Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

1984. november 29. Képújság 3 Iskola kóstolgató Diszkóvilágítással a jövőbe Takács József másodikos vasúti villamossági szerelő egyértelműen mutatja és mondja is: „gógyis szakma a miénk.” Azt el is felejtem, hogy a barna, göndör hajú és huncut tekintetű fiú még csak másodikos. Elfelejtem, mert olyan élvezettel beszél a szakmájáról, mintha már negyven éve csinálná és készülne a nyugdíjra. „Ha kell, két-három órát is be­szélhetek róla”. És mondja, mondja... Hogy az volt ám az igazi, amikor egy kilencméteres betonoszlopra kellett mászó­vassal felmászni és ott fenn a lengő oszlopon dolgozni. Meg arról, hogy a villamos­ság, meg az elektronika, a villanymozdony-szerelés... mert annál nincs nagyobb és összetettebb munka... Csak hallgatunk és Takács József beszél. Most éppen a diszkó­világítás rejtelmeiről regél, meg arról, hogy azt ritmus­világításra is meg lehet csi­nálni. Képzeljük csak el, hogy ezt a szakmát nem lehet ám há­rom év alatt megtanulni, még az olyan gyerekek sem képesek, akik színtiszta ki­tűnőek és olyan előképzett­séggel jöttek, hogy előtte két évig gimnáziumba jártak. Mert Takács József, dalrnan- di általános iskolás először a gimnáziumba iratkozott, két évig járt oda. Nem arról van szó, hogy az érettségit el kell hagyni, mert aki a villanymozdony- szerelést meg akarja tanulni, annak előbb-utóbb úgy is kell érettségiznie. Ott már huszonötezer Volt van, az már valami. Szalai Károly szakoktató „vadíthatta” be ezt a fiút, aki „igazán otthon van a villanyszerelés legfinomabb részeiben is.” — Csak ebben a szakmá­ban van jövő — mondja Ta­kács Jóska. — Ezernyi ága- boga van ennek. A háztar­tási gépszereléstől kezdve, a felsővezeték-szerelésig... „De ott van a mágnesvezérlés- szerelés”, az már a szakma csúcsa. Mi közönséges halan­dók nem is tudjuk felfogni, hogy a vasútautomatikák mi lyen komoly berendezések. Amikor egyetlen kezelőpult­ról óriási állomásokat lehet irányítani gombnyomással. — Szakoktató szeretnék len­ni — mondja Takács József — huncutul mosolyog, csip­pent a szemével, megigazít­ja dús barna, vállig érő ha­ját, kezével matat a levegő­ben és mondja a mondoká- ját... „A vasúttól kapok 1050 forint ösztöndíjat, igaz ezért legalább két évig ott kell dolgozni, de mi az a két év, addig a szakmát sem tudom teljesen megtanulni, annyi tudnivaló van...” Ha látnánk egy igazi disz­kókivilágítást, magunk is el­hinnénk, hogy ez a munka csoda... de mi anélkül is hiszünk. H. J.—G. K. Jó ütemben halad a bur­gonya, a hagyma, a zöldség­félék, valamint az alma téli tárolása az ország 15 ZÖLD­ÉRT Vállalatánál, az áfész- éknél, a gazdaságokban, il­letve az erre vállalkozó élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalatoknál. A téli tárolás megszervezé­sét a Belkereskedelmi Mi­nisztérium a tanácsok szak- igazgatási szerveivel, vala­mint a MÉM-mel és a SZÖ- VOSZ-szal közösen már a nyáron megkezdte; megyén­ként felmérték a lakosság és a közületek várható igénye­it, s eszerint határozták meg a szükséges mennyiségeket. A tárolt zöldségnek, gyümölcs­nek körülbelül a jövő év jú­nius 15-ig, az új termés meg­jelenéséig kell kitartania. Burgonyából az idén mint­egy 30 százalékkal többet tá­rolnak, mint tavaly, s ez vár­hatóan elég lesz a zavartalan ellátáshoz. Hagymából, zöld­ségfélékből — gyökérből, sár­garépából, zellerből és ká­posztából — kielégítő volt az idei termés, így a tavalyihoz hasonló — az igényeket ki­elégítő — mennyiséget tárol­hatnak. Már teljes egészében lekö­tötték a hazai és a külföldi megrendelők a veszprémi Ba­kony Művek 1985. évi sze­reléstechnikai rendszert ter­vező és gyártó kapacitását. A legnagyobb vásárló jövőre is a Szovjetunió lesz. Oda egy elektromotorgyár és a Moszkvics autógyár rekon­strukciójához szállít szerelő- rendszereket. Emellett meg­rendelés érkezett még az NDK-ból és az NSZK-ból is. A dunántúli nagyüzem jövő­re már termékei 70 százalé­kát külföldön értékesíti. A veszprémi Bakony Mű­vek egyébként 1974-ben kezdte meg Bosch-licenc alapján a szereléstechnikai eszközök gyártását, össze­sen 32 termékcsalád előállí­tására rendezkedett be. Ezek felhasználásával terveznek a A főváros és a megyék több száz burgonya-, zöld­ség- és almatárolójában az árukat minőségromlás nél­kül őrizhetik meg. A burgo­nyatárolókban a termelők­nél és a kereskedelemben is alkalmazzák a korszerű csí­rázásgátló kezelést, ami kü­lönösen a márciustól forga­lomba kerülő krumplinál fontos. Országszerte megol­dották a téli alma hűtőtáro­lását is. A korszerű tárolás azon­ban nem jelenti azt, hogy mindenkor kifogástalan mi­nőségű áru kerül télen, il­letve kora tavasszal az üz­letekbe. Az áruátvételnél a minőségi követelmények ér­vényesítése a kiskereskede­lem feladata. Fontos, hogy a szállítóktól csak kifogástalan árut vegyenek át, és szükség esetén megköveteljék a zöld­ségek és gyümölcsök átválo­gatását. A vállalatok megrendelése alapján a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet folya­matosan vizsgálja a téli tá- rolású gyümölcs- és zöldség­félék minőségét, s ennek alapján sorolják osztályba az árut. vásárlók igényeinek megfe­lelő rendszereket. Ma már ez a gyár a hazai szerelés­technika bázisvállalata: ed­dig 50 vállalat ésszerűsítette a termékeivel az idő- és munkaerő-igényes folyamato­kat. A szereléstechnikai üzem idei termelési értéke 60 millió forint, ez jövőre megkétszereződik. 1990-ben pedig eléri a negyedmilli- árd forintot. Tekintetei a növekvő ke­resletre és a termék gyártá­sához szükséges sajátos ter­vező, fejlesztő munkára, a gyáróriás többi termékétől eltérő anyagszükségletére és marketing munkára, úgy döntött a Bakony Művek ve­zetése, hogy 1985. január 1- től az automatizálási és sze­reléstechnikai üzem a válla­lat önálló gyára lesz. Beváltak a márka- és mintaboltok Az Ipari és a Belkereske­delmi Minisztérium együtte­sen elemezte az iparvállala­tok, valamint a termelői és kereskedelmi vállalatok kö­zös márka- és mintabolt-há­lózatának munkáját, s kidol­gozták a továbbfejlesztés le­hetőségeit. A felmérés során megállapították: a márka- és mintaboltok száma ma már országosan mintegy 6 ezer, nagyobb hányaduk élelmi- szerüzlet. Az utóbbi két- három évben a korábbinál gyorsabban, mintegy 30 szá­zalékkal gyarapodott a ter­melő vállalatok saját bolt­hálózata, mivel a gyártók egyre inkább felismerik: a mintaboltokban szerzett in­formációkat gyorsabban, job­ban hasznosíthatják a ter­mékválaszték alakításánál. A tapasztalatok alapján a két minisztérium közös aján­lást adott ki a márka- és mintabolt-hálózat továbbfej­lesztésére. korszerűsítésére. Olyan közös érdekeltségű bolthálózatok létrehozását kezdeményezik, amelyekben a kereskedelem üzlethelyisé­gekkel, eszözökkel, s szak­képzett eladókkal, a termelő pedig árukészletével vesz részt. Társulási formában is van lehetőség közös érde­keltségű bolthálózat létesíté­sére, akár egy vagy több ter­melő, illetve kereskedelmi vállalat között. Az ilyen bolt­hálózatok előnye, hogy mód nyílik alaposabb és hatéko­nyabb piackutatásra, az áru útjának rövidítésére, s az adott márkájú termékek szé­les körű népszerűsítésére. A vevők is jól járnak, hiszen vonzóbbak az olyan divatos termékek, amelyek a szoká­sosnál gyorsabban jutnak el a termelőtől a fogyasztóig. A társulás formájában lét­rehozott közös érdekeltségű bolthálózatnak főleg a cipő­szakmában van jövője. Ezek­ben az üzletekben egy-egy meghatározott cikkcsoportot teljes méretválasztékban árusítanak. Szereléstechnikai rendszerek exportra A portán fölírják a nevün­kéit, a személyi számunkat, s máris indulhatunk. Ez itt a rend a Piaiksá Konzervgyár­ban. A faliújságon tájékozódunk legelőbb. Itt találjuk a kol­lektív szerződést, s annak 36 oldalas ez évi hármas számú módosítását. Művelődési ve­télkedőre hívják a vállalat szocialista brigádjait, az egyik plakát bemutatja a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házát, a másikon kér­dés: „Háború vaigy béke, fegyverkezési verseny, vagy leszerelés? A válasz a dolgo­zók és a népek harcától függ”. A gyár igazgatója, Örvös Ferenc lement az üzembe, így hát Kródi József főmér­nökkel kezdjük a beszélge­tést. — A dobozüzemben fél­kilós dobozokat gyártanak a Szekszárdi Húsipari Vállalat részére. A munka itt folya­matos, hisz a kész terméket azonnal szállítják a megye- székhelyre. A nagy termelő­üzem egyikében a kismama­műszakban háromrészes — sárgarépa, borsó és zöldbab összetételű — finomfőzelék készül, amit az NDK->ba ex­portálnak, innen mint min­dennap, 4 vagon áru kerül ki. Ezzel a munkával decem­ber 1-ire elkészülünk, s az NDK felé vállalt kötelezett­ségeinknek eleget teszünk. A másik technológiai vo­nalon zakuszikét töltünk, ami nem más, mint zöldségfélék­kel töltött zöldpaprika, ez a Szovjetunióiba kerül. Itt az a legnagyobb gondunk, hogy a termelőtől beérkező sárgaré­pát ütemesen tudjuk fogad­ni, ez eddig simán ment, an­nak ellenére, hogy nagyobb a kínálat, mint a kereslet, hisz idén 25—30 százalékkal több sárgarépa termett mint más években. Éppen ezért foglalkozunk azzal a gondo­lattal, hogy a tervezettnél több sárgarépát dolgozunk fel. — Mi jelenti a legtöbb gondot? — A szállítás. A gyártás, a csomagolás, és a raktáro­zás simán megy, viszont a készáru-elszállítás akadozik. Ennek az az oka, hogy nem kapunk elegendő vagont. Pedig nagyon sok a külföldi megrendelés, Hollandiába és Angliába uborkát, Ausztriá­ba magozott meggyet, Liba­nonba finomfőzeléket, zöld­borsót, zöldbabot, Svédor­szágba ugyancsak zöldbabot gyártunk. A mai napon 2 va­gon áru indul Angliába. Bí­zunk ábban, hogy a szállítás gondjai is megoldódnak, ez igen szervezett munkát kí­ván nem csupán tőlünk, ha­nem a vasút dolgozódtól is. — A mai napon milyen különleges esemény volt a gyárban? — A faddi üzemünkben üzemzavar keletkezett, ez azonban asupán fél óráiig tar­tott. • — Műszákfcezdéákor el kel­lett-e küldeni valakit, mert alkoholt fogyasztott? — Ezen már régen túlva­gyunk. Nagyon szigorú bün­tetést kaptak évekkel ezelőtt dolgozó és részlegvezető tud­ja a dolgát. — Milyen esemény várha­tó délután? — A szállítási és a csoma­golási problémákat beszéljük meg a részlegvezetőikkel. Szeretnénk december 10-ig mindent rendbe tenni, hogy az év végén nyugodtan me­hessenek a dolgozóink sza­badságra. Nálunk ugyanis nem év végi hajrá van, ha­nem a .zöldségszezonban kell többet dolgoznunk. Az éves tervet november 20-ra telje­sítettük. Mostanra már sem­mi gondunk nem lenne, ha a szállítási vállalatoknál nem tartanának nyári vaká­ciót. Sajnos vannak idősza­kok, amikor az égvilágon semmit sem lehet elintézni. — Hány kamiont várnak ma? — Hatot. A legkülönbö­zőbb helyekről érkeznek, speditőrcégek irányítják az útjukat, alakítják a program­jukat, s határozzák meg, hogy hol, mikor, milyen árut ve­gyenek fel. — Hányán hiányoznak a gyárból? — Betegállományban 62-en vannak, fizetés nélküli sza­badságot 11 -en kértek, hár­man pedig „törvény által hivatalból” vannak távol, népi ülnökök, vagy más fon­tos munkát végeznek. — Nagyobb beruházás fo- lyik-e jelenleg? — Vasúti rámpát építünk, ami előreláthatólag decem­ber végére lesz kész. Igen nagy szükségünk van erre a rámpára, gyorsabban, folya­matosabban tudunk rakodni a vagonokba, s a targoncák is megfelelőképp mozoghat­nak. Kénytelenek voltunk er­re pénzt költeni, mert az új vasútállomáson olyan rám­pát építettek, ami a múlt századi szállítási feltételek­nek felel meg. — Most novemberben újí­tási hónap van a gyárban. — Az értékelés december­ben lesz. Nyugodtan mond­hatom: nálunk az újítás fo­lyamatos — különben nem is tudtuk volna a megnöveke­dett feladatainknak eleget tenni akkor, amikor a kétez­res dolgozói létszám a felé­re csökkent. A kényszer sóik újítást ho­zott, de nyugodtan mondha­tom azt is, hogy a kényszer a hatékonyság növelésének egyik eszköze. A létszám- csökkenés ellenére évente 1—2 százalékkal túlteljesítet­tük a tervet, és javult a mi­nőség is. — Ma este lesz-e valami­lyen program itt a gyárban? — Semmi különös, aki akar tévét nézhet, beszélgethet a klubszobában, amely az if­júsági parlamenten elhang­zott kérésnek megfelelően addig tart esténként nyitva, ameddig a dolgozóinknak kedvük van együtt tölteni az estéjüket. D. Varga Márta Fotó: Kapfinger András azok, akik alkoholt ittak, vagy hoztak be a gyárba. A dolgozóink fegyelmezettek, minimális azoknak a száma, akik műszak előtt alkoholt isznak, ez főleg az új dolgo­zóknál fordul elő, de csupán egyetlen alkalommal. Itt a gyárban is tartunk névnapo­kat, de asupán kólával. A beszélgetésben itt tar­tunk, amikor megérkezik az igazgató, aki a délelőtt során már másodszor járta végig a gyárat, mint ahogy ezt több évtizede nap mint nap teszi. — Ki kereste meg a mai napon ? — Az egyik Baranya me­gyei termelőszövetkezet elnö­ke volt itt kora reggel. Vita támadt ugyanis a szövetke­zet és a gyár között: a tsz nem szállította határidőre a sárgarépát, később pedig mi nem tudtuk fogadni. A dol­got megbeszéltük: az árut a szabad piacon fogják értéke­síteni. — Mit tapasztalt lenn az üzemiben ? — Nincs semmi gond, fo­lyamatos a gyártás. Akkor megy minden rendben, ha az igazgatónak nem kell intéz­kednie semmiben, minden Örvös Ferenc igazgató: Minden dolgozó és részlegvezető tudja a dolgát. Az uborkatöltő soron Megállítótábla a gyár elő­csarnokában

Next

/
Thumbnails
Contents