Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-19 / 297. szám

1984. december 19. KÉPÚJSÁG 5 Azt gondolom, rövid definiálás is elég ahhoz, hogy a cím szavainak jelenté­sét megmagyarázzuk. Az Értelmező kézi szótár szerint az év szavunk azt a 12 hónapból, 365 vagy 366 napból álló időszakot jelenti, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. Közismert az is, hogy az év január 1-től december 31-ig tart. A vég szó jelentése még ennyi ma­gyarázatra sem szorul, hiszen ismert. Oldalunkon egy év - 1984. - egyéni és kollektív sikereiről, gond­jairól szólunk. fiz eu sikere Eredményeink képekben Fogadkozunk Csatádban, munkahelyen, településen, megyében Dr. Nagy Elemérné, az Ál­lami Biztosító megyei igaz­gatóságának személyzetise: — Egy szülő boldog, ami­kor sikert ér el a gyereke. Még akkor is nagy az öröm, amikor úgymond hétköznapi sikerekről, azaz munkájából, a mi esetünkben a tanulás­ból adódó sikerekről van is szó. Tehát: a lányom idén érettségizett, majd fölvették Nyíregyházára, a tanárképző főiskola orosz-történelem szakára... Az én munkahe­lyem ? Egy évvel ezelőtt vál­toztattam meg. S ez az egy év volt a tapasztalatok gyűj­tése és a beilleszkedés éve. Boldog vagyok, mert úgy ér­zem, hogy sikerült beillesz­kednem. Persze, ebhez hoz­zájárult az itteni jó légkör is. Mit is mondjak Szek- szárdról? Talán a Művésze­tek Házának átadása volt számomra a legnagyobb öröm. Szeretek kiállításokra járni — tehát egy nagy le­hetőséggel gyarapodtunk e té­ren is. No és a megye? A rossz időjárás ellenére is ki. tett magáért mezőgazdasá­gunk. Jó eredményeket ér­tek el. Külön is örülök, mert nekem a mezőgazdaság a „szívem csücske”. Dr. Péter Gergely, a szek­szárdi Városi Tanács igazga­tási osztályának vezetője: — Két fiam van, amolyan katonapalánták. Mindketten középiskolásaik: a nagyobb ebben a tanévben érettségi­zik, a másik harmadikos. Jól tanulnak, egészségesek. Az utóbbival szerencsére nálunk a családban nincsen gond... Korábban a járási hivatal­ban, most a városiban va­gyok osztályvezető... Örülök, hogy az átszervezés szinte zökkenőmentes volt, sikerült már a helyi viszonyokat meg­ismernem, ebben a munka­társaim sokat segítettek. Lak. helyemhez, Szekszárdhoz erősen kötődöm munkám ré­vén in. Tudja, micsoda öröm lakásokat kiutalni ? Mióta osztályvezető vagyok, közel ötven alkalommal tettük. A „megyei szintű örömöm” is Fillér Ferenc, a Húsipari Vállalat rakodómunkása: — A magánéletemben csak öröm ért, gyerekünk szüle­tett. Ami viszont nem sike­rült, az biztosan másoknak is sok bosszúságot okozott. Bérelt földön OTP-köl- csönnel szőlőt telepítettünk, már ebből is látszik, hogy hosszú távon gondolkodtunk, terveink vannak. Amint visszafizettük a telepítési kölcsönt, egy kis tanyát sze­rettünk volna építeni. Az anyaghiány azonban meg­akadályozta még az elkezdé­sét is. Időközben lassan az építési engedélyünk is lejár. Sok bosszúságot okoz az ilyen kényszerhelyzet az em­bereknek. Az lenne a jó, ha mindig kapni lehetne azt, amire éppen szükség van. Talán majd jövőre több sze­rencsénk, illetve építőanya­gunk lesz. .. Hohsteiger Mihály, a Szek­szárdi Állami Gazdaság áru­forgalmi vezetője: — Az én csalódásom már tízéves, nem közvetlenül kapcsolódik az 1984-es évhez. Tíz évvel ezelőtt anyagbe­szerzőként kezdtem, ami ak­kor gond volt, ma is az. Az anyagbeszerzés ebben az or­szágban általában is nehéz szakma, hát még ha akadá­lyozzák is. Némely monopolhelyzetben lévő cég úgy tesz, mintha szívességet gyakorolna, ha kiadja az anyagot. Reggel hatkor indul a ko­csink Budapestre, ha megér­kapcsolódik munkámhoz. Örülök, hogy ebben a me­chanizmusban is megtaláltuk egymást a megyével, a me­gyei szervek sokat segítenek nekünk. Igazán jő az együtt­működés, mely a jövőnk alapja. Persze, az átszerve­zést követően keveset tud­tunk segíteni a községek­ben dolgozó kollégáinknak. Iker Gyula, a felsönánai Kossuth Mgtsz műhelyveze­tője: — Családunkban a legna­gyobb sikert az jelentette, hogy befejezéshez közlekedik az 1982-ben megkezdett épít­kezésünk egy nyolclakósos sorházban. Az utolsó simítá­sokat végzik a szakemberek. örülünk, hogy Felsőnána határában van a megye kö­zepe. Az ősszel szervezett béketúra eredményessége to­vábbi közös munkára ösztö­nöz bennünket, mivel szeret­nénk, ha kirándulóhely len­ne ez a szép vidék. Az ifjú­sági parlamentben a fiatalok társadalmi munkát ígértek, és ahogy ismerem őket, az ígéretet tettekre is váltják. Kétszeres kiváló termelő- szövetkezet a miénk. Az ed- . digi eredményekre alapozva „megcéloztuk” az idén is a kiváló címet. A termésered­mények, valamint a termelő- szövetkezet pénzügyi helyze­te azt bizonyítja, hogy biza­kodásunknak jogos az alap­ja. Újságolvasó ember lévén megyénk sikerét mezőgazda­ságunk eredményei mellett abban is látom, hogy m5r üzemel Pakson a II. reaktor, valamint Szekszárd és Bony- hád „gázt” kapott. Ezek mind országos eredmények, országos sikerek is. Tóth Sándorné tamási nyugdíjas: — Ebben az évben lettem nyugdíjas és örülök annak, hogy jó erőben, egészségben tölthetem a megérdemelt pi­henésemet. A mi családunk­ban a sikert az jelenti, hogy Sándor fiamat — elismerve az eddig végzett munkáját — A Szekszárdi Mezőgép fő­kezünk, minimum két órát várni kell, aztán állnak szó­ba velünk, majd végre meg­kapjuk a pecsétet, minden papír rendben, de akkor ki kell menni a telepre, vala­hova a városon kívül. Ott minden kezdődik elölről, még jó, ha közben nem lesz két óra, mert akkor már be sem engednek bennünket. Előfordult, hogy százötven­kétszáz kilométert utaztunk hiába, csak azért, mert az Éptek vagy a Vegytek ügy­intézői lélek nélkül dolgoz­tak. Nem kellene sok ahhoz, hogy ez a helyzet megváltoz­zék, csak egy kis emberség. Bosszant az is, hogy apró­ságok miatt állnak a gépek, a termelés, mert ha van nagy csavar, akkor nincs kicsi, vagy fordítva. A fogyasztók városi tanácsának vagyok a vezetője, ebben a minősé­gemben a legnagyobb csaló­dás, ami ért, kapcsolódik az előbbiekhez. Rájöttem ugyanis, hogy ami hiány­cikk, az is kapható, csak nem mindenütt, és nem minden­kinek. író Lajosné, a Szekszárdi Városi Óvodai Igazgatóság vezetője: — Átlagos év volt. Az óvo­dai igazgatóság dolgai rend­ben mentek, nem mondhatok semmi különöset, a magán­életemben sem következett be fordulat. — És a társadalmi mun­kában? mérnökévé az idén nevezték ki. Siker az is, hogy a na­gyobbik lányom munkáját elismerik, megbecsülik és az is, hogy a kicsi lányom, a Zsuzsi, jól tanul. A tudomá­nyos technikai úttörőszemle megyei döntőjén a legjobb tizennégy között végzett és bejutott az országos döntő­be. Örülök, hogy nyugdíjas­ként tovább dolgozhatom a Kop-Ka Áfész által üzemel­tetett úttörőházi büfében. Az örömöm azért jogos, mert nagyon szeretem a gyereke­ket és jó közöttük dolgozni. Jelentős „hazai”, megyei, de országos eredménynek tar­tom, hogy Tamási város lett, mert az itt élő emberek munkájának az elismerését is jelenti... Aztán sikernek tartom településeink fejlődé­sét is. Jólesik látni a sok új házat, a korszerűsödő köz­ségeket. Antal György, a zombai ta­karékszövetkezet ügyvezető­je: — A mi családunkban az idén nem volt semmi siker­telenség, mivel amit tervez­tem, „bejött”. Majdnem min­den építőanyagot megkap­tam, ami az új családi há­zunk építéséhez kell. Mun­kahelyem sikerét úgy tud­nám jellemezni, hogy ilyen jó év még nem volt. Nyolcmillió­val növekedett a betét és több mint tizenhárom mil­lió forint kölcsönt tudtunk folyósítani. Ez óriási siker­nek számít. Érdekesség és egyben jellemző is, hogy no­vember, december hónapban nő leginkább a betétállo­mány. Megyénk sikerének is lá­tom azt, hogy Zombán jelen­tős társadalmi munkával megvalósult az iskola bőví­tése, de azt is, hogy Harc ve­zetékes ivóvizet kap. A ren­geteg új ház, a személygép­kocsik számának növekedése nemcsak az egyén, hanem a közösség, a szorgalmas em­berek munkájának az ered­ménye, közös sikere is. — Csalódásról ott sem be­szélhetünk, a népfront váro­si elnöksége mellett műkö­dik egy pedagógiai al­bizottság. Sok mindent csi­náltunk. Volt, ami sikerült, volt, ami nem. Lassan az a vélemény alakult ki bennem, hogy ezt már nem lehet tár­sadalmi munkában csinálni, főfoglalkozásban lenne értel­me. A szülőknek tartott elő­adásokra gondolok. Manap­ság már egyre nehezebb megtalálni azt a témát, ami vonzza a szülőket, minden­kinek kevés az ideje, érde­kes dolgokat kell kínálni, mert csak arra jönnek el az emberek. Azt meg, ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire fontos az óvodák, iskolák és szülői ház kapcsolatának, illetve együttműködésének a meg­teremtése. Ezt a munkát nem érzem sikeresnek, mert ebbe, illetve a családi klubok meg­szervezésébe fektetett ener­gia nem térült meg. Szigetvári Ernő nyugdíjas, a szekszárdi népfrontbizott­ság elnöke: — Keserűség van bennem amiatt, hogy azt a munkát, amit annyira szerettem, és 27 éven át végeztem, egészség- ügyi okokból abba kellett hagynom, nyugdíjas lettem. Sokat köszönhetek a taka­rékpénztárnak, és nemcsak a munkahelyemnek, ahol szerettem dolgozni, hanem olyan értelemben is, hogy a Bosszantó „apróságok” Bevallom, a nóta, a „Már én többet nem...” sorai jut­nak eszembe, amikor az év végi egyéni számvetésre és a vele együttjáró fogadkozá­sokra gondolok. Ilyenkor de­cember táján, ugyanis nem­csak a különböző gazdasági egységek készítenek mérleget, hanem mi, egyes emberek is. Sorra vesszük eredménye­inket, hiányosságainkat, hibá­inkat, aztán jó gyerekként megfogadjuk, hogy mindent másként teszünk ezután. Né­hány példa minderre. El­határozzuk, hogy munkahe­lyünkön legjobb tudásunk szerint dolgozunk, azt sem­miféle ügyintézés ürügyén nem hagyjuk el, szeszes italt munkaidőben nem fogyasz­tunk, illetve a munkahe­lyünkre nem veszünk be. Lemondunk az alkoholról, csökkentjük a cigarettaada­got, vagy teljesen leszokunk róla. Ki nem fogadná meg azt is, hogy ezután több időt tölt a családjával és kevesebet a haverokkal — a hangulatkar­bantartó vállalatnál. Elhatá­rozásunk célja a pontosság, a figyelmesség és a többi jó erény is. Ugye ismerős dol­gok. Minden év végén fogadko­zunk, de egy kicsit áltatjuk is magunkat azzal, hogy min­den másként lesz. mint ed­dig volt. A valóság azonban más. Tudjuk, de nem valljuk be önmagunknak és nem is mondjuk ki hangosan azt, hogy senki sem tud kibúj­ni a saját bőréből. E megálla­pításnak igazságtartalma van, ennek ellenére mégis minden évben megfogadunk valamit. Lehet, hogy egyszer sike­rül megvalósítani?! családunk anyagilag nem tartana ott, ahol ma va­gyunk az OTP, közvetve az állam segítsége nélkül. So­kat szidják ezt az intéz­ményt, mi azért, mert azt szeretnénk, ha még jobban dolgozna, mások azért, mert nem ismerik a gondjait, de ettől függetlenül meggyőző­désem, hogy ez az intézmény életünk egyik kulcsszerve, és még sokáig az is marad. Kudarcról biztosan azért nem számolhatok be, a sok gond ellenére, mert észre tudom venni az élet apró szépségeit. Sok ember azért kesereg állandóan, és emiatt aztán érik is kudarcok, mert nem veszi észre a szépsége­ket, és nem becsüli meg az élet apró örömeit. Szabó László, a Vöröske­reszt megyei szervezetének egészségnevelési főelőadója: — Nem ért semmi kudarc, vagy bánat. Viszont életve­zetési kultúránkat nem tar­tom jónak, annak ellenére, hogy egyre többen tudják, hogyan is kellene élni. Még a oéldamutatással baj van néhol. A megyei rendezvé­nyeken már nincs dohány­zás, de nem vagyok meg- gvőződve róla, hogy egyet­len aktivistánk sem dohány­zik. hogy csak a saját há­zunk tájáról mondjak pél­dát. Ezek rossz szokások, amik a felnőttek körében rögződtek, megváltoztatásuk nem lehet gyors, azért legin­kább a gyerekekre szeret­nénk hatni, akikben nem alakultak ki a szokások. Társadalmi ösztöndíjasok Hajlamos az ember arra, hogy a pályakezdő fiatalok közül a társadalmi ösztön­díjasokat külön kategória­ként kezelje. És valljuk meg, hogy a munkahely­hez való kötődést illetően van Is a dologban valami. Több, e „kategóriába” tar­tozó fiatallal beszélgetve egyértelműen arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy legtöbbjük nem elsősor­ban!!) az anyagiak miatt kötött szerződést az illető megyei tanáccsal, hanem egészen más okok és célok vezérelték őket. Hallgas­sunk meg két pályakezdőt, akik ebben az esztendő­ben álltak munkába, mind­ketten ösztöndíjasai vol­tak megyénknek. <5k össze­gezik a mindössze fél éves tapasztalataikat, mondják el terveiket. — Szekszárd-Szőlőhegyen lakom, s ott is dolgozom — kezdi Cser Gyöngyi óvónő. — Itt érettségiztem az óvó­nőképző szakközépiskolában, majd egy évig dolgoztam az Arany János utcai óvodában. Nagyon szerettem a munká­mat, s úgy érzem, ha még jobban akarom csinálni, to­vább kell tanulnom. Jelent­keztem Kecskemétre ... Már első évben megkötöttük az ösztöndíjszerződést. örül­tem, de nagyon. Ugyanis szá­momra ez azt is jelentette, hogy bíznak bennem, és szá­mítanak rám, a munkámra. És csöppet sem zavart, hogy elköteleztem magamat. Hogy ide kerültem Szőlőhegyre, azt külön örömnek éreztem, és érzem ma is.. Sokat segí­tenek munkatársaim, akik régi ismerőseim. S még va­lami ... A mi óvodánkban korábban elég nagy volt a mozgás. Mivel a közelben lakom, talán nem nagyképű­ség „fix pontnak” tartanom magamat... Terveim? Dol­gozni és mindig lépni. Sze­retném rendszeresen tovább- képzeni magamat. Már je­lentkeztem is egy januári továbbképzésre, melyet Já­ték és munka címmel tarta­nak. Dr. Paulai Mária orvosi egyetemet végzett, s még ja­vában tölti az első munka­évet Szekszárdon, a megyei kórház idegosztályán. __ — Már harmadéves ko­romtól itt tölöttem rendsze­resen a szakmai és évközi gyakorlatokat. Megszerettem a kórházat, úgy éreztem, hogy olyan a légkör, mely­ben kiegyensúlyozottan le­het dolgozni. Ezek után kö­töttük meg a szerződést, s nyilván ide is jöttem dol­gozni. Egyébként bajai va­gyok, s érthető, hogy egy hasonló hangulatos kisváros­ban otthon érzem magamat. Hogy mit jelentett számom­ra ez az év, s mik a terveim a jövőre vonatkozóan? Az 1984. és az 1985. valamiféle fordulópont az életemben, ahogyan minden pályakez­dőében az az első munkában töltött esztendő. Nagyon tet­szik a munkám, gyűjtöm a tapasztalatokat, kollégáim segítőkészek, s megteremtet­tek mindent, ami a beillesz­kedéshez kell. Négyéves szakmai gyakorlat után le­het szakvizsgát tenni, tehát ebből következik, hogy a kö­vetkező esztendők a munka és a tanulás jegyében tel­nek majd... A nővérszál­lón lakom, s majd valamikor beadom a lakásigénylést. Pil­lanatnyilag nem teszem, mert a szállón jól érzem ma­gamat, kellemes a társaság, közösen szervezünk progra­mokat: színházba és a jazz­klubba járunk. .. Az oldalt készítették: Ékes László, Gottvald Károly, Horváth Mária, és Ihárosi Ibolya. Számítógép-vezérlésű szalagot helyeztek üzembe a Bony­hádi Cipőgyárban Áramot termel Pakson a II. reaktor is

Next

/
Thumbnails
Contents