Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

1984. október 7. ‘népújság s Takarékosság ­ötletességgel Rajzainkon egy tavaszi ka­bát és egy kissé karcsúsított, egyszerű vonalú ruha átala­kításához -mutatunk be ötle­tet. A kabátból gallér nélküli, felszabott ujjú, érdekes zsebbel variált, tűzéssel dí­szített kosztümkabát lett. A ruhából pedig — csekély változtatással, ami az ábrán jól érzékelhető — mély ki- vágású, oldalt slicceit blúz, két asszimmetrikusan elhe­lyezett masnival díszítve. A nyakkivágásba vékony musz­lin vagy selyemsál köthető. Egyéni fantázia alapján ter­mészetesen a blúzt szabhat­juk hosszabbra, tunikaszerű- en, díszíthetjük hímzéssel, rátéttel, paszománnyal, zsi­nórozással. Kosztümkabát régebbi kabátból Megpróbáljuk még egyszer? A házasságstatisztikai ada­tok az utóbbi években azt jelzik, mintha a válások utáni újraházasodási kedv csökkenne. Kevesebben pró­bálkoznak újra. Természete­sen ez nem azt jelenti, hogy férfiak és nők nagy tömegei a válás után nem kötnek új­ra házasságot. De keveseb­ben kísérleteznek, és ennek nagyon sok oka lehet. Tudjuk, hogy milyen sok az úgynevezett „válási ár­vák” száma. Azoknak a gye­rekeknek a száma, akik a szülők elromlott házassága után valamelyik szülővel — legtöbbször az anyával — élnek. Arra a szülőre, aki­vel a gyerek marad, nem­csak megnagyobbodott teher nehezedik: kevesebb a sza­bad ideje, sokkal nagyobbak a kötöttségei, de az érzelmi energiái is egy ideig minde­nekelőtt a gyerekre irányul­nak. A megnövekedett gon­dok, terhek és a felelősség, legalábbis az első időben, erősítheti a gyerekével egye­dül élő szülő tartását, de egyben növelheti a kettőjük közötti érzelmi kötődést is. E szoros kötődés ellenére felléphet egy idő múlva az új kapcsolat utáni vágy. Ha a születendő kapcsolat elmélyül, és felvetődik az új- raházasodás gondolata, szá­mos szorongás, indokolt vagy indokolatlan félelem, előíté­let, a gyerek vélt érdeke ne­hezíti, hogy az új házasság megkötése mellett döntsenek. Később a szorongások és fé­lelmek, mintegy önrontó jós­latok igazolódhatnak. Nemrégiben fiatal, 20—30 év közötti, kisgyerekeiket egyedül nevelő, elvált segéd- és betanított munkásnőkkel beszélgettem egy vidéki vá­ros üzemének kultúrtermé­ben. Mintegy harmincán voltak. Mindegyik megrom­lott házasság utáni rossz ta­pasztalatokkal. Többen szá­moltak be azonban olyan új kapcsolatukról, amelyekét félnek véglegesíteni. Az in­dokok, amelyeket elmondtak, összecsengtek és felerősítették egymást. Mindegyik a gyere­ket féltette elsősorban az új házasságtól. Azt hiszem, nem egyedi, hanem sokszor ta­pasztalható gondokat fogal­maztak meg. Az egyik fiatal anya egy éve jár valakivel. Ügy érzi, szeretik egymást. A férfi, amikor ott van nála szom­bat délután, vagy vasárnap, kedves a gyerekekhez. A gye­rekek is megszerették. A na­gyobbik kislány — ahogy a beszélgetés során az anya fi­noman jelezte — korántsem szabadult meg a válás körü­li időszak viharos és riasztó jeleneteinek emlékétől. Éj­szaka felsikolt, késekkel ál­modik, és zokogva bújik édesanyja ágyába. Az apáról a válás óta mitsem tudnak. Hány és hány válásból vi­szik magukkal a mélyen be­léjük ivódó félelmetes emlé­keket a gyerekek. Mi sem természetesebb, hogy az anya szeretné „kipróbálni” az új partnert. Félti elsősorban a gyerekeket a végleges elha­tározástól. De a kipróbálás­ra, az ideiglenes együttélésre nincs lehetőség. Mit szól a család, mit szólnak a szom­szédok, mit szól az iskola, mit szólnak majd maguk a gyerekek, ha mégsem sike­rül? A múlt máig kísértő rossz tapasztalata, és a kör­nyezet kontrollja nem engedi az új társ igazi megismeré­sét a mindennapokban. Vagy azonnal törvényesen legalizálják a kapcsolatot, vagy a döntés halogatásával megkeserítik a viszonyt. A másik fiatalasszony el­mondta — és aggodalmában a többiek ebben megerősí­tették —, hogy nem mer új­ra férjhez menni, bár szeret valakit. Nem mer, mert ha közös gyerekük lesz, a „sa­ját” gyereke, aki most csak az övé, mostoha sorsra jut. Mindenki tudja: ha közös gyerek születik, akkor az új apának az előző házasság­ból született gyerek nem kell többé, ö pedig nem akarja, hogy szerelme kedvéért — mintegy önzésből — gyere­kéből mostohagyerek legyen. Az .új apa nem szeretheti ezt a gyereket úgy, mint a sa­játját. A mesék elkerülhe­tetlenül gonosz mostohájá­nak tudata él ma is az em­berekben ? Feltehetően tud- va-tudatlanul élnek a míto­szok a „vér” szaváról, a vér­ségi kötelék érzelmeket ki­zárólagosan meghatározó jel­legéről. Jogos-e a mártírsors vállalása: „a nem hozok ne­ked új anyát-apát” önsors- rontó és gyereket puszltító lemondása? Nyilván felhalmozott is­meret fejeződik ki e felfo­gásban, amellyel valóban meg kell küzdeni az új há­zasságban, amikor a gyerek számára addig idegen férfi­nek, nőnek meg kell magát szerettetnie a legtöbbször féltékeny gyerekekkel. Mi történik valóban, ha közös gyerek születik? Sors- szerű-e a mostoha-szerep ki­alakulása? Azt hiszem, hogy a viselkedés kialakulásában az új házasságkötés első pil­lanatától belejátszik az anya magatartása. Ha ő nem fo­gadja el férjét, gyereke-gye- rekei vele egyenértékű és jogú apjának, ha védi a gyereket (mint „sajátját”) új férjével szemben, akkor a férj védekezésre, dacra, ha­ragra kényszerül, és nem válhat a házasságba hozott gyerek igazi apjává. Az új, közös gyerek megszületésekor a második házasságban sok­szor ugyanaz fordul elő, mint az eredeti családokban. Az újszülöttel többet kell fog­lalkozni, nehezebbé válik a mindennapi élet, a szülők ki- alvatlanok, a nagyobbik gye­rek féltékennyé, nehezebben kezelhetővé válik. Ezért a felnőttek, az anya is sokszor türelmetlenebb lesz, és ter­mészetesen a nagyobbikkai türelmetlenebb. Mindez álta­lában magától értetődőnek látszik olyan családokban, Az újszülöttel többet kell foglalkozni, nehezebbé válik a mindennapi élet, a szülők kialvatlanok, a nagyobbik gyerek féltékennyé, nehezeb­ben kezelhetővé válik. Ezért a felnőttek, az anya is sok­szor türelmetlen lesz, és ter­mészetesen a nagyobbikkai türelmetlenebb. Mindez álta­lában magától értetődőnek látszik olyan családokban, ahol mindkét gyereknek kö­zösek a szülei. De ha az anya „a mostoha apánál” ta­pasztalja a nagyobbik gye­rekkel szembeni türelmetlen­séget, és nem veszi észre a saját viselkedését, hiszen ő teheti, „övé a gyerek”, gyak­ran a férj ellen fordul. Pe­dig lehet, hogy nem viselke­dett másképp, mint ahogy hasonló helyzetben valószí­nűleg a saját idősebb gyere­kével tette volna, és mint amit a feleségénél lát. De ebben a szituációban a mos- tohaszerepbe szorulhat. Ha- ez a folyamat nem tisztázó­dik, a konfliktus mélyülhet. H. SAS JUDIT sonkadarabokat. A lisztes tojással összekeverjük, és a maradék zsiradékban 4 rész­letben megsütjük. GOMBÁS MARHASÜLT Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg burgonya, 3 dkg ser­tészsír, 20 dkg szalonna, 2 evőkanál olaj, 35 dkg főtt marhahús, 15 dkg gomba, só, bors, 5 dkg pirított hagy­ma, 1 evőkanálnyi petrezse­lyem. A burgonyát meghámoz­zuk és fél cm-es kockákra »'FŐZŐCSKE GOMBÁS OMLETT Hozzávalók 4 személy­nek: 18 dkg liszt, 5 tojás, 1,5 dl tej, só, kakukkfű, fél kg gomba, 2 fej hagyma, 7—8 dkg zsiradék, 13 dkg főtt son­ka, bors. A tojásokat, lisztet össze­keverjük és hozzáadjuk a tejet, sózzuk és kakukkfű­vel fűszerezzük. Jól elkever­jük. Forró zsiradékban (5 dkg) a hagymadarabokat megpároljuk. Sózzuk, bor- sozzuk és hozzákeverjük a A Skála Szekszárd Aruház ak­ciós területén ismét kedvezmé­nyes vásár október 8—16-ig kon- fekciőárukból 20—50 százalékos engedménnyel. AJÁNLATUNK: serdülöbiúz lánykablúz bébiblúz térti indigós farmernadrág téliesített fiú műbőr kabát 340 helyett no Ft 320 helyett 160 Ft 240 helyett 120 Ft 750 helyett 530 Ft (H helyett 488 Ft női pamut Jersey ruha 250 Ft reklámáron AMÍG A KÉSZLET TAKT! (310) Miért éhes a terhes nő? Az ember a környezetében mindig ia célszerűséget ke­resi. Ennek értelmében ké­zenfekvő lenne egyszerűen azit mondani, hogy a terhes nő éltvágya azért fokozódik, mert az anyaméh és a benne fejlődő magzalt felépítéséhez sok-sok kalóriára van szük­sége, amit fokozott táplálék- felvételilel biztosít. A közel­múltban végzett kutatások azt bizonyították, hogy ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az ember köztiagyá­ban lévő éhségközpontot nem a célszerűség vezeti, hanem sokkal inkább kémiai, hor­monális elváltozás .az, hogy b terhesség első három hó­napjában a petefészekben lévő sárgatest, később pedig a méhlepény termel az átla­gosnál több sárgatesthor- mont, progesteront. A vér­ben megemelkedett proges- teronszint hatására fokozó­dik az anyai szervezetben — különösen a májban — a. fe­hérjék .lebontása laminosa- vakká. Ezek az aminosavak szolgálnak végső fokon a magzati szervezet felépítésé­re. Eddig úgy tartották, hogy a köztiagyi éhségközpont szabályozója a vércukorszint, tehát valahányszor csökken a vércukorszint, az étvágy fokozódik és fordítva. A ter­hességgel, illetőleg a sárga­testhormonnal kapcsolatos vizsgálatok azt bizonyították, hogy a hosszabb távú sza­bályozásban, tehát abban, hogy egy vagy több héten át mennyi táplálékot fogyasz- szon az ember, az nem any- nyira a vércukorszinttől, mint sokkal inkább a vér aminosav koncentrációjától függ. Az anyai fokozott ét­vágy és fokozott táplálékfel­vétel végső fokon annak lenne a következménye, hogy az anyai vérben csökken — éspedig tartósan — az ami­nosavak mennyisége és ez ingerelné a köztiiagyi étvágy­központot a fokozott táplá­lékfelvételre. Arra vonatko­Kit hogyan (nem) tisztelünk — Ne mássz a kerítésre! — De a Péter megengedte! És „a Péter’’ — szakállasán, harmincévesen — bólin- tással jelzi, hogy így van. — Honnan szerezted a fagyit? — A Gizi vette. Aztán kiderül, hogy a nagycsoportos óvodásnak „a Pé­ter” az apja, „a Gizi” az anyja. De hát így emlegeti őket az oda-vissza tegeződő és tegezett környezet, a rokon­ság és a „havercsaládok” apraja-nagyja: s hogy a gyerek őket utánozza, azt nem kifogásolja senki, sőt: olyan „jó­pofa” dolog. Ám nem is kell ehhez gyereknek lenni! Huszonöt éve­sektől is egyre gyakrabban tapasztalom — szakmai kon­ferenciákon, de főleg társadalmi értekezleteken —, hogy nem sokat problémáznak az ötven-hatvanasokkál. Akik — apáik korosztályából vagy azon túl is — tegezéssel tisztelik meg őket, azt nemcsak hogy felszólítás nélkül visszategezik, hanem mindjárt „lacizzák”, „pistázzák” is. És sokuk meg sem várja az idősebbik kezdeményezését, maga indul tegezéssel. Egy rádióműsorban épp hetedik-nyolcadikos gyerekek adtak tájékoztatást: hogyan készül a faliújságjuk. El­mondták: „a Hédi” a szerkesztő, „a Csabi” a grafikus, „a Kriszta” pötyögeti le az írógépen, „a Géza” ragasztja. Meg is szólalt a nevezettek mindegyike, ki vékonyka, ki már mutáló gyerekhangon. Azt is közölték, teljes egyet­értésben, hogy „azért a Zsolt a legjobb fej”, ő irányít és ellenőriz mindent. A megnevezett tiltakozását így hárítot­ták el: „Ne szerénykedj!” Engem zavart némileg, hogy „a Zsolt”-nak vastag fér­fihangja volt, tornatanári diplomája, s jó három évtized nyomta már a vállát, öt ez nem feszélyezte, sőt a rádiós műsorvezetőt sem. Az még bíztatta is a gyermekhallgató­kat: írják meg (mert hát ki dönthetné el más), hogy ma­gázni jobb-e a tanárokat vagy tegezni. Ámde a tegezés — láttuk, tudjuk is — túlzottan egy­féle. Akit tegezek, könnyen elküldöm a ... (S főleg: aki el akar küldeni valahová, rögtön tegez; — autósok jól tudják!) S egyre egyfélébb a magázás is. Csak egy példát! Rádióműsorunk levelei tanúsítják: Péchy Blanka az egész országnak „per” Blanka néni. S ettől már csak egy lépés az. hogy X nénit és Y bá­csit letegezzük (mint a nagynénénket és nagybátyánkat is). Van, aki meg is teszi. A „Miska bácsi levelesládája” című rádióműsorhoz harmadik-negyedikes gimnazisták­tól (félig felnőttektől!) jött már így levél, nem is egy: „Kedves Miska bácsi! Megírom neked, hogy...” és: Kér­lek, válaszolj...” — És ha ma tegezem Miska bácsit, hol­nap Miska, vagy Misi lehet belőle. Akit, ha nem tetszik a válasza, elküldünk a ... Sokan ezt demokratizálódásnak tartják. Magam — megírtam — a modortalanság egyenlőségének; úgy lá­tom: embernek ember iránt való tiszteletadása szűnik meg ezzel. Mert aminek kikopik a nyelvi hordozója a használatból, annak kivész a gondolata is. Még nincs késő talán! Még van olyan nemzedék, ame­lyik ismerte a tiszteletadás formáit; nemcsak a feudális hajlongásét, hanem a magasabb kor, a nagyobb tudás, a másik ember embersége iránti megbecsülés kifejezőit, — s persze velük együtt a megbecsülés érzését is. Meg­kapni ezt az ifjabb nemzedéktől aligha fogja — az nem­igen ismeri —, de megadni neki miért nem tudná! Én például magázok minden tizenkét-tizenhárom éven felüli fiút és leányt (mint engem a tanáraim hajdanán, már a polgári iskolában is); és „Jó napot kívánok” nekik (akár előre is). DE ME LÁSZLÓ vágjuk. Forró zsírban kb 7 percig sütjük, közben for­gatjuk. Csökkentjük a tüzet és további 15 percig sütjük, majd kivesszük a sültburgo­nyát a zsiradékból. A meg­maradt zsírban felolvaszt­juk a szalonnát. Beletesszük a feldarabolt marhahúst, a felszeletelt gombát, és bar­nára sütjük. Sózzuk, borsoz- zuk, hozzákeverjük a sült- burgonyát és a hagymát, majd együtt felforrósítjuk. Apróra vágott petrezselyem­mel megszórjuk. Mellé tükör­tojást adhatunk. zó adait még nincs, hogy az ismert 20 aminosav közül speciálisan melyik az, amely­nek a csökkenése ingerelné a köztiagyat arra, hogy hosz- szú távon fokozott mennyi­ségben vegyünk fel táplálé­kot. Következnék e gondolat- menetből az is, hogy a ter­hes asszonyok túlzott súly- gyarapodása, szülés után is megmaradó elhízása elkerül­hető lenne, ha a terhes asz- szony bőségesen fogyasztana állati fehérjét, Itejet, tojást túrót, sajtot, húst, halat, meilt az ezekből származó aminosavak gyorsan pótolják a sárgatest hatására bomló emberi fehérjéket, és így nem lépne fel túlzott étvágy. A fokozott fehérjefogyasz­tással egyidejűleg viszont a cukor, a, kenyér, a. tésztafé­lék és a zsiradékok fogyasz­tásának mérséklése csök­kenthetné az elhízás kocká­zatát. Lényegében ugyanezt szolgálhatja a növényi ros­tokban gazdag, teljes őrlésű lisztből készült kenyér, kor­pa, a sok főzelék, gyümölcs fogyasztása is. (Szende!) Tom Novák : Gondos atya Nagy nehezen elszakította magát az ablaktól, és önkén­telenül megnyalta a szája szélét. Csillogó szemei aztán a naptárra szegeződtek és egy csapásra kihúnyt a fé­nyük. Energikus mozdulat­tal kirántotta az íróasztal fiókját, levélpapírt vett elő, és írni kezdett: „Tisztelt igazgató elvtárs­nő! Az ön által vezetett leány- szállással szemben lévő ház­ban lakom. Már hosszú ide­je figyelem, hogy a harmadik emeleten lakó lányok, mi­helyt hazaérnek a munkából, meztelenre vetkőznek, és pu­céran járkálnak a szobában, amíg a hőség tart. Többnyire csak akkor öltöznek fel, amikor vacsorázni mennek. Egész nyáron némán néztem ezt, de most. hogy visszajön a vakációról a gimnazista fiam, nem áll módomban to­vábbra is szemet hunyni ilyen erkölcstelenség felett. Nem engedhetem, hogy gyer­mekemet elrontsák ezek az élelmiszeripari tanulók. Ezért nyomatékosan figyelmezte­tem önt, hogy szigorúan fe­gyelmezze meg a lányokat, akik veszélyeztetik a köz­morált. Tisztelettel: egy ag­gódó apa. U. i.: A fiam folyó hó 27- én, pénteken érkezik, 13.30- kor. Addig ne szóljon a lá­nyoknak — hadd hűsöljenek még utoljára.” Újból megnyalta a szája szélét, aztán leragasztotta a borítékot. Zahemszky László fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents