Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1 u népújság 1984. november 17. Labdarúgás Serdülő­bajnokság MEGYEI 1. Paks 9 6 1 2 21-14 13 2. Sz. Dózsa 9 6 — 3 23-17 12 3. Bonyhád 9 5 — 4 33-20 10 4. Tamási 9 5 — 4 33-22 10 5. Bátaszék 9 5 — 4 32-23 10 6. Kisdorog 9 5 — 4 14-14 10 7. ASE 9 4 2 3 13-15 10 8. B. Pannónia 10 5 — 5 18-32 10 9. N.mányok 9 3 2 4 24-26 8 10. Dombóv. Sí 9 3 — 6 19-24 6 11. Ozora 9 — 1 8 11-34 1 KÖRZETI Paks 1. Bölcske 9 8 1 — 53- 4 17 2. S.tornya 8 6 2 — 51- 5 14 3. Kajdacs 9 6 1 2 63-12 13 4. Pálfa 9 5 2 2 32-15 12 5. ASE 9 5 1 3 18-15 11 6. Németkér 10 3 1 6 12-36 7 7. D.földvár 9 3 1 5 13-40 7 8. Nagydorog 9 3 — 6 17-28 6 9. Paks II. 9 3 — 6 8-35 6 10. Dunasztgy. 9 2 1 6 13-31 5 11. Gerjen 8-----­8 1-60 — Dombóvár 1. Hőgyész 3 2 — 1 11- 4 4 2. D. Vasas 3 2 — 1 10- 4 4 3. Pincehely 3 1 — 2 5-15 2 4. Koosola 3-----­3 3- 6 — Szekszárd 1. Tolna 5 5 — _ 31- 4 10 2. Tevel 4 3 — 1 21- 4 6 3. Sz. Dózsa 6 2 1 3 6-10 5 4. Tengelic 5 2 — 3 15-14 4 5. Aparhant 4 2 — 2 7- 9 4 6. Zomba 4 2 — 2 3- 6 4 7. Decs 5 1 1 3 17-17 3 8. Bonyhád 5 1 — 4 4-40 2 A budapesti télből a ciprusi nyárba Jeges szél fújt csütörtökön délután a télies hangulatot árasztó Ferihegyi repülőté­ren, amikor a levegőbe emel­kedett a magyar labdarúgó­kat Ciprusba szállító TU— 134-es. Három és fél órával később a larnacai légikikö­tőben 18 fokot mutatott a hőmérő, amikor földet ért a MALÉV különjárata, pedig már majdnem este 8 volt, s a naptáron itt is november 15-e állt. Larnaeában elbú­csúztak egymástól a VB-se­lejtezőre készülők az után­pótlás EB-mérkőzés előtt ál­lóktól Előbbiek LimaissoLba, utóbbiak Paphoszha folytat­ták útjukat autóbusszal. Me- zey György szövetségi kapi­tány és csapata a tengerpar­ti Crusaders szállóban he­lyezkedett el, majd rövid sé­tát tett a környezettel is­merkedve. — Kellemes ez a meleg, de remélem „ melegebb” már nem lesz — jegyezte meg a kapitány. Mindenki tudta, hogy a szombat esti 90 perc­re gondol. A magyar váloga­tott harmadik viliágbajnoki selejtező-vizsgájára, amely az ötödik, vagy talán a ha­todik pontot is meghozhatja. Ez a lehető legszebb zárást jelentené 1984-ben. A mostani minőségében 15. mérkőzésére készülő fiatal szakvezető már járt a kis szigetországban, májusban a 2:l-es vendéggyőzelemmel zárult Ciprus—Ausztria vi­lágbajnoki selejtezőn. Akkor még csak tapasztalatokat gyűjtve. — Olyan csapatot ismer­tem meg, amelyikről hiba volna azt állítani, hogy csak a helyi specialitásnak számí­tó „fapados” pályának kö­szönheti a sikereit — mond­ta Mezey. — Pontot vesztett itt tavaly Olaszország, Cseh­szlovákia és Görögország is, az osztrákok pedig kínkeser­vesen valósították meg a ter­veiket. Nekünk sem lesz könnyebb dolgunk, de a rot­terdamihoz és a budapesti­hez alig hasonlítható új tak­tika így is meghozhatja a győzelmet. Egy sikeres sportpályafutás végén Mérnök lett a gólkirályní Sisteregve surran a felső sarokba a nagy erővel, bal kézzel meglőtt labda. Aztán egy újabb támadás. Beját­szás, magasba emelkedik a bal kéz, lövőcsel és az elmoz­duló kapus fölött bombaként zúg a laszti a léc alá. Egyik gól parádésabb, mint a másik. A mellettem álló nyugdíjas nézők csettintenek. — A betyárját, aki így tud kézilabdázni, annak a Szek- szárd NB Il-es csapatában a helye — mondja egyikük. — Hja, könnyű annak, aki az NB I-et is megjárta — replikázik a másik szurkoló. Aztán közösen tapsolunk a gólszerző Illés Annának. Ugyanúgy, mint tettük azt vagy 15 éve a megyebajnok­ság háromszoros gólkirálynő­jének. DOOOOOOOOOO Az október végi szerda délután Crossbar Kupa mér­kőzésének pillanatképeit új­ra citálom. Aztán, mert a „téma a kézilabdapályán he­ver”, tárcsázom a szekszárdi BHG-t. — Interjút velem? És ép­pen most, amikor vége az aktív sportolói pályafutásom­nak? Visszakérdez, szabódik ki­csit — de a telefonbeszélge­tés végén megállapodunk egy randevúban. Szemben ül velem. Csino­san, mosolygósán. Már fel sem tűnik igazából, hogy a kávéscsészét is bal kézzel emeli szájához. Sikeres pá­lyafutás az övé. Előbb az in­dulás éveiről faggatom. — Amikor 1967-ben Zom- bán elvégeztem az általánost, úgy terveztem: Bonyhádon a „keriben” folytatom tanulmá­nyaimat. Időközben játszot­tunk egy járási bajnoki ké­zilabda-mérkőzést, amit vé­gignézett Ambrus Péter, a Szekszárdi Bőrdíszmű csapa­tának edzője. Hívott az együttesbe, s miután nem si­került a felvételim a keres­kedelmibe, középiskolásként is Szekszárdra, a Garay Gim­náziumba jöttem, ősszel már a Bőrdíszmű igazolt játéko­sa voltam. Ambrus Pétertől tanultam meg e népszerű sportág valamennyi csínját- bínját. — Sorozatban négy bajno­ki cím az új csapatával. Egyénileg pedig háromszoros gólrekorder. — Igen. 1968-tól sorozat­ban négyszer a Bőrdíszmű gárdája nyerte a megyebaj­nokságot. A Tatán rendezett NB Il-es osztályozókon mi egy kicsit módosítottuk a három a magyar igazság köz­mondást. Merthogy nekünk a negyedik nekifutásra sike­rült kiharcolni a magasabb osztályba jutást. 1971-ben én már amolyan „vendégjáté­kosként” szerepeltem a szek­szárdiakkal Tatán, örültem, hogy sikerült segíteni ab­ban, hogy NB Il-es lett a Bőrdíszmű csapata. — Miért csak vendégj áté- kosként ? — Azért, mert 1971 nya­rán érettségiztem és Veszp­rémben felvételt nyertem a vegyipari egyetemre. — Véletlen volt a Veszp­rémbe település? — Nem. Már 1970-ben is megkeresett a Bakony Ve­gyész NB I-es csapatának szakosztályelnöke átigazolási ajánlattal. Nem akartam a gimnáziumi tanulmányokat megszakítani, ezért az érett­ségiig Szekszárdon marad­tam. — Aztán megkezdődtek az egyetemi évek, mellette pe­dig Illés Anna számára meg­adatott az NB I-es szereplés lehetősége is. — őszinte leszek: az első félévben bizony időközönként összetornyosultak azok a bi­zonyos fellegek a fejem fö­lött. Tudniillik korábban nem volt erősségem a kémia, így az egyetemen hamar rá kellett jönnöm, hogy jócs­kán akad pótolnivalóm. Azok az évfolyamtársak, akik vegyipari technikum után kerültek az egyetemre, segítettek s a korrepetálás eredménnyel járt. Az sem titok, hogy eleinte a tanu­lást az NB I-es szintű kézi­labdázással bizony nem volt könnyű összeegyeztetni. Előbb Tóth Miklós, majd a következő években Laurencz László volt az edzőm. Remek csaptata volt a Bakony Ve­gyésznek, hiszen nálunk ját­szottak a Tóth-Harsányi test­vérek, aztán meg a magyar válogatottal világbajnokságot nyert Ritterné is. — Emlékszik első NB I-es mérkőzésére? — Hát lehet arra nem emlékezni? 1972 áprilisában Csornán a második félidő ötödik percétől csereként lép­tem pályára és egy balkezes góllal mutatkoztam be. Győz­tes mérkőzésen. A BVTC-ben befogadtak a társak, a ke­mény intenzitású edzésmun­kát pedig csendesen tűrtem. — Eddig minden olyan si­mán ment... — Valóban. 1974 őszén aztán porc- és keresztszalag­szakadást szenvedtem az egyik edzésen. Pechemre, hi­szen ebben az évben kerül­tem volna az utánpótlás vá­logatott keretébe. Öröm csu­pán annyi fűződik ehhez az évhez, hogy megszereztem a vegyészmérnöki diplomát. — Meddig kényszerült sé­rülése miatt pihenőre? — Egy teljes esztendeig. — Ám az 1975-ös eszten­dő sem múlt el „eseményte­lenül” ... — Nem bizony. Férjhez mentem a volt egyetemi év­folyamtársamhoz. Az eskü­vőnk is augusztusban volt, meg az NB I-ben való újra­kezdés is. Bármilyen furcsa, még nászútra sem mehettem a bajnoki kötelezettségek miatt. Ezután még 1978 nya­ráig játszottam, majd ekkor­tól egy semmihez sem hason­lítható magasztos feladatra, a kismamaszerepre készül­tem. 1979 januárjában meg­született Zsolt, 1980 májusá­ban pedig Miklós. — A következő év tava­szán viszont már ismét ol­vashatjuk Illés Anna nevét a Bakony Vegyész összeállítá­sában. — Márciusban újra pályán voltam, a tavaszi idényt vé­gigjátszottam, az őszinek pe­dig csak a felét. 1982 telén az IHF Kupában még tagja voltam a Vegyész csapatá­nak, majd az év tavaszától az NB Il-es Balaton Bútor együtteséhez igazoltam. Az aktív sportpályafutástól az idén tavasszal a bútorgyáriak színeiben búcsúztam. — Sok érmet őriz a vit­rinjében? — Hát, számoljunk csak! Van egy középiskolás ezüst­érmem, négy megyebajnoki aranyom, két ezüst és há­rom bronz az NB I-ből, va­lamint egy aranyérmem a Magyar Népköztársasági Ku­pából. Villan a vaku, családi fotó készül a két eleven srác, Zsolti és Miki társaságában. — Miért a BHG tömeg­sportos csapatához igazolt? — kérdezem búcsúzóul. — Veszprémből ide Zombá- ra tértem vissza. Házasságom zátonyra futott, elváltunk. Itt élek két fiammal, s naponta járok be Szekszárdra. A BHG-nál gyártástervező mér­nökként dolgozom. Ezért hát az „átigazolás” a gyár kézi­labdacsapatához. ooooooooooc Sisteregve surran a felső sarokba a nagy erővel, bal kézzel meglőtt labda. Aztán egy újabb támadás. Beját­szás, magasba emelkedik a bal kéz, lövőcsel és az el­mozduló kapus fölött bom­baként zúg a laszti a léc alá. Dániában egy nemzetközi tornán. Illés Anna balról, hár­mas mezben Mi meg közösen tapsolunk a pálya szélén a gólszerző­nek. FEKETE LÁSZLÓ Kosárlabda NB I Megszerezni az első győzelmet Fontos mérkőzés előtt áll a Szekszárdi Dózsa, a TFSE együttesét fogadják. A talál­kozónak az adott rangot, hogy a rájátszásban. — ahol az „A” csoport 7-10. és a „B” 1-4. helyezettje küzd a 'leg­jobb tíz közé jutásért — vi­szik a csapatok az egymás ellen elért eredményt. Már­pedig ha a Dózsa képtelen pontot szerezni az alsóházhoz tartozó csapatok ellen, akik majd vetélytársak lesznek, ez megpecsételheti sorsát a rá­játszásban. Ezért lényeges a TFSE elle­ni találkozó. Hogyan véleke­dik az esélyekről Vertetics István, a Dózsa vezető edző­je? — Hogy kellőképpen fel tudjunk készülni, a múlt hé­ten megnéztem a SZEOL— TFSE mérkőzést. Bár a főis­kolai csapat nagy csatában nyert, mégis úgy vélem, kö­zel azonos képességűek mint mi. Egyáltalán nem legyőz- heteltlen ellenfelek. Játékuk két magas emberre épül. akik a pontok döntő hányadát gyűjtik. Érdekes, hogy egyet­len kosarat dobtak csak tá­volról. Ez a dóig meghatároz­za a mi taktikánkat is. Ha képesek leszünk a magas já­tékosokat semlegesíteni, ki­szorítani a palánk alól, ak­kor lehet esélyünk. Döntő le­het még, hogy a mérkőzés elején melyik csapat higgad le előbb, és ki tudja kézbe venni a mérkőzés irányítását. Varga Rózsa ismét a csapat rendelkezésére tud állni. Biz­tos vagyok abban, lelkes já­tékával nagy hasznára lesz az együttesnek. Sportműsor SZOMBAT Asztalitenisz: Tolnán a sportszékiházban 9 órától év- járatos egyéni verseny. Birkózás: Dombóváron a IV. sz. Általános Iskolában országos vasutasbajnokság 13 órától. Kézilabda: A tanítóképző főiskola tornacsarnokában . 8 órától TÉV Kupa női torna. Az V-ös sz. Általános Isko­lában 8 órától Úttörő Kupa. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata 16.30-kor a TFSE együttesét fogadja a Zrínyi utcai csar­nokban. Az NB Iliben: Bony- hád—Soproni Postás 14, Dombóvári VMSE—Soproni FAC 11 árakor. Labdarúgás: NB-s serdü­lő- és ifibajnokság: Szek- szárd—Siófok 10.30 és 12 óra. ökölvívás: Pakson 17 óra­kor PSE—Bp. Vasas NB li­es CSB. Sakk: Szekszárdon a SZÜV klubjában 8 órától megyei Tízek-bajnokság. Sportlövészet: Pakson az MHSZ lőterén 9 órától az ÉDOSZ megyebizottság kis­puska lövész versenye. Teke: Az NB I-ben: Dom­bóvári Spartacus—Dunaúj­városi Építők 10 órakor. VASÄRNAP Birkózás: Dombóváron 9 Az öregfiúk lecsúsztak a dobogóról Szekszárdon véget ért a városi kispályás labdarúgó­bajnokság, melynek külön érdekessége, hogy az öreg­fiúk nagyon jó erőkből álló csapata ezúttal nem tud­ta megvédeni bajnoki címét. Az utóbbi években si­kert sikerre halmozó volt dózsás játékosokra épülő öregfiúk gárdája még a dobogóról is lecsúszott. Hiá­ba hajrázott kitűnően, a gyengébb tavaszi szereplés megbosszulta magát. A nagy népszerűségnek örvendő kispályás labdarú- tékot felvonultató Gabona KISZ-együttese nyerte meg gó-bajnokságot némi meglepetésre. a kiváló csapatjá- — nagy fölénnyel a TÁÉV második felvonásban visz- szaeső együttese előtt. Nagy versengés folyt a dobogó harmadik helyéért. Az utolsó fordulók előtt még a he­tedik helyen álló DÉDÁSZ is komoly reményekkel szállhatott harcba a bronzéremért. Izgalmas körülmé­nyek között alakult ki a további sorrend. A Húsipar szívós-, jól küzdő csapata szerezte meg a harmadik he­lyet, míg negyedik lett a kiegyensúlyozott csapat be­nyomását keltő Söripar. Az öregfiúk „szupercsapata” — Simon, dr. Freppán, Lubastyik, Kormos, Tóth, Dobos, több száz NB Il-es mérkőzés hősei — nehezen ébredt „téli álmából”, így a viharos hajrával begyűjtött pontok is csak az ötödik helyet biztosították számukra. Hatodik lett a rapszodi­kusan szereplő KSH, hetedik az ősszel jó teljesítményt nyújtó DÉDÁSZ — pedig az utóbbi csapatot tavasz- szál még a kiesés réme fenyegette. Ezután nagy űr a tabellán. A két volános, valamint a BHG, a Megyei Tanács és a Gabona csapatai több pontos hátránnyal követték az élen állókat. A kiesést nem kerülhette el a MEZŐGÉP és a TOTÉV KISZ- együttese, hiszen a bajnokság egészében gyenge tel­jesítményt nyújtott mindkét gárda. A bajnokságról el­mondhatjuk: a várakozásnak megfelelt, sok jó mér­kőzést, izgalmas összecsapást láthatott a közönség. A játék sava-borsát, mint tudjuk a gól adja, nos ebből közel ezer esett a nézők nagy örömére. Soha rosszabb idényzárást! E. P. órától folytatódik az orszá­gos vasutasbajnokság. Sakk: Szekszárdon a SZÜV klubjában 8 órától folytató­dik a megyei Tízek-bajnok- ság. Labdarúgás NB II: Szekszárdi Dózsa— Nagykanizsai Olajbányász 13 óra. Területi bajnokság: Ka­posvári Rákóczi—Kisdorog, Mohács—Bonyhád, Paks— Honvéd Táncsics SE 13 óra­kor. Megyebajnokság: Német­kér—ASE (Fülöp), Dombóvá­ri Vasas—Kocsóla (Varga P.), Tamási—Aparhant (Varga I.), Ozora—Dunaföldvár (Luga- si), B. Pannónia—Nagydorog (Albert), Nagymányok—Ten- gelic (Szabó), Tevel—DVMSE (May), Hőgyész—Bátaszék (Fritschi). Kezdés 13 óra. Körzeti bajnokság: Ocsény —Bonyhádvarasd (Krekó), Zomba—TÁÉV (Tölgyesi), Sióagárd—Báta (Bogdán), Bogyiszló—Kakasd (Taba), Oikó—Allsónána (Valkó), Harc—Kéty (Fodor), Izmény —Tolna (Pál V.), Regszem­cse—Regöly (Sándor), Kapos- szekcső—Kurd (Lódri), Döb- rököz—Dalmand (Fábos), Zá- vod—Őzakály (Kovács), Gyönk—Kisvejke (Varga), Szakos—Nak (Csonka). Kez­dés 13 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents