Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28. ÍrsfÉPÜJSÁG3 Iskolakóstolgató Pénztárca karácsonyra Rendhagyó viaszhang A falak ráznak, az armatúrákbál folyik a viz A csöppet sem veszélytelen iskolaudvar A lánnyal vitába szállók. Hoslszú fekete haját hátrasi- mí-tja, néz rám, mintha cso­dálkozna. Aztán a szakmája védelmére kel. Mert ne higy. gyiük, hogy a kesztyűs szakma csak név-lég az. Persze, az ember azt gondolja, hogy kell két darab kidolgozott bőr, azt kivágjuk kezünk méretére megfelelően, aztán összevarrjuk és kész a csodá­latos kesztyű. Ezt csak mi gondoljuk, férfiak... Akik minden divatholmiból vic­cet csinálunk. Télessy Anna Mária, a dombóvári kesztyűgyár har­madéves -tanulója pár perc alatt csodákat mond a kesz­tyűről. Én meg a televízióban hallottakat mormolom: „Ez mind pécsi kesztyű...” — Igenis, pécsi kesztyű — mondja a lány —, és ilyen­kor büszke vagyok, mert le­het, hogy azokat mi gyártot­tuk Dombóváron, amit reklá­moznak. .. A dombóvári lány, a kesz­tyűgyár leendő szákmunkása kiokít, hogy a kesztyű igen fontos kiegészítő kellék a ru­házathoz. Magyarázhatja ne­kem, akinek még huzamo­sabb ideig a saregben sem volt kesztyűje, mert elhagy­ta. .. Ha egyszer kiegészítő kellék, akkor -higgyük el, mert Télessy Anna Mária ezt mondja. Szerinte ebben a szakmá­ban több lehetőség is van. —- Külön tudást igényel a kesztyűszabász, a díszítő és a varrási munka. — Mi vol-t a legelső Sikere? — ikérdezem, -mert az is meghatározó lehet. — Az első évben kará­csonyra pénztárcát készítet­tünk, és azt hazavihettük. Ott volt a karácsonyfám alatt az -én pénztárcáim. — Milyen -lenne az a kesz­tyű, amit csak magának csi­nálna? A handler Jenő Járműja­vító Üzemben, mely egyike a MÁV nyolc nagy javító bázi­sának, folyamt-osan korszerű­sítik a -műhelyeket, javítják a -munkakörülményeket. A csknem 80 esztendővel ez­előtt épült járműjavító több üzemrésze u-gyn-is elavult, s a rossz munkakörülmények is hozzájárulnák áhhoz, hogy évről évre fogy a létszám eb­ben a fontos üzemben. A -Landlerben szerteágazó munkát végeznek: itt javít­ják a ihű-tők-ocsikiat, a -külön­böző tartályvagonokat és a speciális (hal-, tej-, gázszál­lító) k-oasika-t. Személy- és teherkocsi-, valamint konté­ner-javítással, sőt -a megron­gálódott villanymozdonyok karosszériáján-alk felújításá­val is foglalkoznak, továbbá itt -hozzák rendbe -a jármű­vek fékberendezéseit. A korszerűsítési munkák során tavaly újjáalakították a korában gözmozdonyj-aví- tásra -használt hatalmas üzemcsarnokot. Mintegy Az utóbbi napokbn s-ök ki­fogás éri -a MÁV-ot, hogy nem bocsát kellő számú vas­úti -kocsit a fuvaroztatók rendelkezésére. Amint azt a MÁV illetékese az MTI -mun­katársának elmondta: -a tar­tós -esőzés-ék következtében rendkívüli módon lelassult a vagonok ki- és berakodása, az országban több .ezer ko­csi álil kirakat-lamul. Az Ózdi Kohászati Műveknél például 700 megrakott kocsi vár a sor­sára, köztük olyanok i-s, ame­lyek immár több száz órája várakoznak. A Tiszapal-konyai Hőerőműnél több mint 300 kocsi -szén, az Almásfüzitői Timföl-dgyárná-1 pedig 78 va­gon bauxit áll. A berencei — Az csodálatos kesztyű lenne. Fehér mappabőr, lyukasztott díszítéssel, és bal-ról varrott. Ezen a „balról varrotton” még eldiskuráltunk, de végül abban maradtunk, hogy — mi férfiak nem, de a -nők ér­teni fogják. Akkor a nők azt is érteni fogják, hogy Télessy Anna Mária 1984 szeptemberében 2068 forintot, októberében pe­dig 1256 forintot keresett a gyárban, mert ő is teljesít­ményben dolgozik. Gondo­lom, ennek alapján készítet­ték az első komolyabb mun­húszezer négyzetméternyi új tetőszerkezetet építettek — régeben kátránypapírral volt lefedve az épület —, s korsze­rűsítették la fűtést, -a világí­tást, új padozatot alakítot­tak ki. Minderre összesen 250 -millió forintot fordítot­tak. Ez évben az öntöde került sorra. Ide az NDK-ból új automata -gépsort szereztek be, s már ezzel -gyártják a féktuskókat, -rendkívül ne­héz fizikai munkától mente­sítve a dolgozókat. A beren­dezés 25 -millió forintjába került a vasútnak. Ugyan­csak az idén új, modern ace­tilén -gázfejlesztő -berende­zést állítottak munkába, amely útom-ata érzékelőkkel van felszerelve. Ebben az év­ben új -tolópad is épül, a jövő évtől kezdve ezzel moz­gatják a szerelőcsarnokban a vagonokat az egyik vágány­ról a másikra. Más gépeket, emelőberendezéséket is vásá­roltak, mintegy 5,5 -millió forint értékben. szén-rakodón 305 kocsi szén vár osztályozásra. Nehezíti a kirakodást, hogy a nyitott kocsikban szállított áruk egy része — így példá­ul a iszén is — az esőben összetapadt, odanagadt a ko­csi falához. így nemcsak a kirakodás nehezebb feladat, de a kocsit is nagyobb gond­dal -kell tisztítani a kirakás után. A MÁV igyekszik enyhíte­ni 'a nehéz helyzeten, szigo­rúan rangsorolja a kocsi- igényléseket és soron kívül biztosít vagonokat a lakosság számára fontos élelmiszer- szállítmányokhoz, tüzelő­anyagokhoz. kájulkat — pénztárca —, mert ez is női dolog. Azt mondja a harmadéves kesztüs: „jó érzés az utcán látni, -ha valaki kezén van egy szép kesztyű”. Ezen nem érdemes vitázni. Inkább elgondolkodni azon, hogy csak olyan embernek érdemes egy szakmát mű­velni, aki szereti azt. „Kü. lödben is, a bőrös szakma mindig -is elsőrendű volt, már az ősközösségben is. . ” Ekkor feladtam.. . Kőolajkutatók megtakarítása Kiemelkedő -sikereket ér­tek el a kongresszusi-felsza­badulási verseny eddigi sza­kaszában a Szolnoki Kőol-aj- kutaitó Vállalat dolgozói. A Csongrádtól a Nyírségig, a Békéstől Egerig terjedő tér­ségben -dolgozó olajbányá­szok -az 1984-re előirányzott 127 ezer méter kutatófúrást 2,5, a 132 ezer méter feltá­rófúrást pedig 5,5 százalék híján november 26-ttg teljesí­tették. Most -azon dolgoznak, hogy három héttel az év vé­ge előtt éves programjukat hiánytalanul végrehajtsák. A 127 szocialista brigád kétezernél több ta-gja az anyag- és energiatakarékos­ság terén is szép eredménye­ket ért el: eddig együttesen 41 milil-iő forint költséget ta­karítottak meg. Importanya­gokból például 16, üzem- és kenőanyagokból majdnem 10 millió forint értékűvel ke­vesebbet használtak fel a ter­vezettnél. A „Dolgozz -hibát­lanul !” rendszer keretében benyújtott 150 javaslatuk megvalósítása i-s további 5 millió forinttal jlavította a gazdasági -eredményt A ju­bileumi munka-versenyben országos rekord megdöntésé­re is készülnek. Az RD—60- as fúrőberendezéssel dolgozó V-osztok szocialista brigád ar­ra vállalkozott, hogy 1984 április 4. és 1985. április 4. között, -tehát egy év alatt összesen 40 ezer méter fúrást végez. Egy fúróbrigád eny- nyi idő alatt ilyen teljesít­ményt hazánkban még nem produkált. Elismerésre méltó, hogy az olaj ősök a kommunista műszakok keretében és azon túl tekintélyes társadalmi munkát is végeznek. Egy évi társadalmi munkájuk ér­téke meghaladja az 1,3 mil­lió forintot. Hétfő reggel van. Alig múlt nyolc óra, amikor meg­szólal a telefon szerkesztő­ségi szobámban. Kissé zak­latott női hang kíván velem beszélni: — Azért keresem, mert a szombati Népújságban olvas­tam a Tolna megyei Lakás­karbantartó Ipari Szövetkezet hanyagságáról írt cikkét. Ha cinikus volnék, mondhatnám, hogy az is valami? Mármint, hogy majd -két esztendő ké­sésben vannak négy -lakás átadásával... — aztán csen­desebben, érezhetően vissza­fogott hangon és indu-lat- mentesen folytatj a: — A szekszárdi Babits Ál­talános Iskoláról van szó. Két gyermekem jár oda... Azért nem mondom a neve­met mert a közel ezer gye­rek bármelyikének szülei pa­naszkodhatnának. Szóval te­lefonálhatnának akár kétez­ren is. A következő a hely­zet: az iskola udvarát még a nyáron felbontották. Az épü­let tetejét pedig úgy ősz ele­jén nyitották meg. Amikor esik az eső. ’beomlik a víz. Átnedvesedtek a falak, meg­rongálódtak a vezetékek. Már a falaik is ráznak. Gondol­hatja, hogy milyen idegálla­potban vagyunk nap mint nap. Bármi is történhet. Meg­szűnt a nyugalmunk, hiszen napközben nem tudhatjuk jó helyen gyermekeinket! $ Ragaszkodva a kronológiá­hoz, tekintsük át, hogy mi is történt tavasz óta. Előzményiként annyit, hogy a 3. számú iskola is áttér a gázfűtésre. Tehát le kell fek­tetni a csöveket, át kell ala­kítani az épület egy részét, a k-azánházat a tetőtérben lehet kialakítani. Májusban jelentek meg az építők — -a LAKISZ építői — az iskolában. Meglehetősen gyors ütemben körbeásiták az épületet. Tehát a gyerekek parányi helyre szorultak a tanórák közti szünetekben. Ezután szinte kámforként el­tűntek a munkások, s június­ban, júliusban., -no és augusz­tusban számottevő munkát nem végzett ott senki. Szeptember elseje. azaz tanévnyitó előtt egy héttel az iskola vezetése határozot­tan sürgette már -a kivitele­zőt a -munka folytatására. Eredmény: az iskola előtti öt-tíz méternyi szakaszon befedték az árkot. Tehát már be lehetett jutni az épületbe. Ugyancsak szeptember van. Az első héten kibontották a tetőt, mivel a kazán a tető­térbe kerül. Ezért a falakat is -meg kellett erősíteni. Ügy- hogy néhány napon át kint és bent egyaránt folyt a munka. Dolgoztak a kompresszorok, iszonyatos zajjal ment a lég- kalapács, folyt a betonozás. Ablakot nyitni nem lehe­tett. Pedagógusok és kisdiá­kok egyaránt szenvedtek a zaj és a meleg miatt. Köz­ben pediig hullottak (dobál­ták) le a téglákat, ia beton­darabokat, pallókat a tető­ről. Balesetveszélyt elhárító intézkedéséket pedig -nem tett a LAKISZ. Még annyit sem, hogy az épület hátsó aj- tajaSna „Kilépni veszélyes!” táblát tettek volna. Az udvar gödreit és árkait nem kerítet­ték el. Az iskola vezetése pedig szorgalmasan írta a felszólí­tó leveleket naponta többször emélték föl a telefont az ügy orvoslása, megoldása végett. Végre néhány felirat ke­rült az ajtókra. S mivel más semmi, újabb levelek, tár­gyalások következtek, me­lyen már nemcsak az iskola és a LAKISZ vett részt. Az újabb levelek „nyo­mására” az árkok egyik ol­dalára deszkakerítés került. Aztán jöttek az esőzések — melyeket beázások követ­tek. Érthető, hiszen a tető nyitva volt. A macska-egér játék csak nem fejeződött be, a mun- nák még úgy sem. Viszont az egyik októberi hét vé­gén két napon át zuhogott az eső. Tanárok, szülők, ta­karítónők szombaton és va­sárnap megállás nélkül mer­ték a vizet. Viszont úgy át­áztak a falak, hogy az ar­matúrákból szabályosan csurgottt az eső, sőt, a falak is ráztak. A csöpögő kap­csolók, konektorok sem vi­selkedtek másként. így az előcsarnokban kénytelenek voltak leszerelni a lámpates­teket, elvágni a vezetékéket. (Áramtalanítani nem lehe­tett az épületet, mert akkor megbénult volna minden.) Munkavédelmi szemle kö­vetkezett, majd a tetőre fó­liát erősítettek, ami teknő módjára viselkedett. Egy da­rabig töltődött, majd a „fö­lösleges” vizet kicsurgatta magából. A gyerekek szabá­lyosan összeáztak a földrajz­teremben, át kellett költöz­tetni őket az ebédlőbe. Később deszkából és fóliá­ból sátrat építettek a tetőre. Most már „csak kicsit” áz­nak be. A napokban viszont meg­jelentek a daruk, a kazán­testek és a munkások. Seré­nyen folyik az építkezés, úgy tűnik, a korábbiakkal ellen­tétben hirtelen megszűnt az anyaghiány, előkerültek az alvállalkozók, megoldódott a munkaerőgond. A Babitsba, az anyaiskolá­ba 870 gyerek jár! % Kappel Károly, a szövet­kezet elnöke: — A kivitelezési munkára úgy kötöttünk szerződést, hogy az érinti a tanítási évet is. A tetőproblémát fóliával próbáltuk megoldani... Intéz­kedéseket tettünk a munka meggyorsítására. A héten még sor kerül a tető lezárá­sára. A munka befejezésé­nek szerződésbeli határideje december 15. De kérem, hogy a főmérnöknél is ér­deklődjön. öt bíztam meg a Babits-iskolában folyó mun­kák felügyeletével, irányítá­sával. Szabó Ferenc, főmérnök: — Az építkezés történel­mét nem tudom, ugyanis szeptemberben kerültem a szövetkezetbe. Viszont tény, hogy minden építkezés kel­lemetlenségekkel jár... A te­tő 130 négyzetméternyi terü­leten van kibontva. Tény, hogy a fóliát, az ideiglenes tetőt állandóan karban kel­lett volna tartani. De a hé­ten elkészül a tető... Igaz, hogy az építkezés nem ott tart, ahol kellene. Viszont az udvaron még mindig nem tudjuk befedni az árkokat. — Miért? — Mert nem történt még meg a nyomáspróba. Ugyan­is csak egy nyomásregiszte­rünk van. S a szekszárdi körvezeték építésénél és má­sutt állandóan „műszakban” volt a műszer. Sőt, el is rom­lott, most javítják. — Mikorra várható mégis a gödrök eltüntetése? — Remélem, hogy a jövő hét végére. S elmondom még azt, hogy ezután nagyobb odaf;gyeléssel végezzük a munkát; átvizsgáljuk a vil­lamos szerelvényeket, melye­ket hibátlanul, sőt írásban adunk át az iskolának. — S mikor fejezik be vég­leg a munkát? — Sajnos, némi csúszás várható. Most készül az ütemterv módosítása. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Kapfinger András H. J. — G. K. Rekonstrukció a Landler Járműjavítóban Kirakatlan vasúti kocsik

Next

/
Thumbnails
Contents