Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3 io Képújság Kazinczy emlékezete IRODALOM Zelk Zoltán: Mint űzött eb* Mint űzött eb, vonítva fut a táj fölött a szél, nyomában csörögve, három hűséges falevél. Erdők, ligetek peremén, amerre elhalad: vágyón emelik ég felé a fák ágaikat. Szállnának ők is, mint amott a három falevél — rabok a fák, bús börtönük a nappal és az éj... Fut, fut a szél, majd megpihen és fáradtan piheg s tűnődve, hosszasan kering egy kis tisztás felett s nézi: alant, a dúlt füvön sziszegő rőzse ég: öreganyó melegíti bögrényi levesét. Leszáll a szél. belekóstol s morogva fut tovább — széthinti a vidék fölött a szegénység illatát. • A költő hagyatékából. Egyetlen őt követő nemzedék sem tudta kikerülni, hogy így vagy úgy ne tegyen róla valAbmást. A sokból csak néhány. Kölcsey Ferenc vallomása: „... lite- raturánkban új időszak alapítója lön ... a Literatur» parányi körét kiszélesítette ... Szellem vala ő, mely ai tes- pedő egészt oly sokáig csaknem egyedül1 elevenítő, lépcső melyen egykorúi magat- sabbna hágtak ...” Kossuth Lajos „a szabadság pacsirtájáénak hívta. Petőfi Sándor Széphalom című versében azt írta róla: ,,... fél századig Tárttá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét”. (A nemzetiségnek, mai szóval a nemzetnek az ügyét.) Ady Endre: „...könyörtelen újító, nemzetét ostorozó európai szellem, szociális forradalmár”. Halász Gábor: „... akarva-akaraitlanull minden magyar író az adósa”. Ugyanő „az ízlés mesteré”- nek nevezte, s azt írtai: vannak örök tanítók, s ilyen örök tanító volt Kazinczy Ferenc is. Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1759. október 27-én született a Bihar megyei Ér- semlyénben. Apja katonának szánta^ de hamarosan fölismerte, hogy más pályára való, a literatúraira, az irodalmira, amelyen akkor még egy kicsit mást értettek, a tudományok művelésébe beletartozott. Tizennégy esztendős fiával már egy teológiai értekezést fordílttatott; édesanyja egy földrajzi tanulmányit készíttetett vele Magyarországról, s meg is jelentette. Kazinczy Ferencet családja literáltus embernek szánta, ő volt italán az első magyar író, aki ennyire eleve tudatosan, eltéríthetet- lenül irodalmárnak készült. A bécsi udvar egyik embere » 19. század elején azt írta, hogy a magyar irodalom ízig-vérig a politikával van eljegyezve. A nem iro- dadomtörténész politikus* az ellenfél szava Kazinczyra is illik. Az irodalom és a politika annyira összeforrott benne, hogy az végzetessé is vált a számára. Teológiai, jogi tanulmányainak végeztével II. József, a felvilágosult despota törekvéseinek a szolgálatába) állt, mint any- nyian mások a jövő érdekében. Iskolákat szervezett a Felvidéken, s a francia' felvilágosodás híveként belépett a szabadkőművesek közé. írt, fordított, Voltaire, Holbaeh s a többiek könyveit olvasta, azok vitték a Martinovics-féle jakobinus szervezkedésbe. Könyve, a Fogságom naplója mindmáig a magyar jakobinusok történetének leghitelesebb leírása. Hat és fél évet töltött a Habsburgok börtöneiben. Az elhamarkodott, rosz- szul szervezett összeesküvés döbbentette rá arra, hogy a radikális változtatás egyelőre korai, más utakat kell választania így vált belőle az, akinek ismerjük őt: a magyar klasszikái, a nyelvi ízlés olykor türelmetlen, olykor erőszakos, mindamellett sohasem elfogult tanítómesterévé, egy új időszak alapítójává. Irodalmi működéséit a szentimenitalizmus jegyében kezdte: Bácsmegyeinek ösz- vegyűjtött levelei című regényét németből dolgozta' át magyarra úgy, hogy benne az új érzékenység, a feudális társadalommal szembeszegülő polgári érzésvilágot fejezte ki. Szervezte az irodalmi életeit — közreműködött a történelmi jelentőségű Kassai Magyar Múzeum című folyóirat megalapításában, sajátot alapított Orpheus címen. Shakespeare-t, Goethéit fordított, a magyar színház létrehozatala körüli tevékenykedett. E lázas tevékenységet szakította félbe 1794-ben a jakobinus szervezkedésben való részvétele miatt történt letartóztatása, a hosszú fogság. 2387 napi börtön után 1801-ben szabadult. Megházasodott, az egykori Bá- nyácskán, az általa, Széphalomnak átkeresztelt falucskában telepedett; le, épített házat, s szervezte leveleivel, utazásaival ismét a magyar irodalmat. Levelezett és vitatkozott. ELső nagy összeütközése Csokonai ügyében esett. A debreceniség, sőt a „debrecenyiség” ellen kelt ki legelőször, vagyis az Ady Endre által emlegetett ma- radandóság ellen. Űj nyelvet, új ízlést, azaz új magyarságot követelt a klasszicizmus, a görög szépségeszmény jegyében. A hazát, az emberiséget kapcsolta össze ezzel: „A patriotizmus nem ellenkezik a kozmopolitizmussal: ez amazt csak nemesíti” — vallotta a magyar nyelvről szóló munkájában. A magyar nyelvújítás nagy mozgalma a Csokonai öröksége körüli pertől számítódik, s elsősorban Kazinczy nevéhez fűződik. Gyújtópontjában ő áll — ellene írják a Mondolatot, védelmében írja Szemere és Kölcsey aFalelteft a Mondolatra című éles visz- szavágást. Maga Kazinczy 1811-ben kiadott Tövisek és virágok című epigrammákat és költői leveleket — episztolákat tartalmazó könyvében lép fel a nyelvújítás védelmében. A klasszikus, martialldsi epigrammák a mintái, éles szatirikus hang jellemzi őket — a polgári ízlésvilág nevében szólnak, a vidékiességeit, a provincializmust támadják. Fordításainak kilenc kötete (1814—1816) a nyelvújítás eszményét valósította meg, mintegy például szolgált. Kazinczy ia nyelvújítók és ellenzői közti, mindjobban elmérgesedő pörpatvart végül kompromisszummal zárja. Orlthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányában: „Jól és szépen az ír, aki tüzes or- thológus és tüzes neológus egyszersmind ...” Ezután következnek fő művei, emlékiratai: a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója), e két eleven klasz- szikus remekmű, a két csúcs. A húszas években lassan elveszti vezető szerepét, Kölcsey, s az új nemzedék lép a helyébe. 1831. augusztus 23-án a kolerajárvány áldozataként halt meg széphalmi magányában. „Neve ma gyakrabban kerül szóba műveinél — írja 1 Kazinczy Ferenc portréja róla idén megjelent monográfiájában Z. Szabó László. — Helyének és szerepének megítélése ellentmondásokat szült. A kritikusi szenvedélyek hol lobogóként használták nevét, hol pejoratív szándékú tétetek bizonyításaként idézték egyes műveit”. Radnóti Miklós, Írás közben című versében így idézte: „ ... egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.” Születésének 225. évfordulója alkalom arra hogy műveit újra olvassuk, egyre jobban értsük — Kölcsey, Kossuth, Petőfi, Ady és Radnóti sze- retetével. Győri László Bán Zsuzsa: Levelek ........ gyekézett, hogy ő érI jen haiza elsőnek, de I a mellében már ott volt a szorítás, amit az első névtelten levéli olvasása óta érzett. Kinyitotta a postaládát és az újság, s egy OTP-értesí- tés mellett tényleg ott volt megint a fehér boríték, mint az előző napokban. A lakásban felbontotta és olyan fájdalmat okozott neki, amit olvasott, hogy kúnnybe- lábadt » szeme. Az ismeretlen levélíró most helyet és időpontot is közölt, hol találja meg a feleségét azzal a férfival, akivel hónapok óta csalja. Az első levelet még meg akarta mutatni a feleségének, és megkérdezni tőle, ki lehet ennyire ellensége, hogy ilyen levelet fogalmaz. Azt írta, azért nem nevezi meg magát, mert nem akar kellemetlenségekét, de elhallgatni sem tudja, ami a szeme előtt játszódik le egy ideje. Tudja, mennyire szereiti a feleségét, és sajnálja, amiért az asszony így bolonddá teszi őt. Soha nem tételezte fel Juditról ért. Ha egyszer beleszeretne másba, megmondaná nyíltan, vele beszélné meg és nem vezetné az orránál fogva. Hiszen ilyesmiben meg is egyeztek a házasságuk elején. Ki tudja, mégis milyen gyanú késztette arra, hogy hallgasson. Nfogába fojtotta fájdalmát és igyekezett elfogulatlannak látszani az asz- szony előtt — már amennyire sikerült. Végső szorultságában fejfájásra panaszkodott, s így nem kellett mosolyokat erőltetnie, ha egyszer nem vollt kedve hozzá. Judit fájdalomcsillapítót addtt neki, amiit Tamás eldobott. Keveset beszélgettek ezekben a napokban. A legutóbbi levél szerint Judit szerelme egy munkatársa, akihez hetente kétszer feljár, mindig akkor, amikor Tamásnak angol órája van. Egy kislányuk volt, hétéves. Ha elmentek valahová, mindig a nagymamánál hagyták. Néha ott is aludt » gyerek. A férfi meg vollt győződve arról., hogy míg ő a nyelvtanfolyamra jár, felesége és kislánya otthon vannak. Most elhatározta, megkérdezi a gyereket, kedden és csütörtökön az anyjával szokott-e lenni, vagy a nagyanyjánál? A levelet összehajtogatta és becsúsrtatta zakója belső zsebébe. Céltalanul íténfergett kicsit a lakásban, míg Judit és a kislány megérkeztek. — Te is most jöttél? — kérdezte az asszony és fürkészve nézlte Tamás arcát. Sápadtnak látta és rosszkedvűnek. — Két perce — hazudta a férfi. — Miérit? — Mert elmosogathattad volna azt a pár edényt. Olyan rossz hazajönni úgy, hogy az embert mindjárt valami munka várja. — Nem volt időm mondom, hogy az előbb értem haza! — mondta a férfi ingerülten. — Jól van, ne idegeskedj! Ma sem vagy jól? — Hogyhogy nem vagyok jól? — Napok óita fáj a fejed, most is olyan furcsa vagy. El kellene menned orvoshoz. Tamás bement a szobáha, ahol a kislány a tanszereit pakolta ki a táskájából. A gyerek Juditra hasonlított, de valahogy jobban vonzódott .az apjához. Most is hadarni kezdett valamit az iskoláról, a számltanóráról: és nem vette észre, hogy apja szórakozottan kibámul .az ablakon. — Eljössz velem csavarogni egy kicsit? — kérdezte. — Most? El hát! — felelte a kislány. — Veszel fagyit? — Persze! Na gyere! Beszóltak a konyhába, hogy lemennek egy kicsit, aztán versenyt futottak a lépcsőn. A gyerek gondolkodott. Lenyalogatta az édes csokolá- défagylaltott iá kanálról. — Fáj a fejed? — kérdezte lent az utcán a gyerek. — Fáj. A levegő jót fesz talán. Egy darabig szótlanul sétáltak a parkon át a persszó felé, aztán a férfi hirtelen megkérdezte: — Csütörtökön voltál a nagymamánál ? — Csütörtökön? Nem emlékszem. Ja, voltam. Anyu mondta, hogy valami elintéznivalója van, menjek át a nagyihoz. Aztán értem jött és együtt mentünk haza. Tamás megint érette a szörnyű szorítást, alig kapott levegőt. — Hová mész? — kérdezte a kisllány és megállt. r_ ___ férfi meghökkenve néA z ett rá, mire észrevette, hogy már el- ------ hagyták a presszó bejáratát. Megpróbált mosolyogni, de csak egy ferde grimasz lett belőle. Bementek a kávé és ciga>- rettafüst szagú helyiségbe. A gyerek szívesebben ette a fagylaltot pohárból, hát Tamás keresett egy üres asztalt. Magának fél barackot kért. Előkotorta a cigarettáját, kicsit megnyugodva figyelte, milyen jóízűen kanalazgatja a kislány a fagylaltot: — Hát kedden? — kérdezte tőle. — Mi van kedden? — Keden is a nagymamánál voltál? — Igen — szólalt meg —, kedden is ott voltam. Nem emlékszel? Akkor kaptam nagyitól a pöttyös ruhát. Te is láttad, mert este megmutattam. A férfi hallgatott, felhajtotta a pálinkát, és másik cigarettára gyújtott. Hazafelé megeredt a kislány nyelve, megint az iskoláról beszélt, az új osztályfőnökről, gyerekekről, de az apja alig hallotta. Este nagy erőfeszítésébe került, hogy beszélgessen a feleségével. Teljesen elvetette a gondolatot, hogy megmutatja neki a leveleket. Ez szerdán történt. Másnap munka után egyenesen arra a címre ment, melyet a legutolsó levél megjelölt. Ácsorgott kicsit a régi, emeletes ház előtt, aztán arra gondolt, Judit még nem érhetett ide, legjobb lesz, ha nem mutogatja magát. Átment a túloldalra és behúzódott egy kapu alá. Tíz percet, ha várt, amikor meglátta Juditot a ház felé sietni. Fodrásztól jöhetett, nagyon csinos volt. Barna haja lágy hulámokban borult a vállára. Bement a kapun, melyét Tamás figyelt. Nem tudta, utánamenjen-e, vagy hazafelé induljon, amikor felpillantott az első emelteti ablaksorra és meglátta feleségét kihajolni az egyiken. Végignézett az utcán, aztán hátralépett, becsukta az ablakot. Tehát ilyen otthonos itt. Mintha a saját lakásában lenne. Elgondolta, hogy bemegy a házmesterhez, megkérdezi, kié az az ablak, közvetlenül a kapu fölött? Aztán felmegy és becsenget. Rágyújtott. Gondolta, vár addig, amíg ezt a cigarettáit elszívja. Reszketett a keze és nyugtalanul dobogott a szíve. r—. iután a csikket ledobM ta és rálépett, határozottan elindult a ház ------ felé. Egy udvari lakásban találta meg a házmesteréket, csak az asszony volt otthon. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára, az öregasz- szony mégis gyanakodva sandított rá, amikor megérdeklődte, kié az az ablak. — Miért akarja tudni? — Ha nem válaszol, felmegyek, és megtudom magam — indult Tamás. — Megmondhatom. Lakatos Győző lakása. Ismeri? A férfi nem válaszolt. Latolgatta a nevet magában és megindult a lépcső felé, de egyszer csak megtorpant. Nem volt ereje tettenérni Juditot. Félt attól, amit felindulásában tenne talán. Kiment az utcára és bolyongott egy ideig anélkül, hogy tudta volna, merre jár. Nem emlékezett, hogy hallotta volna ezt a nevet. Lakaltos Győző, Bemenlt egy csemegeüzletbe és vett egy hét- decis rumot. Táska nem volt nála, nyakánál fogva vitte a selyempapírba göngyölt üvegeit. Most már biztos volt abban, hogy a levelek igazat mondanak. Hullámokban tört rá a fájdalom, nyomorultul érezte magát. A város szélén vasúti töltéshez ért, de akorrra már besötétedett. Leült a sínek mellé, kibontotta az üvegeit és ivott. Végiggondolta az éveket, amelyeket együtt töltöttek Judittal és minden emlék újabb fájdalmat okozott. — Hazugság volt az egész. Sose szeretett — gondolta. A rum átmelegítette, egymás után szívta a cigarettákat és az emlékektől elhomályosult a tekintete. Minden közül az fájt legjoban, hogy Judit becsapta, hazudott neki. Ügy érezte, nélküle nem bírja tovább. Értelmetlenné válik minden, ha Judit nem szereti már. Messziről vonatfütty szállt az estében és Tamás beljebb húzódott, a sínek közé. — Legalább nem keli) hazudnia — suttogta — megkönnyíteni neki. Az utolsó percben gurult fédlre, hirtelen kijózanodott. A vonalt hatalmas dübörgéssel száguldott el mellette. Éjféltájlt került haza. Ez egyszer tényleg fájlt a feje és a sötétben nem tudta, milyen poros, piszkos a ruhája. Judit olvasott a szobában, ijedten nézett végig rajta, amikor belépett. — Mi történt veted? Berúgtál és elestél valahol? Tamás lterogyott az ágy szélére és nem válaszolt. Az asszony lefejtette róla a zakót és ki akarta vezetni őt a fürdőszobába de Tamás eltolta magától. — Várj — mondta — előbb szeretnék mondani valamit. Én ma este kis híján öngyilkos tettem. Nem itudom mi tartott vissza az utolsó pillanatban. Most itt vagyok és válaszolnod kel'l valamire. Judit sápadtan állt fölötte, úgy látszott, semmit nem ért. — Ki az a Lakatos Győző? — kérdezte a férfi és a szőnyeget bámulta. — Szóval megtudtad. Az asszony leereszkedett meléje, az ágyra. — Bocsáss meg, hogy nem szóltam — mondta. Tamás még mindig a szőnyeget nézte. — Kitől tudtad meg? — kérdezte Judit. — A zakóm belső zsebében találsz néhány levelet. A férfi elfordult, nem akarta látni Judit arcát, amikor olvas. Meglepetten összerándult, amikor váratlanul megérezte az asszony kezét a vállán. Felnézett és látta, hogy Judit sír. — Borzalmas — suttogta az asszony —, hogy lehet ilyen gonosz és aljas valaki? Tudod, mit csinálok kedden és csütörtökön Lakatos Győző lakásában? Takarítok. Havi ezer forintért. Nem mertem megmondani neked, mert nem engedted volna. Pedig kell a pénz. Nem tudja senki, hogy ezt csinálom, de valaki kileste, hogy odajárok. Győző ugyanis fél évre küli- fölldre merit és a felesége beteg. Ételt is a házmes/terné hord neki. Akár holnap fel- mehdtünk, megkérdezheted. eereszkedett férje mellé az ágyra' és átkarolta. A levelek ott hevertek előttük az asztalon. Hallgattak kicsit, aztán Judit megtörölte a szemét. — Akárki írta, most ennél is jobban fáj, hogy |te... Tamás megfogta iá vállán nyugvó kezet és nem mert az asszony szemébe nézni. Malhaz Cotadze: Ki tud többet? Én nem tudok semmit. Ezt pontosan tudom. Egyébként, ha egyszer tudom, hogy semmit sem tudok, akkor már tudok valamit. A főnököm tudja, hoky én semmit sem tudok. Ügy gondolja, hogy többet tud nálam. De ha ő tudja, hogy én nem tudok semmit, akkor egyformán tudunk. Noha én tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont ezt nem tudja, akkor következésképpen én kétszer any- nyit tudok, mint ő. Ráadásul a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy háromszor kevesebbet tud, mint én. Mivel én tudom, hogy tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én tudom, amit 6 nem tud. ebből az következik, hogy én sokat tudok, a főnököm viszont sokat nem tud. Most vonjuk meg a mérleget: én tudom, hogy semmit sem tudok, tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, én tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok. Vagyis én mindent tudok. Ugyanakkor a főnököm csak azt tudja, hogy én nem tudok semmit, és nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy ő semmit sem tud. Én viszont tudom, hogy ö nem tud semmit. így hát kettőnk közül ki tud többet — én, aki semmit sem tudok, vagy a főnököm, aki tudja, hogy én nem tudok semmit, de nem tudja, hogy én tudom, hogy én nem tudok semmit, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit, ő uiszont nem tudja, hogy én ezt tudom. ..? , ö, mennyi baj van a tudással!. ..
