Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-15 / 268. szám

e ^püjsäg 1984. november 15. AJB közleménye Az utóbbi időben meglehe­tősen sok probléma merült fel a labdarúgó cipőkön lévő talpgombok (stoplik) mére­tével kapcsolatban, ezért a Tolna megyei Labdarúgó Szö­vetség Játékvezető Bizott­ság elnöksége ezúton is fel­hívja az egyesületek, szakosz­tályok vezetőinek figyelmét az ide vonatkozó szabályra. A talpgomb anyaga bőr­ből, gumiból, alumíniumból, plasztikból vagy műanyagból készülhet. A talpgomb cson- kakúp alakú, egyetlen részé­nek átmérője sem lehet 12,7 milliméternél kisebb. Ameny- nyiben a talpgombok száma egy cipőn tíz darabot elér, vagy meghalad, a legkisebb átmérőjük 10 milliméter le­het. A talpgombok legfeljebb 19 milliméterre állhatnak ki a cipőtalpbój vagy a sarokból. A JB elnöksége kéri a sportegyesületeket, hogy en­nek szellemében vásárolja­nak, vagy csináltassanak a labdarúgó cipőkre talpgom­bokat. Arra hivatkozni, hogy az adott cipő külföldről, vagy NB I-ből származik, teljesen felesleges, mert nem a cipő származása, hanem annak szabályossága a döntő. A já­tékvezetők szigorúan ellen­őrzik a jövőben a cipőket és e szabály megsértéséért a vétkes játékost leküldik a já­téktérről. hogy a felszerelést hozza rendbe. Csak akkor ve­het részt a labdarúgó újra a játékban, ha a játékvezető el­lenőrizte a cipőn lévő talp­gombok szabályosságát és a játékban való részvételre en­gedélyt adott. Mindez a já­tékosok testi épségének vé­delme érdekében történik, s nem egy adott szabályon va­ló „lovaglást” jelent — hang­súlyozza a JB elnökségének közleménye. Mire való a fej? Két dologban bizonyosan egyezett a szurkolók vélemé­nye Bonyhádon a PVSK elle­ni mérkőzés előtt. Az első: az üldögélésre egyre kevés­bé alkalmas az időjárás — reméltük lesz miért ugrál­nunk majd — a másik: a két pont otthontartásának igé­nye volt. A góllövőcipők ugyan még további fényesítésre várnak, de mire való a labdarúgónak a feje — a gondolkodáson kívül —, ha nem arra, hogy azzal a hálóba juttassa a lab­dát. Mindhárom bonyhádi gól a „fejtől indult” és azzal találkozva jutott érintkezés­be a pécsi hálóval. Ha már a fejnél tartunk, hadd jegyez­zem meg: a BMSC középpá­lyása, dr. Sebestyén, a nép­szerű „Sebi” azok közé tar­tozik, akik az úgynevezett észfutballt játsszák. Gondol­kodik a pályán, kiszámítja az ellenfél mozgását, szerel és indít. Kiismerhetetlen cselei­vel, egyre javuló erőnlétével és fejjátékával nagy hasznára van csapatának. A vasárnapi meccsen is tőle indultak a gólok és a befejezésekhez is rendre odaért. Ami még örömteli: vasár­nap már nemcsak helyzetei voltak a hazai gárdának, ha­nem azokból hármat be is „rámoltak” Bank hálójába. Mucska 2-0-nál 11-est hárí­tott, ami a győzelem egyik kulcsa volt. Vannak már is­mét nagyszerű teljesítmé­nyek, a BMSC csapata hajt, akar és ez elegendőnek bi­zonyult a győzelemhez, ön­bizalmat kölcsönözhet a kö­vetkező fordulókra, valamint az MNK-ban való tisztes helytállásra egyaránt. Erény- nyé kell kovácsolódnia annak is, hogy immár a második NB I-es csapat látogat a kö­zeljövőben Bonyhádra. Régi igazságok Amikor Bátaszéken fel­hangzott a bíró hármas síp­szava, jelezvén a 90 perc vé­gét — a szurkolók szerint jó ha 88 volt — teveli kezek emelkedtek a magasba. Ért­hető volt a vendégek öröme, hiszen idegenből pontot ra­bolni — persze az sem mindegy, kitől — dicséretes fegyvertény. A mérkőzés így ért véget, de a Bátaszék szór­ványos támadásaival kezdő­dött. Cipelték a hazaiak a labdát, gurigáztak — de iga­zi gólhelyzetet nem tudtak teremteni. Ekkor hangzott el a nézőtéren egy régi igaz­ságot takaró buzdítás: „Lő­jetek, abból lesz a gól!” Haszontalan volna ezzel a megállapítással vitatkozni, hiszen teljesen igaz. Mi több, a pályán is megértő fülekre talált. A bátaszékiek csapat- kapitánya, Orosz megunva társai tehetetlenségét, előre­lopakodott a védelemtől és kétszer is hatalmas lövést zúdított Szabó kapus kapujá­ra. A vendégek portása csak üggyel-bajjal tudott háríta­ni. Vérszemet kaptak a ha­zaiak és egyre-másra vet­ték célba távoli lövésekkel a teveliek kapuját. Az már a sors fintora, hogy mégis amolyan „talált gólt” lőttek. Rossz hazaadás után Fazekas lecsapott a lab­dára és besétált vele a ka­puba. A teveliek válasza sem váratott sokáig. Ettől kezd­ve a Bátaszék továbbra is tá- madgatott, helyzetei is akad­tak, de értékesíteni képtele­nek voltak. A mérkőzés vé­gén nekünk egy másik igaz­ság jutott eszünkbe. Az, hogy a helyzeteket nem elég kidol­gozni, azokat ki is kell hasz­nálni. Sikerélmény - négy hét után Vasárnap a korai ebéd után hosszú sorok kígyóztak a Paksi SE sporttelepe pénz­tárainál. Mintha csak meg­érezték volna a szurkolók, hogy ezen a délutánon jó ira­mú, izgalmas mérkőzésben lesz részük. De az esélyek, hallgatva a futballbarátok latolgatásait — nagyon meg­oszlottak. A tárgyilagosab- bak vendégsikert tippeltek, ők egy esetleges hazai pont­szerzést is sikernek köny­veltek volna el. Az elfogul­tabbak viszont biztos hazai győzelemre voksoltak. Pontban 13 órakor a já­tékvezető sípjelére elkezdő­dött a mérkőzés és felharsant a nézők „Hajrá PSE!” bizta­tása is. Megszólaltak a ko- lompok, lengtek a zöld-fehér zászlók. Hát bizony erre a lelkes buzdításra is régen volt példa a Duna-parton. Ami még fontosabb, a lelke­sedés ráragadt Blattékra is. Szinte szárnyakat kaptak a hazai csapat játékosai a kö­zönség buzdításától. Szünetben örömmel nyug­tázták az öltözőben a játé­kosok a buzdítást, s fogad- koztak: ha foggal-körömmel is, de megőrzik egygólos elő­nyüket. Annál is inkább, mert szeptember 30-a óta hazai környezetben nem győztek. A Paks—Kaposvári Rákó­czi találkozó további két ér­dekessége: Porga ugyan nem játszott olyan jól, mint az utóbbi fordulóban, de az őszi idény első gólját lőve döntő érdemeket szerzett. A másik pedig, hogy több mint más­fél év után újra Kun László őrizte a PSE kapuját. Az „újonc” irányította a védel­met, tért ölelő kigurításaival a kaposváriak ötösén is za­vart keltett, s ha a helyzet úgy kívánta, akkor amolyan ötödik hátvédként még a sa­ját 16-osa előtt szerelt is. Kun elmondhatja: győztesen tért vissza régi sikerei szín­helyére. A leggyorsabb gól Iván József, a DVMSE labdarúgója minden bizony­Ez a bátaszéki helyzet kimaradt. Tóth (sötét elől ment a teveli védő mezben) nyal eredményesen pályáz­hatná meg a megyebajnokság leggyorsabb gólszerzője cí­met. Hála a dombóvári pá­lya villamos eredményjelző­jének, vasárnap pontosan regisztrálni tudtuk, hogy a DVMSE—Nagymányok talál­kozón mikor rezdült meg a vendégek hálója. Stumpf já­tékvezető éppen hogy csak jelt adott a kezdésre, amikor a vendégek szabálytalanko­dása miatt szabadrúgáshoz jutott a DVMSE. Banai nem sokat teketóriázott, remek át­adással indította Landeket, akinek beadását Iván egy­ből Szulics hálójába vágta. A játékidőből írd és mondd csupán 38 másodperc telt el. Az 53. perc eseményei Ba­nai nevéhez fűződnek. Banai kétszer zörgette meg a má- nyokiak hálóját, az újságban mégis csak az egy gólt szer­zők között szerepelt a neve. Hát ez hogy lehet? — kér­dezhetik az olvasók. Nos, az történt, hogy a jó szabadrú­gásrúgó hírében álló söprö- gető úgy „bevarrta” a lab­dát, hogy Szulics szinte mozdulni sem tudott. Az eredményjelzőn már javítot­ták is az állást, de a játék­vezető megismételtette a sza­badrúgást. Merthogy még nem adott jelt annak elvég­zésére. Mit tehetett Banai? Azért, hogy ne kelljen kor­rigálni az eredményen, má­sodszor is a hálóba bombázta a labdát. Megkérdeztük a középpályást A Szekszárdi Dózsa labda­rúgói kedden délelőtt „mozi­ban” voltak. Felvételről te­kintették meg a Hódgép Metripond elleni 90 perc filmjét. Az értékelést köve­tően beszélgettünk Kovács Bélával, az együttes közép­pályásával. — Három fordulóval az őszi zárás előtt kiesőjelölt a Dózsa. Miben látja ennek okát, s hogyan ítéli meg a csapat jövőjét? — A Dózsa játékosanyagát tekintve, ha nekem valaki az augusztusi rajtnál azt mond­ta volna, hogy 16 forduló után csak 10 pontunk lesz, azt biztosan kinevetem. Meg­győződésem, hogy kellő me­nedzseléssel, megfelelő szak­osztályi munkával sokkal többre érdemes és képes is ez a gárda. Eredménytelensé­günk szemléltetője a kidol­gozott helyzetek sorozatos elügyetlenkedése. Csapatunk Kovács Béla gyenge pontja a támadójá­ték, hadilábon állunk a gól­lövéssel. Egy sor döntetlent játszottunk, amelyek közül többet is kétpontos mérkő­zésre válthattunk volna, ha helyzeteink közül legalább egyet berúgunk. Technikai vezetőnk statisztikája alap­ján tudom, hogy a Szekszárd idegenben utoljára 1982. ok­tóber 10-én a 22. sz. Volán ellen győzött. A mostani idényben is gyenge az ide­genbeli mérlegünk, nagyon hiányoznak a vidéken meg­szerezhető pontok. A hogyan továbbra nem könnyű a vá­lasz. Még hátra van három mérkőzés. Ebből négy-öt pontot ha be tudnánk gyűj­teni, akkor bizakodóan vár­hatnánk a tavaszi folytatást. De ha nem sikerül.. . — Amikor Szekszárdra igazolt, bekalkulálta, hogy egy olyan együttes játékosa lesz, amelyik esetleg elbú­csúzik a második vonaltól? — Tudtam, hogy hová jö­vök. Megmondom őszintén, arra azonban nem gondol­tam, hogy ilyen sok problé­mával találkozom majd a lila-fehéreknél. — Hogyan érzi: Kovács Béla megtett-e mindent, hogy tudása alapján segítője, erős­sége legyen a lila-fehér együttesnek? — Az a véleményem, hogy nem testhezálló feladatkörrel bíztak meg Szekszárdon. Ko­rábbi pályafutásom egyértel­műen azt bizonyítja, hogy számomra a kötetlen játék a legeredményesebb. Az, amikor bejátszhatom az egész pályát. Amikor lehet futni 90 percen keresztül, amikor vé­dekezésben és támadásban egyaránt ott lehet az ember. A szoros emberfogásra van nálunk több alkalmas lab­darúgó is. A visszapillantásokat ír­ták: Fekete László, Gaál István, Puskás Imre, Sza­bó Sándor, Zerza József, Fotó: Bencze István. Birkózás Vasutasbajnokság Dombóváron Rangos eseményre' készül­Ökölvívás Három bronzérem Sakk A TÁÉV helytállt az osztá lyozón nek Dombóvárott. Nagy meg­tiszteltetés érte a Dombóvá­ri VMSE birkózó-szakosztá­lyát, amikor azt a megbíza­tást kapta, hogy az országos felnőtt és ifjúsági kötöttfogá­sú vasutasbajnokságot meg­rendezze. A bajnokság egy­ben a vasutas-birkózósport nagy öregjének, dr. Palotás Józsefnek az emlékversenye lesz. Évtizedek óta nem volt ilyen rangos birkózóviadal Dombóváron. A verseny szín­vonalát, rangját emelendő a nagy múltú BVSC, a Szom­bathelyi Haladás, a Szolnoki MÁV MTE, a Debreceni MVSC, a Szegedi VSE, a Ceg­lédi VSE, a Nagykanizsai MÁV MTE és előreláthatólag egy szovjet csapat is rajthoz áll. A nevezések alapján kö­zéi 150 versenyzőre tehető az indulók száma. A házigazda vasutas egyesület vezetőinek nem kiis örömére szolgál, hogy a rangos viadalon első ízben láthatja a hazai kö­zönség Dombóvár válogatott birkózóját, Visnyei Attilát. Visnyei az ifjúságiak mező­nyében a 48 kg-osok súly­csoportjában lép szőnyegre. A felnőtt korosztály legne­vesebb résztvevője a Szege­di VSE színeiben szőnyegre lépő válogatott Péter István lesz, aki a világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A házi­gazda DViMSE-lt 15 verseny­ző képviseli, akiknek sikeres szerepléséhez a rangos me­zőnyben igazán nagy szüksé­gük lesz a birkózást szerető szurkolók biztatására. Az or­szágos vasutasbajnokság színhelyéül a város központ­jában lévő IV-es számú Ál­talános Iskola tornatermét jelölték ki, ahol a várhatóan nagyszámú közönség elhe­lyezését is biztosítani tud­ják. Szombaton a 13 órakor tartandó megnyitó után bo­nyolítják le a Selejtezőket és az elődöntőket, míg novem­ber 18-án vasárnap, 9 órától a döntőket rendezik meg. Biztosra vesszük, hogy mint a megye egyetlen birkózó­szakosztálya, a DVMSE él a nagy lehetőséggel és megfe­lelő színvonalon, minden igényt kielégítő házigazdá­nak bizonyul. A Magyar Birkózó Szövetség képvise­letében jelen lesz a dombó­vári versenyen dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány és Gurtes,György, a váloga­tott egykori vezető edzője. Kecskeméten rendezték meg az 1984. évi országos serdülő ökölvívó magyar baj­nokságot. Megyénket a Paksi SE és a Dombóvári Sparta­cus szakosztályai képvisel­ték. Helyezéseket csak a dombóvári ökölvívók értek Hírek A bonyhádi városi asztali­tenisz-szövetség a Bonyhád városi KISZ-lbizottsággal kö­zösen egyéni versenyt ren­dezett, amelyen a végső győ­zelmet Teleki István (Niagy- mányok) szerezte meg a két bonyhádi, dr. Serdült Tibor és Pál Ferenc előtt. * Bátaszéken rendezték meg a kézilabda Magyar Népköz- társasági Kupa Tolnia megyei döntőjét. Eredmények, nők: Szekszárdi Spartacus—Tolnai VL 18-9, Szekszárdi Sparta­cus—' Taimási MEDOSZ 37-14, Tolnai VL—Tamási MEDOSZ 26-17. Végeredmény: 1. Szék­el, háromszor is a dobogó harmadik fokára állhatták fel. Papírsúlyban Górnan Ká­roly, hiarmatsúlyban Soho- nyai Zoltán, míg váltósúly­ban Károlyi Árpád szerzett bronzérmet. szárd, 2. Tolna, 3. Tamási. Férfiak: Fadd—Hőgyész 17-26, Dunaföldvár—Szedres 37-11, Hőgyész—Szedres 26-22, Dunaföldvár—Padd 39-14, Fadd—Szedres 28-25, Dunaföldvár—Hőgyész 45-26. Végeredmény: 1. Dunaföld­vár, 2. Hőgyész, 3. Padd, 4. Szedres. Nagydorogon november 7. tiszteletére kispályás labda­rúgótornát rendeztek, ame­lyen a következő sorrend alakult kii: 1. „Brazil” 5, 2. KTSZ 4, 3. Bikáes 2, 4. Ga­bona 1 ponttal. * Bonyhádon december 1-én szombaton 8 órától terem- mérkőzésekkel folytatódik az általános iskolás csapatok labdarúgó Suli Kupája. Baján rendezték meg a sakk osztályozót az OB II-be jutásért, öt megyebajnok csapat szerepelt, a Baja, a TÁÉV, a Zsolnay, a Kaposvár és a legnagyobb esélyesnek számító Dunaújváros. A TÁÉV csapatának célja a tisztes helytállás lehetett. A jó eredmény elérése azért sem ígérkezett könnyűnek, mert az ellenfelek több ma­gasabb minősítésű játékost is felvonultattak. Az első mérkőzést a hazai csapat ellen játszották, ami szoros, izgalmas mérkőzésen a szekszárdi sakkozók 7-5-ös győzelmét hozta. E sikeres rajt jó hangulatot teremtett a további mérkőzésekre. A következő fordulóban folyta­tódott a nem várt siker, Ka­posvár együttesét is 7-5-re győzték le. Közben a Duna­újváros gárdája is megnyerte mindkét mérkőzését. A Zsol- nay fiatal, jó erőt képviselő csapata ellen — most már so­rozatban harmadszor — 7-5- re nyert a TÁÉV. így az utolsó fordulóra maradt a két veretlen, a Du­naújváros és a TÁÉV össze­csapása, amely mérkőzésnek győztese jut az OB II-be. Bár minden játékos titökban reménykedett, az igazság az, hogy a nyolc mesterjelölttel felálló Dunaújváros ellen ke­vés volt az esélyük a szek­szárdiaknak. A papírformá­nak megfelelő eredmény szü­letett, a Dunaújváros 8-4-re nyert és az OB II-be jutott. Megyebajnok csapatunk jól helytállt, az elért második helye szép siker. Egyénileg a legjobb teljesítményit ifj. Ba­lázs, Heilig és Hölczl nyúj­totta az elért három ponttal. Paszler, ifj. Prantner, Veres 2,5, Tarnóy 2, valamint Szu- hai 1,5 pontot gyűjtött. A várakozás alatt szerepelt Tá- los, Varga, Burai és Hauek. Tálos gyengébb eredménye azzal magyarázható, hogy be­tegen játszott, valamint szak­osztályvezetői feladatokat is ellátott. Az osztályozó tanul­sága: az OB II-be való jutás eléréséhez mindenképpen erősítésre van szükség. Végeredmény: 1. Dunaúj­város 8, 2. TÁÉV 6, 3. Zsol- nay 2, 4. Baja 2, 5. Kaposvár 2 ponttal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents