Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-14 / 293. szám
1984. december 14. KÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató Józan paraszti ésszel! Nem tudom, ml lelte Pintér Sándor másodikos szakközépiskolást, aki az állattartó telepi gépész szakra jár, mert a számítógépekkel hozakodik elő. De, később hozzáfűzi, hogy szeretne majd olyan állattartótelepen dolgozni, ahol számítógép irányításával adagolják az abrakot, határozzák meg egy-egy jószág szükségleteit. És az természetes, hogy azt a számítógépet ő szeretné programozni. Azért példálózik ezzel Pintér Sándor paksi diák, mert szerinte a mezőgazdaság ma olyan ágazat, amelyik fejlettsége ellenére is óriási jövő előtt áll. Majd azt mondja, hogy a paraszt- ember soha nem volt buta, sőt, az újra fogékony — annak ellenére, hogy a köztudatban más él —, az új gépeket, találmányokat mindig is szolgálatba állította. Nemhiába mondjuk egy-egy jó döntés után valakiről, hogy „józan paraszti ésszel” gondolta végig a dolgokat. Az állattartó telepi gépész szakág olyan fejlődés előtt áll, amire nyugodtan építi az életét. Márcsak azért is, mert ő a gépész szakmát is szereti, meg az állatokat is. így a kettő „összejön” és érdemes négy esztendőt eltölteni az iskolában, mert a későbbiek során szeretne technikusminősítő tanfolyamon egy fokkal előbbre lépni. Azért is jár a számítás- technikai szakkörbe itt az iskolában, mert, mint a beszélgetés elején említette: a számítástechnika előbb- utóbb ugyanolyan eszköz lesz az ő szakmájában, mint a fejőgép vagy az önetető ... Természetesen Pintér Sándor másodikos szakközépiskolás még csak tanulmányai kezdetén tart, ami azt is jelenti az előbbiek hallatán, hogy nagy jövő előtt áll. Ebben hamar meg is egyezünk és ismét csak a szakma fejlődésére tereljük a szót. Ügy beszélünk a jövőről — és ezt nagyon becsülöm a fiúban —, hogy a múltról sem feledkezünk meg. Azokról a parasztokról, akik megalapozták a mezőgazdaságot, akik lehetővé tették, hogy ma már mezőgazdasági dolgozó meghatározást használjunk, de néha-néha mór a mezőgazdasági munkás kifejezés is elhangzik ... Azt hiszem, ezt a józan paraszti ész is így diktálja, mert Pintér Sándor is komplexen szereti látni a mezőgazdaságot, a szakmát, úgy mint az öreg paraszt, aki megfigyelései utón mindig újat és újat próbált... H. J.—G. K. Energiatakarékosság - kohászati fejlesztések Az elmúlt hónapokban több új energiatakarékosságot célzó kohászati beruházást adtak át, bizonyítékául annak, hogy a hazai vaskohászat hosszú távú fejlesztése során is mindinkább előtérbe kerülnek az ilyen jellegű korszerűsítések. Az ágazat továbbra is a népgazdaság legnagyobb energiafogyasztója, bár a legutóbbi években a kohászüzemek erőfeszítései nyomán számottevően csökkent a fajlagos energiafelhasználás, ennek költségei még mindig indokolatlanul magasak. Az ágazaton belül a legtöbb energiát a nyersvas- gyártásnál és a Siemens- Martin acélgyártásnál használják fel. Az Ipari Minisztérium legutóbbi felméréséből kitűnik, hogy a kohászvállalatok még ma is legalább 30 százalékkal több kokszot igényelnek egy tonna nyersvas előállításához, mint más, iparilag fejlett országokban. Bár az acélgyártásnál a technológiák gyorsan fejlődnek és a kon- verteres termelés is elterjedt, mégis, még mindig szükség van a Siemens-Martin kemencék működtetésére, amelyek egyharmaddal nagyobb energiafogyasztók mint az új gépsorok. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a metallurgiai folyamatokhoz szükséges, egyenletes hőtermelés során a kohókoksz, a befúvott földgáz és a fúvószél (égési levegő) melegét hasznosítják. A kokszfelhasználást csak úgy mérsékelhetik, ha emelik a fúvószél hőmérsékletét, mégpedig az eddigi 950 fokról legalább 1100 Celsius fokra. Ezért két új, nagy teljesítményű léghevítőt, azokhoz pedig ugyancsak új elektromos kohógáztisztító-berende- zést szereznek be. A teljes beruházás jövő évi befejezése után az ózdiak évente 35 ezer tonna kokszot takaríthatnak meg. Ózdon a nyersvasgyártás segédberendezéseit is korszerűsítik, aminek eredményeként pontosabb lesz az adagolás, csökkenhet a salakképző anyagok felhalmozása, és javulhat a kohójáratok szabályozása. A korszerűsítés során új elektronikus kokszmérlegeket, úgy nevezett torokgáz-hőmérséklet- mérőket és nyersvas-kénte- lenítő készülékeket szerelnek fel. A vállalat energiamegtakarító beruházásai a kokszfogyasztást más módon is csökkentik, például a salakból visszanyert magas vastartalmú anyagok újbóli fel- használásával. Ózdon évente egymillió tonna salak keletkezik, amelynek 15 százaléka értékes ferrumként hasznosítható. Az ősszel átadott salakfeldolgozómű jövőre, a termelés felfutását követően már óránként 300 tonna salak feldolgozására lesz alkalmas, s ezzel a számítások szerint évi 320 ezer tonna vastartalmú anyagot nyerhetnek vissza, amelyből fontos kohó- és acélművi betét is készül. Az ózdihoz hasonló kapacitású salakfeldolgozóművet építettek fél a Dunai Vasműben is, ahol évente 8 millió tonna feldolgozásra alkalmas salak keletkezik. Ugyanitt a régi, elavult blokkolat felváltó új kokszolómű létesítését is tervezik. A hagyományos technológiával az izzó kokszot vízzel oldották, s a keletkező gőzt a levegőbe engedték. Az új módszerrel az oltást zárt térben végzik majd, a hűtést nitrogéntartalmú gázzal oldják meg, s a keletkező hőt a füstgázkazánokban hasznosítják. A kohászvállalatok kokszfelhasználásának további mérséklését segíti a Borsodi Ércelőkészítő Mű, ahol új eljárások bevezetésével rövidesen jobb minőségű kohóbetéteket készítenek majd. A zsugorítmány másodtörését és osztályozását számos külföldi üzemben meghonosították, s ennek bevezetését most a borsodiak is elhatározták. A beruházás két célt szolgál. A zsugorítmányok portartalmának lényeges csökkentésével mérséklődik a légszennyezés a munkahe- lveken, ami a munkakörülmények javulásával jár. Az új törő- és osztályozó, valamint porleválasztó berendezések felszerelésével pedig a vásárlóknál —, a Lenin Kohászati Művekben és az Ózdi Kohászati Üzemekben — csökken majd a nyersvasgyártás kokszfelhasználása. A borsodi beruházás jövőre készül el. Kézifékzár külföldre is Külföldön is érdeklődnek a Spirál Autójavító Vállalat által kifejlesztett kézifékzár iránt, amelyet az idén kezdtek gyártani a vállalat nagy- venyimi üzemében, s amelyből már több mint tizenhétezer került a hazai boltokba. Svédországi megrendelésre ezer darabot, az NSZK- ba mintakollekciót küldtek, s jelezték vásárlási szándékukat cégek az Egyesült Államokból, valamint Görögországból is. Az igen ötletes, 999 kódos, a kézifékre szerelt és számjellel nyitható zár- szerkezet szinte tökéletes biztonságot nyújt az autótolvajok ellen. A Lada, Wartburg, Polski Fiat és Trabant márkájú gépkocsikban felszerelhető kézifékzár módosított változata valamennyi nyugati gyártmányú személy- gépkocsiba beszerelhető. Japán gyógyszer magyar licenc alapján A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára RT és a legnagyobb japán gyógyszergyártó vállalat, a Takeda cég képviselői Osa- kában megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a japán vállalat megvásárolta a budapesti gyár Ipriflavon nevű, csontritkulás elleni új gyógyszerének licencét. Abban is megállapodtak, hogy a készítmény gyártásához szükséges hatóanyagot a Chinoin szállítja japán partnerének. A hatóanyag exportját 1986-ban kezdik meg, s a japán cég 1987-ben hozza forgalomba saját piacán a gyógyszert. Az új magyar gyógyszer kutatómunkáiban a Takeda cég szakemberei is részt vettek. Az osakai megbeszélés során a két vállalat vezetői a kutatási együttműködés további bővítésének lehetőségeiről is tárgyaltak. A tervek szerint a jövő évben megkezdik Magyarországon a Takeda cég egy jelentős, jelenleg még kifejlesztés alatt álló, cukorbetegség elleni gyógyszerének klinikai vizsgálatait. Munkahelyi rehabilitáció a Volánnál Tizenhét éve született meg a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetét átfogóan rendező jogszabály, az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú együttes rendelet. Az addigi foglalkozási rehabilitációs gyakorlat hiányosságait mutatta a rokkantosítást kérők és a rokkantnyugdíjasok, illetve a foglalkoztatás elmaradása miatt segélyben részesülők magas száma is. A Munkaügyi Minisztérium megszűnésével a foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos országos tevékenység az Egészségügyi Minisztériumhoz került. A vállalati rehabilitációs tevékenység alacsony színvonala is sürgette az említett jogi szabályozás felülvizsgálatát, melynek eredményeként 1983. július 1-én lépett hatályba a 8/1983. (VI. 29.) EÜM—PM számú együttes rendelet. A jelenlegi foglalkozási rehabilitáció, alapgondolata, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása vállalati feladat. A rendelkezés kimondja, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol üzemorvos működik, munkáltatói rehabilitációs bizottságnak kell elősegítenie a szakszerű intézkedéseket. Ezeket a bizottságokat 1983. szeptember végéig kellett létrehozni. A munkahelyi bizottság feladatai A szekszárdi 11. sz. Volán Vállalatnál Horváth József munkaügyi osztályvezetőnél érdeklődöm a vállalat rehabilitációs munkájáról. — A rehabilitáció nem kizárólag vagy elsődlegesen szociális gondoskodás, hanem komplex társadalompolitikai tevékenység. Az üzemorvosunk, dr. Metzing Éva, a munkaerő-gazdálkodási csoportvezetőnk, Cseri Árpád- né és a szakszervezet képviseletében Folkmann László politikai munkatárs vesz részt a rehabilitációs bizottság munkájában. A központi irányelvekhez igazodva készítettük el a vállalat belső működési szabályzatot, a bizottság ennek szellemében gyakorolja tevékenységét, melyről a vállalat igazgatóját rendszeresen tájékoztatja, de segítségét csak akkor veszi igénybe, ha saját hatáskörében nem tud intézkedni. „A szakszervezeti nevelőmunka segítse elő, hogy a dolgozó kollektívák emberi- leg-szakmailag támogassák a közéjük került megváltozott munkaképességű dolgozót.” — olvasom többek között az új rehailitációs rendszer szakszervezeti feladatairól. — Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? — kérdezem Folkmann Lászlótól. — Iparitanulóként kezdtem itt a vállalatnál, majd autószrelőként, utána pedig üzemszervezőként dolgoztam. Ismerem a vállalat felépítését, tudom, hogy melyik területen milyen munkát végeznek a dolgozók, így a bizottság munkájában többnyi„Ha egy dolgozónk elégedett, örömében mi is osztozunk” — mondja Horváth József re gyakorlati tanácsokkal veszek részt. — Kérem, beszéljen a rehabilitálás folyamatáról! — fordulok Horváth Józsefhez. — A dolgozó megjelenik egy orvosi véleménnyel a munkáltatónál, mely az országos orvosszakértői bizottság vagy a fővárosi bizottság vizsgálati eredményét tartalmazza, de ez az orvosi vélemény az új foglalkoztatási körülményekre vonatkozóan javaslatot is tesz. A leggyakoribbak a mozgásszervi, és keringési zavarok. Ezt követően az üzemorvos megnézi a leleteket, majd a rehabilitációs bizottság elé kerül a dolgozó ügye, vagyis olyan új munkakörben kell foglalkoztatnunk, amely megfelel az orvosi jelentésnek. — Minden esetben sikerül megfelelő munkakört felajánlani? — Az idén hat dolgozónkat rehabilitáltuk, s nem kellett kereseti visszaeséssel számolniuk — mondja Cseri Árpád- né, miközben, még egyszer átlapozza a „rehabilitációs dossziét”. — Az esetek többségében azonban nem tudjuk az eredeti keresetet biztosítani — folytatja a munkaügyi osztály vezetője. Az is előfordul, hogy nincsen megfelelő munkakör, ilyenkor az sem kizárt, hogy létrehozunk egy újat. Nálunk is vannak tipikus rehabilitációs munkakörök, mint például a karbantartó, garázs-művezető, portás, de ezeket a munkaköröket sem lehet a végsőkig bővíteni. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatására felújító műhelyt hoztunk létre, új üzemrész létesítésére jelenleg nincs lehetőségünk. Megoldást kell találni, hiszen éppen a hatékony foglalkoztatás teremti meg a megváltozott munkaképességű személy számára azt az életérzést, hogy nemcsak megtűrt tagja a társadalomnak, hanem aktív, alkotó résztvevője is. — Ügy tudom, az autó- buszvezetőknél elég gyakori a rehabilitálás. — őket általában a magas vérnyomás miatt kell „levenni” a járatokról, kialakulásának oka például a közúti forgalomban eltöltött hosszú idő, de az utasokkal a szinte naponkénti vita is hozzájárul a betegség létrejöttéhez. Keresetük az autóbuszon 6—7 ezer forint körüli, ezt rehabilitálás után csak ritkán tudjuk megadni, holott a csökkent munaképesség oka munkahelyi ártalom. Betanítással biztosítani lehetne az átképzésüket, de a nyugdíjhoz közeli életkorban erre már nemigen vállalkoznak a dolgozóink. Új munkakörben Ignácz István rehabilitása előtt autófényezőként dolgozott a vállalatnál, órabére 24 forint 70 fillér volt. A főorvosi bizottság megállapította, hogy csak fizikailag kevésbé megterhelő munkakörben foglalkoztatható, s csak egy műszakban dolgozhat. Jelenleg raktáros, egy műszakban, órabére mindössze 70 fillérrel csökkent. — Miért volt szüség a rehabilitációra? — Közel harminc évet dolgoztam mérgező anyagokkal, emiatt szívpanaszok léptek fel. Tíz hónapig voltam táppénzen, közben is támogatott anyagilag a vállalat, majd többféle munkalehetőséget kínáltak fel, én ezt a mostanit választottam. Munkahelyet nem akartam változtatni, édesapám is innét ment nyugdíjba, az egyik fiam is — aki könnyűfémszerkezeti lakatosnak tanul — ide szeretne jönni. Társadalmi funkcióim továbbra is megmaradtak, a karbantartó pártalap- szervezet vezetőségi tagja, valamint szakszervezeti munkavédelmi felügyelő vagyok. — Közérzete? — A rehabilitálás óta problémamentes. Jól esik egy kis pihenés. Együttműködés a helyi bizottsággal — Nem lehet könnyű a rehabilitációs munka — mondom dr. Horváth Józsefnek. — Sokat küszködünk. Valóban nem könnyű ezt a tevékenységet végezni, hiszen emberek sorsa felett kell döntenünk. Elengedhetetlen a nagyfokú humánum. De ha egy dolgozó elégedett, örömében mi is osztozunk. Ha a vállalaton belül nem találunk megoldást, ahhoz a rehabilitációs bizottsághoz fordulunk, ahová a dolgozó területileg tartozik. Utam nem tekinthető befejezettnek. Felkeresem a helyi bizottságot is. — Hogyan tud szükség esetén egy-egy vállalat segítségére lenni a helyi rehabilitációs bizottság, jelen esetben a Szekszárd városi és városkörnyéki bizottság? — kérdezem Almachtné Vecsei Máriától, a városi tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetőjétől, aki a bizottság titkára is. — A tipikusan rehabilitációs munkaköröket — ha van ilyen — a munkáltató saját dolgozóival tölti be. Nincsenek rehabilitációs melléküzemágak, fejleszteni kellene a bedolgozóhálózatot, ami nagyon leépült az utóbbi években. Nem nagyon tudunk állásokat ajánlani. Főleg a kistelepüléseken nagy a gond, Szekszárdon még csak tudnánk kínálni elhelyezkedési lehetőséget egy-egy rehabilitált dolgozónak, de ha az vidéki lakos, éppen állapota miatt nem vállalhatja, nem tudja vállalni a bejárást.. . Tennivaló tehát még mindig akad, hogy az új rehabilitációs rendszer jól meg tudjon felelni feladatának. SÁRINGER MARTA Ignátz István alkatrészeket ad ki
