Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-11 / 239. szám

1984. október 11. * IrtÉPÜJSÁG FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Levélféle néhány fiatalhoz Kedves Barátaim! Ügy gondolom, szólnom kell hozzátok néhány mondatot, hogy tisztázzunk legalább két dolgot. A múlt héten együtt ül­tünk a szekszárdi Babits Mihály művelődési köz­pont nézőterén — igaz, ti az utolsó sorokban — és együtt élvezhettük a szek­szárdi néptáncegyüttes ra­gyogó műsorát. A produkció nyújtotta élmény nagyobb is lehe­tett volna, ha úgy akar­játok. De nem így történt. Sajnos. Már a program kezdetén „bizonyítottátok”, hogy nem a néptánc után érdeklődő emberek vagy­tok, hanem egy „odairányí­tott” társaság. Emlékeztek — hogyne emlékeznétek! — arra a momentumra, amikor az együttest kísérő egyik ze­nész leesett a színpadról, aztán harsány hahotával, tapssal, „jutalmaztátok” a be nem tervezett produkci­ót. Az az egyik tisztázniva­ló, hogy a fiatalember gyengén lát, és a sötétben — mert az volt! — a szín­pad mellé lépett. Tehát nem az ital miatt — ahogy ti gondoltátok — követke­zett be a baleset! A másik az, hogy a „megbeszélt" közbetapsolá- sotokkal nemcsak az elő­adókat, hanem a nézőket is zavartátok... Ügy tudom, nemes célra kívánják fordítani a rende­zők az est bevételét, és azt is vallom, hogy a néptánc­együttes célja is nemes. Éppen az értékmentő, ér­tékközvetítő munkája mi­att. Magatartásotokkal — még ha meg is vettétek a jegyet — ti nem ezeket a célokat támogattátok. Biztosan hallottátok már eleget, hogy viselkedni nemcsak otthon, az iskolá­ban, az utcán, de a külön­böző szórakozást, művelő­dést szolgáló intézmények­ben is kell. Ez igaz, és az is, hogy a nektek címzett jó tanácsok, instrukciók mindeddig süket fülekre találtak... Bizonyítottá­tok. Valamit javaslok végül. Nem mondom azt, hogy ne vegyetek részt hasonló ren­dezvényen, de ha már ott vagytok, akkor figyeljétek meg, hogy a többség ho­gyan viselkedik. Mert ki­tűnni, de főleg különbnek lenni elsősorban kulturált viselkedéssel lehet. Üdvözlettel: Ékes László • • Ösztöndíjas évek után a katedrán A középiskola a délutáni órákra már elnéptelenedett.' Miközben a nevelői szobát keresem, az egyik emeleti társalgóban egy fiúra buk­kanok, aki önfeledten „ját­szik” egy számítógéppel, fel sem fedezi tétova útkeresé­semet. Néhány perc múlva már a pedagóguspályát egy hó­napja ízlelgető, nemrég még tanácsi ösztöndíjas fiatal pá­lyakezdővel beszélgetek, aki egyetemi tanulmányainak harmadik évében kötötte meg a szerződést. — Amikor bekerültem az egyetemre, még nem nagyon foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lesz majd öt év múlva, akkor még sok min­den más áll a hallgató fi­gyelmének középpontjában — mondja a fiatal tanárnő, Eszterbauer Erzsébet, akit első látásra kicsit nehéz megkülönböztetni középisko. lás diákjaitól. — Milyen előnyöket jelent ma az ösztöndíjszerződés? — A havi hétszáz forint természetesen nagyon jó ki­egészítője a felsőoktatási in. tézményekben tanuló hallga­tó szűkös gazdálkodási alap­jának. Meglepődtem azon­ban, amikor sor került a szerződéskötésre. Nagyon egyoldalúnak éreztem ezt a szerződésnek nevezett vi­szonyt. Aláírtam egy papírt, — mely szerint vállaltam, hogy tudásom legjavát adom az egyetemen, s hogy szo­cialista szellemben fogom majd nevelni diákjaimat. S a szerződés esetében nincs arra lehetőség, hogy a szer­ződést kötő egyéni kérését konkrét helyzetének megfe­lelően figyelembe vegyék. A szerződést két fél köti, s én szerettem volna arról is hal­lani, hogy körülbelül mit vállal ezért a megye, az én tapasztalataim ugyan ked­vezőek, de jó lenne ha ezt rögzítenék a megállapodás­ban. — Milyen lehetőséget kí­náltak fel az ötödik év vé­gén? — Ma már nem szüksé­ges egy pedagógusképző in­tézmény hallgatójának azért megkötnie az ösztöndíjszer­ződést, mert esetleg egyéb­ként nem jutna álláshoz. Nekem is több lehetőségem volt. A megyei és városi mű­velődési központban népmű­velőként helyezkedhettem volna el, jelenlegi állásomon kívül megyénk három-négy középiskolája közül választ­hattam. Mivel Szekszárdon lakom, a vendéglátóipari szakközépiskolát választot­tam. — Tudom, hogy rögtön osztályfőnök is lett. Hogyan boldogul szakközépiskolásai­val? — Aki csak a papírért, a bizonyítványért jön intéz­ményünkbe, azt nehéz meg­győzni arról, hogy a magyar vagy a történelem tantárgy az általános műveltség szem­pontjából ugyanolyan fontos, mint a szakmai ismeretek megszerzése. Szerencsére sok az érdeklődő, tanulni akaró diák az iskolánkban. Ezért a sikerélményem is gyakran biztosított. Egyelőre azonban még én is kísérletezem, pró­bálkozom elképzeléseim megvalósításával. Minde­nekelőtt ki kell alakítani egy munkastílust, s ehhez min­denképpen idő kell. Egyre nehezebb azonban megvaló­sítani itt is és más oktatási intézményben is az oktatás mellett a nevelést. Kevés idő jut rá. Közben a már ismerős ta­nuló begurítja a számítógé­pes asztalkát a tanterembe, ahol most csak ketten ülünk. Miközben a tanárnőjével né­hány barátságos szót vált, arcán zavart mosoly. — Hogyan sikerült a ne­velőközösségbe beilleszkedni, kap-e segítséget a munkájá. hoz? — Mindig vannak a napi munka során olyan feladatok és problémák, amit nekem kell megoldanom, de a mun­katársaim a beilleszkedésben is sokat segítettek, és segíte­nek folyamatosan tapaszta­lataik átadásával. — Tervei? — Nagyon hiányzik egy­előre a szegedi élénk kultu­rális élet, az egyetemi kor­társak. Az egyetemi öt év alatt korántsem lehetett mindent megtanulni, ami szükségeltetik a szakmai gyakorlathoz. Itt most az el­méleti részre is gondolok. Ügy érzem, tanulnivalóm ne­kem is folyamatosan van, s talán lesz most már több időm nyelvtanulásra is. — Sok sikert a tervek megvalósításához! S. M. színjátszóverseny Országos meghívásos amatőr színjátszóversenyt hirdet ha­zánk felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából a Műve­lődési Minisztérium, a Népmű­velési Intézet, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság és Tolna megye Tanácsa. Az Auróra elnevezésű szin- játszóversenyen azok a cso­portok vehetnek részt, ame­lyeket a Tolna megyei műve­lődési központ, az országos di­áknapok, a tatabányai színját­szótalálkozó és a minősítési találkozók zsűrije meghívásra javasol. A versenyre az orosz irodalom klasszikus müveivel, a szovjet irodalom alkotásai­val, valamint a felszabadulás utáni hazai irodalom művei közül választott anyaggal lehet nevezni. Műfaji megkötöttség nélkül drámát, dramatizált al­kotást, vagy szerkesztett mű­sort egyaránt bemutathatnak az együttesek. A megyei javaslat alapján meghívott produkciókat elő- zsüri tekinti meg, az ODN és a tatabányai találkozók zsűrije viszont közvetlenül tehet ja­vaslatot a meghívásra. A szin- játszóverseny döntőjét 1985. október 8—15. között rendezik meg Szekszárdon, s a vetél­kedés legjobbjai szovjetunió­beli utazáson vehetnek majd részt. A részvétel feltételeivel kap­csolatban a Budapesti Műve­lődési Központ és a megyei művelődési központok nyújta­nak részletes felvilágosítást. Bemutatkoztak a diákok „A diák feje nem bögre, amit tele kell töltenünk, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantanunk". Igor Tramm szavait vá­lasztották mottóul a múlt hét végén Szek­szárdon, a városi diáknapok szervezői, s a két nap eseményeit mérlegre téve, azt hi­szem igazak is a sorok. Hiszen, amikor értelmes feladatot, célt adnak a diákok­nak, lehet rájuk számítani, csak éppen mozgatni kell őket, versengésre, közös cse­lekvésre szólítani, hogy önmagukat ad­hassák. Ezt bizonyította a szombat déle­lőtti fantáziadús, ötletes bemutatkozás, mellyel a megyeszékhely szakközép- és szakiskolái — kár, hogy a gimnázium hi­ányzott! — kirakatba tették munkájukat. Volt is színes forgatag, „vásári” hangulat a városközpontban! Nem így azokon a közös rendezvénye­ken, ahol már nem a mundér becsületéért, hanem pusztán érdeklődésből kellett vol­na részt venni. De tévedés lenne újra a fiatalok nyakába aggatni a már elcsépelt jelzőt: közönyösek. Hiszen eleve megkér­dőjelezhető a diáknapok helyszíneinek szétszórtsága. Mert hát hiába a bő kíná­lat, hogyha a főiskolán, úttörőházban, kö­zépiskolákban, sportpályán és városköz­pontban egyszerre folyó programok közül nem tud választani az ifjú... Egyetlen helyszínen non-stop programmal szerve­zettebbet színvonalasabbat lehetett vol­na nyújtani — s talán nagyobb közön­séggel. Mégis a diáknapok javára írható a gaz­dag kínálat: kulturális-, sport-, szórakoz­tató és politikai rendezvények várták a fiatalokat. — tzs — Az „efisök” kitettek magukért Az ördögbőr együttes Bonyhádról Sakk-szimultán Rudolf László hexasakk Európa-bajnok­kal Bábkészftés a „diákzsibiben” Fotó: Kapfinger András Ki eszi a legtöbb nyers to­jást a „legek” versenyén?

Next

/
Thumbnails
Contents