Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-02 / 258. szám
1984. november 2. %PÜJSÄG 3 Egységes Van-e még vita az állami és nem állami ipar között, s ha igen, akkor miben? összefügg-e mindez a területi iparfejlesztéssel, általában a településfejlesztéssel, s ha összefüggne, miképpen? Sokan felteszik ma ezeket a kérdéseket, országszerte. Nem öncélúan, hanem azért, mert nyomós okuk van rá. Erre inti őket a múlt tanulsága, jelen igénye, s még inkább a jövő követelménye. Ami a múltat illeti, az átlagembert olykor kiélezett polémiák figyelmeztették arra, hogy a magyar ipar mégsem azonos a minisztériumi iparral. Még az államival sem, hiszen a minisztérium és a tanácsi ipar csak az ipar termelésének 83 százalékát adja. A „többi” nem elhanyagolható 17 százalékon mindenekelőtt a tsz-, illetve a szövetkezeti ipar osztozkodik. Számottevő a magánkisipar is, valamivel több mint egy százalékos részesedéssel, s ott vanak még a gmk-k meg mások is — igaz, csak néhány tized százalékkal. Mindez idáig csak száraz statisztika. Húsba-vérbe vágó témává akkor vált, amikor egyik-másik nagyobb vállalatunk igazgatója kifakadt: milliós, tízmilliós értékű gépek állnak nálunk kihasználatlanul, mert a tsz-mellék- üzemágak elszívják tőlünk az embereket... Erre persze a tsz-ek sem voltak restek, gyakran kontráztak, például éképpen: némely vállalatunk igencsak visszaél monopolhelyzetével, erőfölényével. Nem hajlandó például elég huzalszöget gyártani a lakosságnak, ám vehemensen tiltakozni kezd, ha azt tapasztalja. hogy az egyik közeli tsz „ráhajt” a szögek előállítására. .. Talán máig tartanak az ilyen csatározások, ha nem kiált megálljt az Ipari Minisztérium, mondván: az ilyen vitáknak nincs értelme. Az elkülönültségre helyezik a hangsúlyt, pedig nem ez a maghatározó. A Taurus Gumiipari Vállalat például mintegy száz tsz-ipa- ri üzemmel, ipari szövetkezettel és más kis szervezettel kooperál ilyen-olyan gumiáruk előállítására, exportjára. Se szeri, se száma még az ilyen, vagy ehhez 'hasonló ipari társulásoknak, amelyeket a kölcsönös függés száz meg ezernyi szála fűz egybe. Hogy vannak köztük érdekellentétek, meg viták? Hát persze hogy vannak, mint ahogy a legjobb családban is előfordulnák. S mégsem ez a meghatározó a kölcsönös függőségek szövevényében, hanem az egymásra utaltság, az érdekazonosság. Ebben a szellemben szólt szeptember végén, a bábolnai mezőgazdasági napok alkalmából Kapolyi László ipari miniszter, amikor megállapította: A mi felfogásunkban a magyar ipar egységes, amelynek szerves, integráns része az állami, a szövetkezeti ipar és a mezőgazdasági üzemek ipara, illetve a magánkisipar egyaránt. Olyan egységes ipar ez, ahol nincs helye a konfrontációnak, ahol egyformán kötelező az innovatív szemlélet... Ezzel talán le is zárhatjuk a múltat, s rátérhetünk a jelen igényére és a jövő követelményére. Ezt fémjelzi például. hogy maholnap már az ország mind a 19 megyéjében megalakulnak a TEB- ek, vagyis területi ipari bizottságok. E testületek tagjai között találjuk az illetékes párt- és tanácsi vezetőket ,a szövetkezeti és tsz- ipar, a magánkisipar képviselőit. a területi akadémiai bizottságok iparral foglalkozó tudományos kutatóit, meg másokat. E bizottságok megalapítása, léte azt dokumentálja, hogy az Ipari Mi- misztérium, a megyék párt- és állami vezetői tudatában vannak annak, hogy a hazai ipar egységét deklarálni nem elegendő. Ha ugyanis csak ennyit tennénk, beérnénk a szép szavak hangoztatásával. Ennek az egységnek ugyanis mindenekelőtt a ipar gyakorlati munkában kell megnyilvánulnia. Akkor, amikor — a párt központi bizottsága iparról szóló határozatának szellemében — elemzik a helyi iparfejlesztési igényeket és lehetőségeiket, s amikor azt az Ipari Minisztériummal meg más országos főhatóságokkal ösz- szehangolják. A feladat, ami ránk vár, nem könnyű. Az ország bármely részében is fejlesztjük az ipart, arra csak akkor kerülhet sor, ha gazdaságos. Ez a sarkalatos 'követelmény helyenként és időnként ellentétbe -kerülhet egy másak társadalmi programmal: arra kell törekednünk, hogy a különböző országrészek fejlettségi szintje tovább közeledjék egymáshoz, ebben pedig nyilván, továbbra is jelentős szerepe lesz az iparnak. Persze, a tervgazdálkodás, a szabályozott piac viszonyai között meg lehet találni a modus vivendit, vagyis az olyan iparfejlesztést, amely — minthogy jól alkalmazkodik az adott táj ipari kultúrájához — gazdaságos i-s, s közben a felzárkózásra is lehetőséget nyújt. Csakhogy senki sem garantálhatja, hogy -az élet automatikusan „tálalja” az ilyen megoldásokat. Ezeket -meg kell keresni, ki kell munkálni, s meg kell vitatni -az Ipari Minisztériummal meg másokkal. Csak így, sok munka árán -lehet eljutni a legtöbbet ígérő változathoz. Vagyis eljutottunk oda, hogy a jövőben is lesznek viták a különböző ipari szervezetek, meg az ipari szer- vszetek és a minisztérium között — talán több, mint -idáig. De ezekre a polémiákra -már nem az egymásra mutogatás lesz a jellemző. Itt a lehetőség arra is, 'hogy elmaradjanak, megszűnjenek az á-lla-mi ipar, tsz-ipar egyik-másik üzeme közötti vádaskodások MAGYAR LÁSZLÓ Hóértekezlet” a közúti igazgatóságon Még nincs itt a hó, de érkezésére számítani kell, és főleg felkészülni a fogadására. Ezért tartottak értekezletet csütörtökön — a téli közlekedésben leginkább érdekelt szervek képviselőilek részvételével — a Pécsi Közúti Igazgatóság szekszárdi koordinációs üzemmér- lökségén. Az igazgatóság képviselőié az értekezleten elmondta, iogy -a november 15 — már- :ius 15-i időszakra -a felkészülést megkezdték és aiz rendben folyik. A közúti igazgatóság téli feladatai közül a két legfontosabb: a sikosság elleni /édekezés és a hóeltakarí- ;ás. Ami -az előbbit illeti, a számozott u/takon az eddig s szokásos sózással folyik a síkosság elleni védekezés, bár feleannnyi -anyaggal, nint az elmúlt években, de ígyan-akkora hatékonysággal ; az alacsonyabbrendű utakon érdesítő -anyaggal folyik a védekezés a veszélyeztetett szakaszokon. Huszonnégy órás, tehát állandó szolgálat lesz -az idén is, vagyis ahal szükséges, az emberek és a gépek azonnal be tudnak avatkozni. A hóel- takarí’tásnáll hasonló a helyzet, a megfelelő emberi és anyagi feltételek biztosítottak. Ha kell, azonnal indulnak a gépek. Az alacsonyabbrendű utaikon — az érintett helyi erők is részt vesznek a hóeltakaríitásban. Kihangsúlyozták azt is a megbeszélés résztvevői, hogy a tél nemcsak a közúti igazgatóságra ró feladatokat, hanem a közlekedőkre is, legyenek -azok vállalatok vagy magánosok. Az időtényezőit feltétlenül vegyék figyelembe, számítsanak megnövekedett menetidőre, de arra is, hogy a szórás hatására csak bizonyos idő elmúltával szűnik meg a jegesség, vagy a hóeltakarításhoz is megfelelő időre lesz szükség. Megelégedéssel vették tudomásul, hogy Szekszárdon a két elsősorban érintett szerv — a városgazdálkodási vállalat és -a- költségvetési üzem — elkészítette tervét a védekezésre és ezt kérték a többi várostól! is. Továbbá a>z is fontos, hogy az utakon folyó munkálatokat, amelyek a közlekedést zavarják, november közepére fejezzék be s ezután csak az akkor keletkezett hibák elhárítására kerüljön sor. Még egy igen fontos dolog, amit a közlekedőknek figyelembe kell venniök: a lefagyások reggel 6 és 7 óra között keletkeznek, tehát ez a kritikus időpont, és a kiszórt só is csak akkor fejti ki a kivánt hatást, ha -a hőmérséklet -nem süllyed —10 —12 oC alá. Csiszolókoronggyári rekonstrukció Megújul a gépipar ellátásának egyik fontos ágazata, i csiszolókorong-gyártás. A iránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat bu- iapesti telepén megkezdő- lőtt az elavult, régi csiszoló- :orong-üzem rekonstrukciója. A. több mint 600 millió forintos beruházásra kiírt versenytárgyalás két győztese, i Pest megyei Állami Epí- lőipari Vállalat, valamint a Közmű- és Mélyépítési Vál- alat dolgozói a régi üzem ■nellett hozzáfogtak a 12 ;zer négyzetméter alapterü- etű új üzemcsarnok építéséhez. Egyúttal az új létesítmény berendezéséhez szükséges korszerű gépek gyártása is megkezdődött. A Gránit Vállalat ugyanis megvásárolta egy kanadai cég korszerű csiszolókorong-gyártási know-howját, s a műszaki dokumentációk alapján a csepeli Egyedi Gépgyár készíti el a nagy teljesítményű és automatikus berendezéseket. A külföldi partnerrel kötött szerződés azt is lehetővé teszi, hogy a cse. peliek ne csak a budapesti új gyárnak szállítsanak ilyen korszerű berendezéseket, hanem harmadik piacokon is értékesíthessék. A rekonstrukció és az új technológia bevezetése együtt jár a termékszerkezet korszerűsítésével, olyan új gyártmányok létrehozásával, amelyeket eddig csak konvertibilis elszámolású importból szerezhetett be a gépipar. A tervek szerint 1987 első felében fejeződik be az új beruházás, amely. lyel a jelenlegi évi 2700— 2800 tonnás csiszolókorongtermelés 4000 tonnára növekedik. Ezzel évente mintegy 800 tonna konvertibilis valutájú importtól mentesíti az országot, ugyanakkor lehető, vé teszi, hogy a korszerű, kerámiakötésű csiszolókorongokból évente 500 tonnát nyugati piacokon értékesíthessenek. Szekszárd szemlén Szekszárd város Tanácsa a köztisztaság fenntartásáról szóló tanácsrendeletét az év elején módosította. Ebben konkrétan meghatározták kinek-kinek a feladatát. Megállapodtak abban, hogy rendszeresen tartanak környezetvédelmi és település- tisztasági őrjáratokat. Ezeknek a célja elsősorban az, hogy a várost aprólékosan „feltérképezzék”, felderítsék azokat a problémákat, melyek megoldása részben az intézmények, üzemek és lakosság hozzáállásán múlhat. Az őrjáratok végeztével írásban rögzítik a tapasztalatokat, s a hiányosságok megszüntetésére határozatot hoznak. Ezek a figyelemre méltó bejárások meglehetősen hasznosak — mindannyiónk érdekében, s meg kell jegyezni azt is, hogy ilyen jellegű szemlékre az országban alig. alig van másutt példa. A szerda délelőtti körútra elkísértük mi is a bizottságot, s így invitálhatjuk az Olvasókat, hogy ők is tartsanak velünk e ködös délelőtti sétán. Ne lepődjenek meg, hogy gyakran talán megmosolyogni való apróságokról is szó lesz, de úgy véljük, sokszor nagy dolgok múlhat, nak apróságokon, i Délelőtt tíz óra. A tanács vb-termében Füredi Ferenc elnökhelyettes röviden ismerteti a mai feladatot, mely annyiban tér el a szokásos őrjáratoktól, hogy a november 7-re ünnepi díszbe öltözködő város, pontosabban annak központja milyen rendezett, illetve az elkövetkező néhány nap alatt mit kell még tenni, hogy az ünneprontó „látványok” megszűnjenek. Indul máris a „csapat”. A tanács épületéből kiérve a Béla térről esik szó, árgus szemek gyakorlottan figyelnek mindenre. — A 48-as emlékmű körül még a gyöngykavicsot kell felkapálni — szól Füredi Ferenc. Rohr Ferenc, a Költségvetési Üzem vezetője egyetértőén bólint, s hozzáteszi : Ezekre az állványokra itt nincs szükség — A gyalogosok utat jártak ki a parkban. Tavasszal lerakjuk járdalapokkal. — Nagyon helyes. Az igények, a szokások is fontosak — jegyzi meg Kovács Béla, a műszaki osztály helyettes vezetője. (A továbbiakban pedig számtalan példa adódik, mely azt bizonyítja, hogy a bizottság csöppet sem merev; a javaslatok születésekor mindig kalkulálnak — persze, csak ahol az megengedhető — a lakosság szokásaival, igényeivel. De a városképi szempontokat soha nem mellőzik!) A régi megyeháza támfala elkészült. Ezt követően a Szekszárdi Állami Gazdaságnak határozták meg a fel. adatot: hasonló stílusban kell elkészíteniök a borkimérés és bortároló oldalfalát. Mint sokan tudják, látták, ez is megtörtént. Viszont az építkezésből maradt tör. melék, szemét most is ott éktelenkedik. — Telefonon szólok, hogy szállítsák el — mondja Hamvas Ferenc, a GAMESZ vezetője, s emlékeztetőül jegyzetfüzetébe ír ... (Egyébként a határidő rövidsége miatt ilyenkor, az ünnepek előtti bejáráskor általábon a telefonon történő intézkedés a gyakorlat.) Lefelé jövet az utca jobb oldalán folyik a lakóházfelújítás. Állványozott épületek sora. Az állványok rendben is lennének... De! Építőanyag az utcán, állványok a fának támasztva, a korláttartók pedig a villanyoszlopot „támogatják”. — Jobb helyen a korláttartók felnibe vannak he- gesztve — így Füredi Ferenc. — Az egész olyan, mint a Csáki szalmája... A téglát az udvaron is lehet tárolni, az állványokat — amire nincs szükség — el kell hordani. — A gyalogosközlekedés sincs megoldva. Az építkezés idejére „Megállni tilos” táblát teszünk ki, oda a sarokra. — Hamvas Ferenc javaslatát egyetértőén fogadják. Az ötvenes élelmiszerüzlet előtt Rohr Ferenc tesz javaslatot a belső fasor kivágására. — Satnyák a celtixfák, nem kapnak fényt, zavarják a forgalmat, sőt a hó eltakarítását is akadályozzák. — A főkertésszel beszélünk erről, majd azután döntünk. — Itt meg a vízmű bontott — mutat valaki a rosz- szul betemetett gödörre. — Az is lehet, hogy néhány nap múlva süllyedt meg a föld — véli Knopf Attila, a KISZ városi bizottságának titkára. — Ilyen esetekben nem ártana a munka elvégzése után két héttel újból felülvizsgáltatni a terepet. — Így igaz! — Az OTP falából kiszakították a villámhárítót — mutatja a Városgazdálkodási Vállalat egyik munkatársa. — Amott a sarkon pedig a DÉDÁSZ bontott. Az aszfal. Hogy el ne dőljön a korláttartó, avagy a villany- oszlop tozást még mindig nem csinálták meg ... Hiába, nem az ő profiljuk..., de erre nem lehet hivatkozni, a munkát el kell végezni — szól határozottan Füredi Ferenc. A gimnázium, s a megyei tanács előtti füves részt is kitaposták a járókelők, hogy megkurtítsák útjukat. — A tavasszal korrigáljuk ezt is — szól Rohr Ferenc. — Bajuszt kell alkalmazni itt, ott és másutt is. („Bajusz” annyit tesz e témában, hogy lekerekíteni a parkot. Ügy, ahogyan a svédek, finnek már régóta teszik ...) — Ha a tavasszal esedékes munkákat is beleszámítjuk, akkor lassan a 200 000 forintnál tartunk ezen a rövid szakaszon — említi a Költségvetési Üzem vezetője. Sok a baj a Hunyadi tömbbelsővel. Az egyik épület mögött magas gaz, szemét. Másutt a lakók keze nyomán szép virágok, cserjék. A Népbolt Vállalatot hiába szólították föl korábban, még a mai napig sem szállították el a csúf, megdőlt hirdetőtáblát. (Telefon!) Ugyan, csak az a rendőrségnek, ugyanis a CZ 74—45-ös rend. számú gépkocsinak a parkban lelt „megfelelő” helyet a gazdája ... A Művészetek Háza körül már két süttői mészkőlapot törtek el, amott a telefon- fülke vandálok „ügyködését” mutatja. A PIXI disco és a főiskola gólyabáljának reklámja a platánok törzsére szögelve; arrébb a buszváró oldalára plakátot ragasztottak. A körút a Skála felé folytatódik, majd a két temetőt járják be. A szó pedig arról folyik, hogy nem szabad tovább lojálisnak lenni. A jövő esztendőben bírságot rónak ki mindazoknak, akik a városunk érdekében hozott határozatot nem hajtották végre. V. HORVATH MARIA Fotó: Kapfinger András „Csendélet” a Garay téren
