Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 241. szám ARA: 1,80 Ft 1984. október 13., szombat Mai számunkból A LEGSZEBB TÁRSADALMI MUNKA (3. old.) SZÁLKA ÉLNI AKAR (4. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) gyógytornász az ember 68 AZ ERDG (14. old.) (7. old.) Még termel a „középszer-gyár”... Panaszkodik a patináns hírű egyetem oktatója. Nem tudja, hova kerülnek azok a diákjai, aikik az öt év során versenyeken, diákköri dolgozatokban igazolták, hogy kiemelkednek a többiek közül. Fölidézi -régvolt kedves évfolyamát. A tíz legjobbnak -maga szerzett állást, méghozzá olyan helyen, ahol legalább induláskor nem kellett attól tartania, hogy tanítványai elkallódnak. Igaz, akkor 1976-ot írtunk. Ma legföljebb fohászkodhat a legjobbakért. Számítások szerint hazánkban a népességnek mintegy 2,3 százaléka kivételesen jó képességű. Sorsukért, jövőjükért, azért, hogy kiemelkedő adottságaikat valamennyiünk érdekében kamatoztassák, sok még a teendő. A tehetséget -ma már a tudósok sem azonosítják az intelligenciával. Ugyanabban az emberben lehetnek átlagon felüli és átlagon aluli képességek is. Ez a felismerés korántsem mossa össze a talentum határait. Az viszont kétségtelen, hogy bonyolultabbá teszi a tehetségek felismerését, és gondozását, ami csakis egyénre szabott oktatási rendszerben képzelhető el. A felidézett egyetemi oktató félelmei korántsem tekinthetők aggályoskodásnaik. A kivételes képességek felismerése az iskola feladata elsősorban. Am amint a szárnybontogatók „röptetését” bárki is számon kéri a pedagógiától, magasra csap a vita lángja. Az elitképzés vádjta harsan fel, ami súlyos bélyeg, mert aki ezzel vádolható, arra hamar rákerülhet a másik pecsét; antidemokratikus. De vajon azt tekinthetjük-e igazán demokratikusnak, aki a kiugró tehetséget belekényszeríti egy reformra szoruló oktatási struktúrába, ahol az esetek többségében az kerül hátrányba, aki — így vagy úgy — kilóg a sorból?! Odáig eljuthatunk, hogy a tanerők józanabb, és jelentős többségében lévő tábora, ma már legalább elvben elveti a merev „középszer- termelést”. Korántsem biztató a kép. Egy tanárok körében készült értékszocioLógiai felmérés szerint ma is a tisztaság, a jó magaviselet, és a szorgalom áll a rangsor első három helyén. A teljesítmény, a tudás mércéi valahol hátul sorakoznak. Annyi bizonyos — és erről elcsitulnak a viták —, hogy a talentumokat nem szabad sorsukra bízni. Az igazi kérdés ma már nem szürke tömeg vagy az elit előnyben részesítése. Arról azonban még nem alakult ki megfelelő álláspont, hogy miként neveljük, kezeljük a tehetségeket. Érdemes sorra venni, hol tart ma az oktatás fölfedezésükben, fölkarolásukban. Az általános iskolában a tanulmányi versenyek kivételével úgyszólván semeddig sem jutottak. Nehezíti a helyzetet a demográfiai csúcs okozta egészségtelen zsúfoltság, és a tanítók, tanárok esetenkénti készület- lensége is. Az utóbbira jellemző, hogy az összes értelmiségi pályát tekintve magasan a nevelők között található a legtöbb képesítés nélküli. A tanterv évről évre változik, de a kivételes képességűek riasztóan sok helyütt ma is békésen szenderegnek unalmukban az órák alatt, és néhány év múltán bizony távozhat belőlük a tanulási kedv, az ambíció. Azt, hogy ki lehetne .lépni ebből az ördögi körből, ékesen bizonyítja néhány kísérleti iskola. Különösen Baranya megye jár elöl bátor, és ma már követhető kezdeményezésekkel. A középiskolákban már biztatóbb a helyzet. Sokak szerint a tagozat vállhatna a tehetséggondozás fontos állomásává. Ehhez azonban az kellene, hogy ne csak azok kerüljenek a tagozatos osztályokba, akiknek a szülei erre odafigyelnek. Jellemző, hogy a tagozatosba járó gyerekek 80 százaléka értelmiségi családból érkezik. És sokszor adottságaik messze* elmaradnak szüleik vágyától. Hiányzik tehát a tudatos előkészítés, és a kiválasztás. A „felső” hányad speciális képzése egyelőre csak a zenei tehetségek gondozásánál megfelelő. Zeneművészetünk és zenepedagógiánk nemzetközi elismertségénél aligha kell hitelesebb igazolás az eredményre. Vajon miért nem leshetők el a zenei képzés más területre is átültethető módszerei? Az egyetemek, főiskolák az utolsó lehetőséget jeleneik, hogy még melegházi körülmények között fejlődjenek a kivételes palánták. Ehhez mindenekelőtt te- hetségiápoló szakmai műhelyekre van szükség. A számuk vészesen zsugorodik. Hol van már a sárospataki, debreceni, pápai kollégiumok póldaadó nimbusza? A 'kérész életű NÉKOSZ-mozgalmat rehabilitáltuk ugyan, de azt, ami hasznos volt benne, továbbra sem hasznosítjuk. A tudományos diákkörök java részénél éppen a műhelylégkör hiányzik. Azt, hogy az élet minden területén mégis felbukkannak tehetségek, és alkotásaiknak csodájára jár a viliág, egy-egy rendkívüli pedagógusnak, jó szemű menedzsernek, és az alkotók elpusztíthatnia«! energiájának köszönhetjük. Csakhogy ezeknek a sok szempontból néhéz embereknek a sorsát megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni, kora gyermekkoruktól kezdve. Czeizel Endre írja: „Legfontosabb természeti kincsünk kétségtelenül a bennünk rejlő érték: az emberi alkotóképesség.” Ideje jobban gazdálkodni vele. GAZSÖ L. FERENC Az ipar legnagyobb beruházása Felavatták a Paksi Atonerőnin kettes Makkját Marjai József kitüntetéseket adott át A Paksi Atomerőmű . hazánk történetének eddigi leg- ikoncentráltabb beruházása. Az V. ötéves tervidőszakban az ipar összes beruházásának hat, a VI. ötéves tervidőszakban 12—14 százalékát fordítja országunk e mű megvalósítására. A világon 1982. decemberében, amikor Pakson az első reaktorblokk párhuzamos kapcsolása megtörtént. 297 atomreaktor működött, és a világ villamosenergia-ter- melésének tíz százalékát atomerőművekben fejlesztették. Magyarország villamos erőműveinek beépített teljesítménye 1950-ben 690 megawatt volt, míg 1979-re ez az érték 5400 megawattra növekedett. Az egyes blokk 1983-ban kétmilliárd 473 millió kilowattóra villamos energiát termelt, ami naponta 4600 Itonna fűtőolaj eltüzelésével állítható elő olajerőműben. A Palpi Atomerőmű Vállalati 19Í4-ben hárommilliárd kilowattóra villamosenergia- termelési tervét a népgazdaság elvárásának megfelelően túlteljesíti 600 millió kilowattórával. nők köszöntötte a vendégeket, adott tájékoztatást az ott folyó munkáról, majd Marjai József és kísérete megtekintette a kettes blokk reaktorterét, a magyar gyártmányú átrakógépet. A reaktor megtekintése után munkásgyűlésre került sor, ahol Schiller János köszöntötte a vendégeket, köztük Vlagyimir Bazovszkijt, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, A, I. Kacsano- vot, a Szovjetunió gazdasági kapcsolatok állami bizottságának első elnökhelyettesét, Szabó Benjámint, az Országos Villamos Távvezeték Építő Vállalat vezérigazgatóját, aki hosszú időn keresztül az építkezés kormánybiztosa volt. Valamint azokat a munkásokat, akik élenjárók voltak mindvégig az építkezésen. A köszöntő után Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalóit vezérigazgatója jelentette Marjai Józsefnek: (Folytatás a 2. oldalon.) Ennek alapján kerülhetett sor tegnap Pakson a kettes reaktor ünnepélyes átadására. Reggel a Paksi Atomerőmű Vállalat irodaháza előtt Gyu- gyi János, a megyei pártbizottság titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, Schiller János, a Magyar Villamos Tröszt vezérigazgatója és Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója fogadta az ünnepélyes átadásra érkező vendégeket: Marjai Józsefet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökihelyettesét, Ka- polyi László ipari minisztert, Somogyi "László építés- és városfejlesztési minisztert, valamint az építkezésben részt vevő szocialista országok küldöttségeit. . A fogadás után a vendégek Schiller János és Pónya József kalauzolásával megtekintették az atomerőmű egyes és kettes blokkját. A kettes blokkvezénylőben Nagy Sándor ügyeletes mérEz annak is köszönhető, hogy rendkívül jó együttműködéssel sikerült a kettes reaktorblokkot 24 nappal a határidő előtt, 1984. szeptember 6-án rákapcsolni az országos villamasenergia- hálózatra. Pónya József jelenti, hogy 3 kettes blokk 1984. szeptember 6-a óta üzemel. Császár József köszönti a miniszterelnök-helyettest Megnyílt az őszi megyei könyvhét A- stockholmi konferencia befejezte ülésszakát Tegnap délután Rauth János, a paksi áfész elnökének bevezető szavai után' Drescher Attila, a Tolna megyei Tanács közművelődési csoportjának vezetője Dupa- szentgyörgyön megnyitotta az október. 28-án záródó őszi megyei könyvheteket, ami a szövetkezeti könyvterjeszftés hagyományos eseménye. Az ünnepi megnyitó vendégei között foglalt helyet többek között László Lajos író, aki pénteken a kora délutáni órákban Szekszárdon, a kereskedelmi szakközépiskolások vendégeként tartott rendhagyó irodalomórát. Drescher Attila beszéde után a Paksi Diákszínpad és a szekszárdi zeneiskola' művész tanárai — Csingár An- italné, M. Pálma Hona, Szűcs Katalin és Horváth Csaba — adtak az alkalomhoz illő műsort. A megyei megnyitó közönsége ezt követően tekinthette meg az áfész könyvkiállítását és vásárolhatott a kiállított könyvekből. • Tegnap Diabason megnyitották a falvak hagyományos könyvünnepét, az őszi szövetkezeti könyvheteket. A Dabasi motelban megtartott ünnepségen Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökheOsyefttese és Fekete Gyulai, József Attila-, és SZOT-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke méltatta a rendezvény jelentőségét. A megnyitót irodalmi műsor követte, majd az eseményen részt vevő írók és költők dedikálták műveiket. Az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia legutóbbi ülésszakát értékelte Oleg Grinyevszkij, az értekezleten résztvevő szovjet küldöttség vezetője. Az ülésszak pénteken fejeződött be. A konferencia munkájában 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada képviselői vesznek részt. A tanácskozás mostani fordulójának mérlegét megvonva Oleg Grinyevszkij kijelentette, hogy az Egyesült Államok és legközelebbi NÁTO-szövetségeseinek destruktív álláspontja miatt a tanácskozás lényegében egy helyben topog. A szovjet delegáció vezetője hangsúlyozta, hogy a munka sikere, amelyre a Szovjetunió és más szocialista országok törekszenek, csak abban az esetben biztosítható, ' ha a konferencia minden résztvevője az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét követi. Hatékony bizalomerősítő intézkedés volna, különösen a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, ha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kötelezettséget vállalna arra, mint ahogyan azt már a Szovjetunió égyoldalúan megtette, hogy elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert. Á bizalom megteremtésének nagy lehetőségei rejlenek a Szovjetunió által javasolt más intézkedésekben is, így például a katonai jellegű lépésekben, amelyek mind jellegükben, mind léptékükben továbbmennek annál, amit a helsinki záróokmány előirányzott.
