Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-16 / 295. szám

( TOLN» " ' _ A “rtÉPÜJSÁG 1984. december 16. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hol lehet kapni pb-gázzal működő hűtőszekrényt? óbert Béláné mórágy! ol­vasónk levelében érdeklő­dött, hogy hol tudnának vá­sárolni gázpalackkal műkö­dő hűtőszekrényt? A hűtőgépgyár vevőszolgá­latától a következő választ kaptuk: — A hűtőgépgyár által gyártott, pb-gázpalackról üzemeltethető hűtőszekré­nyek korlátozott darabszám­ban és előre meg nem hatá­rozható mennyiségben kerül­nek kereskedelmi forgalom­ba, mivel ezek gyártását im­portanyag beszerzési lehető­ségek is befolyásolják. Így nem tudunk arra vo­natkozó felvilágosítást adni, hogy mikor és hol lesz kap­ható. Olvasójuk továbbra is érdeklődjön a lakóhelyéhez legközelebbi üzletekben, áru­házakban. Ki kaphat kölcsönt? Több olvasónk érdeklődött, hogy ki kaphat kölcsönt az OTP-től energiatakarékos fű­tésre történő átálláshoz. Az Országos Takarékpénz­tár Tolna megyei Igazgató­sága válaszolt a kérdésre: — A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint azok az építtetők részesíthe­tők energiatakarékos fűtésre történő átállással kapcsola­tos munkákra kedvezményes kölcsönben, akiknél az épít­kezés befejezése, a haszná­latbevételi engedély kiadása 1982, szeptember 30-a előtt történt meg. Akik ezt köve­tően fejezték be építkezésü­ket, azok már alkalmazhat­ták az 1981. júliusában meg­jelent előírásokat. Mennyi szociálpolitikai kedvezmény jár? Szabó Józsefné szekszárdi olvasónk elmondta, hogy ez év januárjában született har­madik gyermekük. Az OTP- nél csekkszámlájukról a har­madik gyermek után levon­tak 40 ezer forintot. Kis idő után kaptak egy értesítést, hogy visszaírtak 10 ezret. Bementek az OTP-be, meg­kérdezték, hogy miért tör­tént ez így. Ott azt a választ kapták, hogy nem 40, ha­nem csak 30 ezer forint jár, mivel ők régi „szerződöttek”. Az Országos Takarékpénz­tár Tolna megyei Igazgató­ságától az alábbi választ kaptuk: — A 9/ 1984. (I. 23.) M. T. számú rendelet alapján az építőipari anyagárak növe­kedése miatt került sor a szociálpolitikai kedvezmény megemelésére. A 40 ezer fo­rint szociálpolitikai kedvez­mény csak az 1984. január 23-a után kötött kölcsönszer­ződésekre vonatkozik. Lesz-e közvilágítás a lakótelepeken? Simon István bonyhádi ol­vasónk leveléből idézünk: „Közel másfél éve a DÉ- DÁSZ a Fáy lakótelepen köz- világítást szerelt fel. Gon­dolom, hogy a világítóteste­ket pontos terv alapján állí­totta fel. Tehát mindegyik világítótestnek funkciója van, melyet csak akkor tud ellátni, ha működik is. A Fáy lakótelepen legalább húsz olyan lámpatest van, amely nem világít. A környezetem­ben tudomásom van olyan lámpatestekről, melyek a fel­állításuk óta még soha nem világítottak. Szerintem nem fillérekbe került a felállítás, a bekötés, stb. és ha nem működnek, feleslegesen áll­nak. Szerintem a másfél év alatt többször ellenőrizhet­ték volna, és kijavíthatták volna a hibákat.” A levelet a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzemigazgatósá­gához továbbítottuk, ahon­nét a következő választ kap­tuk: — A Bonyhád, Fáy lakóte­lep területén a közelmúltban több föld alatti kábelhiba okozott részleges közvilágí­tás kimaradást. Ezek kijaví­tására a megfelelő intézke­dések megtörténtek. — Jelenleg is van azonban olyan szakasz, melynek sze­relését más kivitelező készí­tette, annak műszaki átadá­sa 1984. június 1-én volt, azonban hiányosságok miatt azt az áramszolgáltató nem vette tulajdonába és keze­lésbe. Tehát a levélben em­lített másfél éves üzemkép­telenség nem áll fenn. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Életünk ritmusa - nagykabáttal Készül a bioritmus. A számítógép előtt Gajáry Ödön A Vénusz titkai Jgflsabályohrál—rnvWeB Az úgy volt, hogy nyoma, kodtam befele a pesti Skála Metró csapóajtaján, tigris termetű szőkeség előttem jobbra el, barna szemem, — azzal a híres szépérzékével — gúvad a szóiké után, csa­póajtó balról jő, bumm . . . búbocska homlokomon szé­pen veresedik, szóval rossz volt a bioritmusom. Mert nem vettem steppelt osztrák téliikabátot, á háromezer- hatszázért és bioritmus- műveltségem megmaradt parlaginak. Pedig ... — Pedig aki osztrák kabá­tot vesz, annak elkészítjük a bioritmusát — mondta Preszter Sándor, aiki ipar- cikkosztály-igazgató a Skála Metróban. — Higgye el, jó­pofa játék. Szerettünk vol­na valami olyat adni a vá­sárlóknak, ami nem átlát­szó vevőcsali, hogy a keres­kedő akkor veti be, ha nya­kán maradt az áru. Az oszt­rák téliikabátot háromezer- hatszázért önmagában is el­viszik. De a vevő játékos, és mi sok számítógépet szeret­nénk árulni. Most a Commo­dore típusú kapható Ma­gyarországon, s az új vám­rendelet után remélhetőleg nem lesz olyan magas az ára! De számos más elektro­nikus gépünk is van, s még több lesz. Mindehhez fel akarjuk mérni a hazai ve­vők számítógépkultúráját. Benyomulunk tehát a kör­be. A fókuszban Gajáry Ödön, egy kellemes öregúr nyomkodja a Commodore számítógép gombját, és a nemrég érkezett Lajosról ki­derül, hogy érzelmi holtpon­ton van, értelme is csak va- gyogat, ám fizikailag most éppen olyan erős, mint a kondorosi öregbika. Lajos, úgy is, mint „osztrákkabát- tulajdonos”, csempén ránéz a nejére: „Na ugye?!” és el- ódalognak. Gajáry Ödön sze­rint: — Uram, a férfiak mind tudomásul veszik, amit a gép mond, mert van játék­kultúrájuk. De az asszo­nyok, ... — s a megkezdett mondat állítmánya csak egy lebecsülő, lapos kézlegyintés. Nézem a Commodore-t. Jön a vevő, mutatja a kabát- blokikot, mondja keresztne­vét, születési évét, hónapját, napját, Gajáry úr nyomja a gombot, a képernyőn három jelsor jelenik meg, az érzel­mi, értelmi és a fizikai erő jelsora, egy hónapra előre, kétnaponkénti állásban. A harmincon túli férfi né­zőtábora vizslán lesi Gajáry úr kezét és rögvest rászól, ha netán rossz gombot nyom meg. Van itt számítógépkul­túra! Csák az osztrák télikabát lesz lassan kevés, meg per­sze ez a bioritmus dolog nő egyre izgalmasabbra. Sokan lebegtetik a százast: „Kifi­zetem, csak tessék megnézni az én ritmusomat is!” De- hát rendnek kell lenni, ez a sem tudomány, sem babo­na dolog, csupán játék, egy okos gép valahogy ráállt a japán horoszkóp időrendjére, komolyan venni tehát nem szabad. Néhányan el is húz­nák másfele, nyilván jól megmondogatta nekik a gép. Viszik a papírt, mert azt is adnalk róla, rajta a fizikai, érzelmi, értelmi erőnlét egy hónapra kiszámítva, lehet tervezni, hogy mely napokon lássunk rafinériát, és melyi­ken muszklit kívánó dolgok­hoz. Belegondolok, hogy öreg­anyám ezt Commodore gép nélkül is tudta, mert ha öregtata, a drága, megivott egy vödör rizlinget, hát nyil­ván abszolúte csendes bio­ritmus következett őnála. Ha meg fölmérgesítették az adó­kivetéssel, némi kis beszol­gáltatással, hát az érgzengés elől meg öreganyám kotró- dott be megértőén a kamrá­ba, és órákig nagy műgond­dal négezette, nem rohad-e a téli alma. Amíg a biorit­mus hétszentséges órája el nem múlt. Most meg a Com­modore gép, képernyővel és kétnaponként kiszámítva ... Jó, hogy ebben a napi 8—9 milliós forgalmú áruházban nem csinálnak bioritmust még a tízforintos zsebkendő vevőjének is. De hát ennyi­re sosem lesz rossz a Skála Metró üzletembereinek bio­ritmusa. Zárókép: kalapos nagyasszonyforma jő, szeme szépdühödten forog, hogy „Nem látták az uramat?”. Hallk imát rebegek: Ó, csak lenne ma jó a fizikai ritmu­sa szegény párának, mielőtt megleli őt ez a kalapos ... FÖLDESSY GÉZA Az NDK-gyártmányú, inf­ravörös Fourier-spéktrométe- rek, segítségével számos új adat került a szakemberek birtokába a Vénusz atmosz­férájáról. Az adatok elemzése már eddig is több meglepetéssel szolgált. Kiderült például, hogy a bolygó atmoszférája sok tekintetben megegyezik a földivel. Érdekes módon a felhőik a Vénuszon is víz­szintesen rétegeződnek. A gázelemzés viszont azt bizo­nyítja, hogy az itteni at­moszférában egyes nyomgá­zok koncentrációja maga­sabb, mint feltételezték. ——n Az agrár és élelmi- jf* szertermelő ágaza­ti tok jövedelemsza- Vj bályozásáról szól «# t Minisztertanács " ---1 45/1984. (XI. 6.) számú rendelete, s e jogsza­bály mikénti végrehajtását ír­ja elő a pénzügyminiszter 39/1984. (XI. 6.) PM számú rendelete. A fizetendő adók­ról, ezek alapjáról és mérté­kéről, az adómentességről és adókedvezményről, továbbá a különböző alapok képzésé­ről és felhasználásáról, a me­zőgazdasági üzemek támoga­tásáról rendelkező jogsza­bályra elsődlegesen az álla­mi gazdaságok, mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek, me­zőgazdasági szakszövetkeze­tek, halászati termelőszövet­kezetek, egyéb mezőgazdasá­gi nagyüzemek figyelmét hívjuk fel. Nem bocsátko­zunk az előírásoknak még csak vázlatos ismertetésé­be sem, az érintetteknek a vonatkozó előírásokat meg­felelő részletességgel és ala­possággal kell megismerni­ük. Azok a Magyar Közlöny 1984. évi 48. számában jelen­tek meg és 1985. január hó 1. napján lépnek — részben már 1984. december 1-én léptek — hatályba. A Magyar Közlöny idei 49. számában olvasható a pénzügyminiszternek az egyes szociális, kulturális juttatásokról szóló 44/1984. (XI. 16.) PM számú rende­lete, amelynek hatálya a ma­gánmunkáltatók kivételével minden munkáltatóra kiter­jed. A jogszabály a munka­helyi étkeztetéssel, az üdülte­téssel, a munkásszállással, a munkaruha-juttatással kap­csolatban tartalmaz előírá­sokat, rendelkezik a mun­kásszállítás és munkába já­rást szolgáló utazási kedvez­ményekről, a lakásépítés tá­mogatásáról, segélyekről, elő­legekről. Kihangsúlyozandó, hogy a kollektív szerződésben vagy a munkaügyi szabály­zatban, illetőleg a munkálta­tó szerv vezetőjének a szak- szervezet munkahelyi szervé­vel egyetértésben kiadott rendelkezésben kell sza­bályozni: a) hogy a munkáltató a szervezett étkezés milyen formáiról — meleg, félkész, konzerv, hideg étel — gon­doskodik és ezt naponta hány alkalommal biztosítja; b) a felhasználható nyers­anyagra fordítható össze­get, c) a munkáltató által nyúj­tott hozzájárulás, illetőleg az igénybevevők által fizeten­dő térítés mértékét, d) a kedvezményes mun­kahelyi étkezésben való részvétel feltételeit. A jogszabálynak az üdül­tetéssel kapcsolatos rendelke­zéseiből emeljük ki azt az előírást, amely szerint „a harmadik és a további önálló keresettel nem rendelkező gyermekek után térítési dí­jat nem kell fizetni”, a mun­kásszállásról szóló fejezetben pedig — többek között — ez is olvasható: „A munkás- szállást fenntartó munkálta­tó megvonhatja a szállásjut­tatást mind a saját, mind a más munkáltató ott elhelye­zett dolgozóitól, ha a szállás rendjét, fegyelmét, a szocia­lista együttélés szabályait megsérti.” A rendelet 1985. január hó 1. napján lép hatályba, az a körülmény pedig, hogy a jog­szabály ismételten utal a kol­lektív szerződésben írtakra, arra is felhívja a figyelmet, miszerint szükséges és indo­kolt, hogy a munkáltatók a kollektív szerződések tekin­tetében megfelelő „karban­tartást” végezzenek, a dolgo­zók pedig megfelelően meg­ismerjék a vállalatuknál ér­vényben lévő kollektív szer­ződést. A Magyar Közlöny ugyan­ebben a számában jelent meg az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének a tar­tósan külföldön foglalkozta­tott dolgozók munkaviszo­nyának egyes kérdéseiről szóló, és ugyancsak 1985. január hó 1. napján hatály­ba lépő 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH számú rendelkezése, amelynek alkalmazása szem­pontjából tartósan külföldön foglalkoztatott a dolgozó, ha meghatározott külföldi mun­kahelyén történő munkavég­zésének az elrendelésekor előírt időtartama az egy évet meghaladja. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Kutyatörtéfiet Utolsó vakkantásaimat a téglagyár fe­letti cserjésben, a mellékelt tejeszacskó­ban összegezve hagyom az utókorra. Mint a mellékelt anyakönyvi kivonat és kutya- bőröm tanúsítja: hetedíziglen nemesi alomból származom. Néhány hete, egy Ford Taunusból löktek ki a téglagyárnál. Azt hittem, vicc az egész, még tetszett is, hogy vagy három kilométert loholtam az autó után, de aztán véglegesen lemarad­tam. Az első éjszakát egy cserjésben töl- ; töttem. Egy kalucsnit és egy fél pár zok­nit tépdestem szét bánatosan félálomban, miközben rájöttem, hogy tulajdoniképpen éhes vagyok és nem vagyok egyedül. Haj. naltájt egy kutyahölgy kéredzkedett hoz­zám: közölve, hogy nem messze a szemét­telepen kutyafogyasztásra alkalmas leves­csontok találhatók. Társaságában feledtem a nyolcemeletnyi kényelmet és megízleltem az igazi szabad­ság örömét. Időnként találkoztunk koráb­bi életvitelünket folytató ebtársakkal, de azokat sürgősen visszarángatta tőlünk a szíjjal vezérelt kéz: „Ezek hyppi kutyák, nem szabad!” — vezényszóval. Amit vakkantani akarok, annak lénye­ge a következő. Kutyahölgyem az első éj­szaka betársult egy építkezés őrzésével megbízott korcs levesestáljához, aki kö- zeledtemre fogvicsorgatva adta tudtomra magántulajdonosi életfelfogását. így egye­dül róttam tovább a város peremét. Az éjszakai hidegek azonban egyre beljebb késztettek a fények felé. Áldottam a sor­sot, hogy a kukák műanyagból készülnek, így felborításuk nem került sok fáradt­ságba. De az éjszakák kutya hidegek vol­tak. Hamar rájöttem, hogy nem vagyok egye­dül. Előbb hárman, később nyolcán, tizen verődtünk össze, hasonlóan hátrányos helyzetűek. Akkortájt tiszteltük meg a vá­rosszéli lakótelepet hajnali látogatásunk­kal, hogy felhívjuk a figyelmet elesettsé- günkre. Azt mondták: a forgalmat aka­dályozzuk, holott csupán autókat állítot­tunk le, hajdani gazdáinkat keresve. Egy vörösbundás farkasivadék javasol­ta, kollektíván jelentkezzünk Foton a ku- tyamenhelyen, ott még lehet keresniva­lónk. De volt ellenzője is: akire nincs szükség, azt kísérletekre használják fel. így egyhangúan elvakkantottuk a javasla­tot. Amíg lehet, mentjük az irhánkat. Akkor már eléggé megfázva határoztam el, hogy önállósítom magamat. Visszako­cogtam hajdani kutyahölgyem hűtlensége színhelyére. Útközben egy árokban íny­csiklandozó velőscsontra leltem, ezt vit­tem magammal parasolvenciaként. Gon­doltam elegendő lesz ahhoz, hogy a hideg téli napokra ebtartási szerződést kössek hölgyemmel és megláncolt gazdájával. Míg tartott a csont (ketten falták be né­mi nézeteltérések között) megtűrtek az ól szélvédett oldalában, de aztán, hogy be­nyalni készültem bádogtányérjukba, min­den reményemet és egy maroknyi irhá­mat hátrahagyva távoztam kísérletem színhelyéről. Bundám folytonossági hiányát nyalogat­va, azt hiszem tüdőgyulladással fekszem most itt fenn a hegytetőn. A hideg ala­posan helybenhagyott. Lázálmaimban időnként, mintha liften járnék s ha jól emlékezem, központi fűtéses kuckómban alszom, kellemes lyukakkal tűzdelt plé­dek között. Tegnap egy teherautóból pottyant lite­res tejeszacskót leltem az útszélen. A fa­gyott tejet elnyalogatva némileg csökkent a lázam. Most ebbe a zacskóba vakkan­tom sorsom alakulását. Néha mintha a gazdimat is látnám jönni, s már megnyal­ni készülök a kezét. Mert harag nincs ám, tudom csak vicc volt az egész ... U. i.: Alulírott kutyahölgy a tegnapi ko­raestén leltem rá hajdani élettársam ki­hűlt tetemére. A mellette talált tejeszacs­kóba helyezett utolsó vakkantásokat tisz­telettel teszem az olvasó lábai elé. A vakkantásokat emberi nyelvre fordította: Benkő Károly

Next

/
Thumbnails
Contents