Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-09 / 263. szám

1984. november 9. TOC NA N “ríÉPÜJSAG 3 Tanács vb-iilés Bonyhádon Csütörtökön délután ülést tartott a városi tanács vég­rehajtó bizottsága Bonyhá­don, Megvitatta a testület az új eljárási törvény alkalma­zásának tapasztalatait, majd Ezer Mihály tanácselnök je­lentését hallgatták meg a le­Csütörtökön Szekszárdon, a szőlőtermesztési és borá­szati társaság epreskerti te­lepén borászati bemutatót rendeztek. A bemutató elsődleges cél­ja az volt — amint Módos Ernő, a társaság igazgatója elmondta —, hogy bemutas­sák azt a hagyományos vö- röebor-erjesztő berendezést, amelyet a társaság és a Vegyépszer salgótarjáni gyá­ra szakemberei közösen fej­lesztettek ki. A találkozón, amelyen az ország olyan szőlővidékeinek szakemberei vettek részt, ahol jelentős mennyiségben járt határidejű vb-határoza- tok végrehajtásáról. Ezen az ülésén hagyták jóvá iá vb 1985. évi munkatervét is. Ezt követően a testület a novem­ber 29-i tanácsülés anyagá­nak előkészítésével foglalko­zott. bemutató termelnek kék szőlőt és ké­szítenek vörös bort, a megje­lenteknek bemutatták az ez­zel a berendezéssel készült vörös borokat, így oportót, kékfrankost és merlot-t. Az említetteken kívül jelen voltak a találkozón az Orszá­gos Borminősítő Intézet szak­emberei is, akik elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. A berendezést és a borokat Módos Ernő, Vesztergombi Ferenc és Kovács Ferenc mutatták be a vendégeknek, a házigazda jogán, hiszen a berendezés kifejlesztésében maguk is közreműködtek. Szakszervezeti aktivisták tanácskoztak Tegnap, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa szék­házában a szakszervezeti ok­tatás vezető propagandistái, az SZMT és a szakmai me- gyebizotitságok politikai szakszervezeti tisztségviselők, munkatársai részvételével aktívaülést tartották. Az ülés résztvevői délelőtt meghallgatták dr. Halmos Csaba, a SZOT közgazdasá­gi és életszínvonal-politikai osztálya helyettes vezetőjé­nek tájékoztatóját az új vál­lalati formákról és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. Délután az élő­adáshoz kapcsolódó konzul­tációval zárult a tanácskozás. Szoftver­áruház Budapesten megnyílt az ország első olyan áruháza, amely személyi számítógép­programokat kínál. Az üzlet­ben, amelyet a Novotrade Rt. és a Skála Budapest Nagy­áruház hozcitt létre, a Com­modore—64-es személyi szá­mítógéphez árusítanak prog­ramokat vállalatoknak és magánembereknek. A vásár­lók a programokat működés közben is kipróbálhatják. Becslések szerint az or­szágban jelenleg több mint 10 ezer Commodore típusú személyi számítógépet hasz­nálnak, s a Skála csupán az elmúlt egy évben 3000-nél több ilyen berendezést im­portéit. Ebből mintegy ezret a Novotrade vásárolt meg, hogy kölcsönbérlet formájá­ban a hazai vállalatok, szö­vetkezetek rendelkezésére bocsássa. A gépeket ma már mind szélesebb körben alkal­mazzák a vállalati informá­ció feldolgozásában, a veze­tői döntések előkészítésében, a műszaki és gazdasági ter­vek készítésében. A szemé­lyi számítógépek elterjedé­sével párhuzamosan nőtt a kereslet a komputerek alkal­mazásához nélkülözhetetlen felhasználói programok iránt. Ezt bizonyította, hogy a lég- utóbbi őszi BNV-n a Novo­trade körülbelül egymillió forintért értékesített külön­böző programokat. A sikeres üzletmenet láttán döntöttek úgy, hogy külön boltot hoz­nak létre a szoftverek árusí­tására. Az egyelőre kísérleti jel­leggel létrehozott áruház a Skála Budapest Nagyáruház második emeleti tanácster­mében működik. Mintegy 70, Commodore—64-es gépre elkészített programot kínál­nak, Többek között olyan szoftvereket, amelyek fel­használhatók grafikus ábrá­zolásra, reklám- és videofel- irat-készítésre, a munkaerő- gazdálkodás gépesítésére, az optimális műtrágyaszükség­let meghatározására, a szállí­tási és a fuvarelszámolási rendszerek kialakítására. Az eladók segítenek a vállalatok profiljának megfelelő szoft­verek kiválasztásában, s az üzletben számos programozói kézikönyv is beszerezhető. Takarékszövetkezet a lakosság szolgálatában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ma már történelem: Kö- lesden az első hitelszövetke­zet 1894-ben alakult meg, fi­gyelembe vette a község me­zőgazdasági jellegét. Megin­dult a tej, a tojás, és a ba­romfi felvásárlása, s ezzel párhuzamosan az értékesítés, a feldolgozás is. A tej fel­dolgozását a községben a tejüzem végezte. A korabe­li statisztikák bizonyítják, hogy a 30—40-es években Kölesden hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet és tejszövetkezet működött. A dunaföldvári kezdeménye­zést követően 1958. májusá­ban 176 taggal és 14 ezer 300 forintos részjegyalappal meg­alakult a kölesdi takarékszö­vetkezet. Munkájának célja volt, hogy a község lakóinak pénzbeli megtakarításait ösz- szegyűjtse, és a jelentkező hiteligényeket kielégítése. A kezdeti nehézségektől elte­kintve a takarékszövetkezet pályája egyenletesen felfelé ívelő. És a jelen? — A cél változott-e az el­telt huszonöt, illetve a hu­szonhatodik esztendő alatt — kérdeztük Marosi Józsefnét, a szövetkezet ügyvezetőjét. — Változatlan maradt. A takarékszövetkezet megalakí­tásával lehetővé vált, hogy tagjainknak hitelt biztosít­sunk, melynek ügyintézése is helyben bonyolódik. Ez az önsegélyezés elve. — Mit jelent önnek a ta­karékszövetkezet ? — Egy nagy területet és nagy forgalmat. Az előbbi Kölesdet, Kistormást, Borjá- dot és Felsőhídvéget jelenti, mert ez a behatárolt körze­tünk. Gyönkön és Varsádon van egy betétgyűjtő pénztá­rosunk, hiszen mindent hely­ben el tudnak intézni, csak hitelfelvétel esetén kell be­jönni hozzánk. A forgalom­ra vonatkozóan szabad le­gyen egy számot mondanom: 44 millió 774 ezer forint volt a szeptember végi be- és ki­fizetés összesen. — A takarékszövetkezettel hogyan kerülhet valaki kap­csolatba? — Betétet mindenki elhe­lyezhet. Választási lehetőség is van: kamatozó betét, gép­kocsinyereményre, gépkocsi­előjegyzésre befizetés, taka­réklevél és ifjúsági betét. Je­lenleg 1050 betétkartonon 28 és fél millió forint van. A hitelnyújtáshoz azonban szö­vetkezeti tagság szükséges, mint első feltétel. A máso­dik, hogy a kérelmező a már előbb említett működési te­rületen lakjon, vagy dolgoz­zon. Persze a legtöbben köl­csönért folyamodnak hoz­zánk. Igyekszünk segíteni mindenkinek, mert a köl­csönnyújtási lehetőségek elég­gé tág határok között mo­zognak. Segítjük az építke­zést, a tatarozást, a lakások felújítását, a korszerűsítést. A háztáji gazdaságok fejlesz­tése is a feladataink közé tartozik. Kölcsönt adunk, ha valaki nagyobb értékű álla­tot szándékozik vásárolni, és segítjük a takarmány meg­szerzését is. Közkedvelt az áruvásárlási kölcsön, de a „pálmát” a személyi kölcsön viszi mindenképDen. Kapcso­latunk van az Állami Bizto­sítóval is. Itt helyben in­tézzük a Csébet, a kárfize­tést, a Cascót, az élet-, a lakás- és az állatbiztosítást. A lottónyereményeket is kifizetjük, valamint a téesz- nek, húsiparnak átadott ser­tések árát. Ez mind-mind forgalomnövelő — tehát fog­lalkozunk vele. Havi for­galomszámlálást nem végez­tünk, de nagyon sokan ke­resnek fel bennünket. Ennek alapján tudjuk lemérni, hogy szükség van ránk, akkor is, ha befizetni, akkor is, ha kölcsönért jönnek hozzánk. Még egy szám azt hiszem a legjobb illusztráció: szep­tember végéig 567 hitelkar­tonunk van és erre 6 millió 335 ezer forint a tartozás. — A hátralékosok? — Említésre sem méltó, nagyon kevesen vannak. Leg­többször feledékenység a magyarázat. — A már előbb elmondot­takon kívül bővül-e az ügy­felek lehetősége? — A következő évtől la­kásvásárlásra is adunk köl­csönt és az előzetes elképze­lés szerint az áram- és víz­díjat is nálunk lehet ki­egyenlíteni. Egy délutáni tanácsi vb- ülés előtt találkoztunk Lech- ner Vendel nyugalmazott igazgatósági elnökkel. — Nyugdíjban is sok a tennivaló? — Hetente két alkalommal megyek be volt munkahelyem­re, hol társadalmi mgbíza- tásként továbbra is viselem a „tisztséget”. De ennek jel­lege nem annyira hivatali, inkább a területi munka se­gítése. Gyűlések szervezése, az esetleges hátralékosok fel­keresése, kapcsolat az ügy­felekkel és a leendő ügyfe­lek szervezése. Ügy tervez­zük, hogy megfelelő agitá- cióval az év végére elérjük, de inkább túlszárnyaljuk a harmincmilliós betétállo­mányt. Ez egyben a kis szö­vetkezetünk felzárkózását is jelentené. A családlátogatá­sok, az elbeszélgetések, a ta­karékosság különböző for­máinak ismertetése, a lehe­tőségek jobb kihasználása még több ember érdeklődését fordítja a szövetkezet felé. Hiszen a takarékosság nem­csak az egyénnek, hanem az államnak is érdeke. Az év hátralévő három hónapja és a következő év is mozgalmas lesz: rendezvény keretében megemlékezünk a világtaka­rékossági napról, s betétes ügyfeleinknek apró ajándék­kal kedveskedünk. A párt- kongresszus és a felszabadu­lásunk tiszteletére munka­versenyben vagyunk és sze­retnénk becsülettel helytáll­ni. És készülni kell az új tes­tületi választásokra is. A harmadik negyedév végén 1775 tagunk van és a nyere­ségünk 305 ezer forint. Na­gyon jó esztendőt fejezünk be, a kölesdi takarékszövet­kezet huszonhat éve közül 1984-ben várhatóan az eddi­gi legjobb, évet zárja. KONRÄD lászlö Nem jutott volna eszembe megfigyelés tárgyává tenni, hogy élelmiszerboltjainkban hány méterre tehető azoknak a pol­coknak, gondoláknak a hossza, amelyeken inni- és szívniva- lók kelletik magukat. Mondom, nem kezdek fürkészésbe, ha egy megyei tanácskozáson szöget nem ütött volna a fejembe az a fölszólaló, aki szelíden, de nem minden irónia nélkül arról beszélt, mennyire jó, hogy italféleségeket és dohány- neműeket nem reklámozhatunk. Egyiknek is, másiknak is pont elég nagy a keletje ajánlgató hírverés nélkül is. No de... mire való a kiskapu, alacsony kerítés, ha valamely dolgunk­ban döndül egy nagyot, s tiltást, jelezve-követelve a nagy­kapu?! Tessék csak, tessék megnézni, hogy némely élelmiszer­áruházunkban, boltunkban milyen előkelő helyet, s mekkorát birtokolnak a sör, bor, pálinka és likőrfélék, miközben a kenyér és pékáru éppen csak van. Dehogy ott, dehogy fő­helyen! Az alapvető élelmiszerek közé sorolható áruknak nem jut oltárragyogású pozíció. A kenyérnek, pékárunak rendszerint csak háromfele rakott és zsúfolt „mellékoltár" jut. Aki még szólt e tárgyban, csak megerősítette, hogy ez is reklámfogás. Szándékolt aránytévesztés, amit vissza kellene fogni. Igen, igen, mondom én most, amikor közel az egész megyét befutva, már tudom, hogy fölöttébb kevés a tiszteletreméltó kivétel. Bizony, nemcsak reklámozzák, el is adják magukat a parádésan sarokba állított palackok, akárcsak a cigaretta­félék, nem mondhatnám, hogy az egészségesebb életmódra serkentés jegyében. így hát érdemes lenne eltűnődni még a novemberrel ránk köszöntött egészségügyi hónap elején, miként szerezheténk az egészséges táplálkozásra serkentő árukínálatnak a mainál jóval előkelőbb helyet boltjainkban. Az ötlet: kevesebb fiaskót, több tejet, tejterméket, kenyeret, péksüteményt tisztesebb tálalásban! Fogadni merek, hogy nem esik vissza — sajnos — a szeszforgalom attól, ha a boltok belső képét az uralja, ami mindennapi szükségletünk! Például a sütőipari termékek közül a kenyér, aminek árt, ha még melegen egymásra pa­kolják, zsúfolják a vekniket. A mélyhűtött áruk minőségét sem garantálja, hogy a helyszűke miatt nem lehet elkülöní­teni az egyes késztermékeket, s minél többen keresnek vala­mit a nyitott hűtőpultban, annál biztosabb, hogy a vásárló áru nélkül távozik. Soroljam? — Egyezzünk meg inkább abban, hogy a pillanatnyilag hátrányos elhelyezésű élelmisze­reket időszerű lenne az őket megillető helyen kínálni. ■óa—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents