Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

1984. október 13. tolna \ _ NÉPÚJSÁG 1 negyvenedik blmiMt is i pártkongresszus tiszteletin Csaknem ötezer szövetkezeti tag versenye A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben is hagyo­mány, hogy hazánk jelentős évfordulóira, a felszabadulás tiszteletére, az alkotmányt köszöntendő és más jeles események alkalmából szoci­alista munkaversenyt tartan­nak s érnek el. példás ered­ményeket. A közelmúltban értékelte a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége az idei mozgalmat, amely a fel- szabadulás negyvenedik év­fordulóját és a közelgő párt- kongresszust kívánja méltó­képpen megünnepelni. Ez év elején kezdődőt a verseny, ugyanis az elmúlt év végén indult országos mozgalom a megyei mezőgaz­dasági üzemekben .nem ltu­dott elterjedni, érthető okok miatt, ugyanis a felhívás megjelenése időszakában már a (termelési szezon végén jár­tak. így a verseny szervezése ez év első negyedében kez­dődött el, s az első szakasz­ban 286 brigád közel ötezer tagja tett vállalást, vesz részt a szocialista munkaverseny­ben. Az első negyedév után, amikor a tervtárgyaló köz­gyűlések befejeződtek, újabb szövetkezetek csatlakoztak a versenyhez, s a brigádok szá­ma jóval meghaladja a félez­ret, a versenyben részt vevők száma pedig a korábbi két­szeresénél nagyobb mérték­re nőtt. A versenyvállalások nem egyformák. Mindenütt ia helyi legfontosabb (tennivalók meg­valósítását segítik elő .a vál­lalások teljesítésével. A (ter­melés mennyiségi növelése mellett mindenütt a ter­mékek, termelvények minő­ségének javítását is célul tűzték. A gabonaprogramban nemcsak a szemveszteség csökkentése, hanem a gyors betakarítás is fontos, így a búzát például tizenkét munkanap alatt takarították be a földekről. Sok helyen azt tervezik, hogy több vá­gósertést és marhát küldenek a feldolgozó üzemekbe. De erőfeszítéseket tesznek a ked­vezőtlen időjárás hatásának csökkentésére is, annak ér­dekében, hogy a tejfelvásár­lás ne csökkenjen. Az abrakfelhasznáiLás csök­kentése ugyancsak a vállalá­sok között szerepel, a tartá­si körülmények javításával, a gondosabb munkával kí­vánnak a tervezettnél keve­sebb abrakot felhasználni egy kiló vágósúly előállítására. Jelentős az olyan vállalások száma is, amelyek a régi gé­pek, alkatrészek felújítását programozzák, ugyanis az üzemben lévő gépek élettar­tamának meghosszabítása jelentős beruházási könnyí­tést jelenít, hiszen la jól fel­újított gép jórészt pótolja az újat. A mezőgazdaságban folyó munkaverseny jelentős teret ad az egyéni kezdeményezé­sek kibontakoztatására is. így például az újító munka fokozása, az új technika be­vezetése is számos vállalás­ban szerepel. S ezzel egy- időben jelentős összeget tesz majd ki a társadalmi munka értéke is, ugyanis minden brigád vállalt közösségért munkát, az iskola, óvoda, a saját munkahely, a község gyarapítására, szépítésére. A gazdasági vezetők sú­lyának megfelelően foglalkoz­nak a verseny folyamatos értékelésével, az élenjárók népszerűsítését fonltos munká­nak (tartják, ugyancsak gon­dot fordítanak arra, hogy a szomszédos szövetkezetek tagjainak termelési eredmé­nyeit, a vállalások teljesíté­sének mértékét megismerjék, s ezekről példát vegyenek. Az elnökség úgy döntött, hogy a szövetség munkatársai a gaz­daságokban járva a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak a szocialista munkaverseny értékelésére, s hatékonyabb támogatást nyújtanak ott, ahol különféle nehézség je­lentkezik a folyamatos mun­kában. —Pj— ZIDAR-TOTÉV együttműködés A tolnaiak házat öntenek Becsén Több mint tízéves a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat baráti kapcsolata a jugoszláviai Be­cse város ZIDAR (kőműves) építőipari vállalattal. Kül­döttségeket küldenek minden évben, az a cél hogy ismer­jék egymás munkáját, a dol­gozók életkörülményeit, s amennyiben lehetséges, a munkamódszereiket is elsa­játítsák. A jugoszláviai építőipari vállalatnak van egy korsze­rű téglagyára, amelyből igen kiváló minőségű falazóanya­got küldenek a feldolgozó részlegekhez, s van a ZIDAR- nál olyan gépi berendezés is, amelyet Tolna megyében nem használnak. A tapasztalatcse­re’nemcsak szórakozás jel­legű, hanem gazdasági értéke is van. Más kérdés, hogy a pihenés, egymás megismeré­se is haszonnal jár, ám ezt nem lehet közvetlenül- érzé­kelni. Az elmúlt héten a TOTÉV huszonöt tagú küldöttsége járt Becsén. Három napot töltöttek ott el, s tapasztala­tokban gazdagodva tértek ha­za. A találkozónak volt szóra­koztató jellegű rendezvénye is, négy sporttágban mérték össze erejüket a vállalatok dolgozói. Baráti víacsorai, be­szélgetés, családlátogatás egé­szítette ki a programot. A legjelentősebb esemény a műszaki csoport látogatása volt. Ugyanis néhány építke­zést, a vállalat központi tele­pét és a ZIDAR téglagyárát is megnéaték. Tanulmányoz­ták az új munkamódszere­két, eljárásokat, az új anya­gok felhasználásának, ille­tőleg gyártásának módját. Egy szerződést is aláírtak, amely meghatározza a két vállalat szorosabb, gazdasá­gi együttműködését. Ezek szerint a TOTÉV a ZIDAR- nak házakalt önit Becsén, és a jugoszláviai város térségé­ben. A Tolna- megyei válla­lat odaszállítja a technikai eszközöket, s Itíz-tizenkét szakembert ezek kezelésére. A terveket is viszik, ám a házak díszítése és néhány külső változtatás a hazai ön­tött házakhoz képest már a vajdasági szakemberekre há­rul. Ügy (tervezik, hogy a becsei szakemberek Szekszárdon a Béri Balogh Ádám utcában, a kórház rendelőintézetével szembeni utcarészen készíte­nek majd házakat. Ezek a házak főleg nagy kézimunka- igényűek, így a kitűnő vaj­dasági szakemberek megmu­tathatják, hogy mennyire képesek különleges, hagyo­mányos anyagokból lakóhá­zak készítésére. A becsei szakemberek e hó végén ismét eljönnek Szekszárdra, tárgyalnak a tárcák illetékeseivel. A TO­TÉV az együttműködéssel kapcsolatos tárgyalásokat már jórészt befejezte a hazai szervekkel, így az október vé­gi tárgyalás már véglegesíti a két vállalat együttműködé­sét. fiz ember és az erdő Nem lehet elképzelni az emberi életet Földünkön az erdők nélkül. Hajdanán az erdő védelmet, táplálé­kot, építő- és tüzelőanya­got szolgáltatott a termé­szeti népeknek. Az erdőt az ember mindig használ­ta, sokszor pedig kihasz­nálta. Nem egy kultúra el­pusztult, a népek elszegé­nyedtek, miután erdeiket kivágták, elpusztították, — gondoljunk csak a nagy földközi-tengeri kultúrákra, Jelenleg az ember és az erdő kapcsolata mind szo­rosabb, még ha a technika fejlődése, az urbanizáció ez ellen mutat is. Ma az erdő közvetett szerepe egy­re jelentősebb. Nemcsak tűzifát, építő- és faanyagot szolgáltat, nemcsak tért ad a természet kedvelőinek, hanem újratermeli gépko­csink, üzemeink és tüdőnk által elfogyasztott oxigént, védi termőtalajainkat a lepusztulástól, tisztítja vi­zeinket, meggátolja nagy árvizek keletkezését, élet­teret ad számos állatfaj­nak. Hazánkban az erdő jelen­tőségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. Állami törvények hatására kezdték meg a lepusztult erdők újra­telepítését, iaz Alföld fásítá­sát. Több mint 200 éve az er­dőgazdasági üzemtervek tar­talmazzák az erdő védelmét, csökkentésének megakadá­lyozásált, az állományok fenn­tartáséit célzó előírásokat. Az urbanizációs ártalmak hazánk lakosságának nagy részét érintik. A lakóhelytől távoli pihenés egyre fokozó­dó igény. Az ősi ösztön, a természet utáni vágy az em­bereket, természetjárókat és kirándulókat egyaránt az er­dőbe csalogatja. Világszerte, ia hazánkhoz hasonló fejlett­ségű államokban az erdei pi­henés, erdei üdülés társadal­mi igény tett. A gazdasági fejlődés egyes problémái, például az energiaválság, előtérbe hozta a fának, mint energiahordozónak kérdését. 1972-ben a Buenos Aires-i VII. erdészeti világkongresz- szus az erdők alapfunkcióit — a magyar delegáció javas­latára — termelési, környe­zetvédelmi és szociális-üdü­lési funkcióban határozta meg. Hazánkban az erdészeti munka alapvetően e hár­mas követélmény alapján fo­lyik. Általában minden er­dő alapjaiban gazdasági cé­lokat szolgáik viszont elsőd­leges funkciója meghatároz­za a gazdasági munka for­máját. Akár gazdasági, akár véderdőről vagy közjóléti er­dőről van szó, kezelésére szükség van, a benne lévő faanyagot a népgazdaság számára hasznosíthaltóvá kell tenni. A világ összes erdőterüle­te 4670 millió hektár, Magyar- ország erdőterülete 1,6 mil­lió hektár. Magyarország te­rületének egyhatodát borítja erdő, ez kereken 1,6 millió hektárt tesz ki. A terület 82 százalékán 1980-ban terme­lés folyt, 14 százalék volt az úgynevezett környezetvédel­mi, s 5 százalék a szociális és üdülési erdőterület. A kör­nyezetvédelemre kijelölt er­dők területe 1960 és 1980 között majd háromszorosára nőtt, 2000-ig a terület várha­tóan lényegesen nem válto­zik. Az erdő szociális-üdülé­si szerepének növekedését bizonyítja, hogy az elmúlt 20 évben az e célra kijelölt te­rület aránya négyszeresére nőtt, és a ma felmérhető igé­nyek alapján 2000-ig még megháromszorozódik. Ez any- nyit jelent, hogy ekkor mint­egy 213 000 hektár erdőnk lesz. A gazdasági erdők el­sődleges célja a faitermesz­tés. A véderdő célja pedig, hogy biztosítsa a talaj, & víz, a levegő, az élővilág és a itáj védelmét. Az erdőkben az ember egészségének megőrzésével kapcsolatos célok az erdők környezetvédelmi és szociális­üdülési funkcióján keresatül érvényesülnek. Ez a szabad­téri felüdüléshez, erdei sport­hoz, kiránduláshoz, pihenés­hez, rekreációhoz az erdők adta lehetőségekben érvénye­sül. Ezt szolgálja az üdülő­erdők ilyen célra, fenntartott és berendezett hálózata az or­szág egész területén. Elsődle­gesen szociális-üdülési ren­deltetésre 74 ezer hektár er­dő van kijelölve, melynek fejlesztésére, fenntartására a feltételek adottak. A IV. ötéves terv idősza­kában 86 közjóléti fejlesz­tési tervet hagytak jóvá. Eb­ben az időszakban az ország szinte minden városa, na­gyobb települése meMett levő, arra alkalmas erdőkben ki­alakultak azok az üdülőerdő egységek, melyekben az úgy­nevezett alapozó közjóléti be­ruházások megkezdődtek. Ezek között legjellemzőbbek: az üdülőerdőket feltáró sé- taűthálózait kiépítése, gépko­csi parkolók létesítése, eze­ken és nagyobb forgalmú he­lyeken — minit források, kilá­tóhelyek, rétiek mellett — le­telepedőhelyek, asztalok, padok, tűzrakóheilyek, eső­kunyhók, eligazítótáblák, il­lemhelyek, szemétgyűjtők ki­helyezése. Készült továbbá néhány kilátótorony, gépko­csiét, víztározó és sípálya is. Az V. ötéves tervben ezek­nek a megkezdett közjóléti beruházásoknak a folytatása következett. A beruházások jellegét tekintve az arány a turisztikai forgalom igényeit kielégítő erdei utaik és erdei vasutak rekonstrukciója és létesítése felé tolódott. 1975-ben elkészült az erdő­állomány fejlesztési terv, amely tervezési és költség- normatívákat adott, modell- tervekkel segítette a megva­lósítást, fenntartást, üzemel­tetést. MÉM-támogatással valósult meg például a Ge- menci Állami Erdő- és Vad­gazdaság területén a Sötét- völgyi parkerdő. A VI. ötéves terv erdőte­lepítési célcsoportos beruhá­zási javaslatában az erdei kirándulóközpontok tovább­fejlesztését, azok komfortjá­nak növelését jelöli meg. A meglévő nagy forgalmú erdei kirándulóhelyeken az a cél, hogy a kialakított parkerdők területén szétszórva lehelye­zett létesítmények helyett az egyes parkerdei berendezések — az eddiginél egyszerűbb, de időállóbb kialakításával — azokon a pontokon legyenek koncentráltan elhelyezve, ahol ja kirándulók szívesen megfordulnak. Ilyen helyek az üdülőerdők fogadópontjai, autóparkolók, források, ki­rándulóhelyek, játszóterek környéke. Az erdőgazdaságok erőfe­szítései önmagukban nem ele­gendőek az erdészeti közjó­léti létesítmények működésé­hez. Szükség van az erdőt és berendezéseit használók helyes viselkedésére. Jelen­leg csak milliókban fejezhető ki az akár, amit a gondat­lanság és a szándékos ron­gálás okoz. Szinte nincs olyan város környéki erdő, amelyet a lakosság és az egyes intézmények által odahordott szemét ne árasztana el. Csu­pán a Pilisi Állami Parker­dőgazdaság Budapesti Erdé­szete évente mintegy 1 mil­lió forintot költ szemételta- karitásrai, de még a Fővárosi Közterületfenntantó Vállalat segítségével is csak nagy erő­feszítések árán birkózik meg a feladattal. Nincs az az erdőbe kihe­lyezett parkerdei létesítmény amely használatba adásától számított egy-két héten belül ne lenne megrongálva. Leg­rosszabb eset az, amikor a kárt okozók a berendezést el­tulajdonítják. Ha a társada­lom tudatformáló ereje meg­köti a rongáló kezeket, az eddig javításra és pótlásra költött összeg új létesítmé­nyek építésére fordítható. A sötétvölgyi parkerdő bejárata Kellemes, megnyugtató környezet Váralján

Next

/
Thumbnails
Contents