Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1984. november 24. NÉPÚJSÁG 9 Közös beruházások VALAMENNYI szocialista ország mozgósítsa saját erőforrásait és jobban vegyen részt a kölcsönös együttműködésben: ez szükséges energia- és nyersanyagellátási gondjaik megoldásához — fogalmazta meg a KGST havannai értekezletéről kiadott közlemény. Már a júniusban Moszkvában tairtott csúcsértekezlet kijelölte a KGST- tagországok újfajta energetikai együttműködésének fő irányát és hangsúlyt helyezett arra, hogy a hagyományos — kőolaj és földgáz ellenében szállított késztermék — árucserét egészítse ki az energiára éhes tagországok részvétele a források felkutatásában, kiaknázásában és szállításában. Havannában ezt az elvet konkretizálták. A korlátlanul és olcsón beszerezhető energia korszaka lezárult. A moszkvai csúcstalálkozó megfogalmazása szerint az energia- és nyersanyagszállítások mennyiségének meghatározásakor az eddiginél behatóbban mérlegelik majd, hogy „a tagországok eleget tudnak-e tenni a többletszállítások gazdasági feltételeinek.” Miért esik szó napjainkban gyakrabban a szállítások „gazdasági feltételeiről”? Közismert, hogy a KGST-or- szágok túlnyomórészt a szovjet energetikai készletre támaszkodnak. A szovjet kitermelés növekedési üteme viszont mérséklődött, mert a lelőhelyek az ipari centrumoktól egyre távolabbra kerültek és a kitermelés is egyre drágult. A források szűkülését — és a tőkés piacok áruelszívó hatását — a szocialista országok úgy tudják „kivédeni”, ha enyhítenek az energiaéhségen (hathatós takarékossági intézkedéseket tesznek), illetve, ha maguk is rész vállalnak a kínálat bővítésében. Erejükhöz mérten részt kell válialniok az energiaforrások — főként a szovjet ásványkincsek — felszínre hozásában. 1990-ig összetett intézkedéseket kell tenni például a krivoj-rogi bányászati dúsító kombinát, a Jamburg és a Szovjetunió nyugati határa között húzódó gázvezeték, illetve a jambur- gi gázmező létesíményeinek felépítésére. Előirányozták a lengyelországi kőszéntelepek közös kiaknázását, a lengyel koksztermelés korszerűsítését, Csehszlovákiában magnezitkitermelő és feldolgozó kapacitások létesítését, kubai nikkel és kobalt tartalmú termékek közös előállítását, együttműködést a kubai színesfém-lelőhelyek, a vietnami bauxit és a mongóliai foszforit-lelőhelyek kiaknázásában — hogy csak a fontosabbakat említsük a havannai dokumentumból. Bajba- kov, a KGST tervkoordinációs bizottságának elnöke több tíamililiárd rubeles közös KGST-(beruházásokról beszélt Havannában, szólt például egy Szovjetunióban létesítendő katalizátorgyárról, amely évi 15 ezer tonna olaj finomításához szükséges adalékanyagot állítana elő. EZZEL csökkenteni lehetne az adalékanyag tőkés importját. Beszámolt arról az elképzelésről is, hogy metángázzal kellene üzemeltetni valamennyi gépjárművet, a teherautókon kívül a személygépkocsikat is, ami ugyancsak mérsékelhetné a szovjet olaj iránti igényeket. A KGST tagországai felismerték, hogy az ilyen nagyszabású programok megvalósítása feltételezi a beruházások összehangolásának fejlesztését, a tervek kivitelezési feltételeinek tökéletesítését. A havannai ülésszak „elfogadta a sokoldalú együttműködés szervezésének tökéletesítését célzó intézkedéseket” is — olvasható az értekezlet dokumentumában. Mire utal a „tökéletesítés” ki fejezés? A szokásos árucseréhez képest a hatalmas értékű, több résztvevőt mozgósító közös fejlesztéseknél rendkívül bonyolult az áru- és pénzkapcsolatok kialakítása, hiszen az üzletnek minden érdekelt fél számára előnyösnek kell lennie. A létesítményekhez szállított gépek és berendezések az esetek jelentős részében értékesíthetők a világpiacon is, „kemény cikkeknek” számítanak, így máshol is értékesíthetnék őket. Erre a dilemmára a résztvevők távlati érdekeltsége alapján kell megoldást találni. A tagországok továbbá nem minden esetben tudnak saját gyártmányú gépekkel, technológiával hozzájárulni a közös programokhoz, tőkés importból kell beszerezniök a hiányzó berendezéseket, amire korlátozottak a lehetőségek, hiszen egyetlen ország sem bővelkedik valutatartalékokban. A Vnyesnaja Tor- govlja szovjet gazdasági lap a beruházások koordinálása „alapvető problémájának” tartja a nagylétesítmények értékének meghatározását, ennek az összegnek átszámítását a transzferábilis rubelre, a hiteleknek (ezen belül a tőkés hiteleknek) és az utánuk fizetendő kamatoknak a beszámítását — egyszóval a beruházások jövedelmezőségével kapcsolatos kérések tisztázását. , A SZÁLLÍTÁSI szerződések teljesítésekor a KGST tagországait napjainkban gyakran éri bírálat a késedelmes szállítások miatt és nem ritka a szállításokkal szembeni minőségi kifogás sem — az ilyen fogyatékosságok nagyberuházások esetében már milliós nagyság- rendű veszteségekhez vezethetnek. Ennek elkerülése érdekében szentelt jeletős teret a havannai tanácskozás a részletekbe menő, a kölcsönös szállítások minden oldalára kiterjedő tervegyeztető tárgyalásoknak. MARTON JÄNOS Ajándék a VIT-re Szedov - a békevitorlás Fiatalok a rigai kikötőben aláírják a hajónaplót Befutott a rigai kikötőbe legutóbbi útjáról a Szedov nevű vitorlás. Különleges útja volt: a béke zászlaja alatt hajózott a négyárbocos hajó. Rajta több nyelven ez állt: „A Föld a mi hajónk, amelynek a béke zászlaja alatt kell a jövő felé vitorláznia”. Egyéves útja során jó néhány kikötőben megfordult. Bárhol is járt — Genovában, Burgaszban, Szevasz- topolban, Pireuson vagy akár Anhangelszkben —, felhívását mindenütt a békéért küzdő emberek írták alá. A rigai kikötőben háborúellenes ifjúsági nagygyűlést tartottak. A Balti-tenger partján fekvő Lett Köztársaság ifjúsága arra törekszik. hogy tengerük a béke és barátság tengere legyen. Erről szóltak a nagygyűlésen felszólaló iskolások, egyetemisták és dolgozó fiatalok. A nagygyűlés után a résztvevők a vitorlás hajó fedélzetén aláírták a jelképes hajónaplót. A 'békevitorlást a XII. moszkvai VIT jelvénye — a Margaréta díszítette, s jelszava a 'béke, barátság és az antiimperial ista szolidaritás volt. A Szedovna új utak, messzi partok, távoli kikötők, újabb találkozók várnak. Mlindenütt a béke zászlaja alatt fog vitorlázni, amely Lettország ifjúságának ajándéka lesz a következő VIT-re. Kis vízerőművek újjászületése A Szovjetunióban újra építenek vízierőműveket a kis folyókra, vizüket felhasználják öntözőcsatomák és kis tározók kialakítására. A kis vízi erőművek tömeges építése a második világháború utáni években bontakozott ki a Szovjetunióban. Mintegy hétezer ilyen vil- lanytelep épült 1500 megawatt összkapacitással. A kis villanytelepek már az 1950-es években verseny- képtelennek bizonyultak, ezért a többségük működését megszüntették. A technika fejlődésének jelenlegi szakaszában sok szakember hajlik arra az álláspontra, hogy érdemes kis Vízi erőműveket építeni és a meglévőket korszerűsíteni. Ahhoz, hogy az ilyen erőművek olcsók is legyenek, típustervek alapján lehetne építeni őket és nagy szériában gyártott, egységes berendezésekkel felszerelni. Többek között elegendő lenne mindössze egy vagy két turbinatípus gyártása is. Jelentős összegeket lehet megtakarítani a kis vízi erőművek automatikus irányításával. A szovjet villamosenergiatermelés alapját a hatalmas hőerőművek, atomerőművek és vízerőművek képezik. A kis vízerőművek természetesen a legcsekélyebb mértékben sem tudják helyettesíteni a nagyipari energiát, de annak fontos kiegészítői lehetnek. Műemlékvédelem Csehszlovákiában Csehszlovákiáról azt tartják, hogy itt az idegenforgalmi attrakciók közül csupán a tenger hiányzik. De, hogy ezt a hiányosságot bőségésen pótolják a nagy számban található és igen szép műemlékek, amelyek — szerencsére — igen jó állapotban maradtak fenn. Csehszlovákiában a műemlékvédelemre nagy gondot fordítanak, a műemlékek karbantartásáért számos országos és regionális intézmény felel. Egyik legfontosabb közülük a Prágában székelő állami intézet. Az intézet igazgatóját, ing. Oldrich Páneket kértük fel egy rövid beszélgetésre. — A Műemlék-városokat és Objektumokat Restauráló Állami Intézet rövidesen fennállásának 30. évfordulóját ünnepli. Feladata, hogy védje, fenntartsa és a jövő generációk számára is megőrizze hazánk kulturális értékeit. A műemlékeket azonban eredeti külsejükben nem úgy akarjuk visszaállítani, hogy közben ne vennénk figyelembe a mai élet követelményeit is. Nem szeretnénk, hogy vonzó, de élettelen műtárgyakká váljanak. Az egyik első ilyen akciónk a nyugat-csehországi Cheb történelmi városmag- vának restaurálása volt. Itt kellett először megoldanunk a komplex újjáépítés legkülönbözőbb problémáit, itt tanultuk meg a legmegfelelőbb eljárások alkalmazását, új, értékes tapasztalatokat szereztünk. Ma már intézetünkben több mint 700 munkatárssal dolgozunk, s arra is lehetőségünk van, hogy a Az intézet egyik nagyszabású restaurációs munkája volt az utóbbi időben a prágai Vencel tér közvetlen közelében fekvő na Mustku utcácska polgárházainak újjáépítése. műemlékkutatás munkálataiban és a rekonstrukciók során új tudományos módszereket alkalmazzunk. — Mire fordítják a legnagyobb figyelmet? — Az egész Csehszlovákia területén fekvő történelmi városközpontok építéstörténeti kutatásaival foglalkozunk. Kidolgozzuk a történelmi városközpontok területi terveit, beleértve továbbfejlesztésük és hasznosításuk hosszú távú prognóziisaiti is. Ügy foglalkozunk az egyes történelmi épületek és más műemlék-objektumok rekonstrukciójával, hogy utána új hivatást tölthessenek be, s beilleszkedjenek a mindennapi életbe. Néhány példát sorolnék fel. Prágában például a középkori Ágnes-ko- lostor igen szép képzőművészeti galériává épült át. Több épület mint művelődési ház, szálloda szolgál, vagy ünnepélyes szertartások rendezésére — például házasságkötő teremként. Feladataink közé tartozik a történelmi városközpontok lakóházainak felújítása és korszerűsítése is. Ahhoz ugyanis, hogy egy város történelmi központja is város maradjon, hogy az élet ne költözzék ki innen a lakótelepekre, meg kell őriznünk lakásállagát is. Ezért arra törekszünk, hogy ott, ahová eljut a napfény, ahol a lakókat nem terheli túlságosan nagy zaj, azaz a házak magasabb emeletein, a már nem megfelelő lakásokat korszerűsítjük, például központi fűtés bevezetésével, modernebb mellékhelyiségek kialakításával, s más hasonlókkal. — Most milyen épületekkel foglalkoznak? — Ez hosszú felsorolást igényelne. Az egész ország területén évente több ezer tervet valósítunk meg, részt veszünk kisebb és igen nagy kiterjedésű akciókban is. Eldicsekedhetünk a prágai Nemzeti Színház rekonstrukciójával, amit nemrégen fejeztünk be. Pillanatnyilag igen nagy figyelmet szentelünk néhány igen szép történelmi város — Cesky Krumlov. Olomouc, Bártfa, Lőcse rekonstrukciójára, felújítjuk a nyugat-csehországi Karlovy Vary egyik szép mmmmm Az egyik felújított házban elhelyezett régiségkereskedés belseje történelmi fedett sétányát, statikailag megszilárdítjuk és rekonstruáljuk a szlovákiai Sztrecsno várát, s több más objektumot — Együttműködik intézményük más hasonló típusú külföldi intézettel? — Szoros együttműködés fűz bennünket a szovjet balti-tengeri országok, főként Litvánia és Észtország műemlékvédelmi intézeteihez, kicseréljük egymás között az egyes munkafolyamatok és módszerek során nyert tapasztalatokat. Szakembereink bekapcsolódtak az UNESCO kereteiben működő ICOMOS (International Council of Monuments and Sites) elnevezésű nemzetközi szervezet munkájába is. Csehszlovák szakértők, intézetünk munkatársai, gyakran végeznek tervezői feladatokat nagyszabású külföldi építkezéseknél. Nemrégiben például ők tervezték a bagdadi kultúrpalotát is. ADÉLA KRATENOVA
