Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22. NÉPÚJSÁG 5 Tápellátás Nyúltáp, malactáp ts abrak Malactápot vásárolt Áment Rudolf a kisállattenyésztők őcsényi boltjában Gyümölcs és zöldség télire Az utóbbi időben több pa­nasz hangzott el azzal kap­csolatban, hogy az állattar­tó gazdák nem kapnak egyik­másik boltban tápot, s ab­rakból sincs mindig elegen­dő. Éppen ezért néztük meg néhány üzletben, hogy mi­lyen a takarmánykeverék- és a szemestermény-ellátás. Mint megtudtuk, a TSZ- KER szekszárdi piaci árudá­jában folyamatosan kapják az árut, csupán néhány na­pig nem tudták búzával ki­szolgálni a vevőiket. A hét közepére azonban búza is ér­kezett a boltba. Jelenleg nyúltápot és tojótápot nem tudnak adni, de néhány na­pon fjeiül ezekből a tápokból is lesz elegendő. Öcsényben, a Kisállat- tenyésztő és Értékesítő Szö­vetkezet hármas számú lera- katában meglehetősen rap- szodikus az ellátás — mond­ja Benze Jánosné, a lerakat dolgozója. Majd hozzáteszi: „Azt az ígéretet kaptam, hogy ma, november 20-án, kedden kapok árut, de most a késő esti órákra sem érke­zett meg a szállítmány, s valószínű, hogy a mai napon már nem is kapjuk meg. Pillanatnyilag nincs malac­táp, nyúltáp és szemes takar­mány, igaz ez utóbbit most a betakarítás után nem is igen keresik. Ami a minősé­get illeti, a bogyiszlói keve­rőüzemből érkező táppal vannak leginkább megelé­gedve a gazdák. Az áfész őcsényi üzletében Lehőcz Sándomé boltvezető sincs megelégedve az ellátás­sal. „Ilyen üres még soha sem volt a bolt, mint most” Ha a háziasszony a piaco­kon és az üzletekben drá­gának minősíti a tojást, leg­inkább olyan magyarázatot kap: ősz van — tél van — ilyenkor nemigen tojnak a tyúkok, azért két forinton felüli az ára. Ámde, tör­vényszerű-e, hogy ősztől kezdve egészen tavaszig ke­vés tojást adnak a szépen fejlett jércék, fiatal tyúkok? Törvényszerű, mert rövi­dülnek a nappalok, s ha a világos órák száma kilenc­re csökken, legyen bármi­lyen jól fejlett, szakszerűen takarmányozott a jérce, a tyúk, abbahagyja a tojás­termelést. A fénynek ugyan­is nagy szerepe van a ba­romfi életfolyamatait irá­nyító belső elválasztású mi­rigyek — a többi között a tojástermelést szabályozók — működésében. Ha a fény gyengül, a tojástermelést ser­kentő hatás erőtlenedik, a tyúk abbahagyja a tojásra­kást. Fordítva is igaz: tél végén, amikor hosszabbodni kezdenek a nappalok, a fény serkenti a tojástermelést. — mondja. Ebben az üzlet­ben havonta 8—10 vagonnyi tápot, takarmányt vásárol­nak a vevők. Pillanatnyilag van ugyan hízó- és süldőtáp, koncentrátum is, nincs vi­A tyúknak e biológiai adottságát használják ki a tojástermelők azzal, hogy a kifejlett, a felnőttkori test­súlyuk háromnegyedét elérő jércéiknek, tyúkjaiknak vi­lágítani kezdenék a rövidülő nappalok idején. Már húsz, harminc tyúk számára is ér­demes világítani, megteremt­ve ezzel a téli tojástermelés feltételeit. A legáltalánosabban tar­tott new hampshire-jércék — ha a felnevelés során megfelelően takarmányozták — 21—22, a tojóhibridek 18—19 hetes korban kezdik el a tojástermelést. Nevelé­sük a tavaszi hónapok va­lamelyikében kezdődött, ősz­szel esedékes tehát a tojás- termelés megindulása. Az a tyúktartó jár el tehát cél­szerűen, aki a tojnikezdés kiszámított időpontjában, a tyúkok megfelelő fejlettsé­gének elérésekor az első, ap­ró tojások megjelenése után hetenként húsz perccel pó­tolja a nappali világosságot. Naplemente után tehát vil­lanyt gyújt az ólban, az el­szont kukorica, malactáp és zab. Ebben a boltban is arra számítanak, hogy a napok­ban valamennyi megrendelt áru megérkezik. ső héten naponta húsz, a kö­vetkező héten már negyven percen át égeti. A többlet­világosság hatására a napi tojáshozam erőteljesen nö­vekszik. Amikor a nappali világosság és a kiegészítő villanyfény tartama eléri a napi 14—15 órát, célszerű ál­landósítani. A fény ne le­gyen erős. Két méter ma­gasan függő villonyégő ese­tén egy-egy négyzetméterre három watt számítható. Ha az állomány, az ól nagy, in­kább több, gyengébb fény­erejű — 40—60 wattos — mint kevés és erős — 100- as — körtét használjunk. Ha elkezdjük a világítást, az időtartam fokozatos növelé­sén kívül mást ne változtas­sunk. Nem hagyható abba, nem is csökkenthető például a világítás, mert az megza­varja a tojástermelést, a tyú­kok vedleni kezdenek. A tojástermeléshez termé­szetesen nemcsak serkentő fény, hanem olyan takar­mány is szükséges, amely le­hetővé teszi a fehérjében, zsírban, vitaminokban gaz­Könyvajánlat Idejében szólunk A kerti munkák elvégzésé­nek legkedvezőbb idejét ne­héz észíben tartani, de még feljegyezni sem könnyű fel­iadat. Ezt vállalták minden kert­barát, kerttulajdonos helyett az Idejében szólunk című könyv szerzői. Az almáster- mésűek, a csonthéjasok, a bogyósok és a héjas 'termésű gyümölcsfák, a gyümölcs­bokrok, valamennyi hazánk­ban termesztett zöldségféle, a bor- és csemegeszőlő, a borá­szat, az egy- és kétnyári vi­rágok, az évdlő dísznövények, a cserjék, a díszfák, a gyep tápanyag-ellátásáról, öntözé­séről, szaporítási és ápolási munkáiról, valamint növény­védelmi tennivalóiról — idő­rendi sorrendben — idejében szól olvasóihoz ez a kiadvány. A szerzők a Kertészet és Szőlészet hetilap munkatár­sai. Sokéves tapasztálat, és sok ezer kertészkedő levele alapján — naptárszerűen állí­tották össze a könyvet. Min­den hét tennivalóit két-két oldalon közük, s ezeket a gyakorlati munkához nélkü­lözhetetlen táblázatokkal egé­szítik ki. Kezdő telektulajdonosak és gyakorlott kertművelők egy­aránt rábízhatják magukat tyuk ! dag, sok meszet és foszfort tartalmazó erős héjjal hur­kolt tojás előállítását. A to­jóhibrideknek tojótáp, a nagyobb testű, kevesebb to­jás termelésére képes úgy­nevezett kettőshasznosítású tyúkoknak fele táp-, fele szemestakarmány- keveréket szükséges adni. A kis testű tojóhibridek napi 13—14, a nagyobb tyúkok 18—19 dkg takarmányt fogyasztanak na­ponta. A szemeleséget is ka­pó tyúkoknak kevés zöldta­karmány is adható, mészkő­dara pedig feltétlenül, kü­lönben gyengévé, vékonnyá válik a tojás héja. Ha azt akarjuk, hogy a tyúkok ősztől tavaszig — te­hát a legjobb tojásárak idején Is — termeljenek, tartsuk őket almozott vagy trágyaaknás ólban, amely előtt kisméretű kifutó is van. Ily módon hideg időben, eső­ben ugyan , bent tartózkod­hatnak, ám napozni is ki­járhatnak. A k* futó fölé vé­dőtetőt érdemes húzni, hogy a talaj száraz maradjon Télen is fogyaszthatunk az általunk termesztett gyü­mölcshői, zöldségből, ha idő­ben gondoskodunk szaksze­rű tárolásukról. Különösen fontos a gondos előkészület. Hosszú idejű tárolásra csak egészséges, teljesen hi­bátlan, száraz gyümölcsöt használjunk fel. Még kis hi­bás gyümölcsöt se tároljunk, mert ha romlásnak indul, a mellettük lévő gyümölcsöt is tönkreteheti. A raktározásra a fagymen­tes, jól szigetelt, kis ráccsal ellátott ablakú, könnyen szellőztethető, sötétíthető (hogy az érés minél lassúbb legyen) kamra vagy pince alkalmas. A falakat betárolás előtt mésztejjel lemeszelve (10 li­ter vízbe 2 kg oltott meszet tegyünk) fertőtlenítsük, ami­nek gombaölő hatását azzal fokozhatjuk, ha kevés, 2—3 százalékos hígításban rézgá- licot is belekeverünk. A pad­lót, tárolóeszközöket forró ultrás, trisós vízzel mossuk fel, és ún. azbeszt kénszelet elégetésével kénezzük ki a helyiséget, amit havonta egyszer ismételjünk meg, hogy a levegőbe kerülő ár­talmas mikroorganizmusok elpusztuljanak. Az almát és körtét polco­kon, rekeszekben és nem túl mély ládában tárolhatjuk. Régi, jól bevált módszer, ki­sebb termés esetén, hogy a gyümölcsöt egyenként se­lyem- vagy -újságpapírba csomagolva tároljuk a hűvös pincében, kamrában. A télialma tárolására leg­alkalmasabb a száraz, tiszta, szellős helyiség akkor, ha ott átlagosan 3—4 C-fok hő­mérséklet, és 90 százalék kö­rüli páratartalom található. A tél-i körte hasonló pára­tartalom mellett 2 C-fok kö­rüli hőmérsékleten tartható el a leghosszabb ideig. Ezt a hőmérsékletet hajnali és késő esti szellőztetéssel, vagy ventillátor használatával ér­hetjük el. A páratartalmat a tároló helyiség padozatának mérsékelt öntözésével, a le­vegőjébe történő vízporlasz­tással biztosíthatjuk. A jobb tárolás érdekében feltétlenül célszerű hőmérőt és páratar­talom-mérőt beszerezni. A saját zöldség jobb ízű Feltétlenül érdemes a fa­gyok beállta előtt kertünk zöldségféléinek tárolásáról is gondoskodnunk, mert így ta­vaszig a friss, új Zöldség megjelenéséig fogyaszthatunk belőle. A saját magunk által tárolt zöldség nemcsak ol­csóbb. és gyakran ízletesebb, de mindig kéznél is van, amikor szükségünk van rá. Száraz, jól szellőztethető, 1—5 C-fokú, 90 százalékos páratartalmú pincében vagy veremben tárolhatjuk a ká­posztát, karalábét, a sárga­répát, zellert, petrezselymet, téliretket, céklát. Ezeket ala­pos átválogatás után ládák­ban, polcokon vagy a földön tiszta, kissé nyirkos homok közé rétegezve tárolhatjuk. A gyökérzöldségek leveleit úgy távolítsuk el, hogy szá­rukból 1—2 cm-es csonk maradjon. Majd e részükkel kifelé fordítva két sorban egymással szemben, vagy egy sorban a fal mellett úgy helyezzük el, hogy ne érje­nek egymáshoz. Ezután a sorra annyi homokot szór­junk, hogy befedje a gyöke­reket. Erre tehetjük ismét az úja'bb sort. A sorok körül­belül 1 méter magasak le­hetnek. A szikkadt káposzta- fejeket megtisztítva helyez­zük egymásra. A fagyok előtt leszedett, jól kifejlett paprikákat is néhány hétig eltarthatjuk, ha a pincében kissé nedves, tiszta homok közé tesszük. Árokban vagy prizmában Akii nem rendelkezik pin­cével az árokban, vagy priz­mában is tárolhat. Az árkot magas helyen készítsük el, ahonnan a csapadék majd könnyen lefolyhat. Az árok félmétemyi széles és 30 cm mély legyen, s a kiásott föl­det az árok szélén döngöl­jük le. A káposztát, kelká­posztát, karalábét gyökérrel együtt szorosan egymás mel­lé téve, a gyölkérzöldségeket homokba rétegezve helyez­zük az árokba. Majd az árok tetejét tiszta deszkával bo­rítsuk le, s erre szalmáit, ku­koricaszárat rakjunk. Erő­sebb lehűlés közeledtével ezt még 30—40 cm vastag föld­del takarjuk. Az árkot min­dig csak fagymentes időben bontsuk ki, s ilyenkor egy­szerre inkább nagyobb meny- nyiségű — egy-két hétre szükséges — zöldséget szed­jünk ki, majd utána rögtön gondosan takarjuk vissza az árlkot. Ha prizmát készítünk, ezt is magasabb helyre tegyük. Az alapja egy-imásfél méter széles legyen. Földjét simá­ra alakítsuk ki, s középen egészen végig helyezzünk el egy léc vagy deszka szellőző­rácsöt. Ezután jellegzetes prizma alakban tegyük rá a zöldségféléket vagy a burgo­nyát. Végül a terményt úgy takarjuk le 15—20 cm maga­san földdel, hogy a prizma gerince szabadon maradjon. Ide azonban tegyünk egész­séges kukaricakévéket, ne­hogy a prizma beázzon. A zöldségfélék befülledését, rothadását úgy kerülhetjük el, ha fagymentes napokon szellőztetünk. Gondosan figyeljük télen a hőmérséklet alakulását, és amikor mínusz 5—6 C-fokos fagy jelentkezne, fél méter­re növeljük a prizma föld­takaróját, és a gerincet is borítsuk be földdel. A priz- Tna befülledésének elkerü­lésére a felső gerincen szal­mából vagy vékony csőből kétméterenként helyezzünk el úgynevezett szellőztető kürtőt. A prizmát csak ak­kor bontsuk ki, ha az itt tá­rolt egész termónymeranyisé- get fel akarjuk használni. naptári „előírásaikra”! Fénnyel tojást... Ősszel, télen is toljon a Építkezők, figyelem! 1984. november 26-tól 30—40 SZÁZALÉKOS Árengedménnyel csempe- ÉS PADLOBURKOLOLAP-VÁSÁRT TARTUNK TELEPEINKEN ÉS A PÉCSI VASÜT UTCAI FÉSZEK RAKTÁRUNKBAN. MOST VÁSÁROLJON, AMÍG A KÉSZLET TART! PÉCS (618) Sövény vagy kerítés? A kerítés ma még — különösen az utcai fronton — szük­séges rossz, de úgy is mondhatnánk, hogy a kertek, telkek fontos tartozéka. Azok a kertszomszédok, akiknek hosszú évek során sikerült fenntartani a jószomszédi viszonyt, gyakran nem húznak kerítést, hanem ehelyett közös meg­egyezéssel sövényt telepítenek a telekhatárra, amit aztán közösen gondoznak. (Sokan óvatosságból azért a mezsgye­határt földbe süllyesztett cövekekkel jelzik az esetleges későbbi viták elkerülése érdekében!) A sövénytelepítés sikere a jó előkészítésen és a későbbi gondozáson múlik elsősorban. de sokat számit a megfelelő fajok kiválasztása is. A telepítésnél első dolgunk az 50—60 cm mély és ugyan­ilyen széles árok kiásása olyan hosszan, amilyen hosszan a sövényt telepíteni akarjuk. Az árok aljára lehetőleg szórjunk kb. 20 cm vastag rétegben érett szerves trágyát, vagy érett komposztot, amelyet alaposan keverjünk össze az árokból kiásott talajjal, ha az megfelelő minőségű. A növények ne kerüljenek mélyebbre, se sekélyebbre, mint ahogyan előző helyükön voltak. Ha konténeres anyagot ültetünk, a műanyagot minden­képpen fejtsük le a földlabdáról. A sűrű sövény érdeké­ben hármas kötésben ültessük a növényeket. (Ez esetben természetesen, dupla annyi növény szükséges, mintha csak szimpla sorba telepítenénk.) Viszonylag olcsó sövényt nevelhetünk vesszős fagyai­ból. Egy méterre 8—10 tő bőven elegendő. Törpe válto­zatát járda szegélyezésére használják. Van szélesebb levelű változata is, ez azonban igényesebb és fagyérzékenyebb is, a közönséges fagyainál. Ősszel szép sárgára színeződő lombja miatt sokan sze­retik a mezei juhart. Sárga levelei viszonylag sokáig meg­maradnak. akár két-három méter magas sövényt is nevel­hetünk belőle. Egy folyóméterre 7—8 növény elég. A gyöngyvessző, vagy közismertebb néven spirea má­jusonként fehér virágzuhatagával gyönyörködtet, idősebb korában bókoló formát ölt, ami szintén dekoratív. Hely­igénye ezért nagy. Túl kötött, vagy nagyon laza homok­talajokra lehetőleg ne telepítsünk. Az orgona szintén alkalmas sövénynek, bár erőteljes növekedése miatt viszonylag nehéz {kordában tartani, főleg idősebb korában. Erősen sarjadzik, ezért helyigénye is nagy. A rendszeresen nyírt orgonasövény dús, alul is jól záródik, valóban helyettesíti a kerítést. Párásabb viszonyok közé való a puszpáng vagy buxus, a nyugati tuja. A tiszafa, bár örökzöld. szárazabb viszo­nyok között is szépen díszlik. A tamariska lombhullató ugyan, de díszítő értéke felér, sőt, felül is múlja a leg­szebb örökzöldeket.

Next

/
Thumbnails
Contents