisko- lától. A szociális támogatás összege viszont már az első félévben is folyósítandó. Az új rendszerben is döntő szempont a hallgatót eltartó család szociális helyzete, a családban az egy főre jutó jövedelem. Ez a jelenlegi számítások szerint egy helyben, az intézmény székhelyén lakó hallgató családjánál átlagosan 3.600 a vidékieknél 4300 forint. E két szám úgynevezett számított minimum, ami lényegében azt jelenti, hogy a hallgató annyi szociális ösztöndíjban részesítendő, hogy ez az összeg juthasson egy főre az illető családjában. Ez a rendszer így már elég tág diferenciálási lehetőséget kínál, s nagyobb anyagi segítséget jelent a családoknak is. Természetesen megmaradt a hallgatók tanulmányi ösztöndíja is. A két ösztöndíjfajta együttesen képezi az általános ösztöndíjat, ami egy jól tanuló, családon belül átlagos anyagi viszonyok között élő hallgató esetében elérheti a 2900 forintot. Ebből az ösz- szegből a hallgató maga fizeti a kollégiumi díjat — esetleg az albérletet, amihez az ösztöndíjon kívül külön kiegészítést kaphat — és az étkeztetését, s egyben választási lehetősége is van: igénybe veszi-e ezeket, vagy pénzt kíván, amiből jó belátása szerint gazdálkodik. Kétségtelen, hogy vannak, ennek az új ösztöndíjrendszernek is hiányosságai, de az eddig eltelt két tanév azt bizonyította, hogy jobb és demokratikusabb a réginél, jobban figyelembe veszi a család anyagi lehetőségeit ás a hallgató egyéni teljesítményét, érdekeit. HEGYES ZOLTÁN A kalap jelképes átadása
