Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. november 3. mrd& 6000 hektáron Gondolom, hogy még sokáig fogunk vitatkozni az ország­gyűlés legutóbbi üléséin elhangzott dolgokon. A vita jó dolog, kell, égetően szükséges. A kölcsönös megegyezés végén azon­ban a törvény szava szerint 'kell cselekednünk. Mert a leg­utóbb elfogadott törvény a tisztességtelen gazdálkodásiról, olyan törvény, amit már régen vártunk. Vártuk, mint állam­polgár, vagyis fogyasztó, akit többször és gáládul becsaptak. Vártuk, mint munkavállalók, gyárvezetők, főkönyvelők, és mlint munkások, akik mindig megrövidítve érezték magukat, amikor tisztességtelenül egy másik cég nem szállított időben, vagy tudta, hogy hiány van, így felsrófolta az árakat. A vita napjainkban még tart. Mi is tartozik a tisztesség­telen gazdálkodás körébe. Legtöbbet az erőfölényt emlegetik, amit eddig csak a nagypolitikában hallottunk. Pedig van erőfölény a gazdaságban is. Erről sokat tudnának beszélni az alapanyag-, vagy az alkatrész-felhasználók. Erőfölényként legtöbbször azt szoktuk emlegetni, amikor a partner nem hajtandó kis tételben kiszolgálni a másikat, amikor a rendelés nem lehet ötezer, csak ötvenezer darab. Érthető ez, hisz -nagyszériában gyártani mindig is gazdaságos volt. Ki vethetné a szemére bármelyik vállalatnak azt, hogy a gazdaságosságra törekszik. Csak ott van a bökkenő, hogy emmög-é elbújik, és fölényét fölhasználva, nem lép előbbre és -nem keresi a nyereségnövelés más formáit. Azt mondják a gazdasági szakemberek, hogy ez akkor fog megváltozni, ha az országban a piac lesz az úr, és a kereslet- kínálat határozza meg a dolgokat. Amikor nem egyetlen mo­nopolcég gyárt bizonyos fajta acéllemezt, hanem azt több helyről is be lehet szerezni, amikor az eladó és nem a vevő keresi a partnert. Mert míg a piacon a vevő van kiszolgáltatott helyzetben, addig a -törvény szava is nehezen tud érvényesülni, a vevő minden árat hajlandó megfizetni. Még a tisztességtelen árat is, sőt, jogait sem érvényesíti, mert kiszolgáltatott, mert to­vábbi léte éppen attól az egy vállalattól függ. Gondolom, ezekre a kérdésekre majd -egyértelmű választ ad a törvény nyomán megjelenő végrehajtási utasítás, amiben pontról-pon'tra tisztázódnak ezek a kérdések, mert amennyi­ben a partnerek -értelmezésére lesz bízva a tisztességtelen gazdálkodás megítélése, addig nem várható javulás. A törvény megjelent, a v-ita még tart. A végeredmény mindannyiunk személyes ügye. H. J. A környezetvédelemről Hallgatom az előterjesztést, a 'bevezetést, a többi meghívot­tal együtt. Megdöbbenve veszem tudomásul, -hogy a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet, és a környezetvédelmi -felügye­lőség illetékes meghívott szakemberei nem érkeztek meg Dombóvárra, a -környezetvédelmi -tanácskozásra. A városi tanács elnöke, — mert a tanács hívta össze a megbeszélést — tartotta a bevezetőt. Nem törvényszerű, hogy a tanácselnök ennyire tájékozott legyen a kérdésben, de mert ő is -tudja, hogy fontos, -valamennyiünket érintő témáról van szó, alaposan felkészült, és a szándék, ami arra irányult, hogy a város, a városkörnyék üzemelnek, vállalatainak részt­vevőit, a rendelkezésre álló erőket összpontosítsa tiszteletre méltó. Beszélünk a környezetszennyezésről, és egy idő óta a kör­nyezetvédelemről. A -körülöttünk élő népek is tudják, hogy mennyire izgalmas feladat ez. és milyen nagy a bűn, amit elkövetünk a természet -ellen. Kényszerhelyzetben vagyunk. Környezetvédelmi törvényünk van, a végrehajtást beszabályozó, behatároló minisztertanácsi határozat is. Az üzemeket, vállalatokat utasítjuk arra, -hogy a mérgező anyagokat, hulladékokat gyűjtsék, vagy raktároz­zák. Igen ám, de hol, hova és hogyan? Vagy a gépekről le­mosott olajos sárral mi legyen? Hova 'kerüljön az olajos rongy? Hogyan semmisíthetik meg az üres festékes dobozo­kat, miként lehet eltüntetni az ehasznált fóliát? Megannyi kérdés, amire ha válasz van is. de nincs elfogadható meg­oldás. De nézzük csak sorban. Az ipari üzem vezetője panaszkodik, a fixirt (rögzítőt) még el -tudja adni, mert -aizt az OFOTÉRT megveszi, de már az esztergályozásnál, forgácsolásnál használt emulziót nem. Az ipari üzem vezetőjének négyszáznyolcvanezer forintos bírság után -is -az okozza a -legnagyobb gondot, hova szállítsa el — úgy, hogy a szabályoknak is megfeleljen — az olajos sárt. Több felhasználási lehetőség is számba vehető: élszórni a termőföldre, tégla- vagy cserépgyártáshoz felhasználni, de a kikötés, vagy feltétel — hogy -egy milliméter nagyságú, fa, fém, vagy egyéb szennyező anyag nem lehet a sárban — egyszerűen nem teljesíthető. Megbüntetik az ipari -üzemeket a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket. Nem 'kis összegről van szó. A környezet tisztántartása valamennyiünk feladata, és -lehet, hogy későn fogunk -ráébredni, — -mint a Balatonnál —, hogy valamit el­herdáltunk. Ismerőseim -mondják, a Nádor-csatornán évenként szenny­vízleeresztést végeznek, a Kapós vízét is érdemes volna rend­szeresen vizsgálni — most már nemcsak a Kaposvári Cukor­gyár miatt. Azt i-s mondják hozzáértők, hogy a faddi holtág vize a maximálisan megengedett, ammóniatartalom-mal — 2 mil-i-gramm -literenként — szemben egyes -helyeken a vizs­gálat -szerint 40—60 miligrammot tartalmaz. Kimutatható Faddon, hogy fekál-ia kerül a vízbe. A közel­múltban egy utunk során a Sió torkolati műnél láttam mű- anyagdóbozokat, elpusztult állatokat. Egy vízügyi szakember sorolta el, hogy a Balaton lecsapolásakor, a „mesterséges” árvíz kitisztítja a Sió-medret. Hallgatom az értekezlet résztvevőit, de látszik, megoldásra nem jutnak. A meghívott előadóknak hírét se hallaná, — később megtudtam, elnézték -az időpontot, bocsánatos bűn, körülbelül negyvenen várták a tanácsukat. Ha most így, a hevenyészett gondolatok után sorraveszem, hogy szennyezzük a termőföldet, mérgezzük a vizeket, -káro­sítjuk az erdőket-m-ezőket, -mégis az bosszant igazábói, hogy a meglévő, valós lehetőségeink mellett sem teszünk meg mindent a probléma -megoldásáért. Ettől már csak az két- ségbeejtőbb, hogy azok a vállalatok, üzemek, akik valóban tenni -akarnak — példa ez a dombóvári -tanácskozás is, — megfelelő technológia vagy nemtörődömség miatt egy hely­ben topognak. A (Semenci Állami Erdő- és Vadgaz dóság bátaszéki erdészete hatezer hektárnyi erdő munkálatait végzi. Az itt dolgozó 120 fő komoly termelési értékkel járul hozzá a gazdaság eredményeihez. Több kerület összehangolt munkája kell ahhoz, hogy mindig időben eljusson a ki­termelt fa megfelelő helyére. Legyen az fűrészrönk, ami a legértékesebb, vagy papírfa és egyéb. Évente 24 000 köbméter fa kerül ki az erdőből. Folyamatosan végzik a telepítési és felújítási munkálatokat. Fotó: BAKÓ JENŐ Sok mázsányi tuskó áll egy leendő út nyomvonalában Gép és ember összmunkája Gyűlik a tűzifának való A kellően megnőtt fákat motorfűrész dönti ki. Sz. A.

Next

/
Thumbnails
Contents