Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-18 / 296. szám

© rfÉPÜJSÁG 1984. december 18. Labdarúgóősz *84 Szekszárdi Dézsa: 34 százalék Kiesőzónában félidőben - Vidéki mérleg: 2 pont Mostanság ahány idény­záró — mind megannyi keserű szekszárdi számve­tés. Ki tudja, hányadszor lapozom fel a labdarúgó NB 11 legutóbbi évtizedé­nek krónikáját, ám szinte refrénszerűen „köszönnek vissza” a teljesítménymi­nősítések .............Kieső jelölt a Szekszárdi Dózsa csapa­ta ...” „... Csalódást okoz­tak ősszel a lila-fehé­rek ...”......Forró tavaszra s zámíthatnak a szekszár­diak...” „... Soha többé ilyen idényzárót...” Olyan ez, mint amikor a gramofon tűje elakad a tö­rött lemezen. Monoton is­métlődés, amelyben a leg­szebb dallamok, a legvirtuó- zabb művészi produkciók értéke is devalválódik. Pedig a csapattal szemben támasz­tott célokat, az igényszint mércéjét soha sem állították illuzórikus magasságra. Mert ahol hosszú távra csupán a kiesés elleni küzdelmet, az NB Il-es tagság meghosz- szabbítását tartalmazza a szakosztályi követelmény — ott aligha beszélhetünk hol­mi maximalitásról. Akkor hát ez lenne az az együttes, ahol semmi sem változik? Ez így aligha hihe­tő. Vegyük példának az idei év nyarát. Űj vezető edző és több új játékos is került a klubhoz. A felkészülés he­teiben megpezsdült, biztatás­sal vált telítetté az élet dó- zsás berkekben. A csapat mellett kitartó szurkolók es­küdtek rá: ismét öröm lesz kijárni a Dózsa-stadion baj­noki meccseire. Mindenki ígért, hogy aztán minden maradjon a régiben, ötven­százalékos teljesítmény el­érésével egy kiesési gondok­tól mentes, nyugodt bajnoki esztendőt célzott meg 1984— 85-re a szakvezetés. Félidő­ben, időarányosan tetemes a csapat adóssága. Merthogy az őszi idényt 13 ponttal, kiesőzónában, a 18. helyen zárták Megyeriék. Pályaválasztóként a begyűjt- hető pontok 61,1 százalékát, vendégként viszont csak a 10 százalékát kasszírozták. A bajnokság első felvonásában produkált összteljesítmény 34,2 százalékról tanúskodik. Tegyük szívünkre a kezün­ket, és valljuk be: ennél jobb, sikeresebb helytállást vártunk — joggal — a csa­pattól. ősszel a 19 bajnoki mér­kőzésen 22 labdarúgó kapott játéklehetőséget. A legtöbb­ször szerepeltek csapata így fest: Horváth I. (13 + 1) — Szabó (19), Hahn (12), Var­ga (18), Somodi (18) — Weit- ner II. (13), Kovács B. (15 + 1), Weitner I. (12 4- 3) — Lauer (10 -f- 2), Megyeri (19), Tóth (10 + 6.) A záró­jelben lévő első szám a kez­dő 11-ben való szereplést, míg a második a csereként történő pályára lépést jelzi. Tehát Szabó és Megyeri az őszi évad 1710 perces játék­idejét az első perctől az utol­sóig pályán töltötte. Az együttes szerény, 17 gólján tíz játékos „osztozik”. Ko­vács B., Megyeri és Suba 3— 3, Lauer 2, Hahn, Varga, Weitner I., Kniesz, Dienes és Nagy 1—1 találattal irat­kozott fel a második osztály góllövőlistájára. Apropó, gólok! Hazai pá­lyán az adott gólok átlaga egy, a kapotté 0,55. Idegen­ben viszont a rúgotté 0,8, míg a kapotté 2,8. Szekszár- don ötször nem kaptak, négyszer viszont nem rúgtak gólt a dózsások. Vendégként négyszer nem, s csupán egy­szer lőttek, Tapolcán nem kaptak gólt. Az edző felelősségéről A gyengére sikeredett őszi szereplésről beszélgettünk Kovács István vezető edző­vel. — Ha nem csal az emlé­kezetem, akkor a mostani­hoz hasonló gyenge szerep­lésre utoljára 1977-ben volt példa a klub életében. Ak­kor sereghajtó volt a Dózsa együttese. Az idei őszi rossz szereplésnek több oka, ösz- szetevője van. Ezeket én há­rom fő csoportba soroltam. Elsődlegesen a saját felelős­ségemet említeném. Sajnos, szakmai téren nem tudtunk igazából előre lépni sem technikailag, sem taktikailag. Az az elképzelésem, hogy le- támadásos játékstílust hono­sítunk meg, a bajnoki mécs-- esek többségén nem valósult meg. A védekező játékunk megszilárdítását olyan szint­re kívántam emelni, hogy az biztosíték legyen az elkövet­kező időszakban az idegen­beli pontok megszerzésére. Sajnos, ebből is vajmi kevés vált valóra. Ezt bizonyítja a 38 kapott gólunk is. Bár, góljaink többségét elemi hi­bákból, pontrúgások után kaptuk, amelyek egyszerű figyelmetlenség és fegyelme­zetlenség következményei voltak. Ugyanakkor támadó­játékunk nélkülözte a tuda­tos támadásvezetés elemeit. Ennek ellenére mégis sok gólhelyzetet teremtettünk — sajnos, azokat zömmel elhi­báztuk. Ügy érzem, nem si­került elhitetni a játékosok­kal a vidéki jobb szereplés lehetőségét. Annak ellenére sem, hogy szinte minden mérkőzésen voltak győzelmi esélyeink is. A fordulópon­tot a Bakony Vegyész elleni 90 perc jelentette, amikor egy sima dózsás győzelem helyett 1-0-ás veszprémi si­ker született. Ettől kezdve érezhető volt: labdarúgóin­kon elhatalmasodott a vidé­ki komplexus. A játékosok szerepe — A három fő csoport egyikét körbejártuk ... — Igen, következzék a já­tékosok szerepe. Túl az imént említett vidéki „fel­fogáson”, többen adósak ma­radtak ősszel a képességek alapján tőlük joggal elvár­ható jó teljesítménnyel. Ko­vács Bélától és Weitner Já­nostól azt vártam, hogy ka­matoztatják NB I-es rutin­jukat, meghatározói lesznek a csapat játékának. Ezen el­várásoknak nem tudtak meg­felelni az elmúlt fél évben. Megyeri sem mindig azt nyújtotta, amit tőle koráb­ban megszoktunk. Somodi is váltakozó játékot produkált, különösen idegenben játszott feltűnően idegesen. A fiatal Hahn elbizonytalanodott, ön­bizalmát vesztette, s ez nagy­ban rányomta bélyegét a já­tékára. Szólnunk kell a két kapus produktumáról is. Hujber csak hazai környe­zetben tudott elfogadható teljesítményt nyújtani, míg vidéken gyakran hibázott. Csapatba állítását egyéb, ve. le kapcsolatos gondok is aka­dályozták ősszel. Horváth Lajos sem árult el kiegyen­súlyozott formát, sőt, döntő hibákat is vétett, amelyekért pontokkal fizettünk. A csa­társorban senki sem nyúj­tott olyan teljesítményt, ami megfelelne az NB Il-es kö­vetelményeknek. Ezek első­sorban nem képességbeli hi­ányosságokból adódtak, ha­nem a csapatjátékunk fo­gyatékosságaiból, csatáraink nem megfelelő hozzáállásá. ból, és a sérülések is közre­játszottak. Csupán Szabó és Hazai veretlenségétől a Siófok fosztotta meg a lila-fehé­rek együttesét. Sohasem derül ki: miként alakult Volna a találkozó végső kimenetele, ha 0-0-nál Horváth II. eb­ből a helyzetből hálóba talál. Szekszárd—Kazincbarcika 2-1. Ettől a találkozótól szá­mítva tizenkét fordulón át nyeretlen volt a Dózsa. Varga összteljesítményével vagyok elégedett. A szakosztály- vezetésről — A gyenge szereplés har­madik részterületét, okait miben látja? — Hosszú távon a szakosz­tályi munkát egyesületünk­ben a tervszerűtlenség és az esetlegesség határozta meg. Ennek egyenes következmé­nyei az előzőekben felsorolt hiányosságok jelentkezése csapatunknál. Mindez per­sze nem új keletű problé­ma, hasonló gondok már a korábbi években is jelent­keztek házunk táján. Örö­münkre szolgál, hogy most, az idény végén már van el­nöke szakosztályunknak. Ah­hoz azonban, hogy az új szakosztályi elnök eredmé­nyesen tevékenykedhessen, minden téren nagyobb segít­séget kell hogy élvezzen, mint a korábbi évek szak­osztályvezetősége. Mint az élet minden területén, így a sportban is rendkívül sok összetevője van a jó telje­sítménynek. Ahhoz, hogy szakosztályunk eredménye­sebben tevékenykedjen, mindannyiunknak le kell vonni az ősz tanulságait, s az eddigiéknél sokkal jobb munkát kell végezni. — Morális gondok jelent­keztek a csapatnál? — Néhány labdarúgónk időnként olyan fegyelmezet­lenségeket engedett meg ma­gának, amelyek egy jól funkcionáló szakosztályi munka mellett nem fordul­hattak volna elő. — Nem bántak túlságosan tékozlóan a nyáron még együtt volt játékosállomá­nyukkal ? — Adorján, Márkus és Varga L. szerződése a nyá­ron lejárt, s a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem kívántak szerződést hosszab­Varga teljesítményével elé­gedett a szakvezetés bítani klubunknál. Elgondol­koztató, hogy Adorján és Márkus szekszárdi születésű, saját nevelésű labdarúgónk volt, most is minden szállal Szekszárdhoz kötődnek, — mégsem kívántak lila-fehér­ben futballozni. Kresz a to­vábbi jövőjét Baranyában „tervezte” meg, ezért az 1985 nyarán lejáró szerződé- sénék felbontását kérte, amikor Komlóra igazolt. — Hogyan tovább? — December 14-én tartot­tuk az utolsó edzést. A já­tékosok azóta szabadságukat töltik, január 3-án kezdjük meg a téli felkészülést. A tervek szerint Szekszárdon napközi rendszerben gyako­rolunk. Februárban részt ve­szünk majd a Hétfői Dunán­túli Napló Kupában, vala­mint több edzőmérkőzést is programunkba állítunk. Mostanság ahány idény- záró — mind megannyi ke­serű számvetés. Olyan ez, mint amikor a gramofon tű­je elakad a törött lemezen... FEKETE LÁSZLÓ Fotó: Bencze István. Sztorik a sport világából Kutya a pályán A Dartmoor—Earlstown mérkőzésen tör­tént, hogy a vendégcsapat középcsatára ki­tör és egyedül robogott a dartmooriak ka­puja jelé. Úgy látszott semmi sem aka­dályozhatja meg a gólt, amikor — mint a görög sorstragédiákban — közbeszólt a végzet. A végzetet ezúttal egy fekete-fehér foxter- rier képviselte. Berohant a pályára és gya­korlott mozdulattal letépte a középcsatár nadrágját. A nézőtéren több hajadon si- koltva fordította el a fejét. A középcsatár pedig lábujja hegyéig elpirulva vágtatott az öltözőbe. Tartalék nadrág híján nem is tér­hetett vissza a pályára, a mérkőzést a ha­zai csapat nyerte. A mérkőzést követő vizs­gálaton aztán kiderült, hogy nem is a sors ludas a kutya ügyben. Nem a sors, hanem az egyik dartmoori szurkoló, aki hosszú hónapok fáradságos munkájával idomí­totta ebét a mutatványra. A szurkolót a szövetség hosszú időre eltiltotta a sporttelepek látogatásától, a foxterriert pedig szigorú dorgálásban ré­szesítették. Mi lesz Angliával, ha már ál- latszelídítőit sem becsüli meg? Kiállítási tárgy A háromszoros világbajnok győztes bra­zil válogatott dicsőségét megörökítve, a riói Nemzeti Múzeum kincsestára egy fel­becsülhetetlen értékű műtárggyal bővült. A nemzeti kegyelet betonba öntötte a há­romszoros VB-győztes brazil labdarúgócsa­pat tagjainak lábnyomát, amelyeket vé­kony aranylemezzel bevonva helyeztek el a múzeum főhelyén, alázatos szívű brazil zarándokok csodálatára. Hja, aranylábú gyerekek... A meztelen prédikátor A nyugati súlyemelő és birkózó verse­nyeknek kellemetlen utózöngéje mindig a „férfi szépségverseny”. A dagadó izmú pá­lyázók egyenként lépnek fel a dobogóra és fél-, sőt „háromnegyed-meztelenül” mu­togatják magukat e sportág mindkét nem­beli hívei előtt.. E szépségek legszebbike, Richard Dubois nemrég Amerika, majd pe­dig a „világegyetem” szépségkirálya lett. Miután elnyerte a legnagyobb címet, elha­tározta, hogy most már kamatoztatni fog­ja köteges izmait és dagadó bicepszét._ Felcsapott prédikátornak. Egy Los Ange- les-i templom szószékéről hetenként ötször prédikál — úszónadrágban. A széksorok minden alkalommal megtelnek hisztérikus hölgyekkel és urakal. Az ilyesmire mondja az ember, hogy: „Nagy az isten állatért je”! Az év gólja ? Újságírói szokás minden év végén össze­gyűjteni az elmúlt 365 nap „leg"-jeit. A világ talán „leg”-furfangosabb gólja a Fülöp-szigeteken esett. Witten, az ország legkiválóbb ladarúgója áttört a védelmen és lövésre lendítette a lábát. A labda bom­baként végódott kapura, de a nagy lendü­lettől Witten cipője is utána repült. A kapus szédületes tigrisugrással húzta le a bal feslő sarokból — a cipőt. A labda be­ment. S. I. Bridzs Edzést tartott a megyeválogatott A klubok nagyfokú közöoye A Magyar Bridzs Szövet­ség 1984-ben is több osztály­ban rendezte meg Budapes­ten a bridzs-csapatbajnok- ságot. Az elmúlt évben Paks város együttese a II. osztály­ban ezüstérmes lett, ezzel feljutott az idei I/B. osztály­ba. A Duna-parti gárda ez­úttal a 16 csapat vetélkedé­sében a megszerezhető 375 pontból 224-et begyűjtve — mintegy 60 százalékos telje­sítményt nyújtva — az elő­kelő 8. helyen végzett, ami egy újonc csapattól igazán jó eredmény. A paksi csapatban szere­peltek: dr. Rónaky József, dr. Jancsó Árpád, Szabó Gyula, Lukács Zoltán, Rósa Géza, tartalékként pedig Ki­rály Gyula. Felder negyedik győzelme A téli síszezon egyik nagy szenzációja a 22 éves osztrák Andreas Felder szereplése. A tiroli fiatalember eddig négy Világ Kupa-versenyen vett részt, s szinte páratlan, hogy mind a négyet sikerült megnyernie. A hét végén La­ke Placid-ben indult újabb kettős erőpróbán, előbb szombaton a 90 méteren győ­zött, majd vasárnap a 70 mé­teres sáncon is ő bizonyult a legjobbnak. Teszler Vendel szakveze­tő irányításával december 15-én Szekszárdon tartotta első közös edzését megyénk serdülő labdarúgóváloga­tottja. Az első gyakorlás ta­pasztalatairól Teszler Vendel ezeket mondta: — A megye összes labda­rúgó-szakosztályának ki- küldtük a felhívást, amely­ben kértük, hogy javasolják tehetséges labdarúgóikat a válogatott keretébe. Egyszeri időpont-hosszabbítás után több mint egy hónap állt az egyesületek rendelkezésére, így is csak tizenegy szak­osztályból érkezett javaslat. Olyan nagy helységekből, mint Dombóvár, Bonyhád vagy Dunaföldvár nem érke­zett egyetlen ajánlás sem. A javasolt és meghívott 33 játékosból húszán jelentek meg szombaton délelőtt az első közös foglalkozáson. Az első edzés célja az volt, hogy a legtehetségesebb ser­dülő játékosokat kiválasszuk és az itt kiválasztott, vala­mint a Szekszárdi Dózsa or­szágos serdülő-bajnokságá­ban szereplő csapatából egy bő keretet alakítsunk ki. Teszler edző eligazítást tart.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents