Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-20 / 298. szám
2 c NÉPÚJSÁG 1984. december 20. Az Országgyűlés téli ülésszaka elfogadta az 1985. évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) emeljük. Folytatjuk emellett az állami bérlakások felújítását, az ehhez adott támogatás 16 százalékkal fog növekedni, Erőforrásaink természetesen végesek. A közoktatás, az egészségügy és a lakásépítés előtérbe helyezése szükségszerűen azzal jár, hogy más, egyébként jogos igények kielégítésére nem jut elégséges erő, s ez még inkább a takarékos gazdálkodásra ösztönöz. Az állami költségvetés jövőre is biztosítja az ország védelmi képességének megőrzéséhez, nemzetközi kötelezettségeinkkel és gazdasági lehetőségeinkkel összhangban álló fejlesztéséhez szükséges eszközöket. — Az 1985. esztendő kiemelkedő politikai események éve lesz. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa és a felszabadulás 40. évfordulója számvetésre és új feladatok kitűzésére kötelez bennünket. Tudjuk, hogy terveink és tetteink egyaránt jövőt és sorsot formálnak. Elsősorban rajtunk múlik, hogy olyan lesz-e a jövő, úgy alakul-e a sorsunk, amint ezt szeretnénk. Elképzeléseink megvalósításához valamennyi honfitársunk alkotó közreműködésére, céltudatos cselekvésére van szükség — mondotta befejezésül a pénzügyminiszter, s kérte az Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el az előterjesztett törvényjavaslatot. Az 1985. évi állami költségvetés bevételei és kiadásai Bevételek Md Ft növ. ütem százalékban Vállalati befizetések 404,6 6,6 Forgalmi és fogyasztói adók 91,0 4.0 Lakossági befizetések 52,1 16,2 Költségvetési szervektől Nemzetközi és egyéb 50,1 2,4 forrásokból 10,0-2,2 összes bevétel 607,8 6,5 Hiány 2,5 —28,6 Kiadások Md. Ft növ. ütem százalékban Felhalmozásra Támogatások és 58,7 0,5 adóvisszatérítések Költségvetési szervek 141,2-1,8 kiadásai Ebből: 202,0 9,8 eü. és szoc. intézmények oktatási, kulturális, kuta39,2 13,9 tási és sportszervek 64,0 11,8 Társadalombizt. kiadások 131,7 9,2 Egyéb kiadások 76,7 13,3 összes kiadás 610,3 6,2 A vita Harmat László (Szabolcs-Szatmár m., 4. vk.), a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat újfehértói állomásának igazgatója az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója beszámolt arról: az országgyűlés állandó bizottságai részleteiben, a terv- és költség- vetési bizottság pedig ösz- szességében vitatta meg a Magyar Népköztársaság 1985- re javasolt költségvetését. A felszólalások helyzetünk reális ismeretéről tanúskodtak, a képviselők a költségvetést kivétel nélkül elfogadásra ajánlották. A terv- és költségvetési bizottság — összegezve a bizottságok megállapításait is — az 1985. évi költségvetést változatlan formában elfogadásra ajánlja — mondotta Harmat László, majd így folytatta: — Az 1985. évi terv feszültségeink minden gócpontján minőségi változásokkal számol, amelyeket ugyan a szabályozórendszer módosulásai kiválthatnak, de aligha remélhető, hogy az egész év során ezek éreztetik kedvező hatásukat. Külpiacainkon nem számíthatunk kedvező fordulatra, terveink is tartalmaznak feszültségeket, ezért népgazdaságunk minden területén aktív gazdaságszervező tevékenység, következetesen jó munka szükséges ahhoz, hogy a jövő évi költségvetésünk előirányzatait teljesíthessük. Kelemenné Balogh Katalin (Szabolcs m., 8. vk.), a nagy- kállói II. számú Általános Iskola tanára fölhívta a figyelmet: napjainkban Szabolcsban ismét növekszik az elvándorlás, csökken az aktív keresők száma. Ugyanakkor a demográfiai hullám Szabolcsban ma nagyobb gondot jelent, mint az ország más részein. Hegedüsné Hargitai Ágnes (Borsod m., 6. vk.), a Diósgyőri Gépgyár szerkesztési osztályának vezetője kérte a kormányzatot, hogy a VII. ötéves terv előkészítésénél mérlegelje Miskolc lakás- helyzetét, és a város kapjon nagyobb anyagi lehetőséget arra, hogy a következő tervidőszakban növekedhessék a telepszerű, többszintes lakások építése. Miskó István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a tiszakécskei városi jogú Nagyközségi Tanács elnöke szerint a jelenleg érvényben lévő költségvetési tervezés bázisrendszerű módszere hátrányos helyzetbe hozza és tartja azokat a településeket, ahol az intézményeket társadalmi munkával, takarékosan teremtették meg. Ezek kevesebbe kerültek, mint a központi forrásokból megvalósult létesítmények, emiatt az érték után képződött fenntartási alap is kevesebb. Petri Cábor (Csongrád m., 6. vk.), egyetemi tanár felszólalásában egészségügyünknek a változó körülményekhez igazodó, kívánatos szerkezeti átalakítását vázolva hangsúlyozta: jelentős és a jövőbe mutat az egészségügy vezetőinek az a szándéka, hogy a közigazgatási határokra tekintet nélküli regionális átrendezést hajtanak végre. Az idősekről való társadalmi gondozás kapcsán indítványozta új biztosítás intézményes bevezetését. Verdes Mihályné (Hajdú m., 7. vk.), a Debreceni Ruhagyár nyíradonyi üzemének raktárosa a termelőüzemek és szakszövetkezetek helyzetével, gondjaival foglalkozott. Javasolta, az illetékes szervek vizsgálják meg a pénzügyi gondokkal küzdő, veszteséges üzemek hitelterhei befagyasztásának, a kamatok mérséklésének lehetőségeit. Léderné dr. Faragó Margit (Szolnok m., 4. vk.), a Szolnok megyei Tanács V. B. Hetényi Géza kórházának szemészszakorvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a kórházi beruházások nem készülnek el az eredetileg elhatározott időre. A késedelem oka azzal is magyarázható, hogy a beruházó, a leendő üzemeltetők, a tervezők és a kivitelezők nem közös érdekeltségi rendszerben dolgoznak. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép érdi vállalatának igazgatója szóvá tette, hogy Pest megye és szűkebb választókörzete Érd város súlyos ivóvíz-ellátási és csatornahálózati problémákkal küzd. Kérte az illetékeseket, részesítsék megfelelő anyagi támogatásban az erre irányuló fejlesztési törekvéseket. Ezt követően Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos beszéde Faluvéei Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese (Telefotó) — A törvényjavaslatból és az eddigi vitából egyaránt az tűnik ki, hogy jövő évi tervünk és költségvetésünk — miközben élénkülő fejlődést ígér —, nagyobb követelményeket támaszt és több kockázatot rejt magában, mint a közvetlenül megelőző években — hangsúlyozta elöljáróban. Mint ismeretes, a VI. ötéves terv időszakában gazdaságpolitikánk homlokterébe azt a célt állítottuk, hogy helyreállítjuk és megszilárdítjuk a népgazdaság egyensúlyát, ezen belül a külgazdaság egyensúlyát, s társadalmi méretekben megőrizzük az életszínvonalat. Ez a gazdaságpolitika — az egész társadalom áldozatos munkája révén — figyelmet érdemlő eredményekkel jár. Sikerült megállítani a konvertibilis adósságállomány növekedését, sőt a legutóbbi három évben elért — átlagosan 500—600 millió dolláros — külkereskedelmi aktívum révén ahhoz is hozzákezdhettünk, hogy csökkentsük adósságainkat. Csaknem teljesen kiegyensúlyozottá vált a rubel elszámolású kereskedelmi forgalmunk. Eközben termelőerőink — ha szerény mértékben is — tovább fejlődtek. Ennek a gazdaságpolitikai szakasznak váratlan és különösen nagy próbatétele volt az az 1981 végétől kezdődő — mintegy másfél évig tartó — időszak, amikor a nemzetközi pénzpiaci folyamatok hirtelen változásai miatt kemény harcot kellett folytatnunk azért, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Minthogy a magas kamatlábak miatt a tervezettnél számottevően több fizetési kötelezettségnek kellett eleget tennünk. A szükséges kiviteli többletet úgy érhettük el, hogy az elmúlt években mindvégig és meglehetősen nagy arányban mérsékeltük a beruházásokat. De még így sem sikerült megőrizni a reálbér átlagos színvonalát. A jövedelmek arányai a különféle rétegek és csoportok között nem egészen úgy alakultak, mint ahogyan gondoltuk: különösképpen a fiatalok, a többgyermekes családok és a nyugdíjasok egy részének helyzete vált nehezebbé. A nehezítő körülmények ellenére bekövetkezett fejlődésről a következőket mondotta Faluvégi Lajos: A nettó nemzeti termelés a tervidőszak végéig 10—11 százalékkal fogja meghaladni az 1980. évi színvonalat, s ez évi átlagban mintegy 2 százalékos növekedési ütemet jelent. Az ipar termelése 12—13 százalékkal, kivitele ennél gyorsabban nő, miközben kevesebb importanyagot használ fel, s az itt dolgozók létszáma is csökken. A mező- gazdasági termékek termelése 12—14 százalékkal növekedik majd. Néhány termékből máris túlhaladtuk az ötéves tervben a jövő esztendőre előirányzott termés- mennyiséget. Az idén mező- gazdasági üzemeink több mint 15 millió tonna gabonát termeltek, holott egy évvel ezelőtt többen vitatták, hogy ez elérhető. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy exportunk 1985- ben az összes hazai termék értékéhez mérve meghaladja annak 45 százalékát. A népgazdaság kiviteli többlete folyó áron eléri az összes hazai termék 4 százalékát, ami 35—40 milliárd forintot jelent. Számottevően javult az állami költségvetés egyensúlya, s valamelyest a munkaerőpiac és a beruházási piac egyensúlya is. A belföldi fel- használás kényszerű mérséklése mellett meg tudtuk védeni legfőbb társadalmi vívmányainkat, elsősorban a teljes foglalkoztatottságot és a szociális biztonságot. Nagyjából sikerül megőriznünk a belföldi áruellátás színvonalát, megvalósul a lakásellátás és az oktatás programja. — Kedvező, hogy a magyar népgazdaság külgazdasági egyensúlya ma szilárdabb, nemzetközi megítélésünk jónak mondható, a külgazdasági feltételek azonban továbbra is erősen szorítanak. 1985-re sem tervezhettünk merőben más karakterű gazdasági fejlődést, mint amilyent erre az évre terveztünk. Mégis, eddigi eredményeink és tapasztalataink alapján, valamint előremutató gazdaságpolitikai törekvéseink jóvoltából módunk nyílik bizonyos változtatásokra. Az 1985-ös népgazdasági terv legfontosabb céljai, törekvései közül az első az, hogy a külgazdasági egyensúlyt javítanunk kell. Most az adósságállomány további csökentését állítottuk előtérbe, mégpedig azért, hogy jövőbeli adósságszolgálati terhein- ket — a törlesztést és a kamatot — mérsékeljük, és ily módon is bővítsük forrásainkat a gazdaság élénkebb ütemű fejlesztésére. Jövőre megállíthatjuk a reálbérek csökkenését. Ez kedvezően hat majd a társadalmi közérzetre. Megállhat ugyanakkor a beruházások több éve tartó csökkenése is, sőt a gazdaság legfontosabb területein valamelyest növekedhet a korszerű technika behozatala — ha nem is minden igényt kielégítő mértékben. Az előbbi célokat egyidejűleg csak úgy érhetjük el, ha a múltbelinél nagyobb mértékben javul népgazdaságunk teljesítőereje s ha erre alapozva az elmúlt évekre jellemzőhöz képest valamelyest élénkül a termelés. Ez azonban elsősorban attól függ, hogy javul-e az exportkészség, ami nemcsak jobb termékeket, hanem kisebb ráfordításokat is feltételez. Feltétlenül szükség van arra, hogy nagyob teljesítményekre mozgósítsuk a dolgozó kollektívákban rejlő alkotó energiákat, teljesebben kibontakoztassuk a megújulásra való készséget. Mindezeket a törekvéseket szolgálja a gazdaságirányítási rendszer 1985-ben megkezdődő átfogó korszerűsítése A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése összefüggő folyamat, s ebben 1985-ben nagy lépéseket teszünk előre. Az MSZMP Központi Bizottságának az irányítási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó állásfoglalása egyértelműen kifejezi azt, hogy ki kell tágítani a vállalati önállóság körét, egyidejűleg nagyobb követelményeket állítani a gazdálkodás elé, s mindennek hatásosabb állami irányítással kell párosulnia — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. A gazdálkodó egységekben a gazdasági környezetre érzékenyebben reagáló, de egyidejűleg előrelátóbb gazdálkodást erősítik a bevezetendő új vállalati irányítási formák. Fontos, hogy mindenütt sikerüljön olyan működőképes belső mechanizmusokat, vállalkozási és döntési formákat kialakítani, amelyek alapján a megújított vállalatvezetés már rövid időn belül önállóbban és eredményesebben tud tevékenykedni. Az új vállalatvezetési formák zökkenő nélküli bevezetését szolgálja, az átalakulás mikéntjéről és menetéről szól a SZOT elnökségének és a kormánynak a közelmúltban megjelent együttes iránymutatása, amelynek végrehajtása a vállalati kollektívák nagy társadalmi erőpróbája lesz. A szabályozórendszer módosításával lehetővé tesszük, hogy a vállalatok a kapujukon belül is, de azon túl is szabadabban mozgathassák a termelési tényezőket. Azt pedig elvárjuk, hogy mindezeket figyelembe véve igazítsanak belső önelszámolási és érdekeltségi rendszerükön. Üj lehetőségek nyílnak a műszaki fejlesztés meggyorsítására is. Egyensúlyi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy már jövőre csökkenjen a jövedelem-központosítás, bár a korszerű gépek és berendezések behozatala 1985- ben nagyobb lehet. Ha fokozatosan is, de lényegi változást jelent, hogy az amortizáció teljes egészében a vállalatoké marad, s a fejlesztési alapot terhelő különféle elvonásokat ésszerűbb adó, a felhalmozási adó helyettesíti. Emellett a jövő évtől kezdve a bank- és a hitel- rendszer átalakítása révén vállalataink a mostaninál több választási lehetőséget kapnak arra, hogy jó elgondolásaik, kezdeményezéseik megvalósítására kiegészítő pénzügyi forrásokhoz jussanak. Nem elég átalakítani a technológiát, kicserélni a gépeket. Ennek azzal is együtt kell járnia, hogy korszerűbb, piacképesebb termékszerkezetet alakítsunk ki. Ahhoz, hogy korszerű technikát fejlesszünk ki és alkalmazzunk, ahhoz, hogy megújítsuk és korszerűsítsük berendezéseinket, gyártmányainkat, felkészült, erkölcsileg és anyagilag megbecsült szakemberekre van szükség. Faluvégi Lajos ezután arról szólt, hogy a kormány kiemelt programjai a jövőben jobban találkoznak a vállalatok és a dolgozók érdekeltségével, majd az 1985. évi terv szempontjából meghatározó fontosságú kérdésre, a vállalatok exportképességének javítására tért ki. Mint mondotta, a népgazdasági terv azzal számol, hogy a kivitel 5—6 százalékkal növekszik majd. Ez valóban nagyon feszített feladat, mert nehezen elért és lehetőségeinkhez mérten viszonylag magas szintről kell továbblépnünk, mégpedig úgy, hogy egyidejűleg az export gazdaságossága is javuljon. Evégett meg kell változtatni az export szerkezetének mai arányait: abban növekednie kell a feldolgozóipari termékek részarányának. A minőséget, a választékot, a csomagolást és a piaci munkát javítva, termékeinket jobb áron kell tudnunk értékesíteni. A jövő évi ár-, bér- és szociálpolitikai előirányzatokról szólva Faluvégi Lajos rámutatott: Ha azt akarjuk, hogy a teljesítmények növekedjenek — márpedig ez mindenkinek érdeke —, hatásosabbá kell tennünk az anyagi ösztönzést. Ám 1985- ben az ösztönző keresetszabályozás csak akkor működtethető hatásosan, ha az eddiginél nagyobb lesz a vásárlóerő-kiáramlás. Az elmúlt években a korábban megszokottnál gyorsabban emelkedtek a fogyasztói árak. Ennek vannak fájdalmas szociális hatásai, s ezeket enyhítenünk kell. A kormánynak az a törekvése, hogy a következő években az áremelkedést fokozatosan mérsékelje. A vásárlóerő és az árualap egyensúlya — amelynek fenntartása változatlanul össztársadalmi érdek —, továbbá az árrendszer korszerűsítése és a támogatások leépítése a jövő esztendőre is szükségessé tesz alapvető cikkeket érintő áremelést. De ezt igyekszünk a korábbi éveknél szűkebbre fogni, és a leginkább rászorulók körében ellentételezni. Az elhatározott népesedés- politikai intézkedésekkel csaknem 3 milliárd forint éves kötelezettséget vállaltunk a költségvetésből. Ezzel kapcsolatosan érthető, hogy az ár, a bér, és a szociálpolitika kérdéseiben viták is voltak a kormány és az érdekképviseleti szervek között. (Folytatás a 3. oldalon.)
