Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27. ( TOCNAX 'iVÉPÜJSÁG 3 Szocialista versenymozgalom a Hőgyészi Állami Gazdaságban A Hőgyészi Állami Gazdaság vezetése — mint minden évben — az idén is muraka- verseny-felhívással fordult a gazdaság minden egységéhez, kollektívájához. E felhívás mozgósít a hozamok növelésére a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a hatékony munkavégzésre, az általános anyag- és energiatakarékosságra, a munka minőségének javítására, különösen a végtermék-kibocsátó ágazatokban, ezzel is alkalmazkodva a piaci igényekhez. E felhívásra elsősorban a szocialista brigádok válaszoltak, konkrét vállalásokkal, amelyek forintosítható összege több mint kétmilliót tesz ki. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a XIII. pártkongresz- szust jövő év tavaszára összehívta a Központi Bizottság, a kongresszus és a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére a kollektívák többsége 'kiegészítette vállalását. A vállalt megtakarítások, többlethozamok értéke megközelíti az 1,2 millió forintot. Ez összesen 3,2 millió forint. Ám, számításba kell venni, hogy nemcsak a szocialista brigádok versengenek, a kongresszus és a 40. évforduló jegyében a brigádokon kívül is igyekeznek jobban dolgozni, így a várható eredmény több. Minderről a legutóbbi, együttes pártvezetőségi és szakszervezeti bizottsági ülésen tanácsikoztak, kritikusan elemezve a helyzetet, és meghatározva a tennivalókat. A megbeszélés elsősorban a szocialista brigádmozgalom helyzetét mérte fel, hiszen — mint a legtöbb helyen, itt is — a szocialista munkaverseny alapvető formája e mozgalom. A brigádmozgalomban az utóbbi években stagnálás következett be, a brigádok száma és tagjainak száma évek óta változatlan, sőt, tavaly hét olyan brigád is akadt, amelynek tevékenysége nem volt értékelhető. Persze, a „stagnálás” kifejezés csak általában érvényes. vannak most is kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollektívák. Közülük egyeseknél éppen az a hiba, hogy menet közben nem történik értékelés, elismerés, nem vezetik rendszeresen a brigádnaplót, ísv aztán — mire az év végi értékelésre sor kerül —, sok eredmény egyszerűen „elfelejtődik”. A brigádok 'többsége kéthavonta tart megbeszélést, és az elhangzottakat rögzíti a naplóban. A munkahelyi vezetés azonban már több helyütt egyáltalán nem, vagy ahol igen. ott is csak ritkán értékel. A brigádok tagjai — az év végi önértékeléskor kritikusan szólnak önmagukról, nem egy esetben névre szólóan dicsérnek, vagy elmarasztalnak. Differenciáltan osztják fel a jutalom összegét. Vállalásaik általában az adott munkahely sajátosságait tükrözik. Például a műhelyes brigádok az anyagtakarékos és minőségi gépjavítást vállalják, a traktoros- brigádok a jobb minőségű talajmunkát, vetést, a traktor szakszerűbb használatát, a szarvasmarhatenyésztők a hozam növelése mellett a tejzsír százalékának növelését, a takarmányozási költségek csökkentését vállalják. A lengyeli tehenészet „Újhelyi Imre” szocialista brigádja az év elején több mint hatszázezer forint eredmény- többletet vállalt, ezt a kongresszus és az évforduló tiszteletére — az egy jószág egy havi takarmányozási költségének további 30 forintos csökkentésével — újabb 140 ezer forinttal „fejelte meg”. A szolgáltató kerület Csapa- jev szocialista brigádja 462 ezer forintos éves vállalását — a szárítóknak munkaidőn kívüli javításával, kukorica- címerezéssel, a javítási költségek csökkentésével — további 95 ezer forinttal toldja meg. Jelentős részt tesznek ki a vállalásokban azok, amelyek társadalmi munkára — a gazdaságban, vagy az isko- lákban-óvodákban — irányulnak. Tekintélyes a száma a tanulás és művelődés terén tett egyéni vállalásoknak, mint például új szakmai végzettség megszerzése, továbbtanulás szakközépiskolában stb. Ugyanakkor hiányosság, hogy nem szerepelnek a vállalásokban a piaci igényekhez való alkalmazkodást, az exportfeladatok teljesítését, a műszaki fejlesztést és a minőségi követelmények elérését célzó törekvést segítő vállalások. Mind a párt vezetőség, mind a szakszervezeti bizottság részéről többen hangsúlyozták, hogy a szocialista versenymozgalom — ezen belül a brigádmozgalom — nagyobb segítséget igényel a munkahelyi vezetőktől. A gazdaság vezetése évenkénti felhívásában csak általában tudja megjelölni azt, hogy mit vár a szocialista versenytől. Ennek „aprópénzre váltása” a munkahelyi vezetők feladata. Nekik kell konkrétan megmondani, hogy a munkaterületükön dolgozó kollektívák miilyen konkrét vállalásokkal — és azok teljesítésével — segíthetik a munkahelyi feladatok jobb megoldását. Elmondta a gazdaság termelési igazgató- helyettese — aki beszámolt a két testület együttes ülésén —, hogy a szocialista brigádmozgalomnak a termelés területén megnyilvánuló „húzóerejét” és a munkafegyelem terén tanúsított példamutatását a munkahelyek vezetése nem aknázza ki megfelelően. Sok javaslat hangzott el a szocialista verseny, brigádmozgalom irányításának-el- lenőrzésének javításával kapcsolatban. Mindenekelőtt azt kell elérni, hogy a munkahelyi vezetők az eddiginél jobban segítsék a mozgalmat, a vállalásoknál segítsenek a konkrét versenycélok kialakításában. Folyamatossá kell tenni az értékelést-el- lenőrzést. Szakítani azzal a gyakorlattál, hogy az év végén próbálják meg visszamenőleg rögzíteni a brigádnaplóban az eseményeket- eredményeket. Meg kell bízni valakit — ez egyébként pár nappal a tanácskozás után megtörtént — azzal, hogy rendszeresen segítse és ellenőrizze a brigádoknál a napló vezetését. A munkahelyi vezető pedig ellenőrizze, hogy — főleg a termelési vállalások teljesítése terén — helytálló adatok kerültek-e be a naplóba. A termelési igazgatóhelyettes vezetésével létrehoznak egy háromtagú bizottságot, amely felméri a gazdaságban, hol vannak meg a feltételek szocialista címért versenyző brigád megalakítására. A tapasztalat ugyanis az, hogy több helyütt működnek jól dolgozó kollektívák, szívesen részt vennének e mozgalomban, azonban még senki sem mondta meg, mit kelll ez irányban tenniök. Van tehát lehetőség Hő- gyészen is a mozgalom fellendítésére, ennek tennivalóit jelölték meg az üzemi pártvezetőség és a szakszervezeti bizottság együttes ülésén. J. J. Űj egészségügyi beruházások Két jelentős egészségügyi beruházás megvalósításához járult hozzá a Minisztertanács a közelmúltban tartott ülésén. A tervek szerint még ebben az évben megkezdik a Szegedi Orvostudományi Egyetem új klinikai tömbjének építését. A Semmelweis utca—Liliom utca—Marko- vits utca határolta 1,6 hektárnyi területen létesülő épületegyüttesben 200 ágyas ideg- és elmeklinikát, 146 ágyas sebészeti-traumatológiai klinikát és 64 ágyas ortopédklinikát rendeznek be. Itt helyezik el a szakambulanciákat, a sérültek fogadásához és sürgősségi ellátásához szükséges vizsgálókat és kezelőket, műtőket, röntgendiagnosztikát, a fiziko- és a hidroterápiás részlegeket. Miként az Egészségügyi Minisztériumban elmondták, azért is szükséges ez a fejlesztés, mert az egyetem az eddigieknél sokkal több orvost és gyógyszerészt képez, nagyobb mértékben részt vesz Szeged város, Csongrád és több szomszédos megye la- kosságánk szakorvosi ellátásában. Jelenlegi épületeiben csak nagy nehézségekkel küszködve teljesítheti feladatait. Az intézmény régóta „kinőtte” otthonát, amelyet a húszas évek végén építettek — 850 ágy befogadására és 246 hallgató képzésére —, de nem fejezték be. Az egyetem egyes intézetei azóta is a központtól távol levő, más célra készült, ma már elavult épületben működnek. A traumatológia, az urológia, az ortopédia csupán 12—40 ágyat kaphatott. A helyiséghiány ellenére az egyetem igyekezett bevezetni a korszerű gyógykezelési eljárásokat. Lehetővé tette a szív- és érsebészeti ellátást, a művese- kezelést és a veseátültetést, s az izotópdiagnosztikát is. Emiatt viszont a gyógyászatokon tovább növekedett a zsúfoltság, a gyógyítás bizonyos feltételei még kedvezőtlenebbek lettek. Az egymilliárd forintos beruházás révén jelentős mértékben javulnak majd mind a betegellátás, mind az oktatás és a tudományos kutatás feltételei. Az egyetem meglevő klinikái, részlegei is jobban megfelelnek majd a követelményeknek. A következő év második felében hozzálátnak a fővárosban az Országos Onkológiai Intézet rekonstrukciójához. Az intézet Ráth György utca és Kékgolyó utca határolta területén építenek diagnosztikai és terápiás tömböt, amelyben ellátják majd az intézetben fekvő és az onkológiai hálózat által ide irányított járóbetegeket, s lehetőség adódik a korszerű diagnosztikai és terápiás készülékek felszerelésére. A daganatos betegségek kezeléséhez szükségesek az olyan eljárások is, mint amilyen például a neutronsugárzás, a lézersugárzás alkalmazása is. Az utóbbi két évtizedben kialakult a daganatos betegségek elleni küzdelem intézményrendszere. Ennek szakmai irányítója az Országos Onkológiai Intézet, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy haladás tapasztalható a daganatos betegségek szűrésében, korai felderítésében, a rák ellen ható gyógyszerkészítmények kutatásában általánossá vált a sugárterápia. Az intézet épületeinek felújítása és fejlesztése révén tovább bővíthetik az új diagnosztikai és terápiái eljárások, a hatékonyabb gyógykezelés, az eredményes kutatás, az onkológiai ellátás, az oktatás, az egészségnevelés és a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. HÍRRŐL Eseményekben, munkában gazdag napokat hagytunk ismét magunk mögött. Ezt igazolják mindazok a hírek, tudósítások, amelyek a 43. hét lapszámaiban megjelentek. A krónikás — munkája elején — most nem a dolgok közepébe vág először, hanem azt kéri gondolkodjunk együtt. Békében a békéért A Tolna megyei Népújság csütörtöki számában közöltük megyénk települései felszabadulásának időpontjait. Ezek a dátumok, őszünk, telünk és majd a jövő évi tavaszunk mindennapjai is olyan négy év. tizeddel ezelőtti eseményre emlékeztetnek, amely történelmi jelentőséggel bír. Negyven éve lassan, hogy megszűnt a fegyverropogás és beköszöntött a hőn áhított béke. Jelentőséget — idős, fiatal — egyaránt érti, mert tudja, mit jelent békében élni. Remélem, nemcsak én, de olvasóink is erBaranyából érkezett a békestaféta re gondoltak a felszabadulási időpontok olvastán ... Még valami mást is eszünkbe juttat (hat) ott lapunk keddi és szerdai száma, amikor arról értesültünk, hogy a megyénkén átvonuló békestafétával ezrek küldték el békeakaratukat a X. országos békekonferenciára. A fiatalok felhívását olvastam nemrég. „Mi legyen?” — Madár, csicsergés vagy ágyúdörgés? Méhzümmö- gés vagy fegyverropogás? Nyíló virágok, vagy leégett erdők? Épülő városok, vagy újabb Hirosima? Kék ég, vagy a szürkeség füstje? Élet, vagy halál? — teszik fel a kérdést, majd több száz aláírás igazolja, hogy „mi az előbbit akarjuk”. Háború nélküli földrészünkön a békében is a békéért kell szólni, mert létünknek, jövőnknek, gyermekeink, unokáink holnapjának akarunk nyugalmat biztosítani. Tudom, az óhaj szavai az értelemből indulnak el, az értelmet célozzák és hiszem azt is, hogy célba érnek. Fejlődő települések A héten több írásunk foglalkozott egy- egy község változó képével, a közös munka eredményeivel. Néhány példa erre. Kölesden az új szolgálati lakás építése mellett felújítják a település központjában lévő rózsakertet. Szakályban nőtt az építési kedv — közli pénteki lapunk —, hiszen nemcsak a foghíjas telkeket építik be, hanem új házsor is készül a Tanács- köztársaság utcában. Ugyanitt átadás előtt áll az ABC-áruház is, ami a lakosság jobb ellátását biztosítja majd. A megváltozó községképek, településeinken belül egy-egy utca kövezése, vagy járda, esetenként szolgálati lakások építése, az üzlethálózat korszerűsítése, a különféle felújítások a tanácsok, a gazdálkodó egységek és a lakosság összefogásából valósulnak meg. Tény, a különböző fejlesztő beruházások csak közösen végzett munkával oldhatók meg, és az is igaz, hogy mindezek a községek népességmegtartó képességét fokozzák. Ez utóbbi miatt olvastam örömmel a Szekszárd—Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ terveiről, pontosabban arról, hogy mit tesz a szövetkezet a kistelepülések lakosságának jobb ellátása érdekében. Ha már itt tartunk, akkor az is megjegyzendő, hogy nagyon jó, hasznos kezdeményezésnek tartom a tamási „Kop-Ka” ÁFÉSZ azon tevékenységét, amit az őszi megyei könyvhetek sikeréért tett. Nem hi. szem, hogy kimondottan az „anyagiak”, a nagy forgalom miatt szervezték meg a városkörnyék minden települését érintő könyvterjesztést, hanem inkább annak a felismerése vezette őket, hogy az olvasottság, a művelődés haszna majd a munkában is jelentkezik. Tudom, a fentiekben csak pozitív példákat soroltam, ez azonban nem jelenti azt, hogy általánosíthatunk. Van még mostohán kezelt társközség is, ahol sok minden megoldásra vár. Tapasztalatcserék Lapunkban többször is hírt adtunk különböző küldöttségek Tolna megyei látogatásáról. Az Iraki Általános Parasztszövetség delegációja tsz-eink helyzetével, tevékenységével, illetőleg a szekszárdi Mezőgép munkájával ismerkedett, drezdai vendégeinket pedig a kisiparosok munkája ér. dekelte. Két lengyel küldöttség is járt megyénkben. Az egyik, a szakszervezeti küldöttség a Szekszárdi Húsipari Vállalattal, illetve a szakszervezeti szervek és alapszervezetek tevékenységével ismerkedett, a másik delegáció pedig az új gazdasági formákat tanulmányozta. A Hajdú-Bihar megyei fogyasztási szövetkezeti vezetők viszontlátogatásának célja a Tolna megyei áfész-ek tevékenységének megismerése volt. A felsorolás a híren kívül mást is mond. Gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel akkor, amikor azt mondom, van haszna a különböző tapasztalatcseréknek, mivel a jóból is, rosszból is egyaránt okulni, tanulni lehet. Az ismeretek átadása, eredményeink bemutatása jó ügyet szolgál, mert előbbre visz. Van azonban — a szakmai tapasztalatok kicserélése mellett — egy másik haszna is ezeknek a találkozóknak. A hozzánk látogatók megismerik erőteljesen fejlődő megyénket, természeti értékeinket és bepillantanak mindennapjainkba is. Így, ezzel együtt teljesebb képet kapnak rólunk. Egészségünkért Olvastam keddi, illetve szerdai számunkban, hogy november az egészség hónapja lesz az idén is. Hivatásos és társadalmi egészségnevelők arra biztatják majd a lakosságot, főleg a fiatalokat, hogy időben óvják egészségüket, szakítsanak az ártalmas táplálkozási szokásokkal, káros szenvedélyekkel. Az Egészségügyi Világszerve, zet november 17-ét „nemdohányzó nappá” nyilvánítja. Ügy tudom, nemcsak kampánymunkáról, hanem folyamatos tevékenységről van szó. Szükségessége nem vitatható, hisz már születésünkkor egészséget károsító környezetbe kerülünk. Később az „egyszer élünk”, illetőleg az „egy életünk van” elv alapján jókat eszünk, iszunk és egyáltalán nem korszerűen táplálkozunk. Környezetünk hatására rászokunk a dohányzásra, a kávéra, aztán ki tudja milyen okból a túlzott gyógyszerfogyasztásra. De csökken a fizikai aktivitásunk is. Elkényelmesedünk és elkényelme- sítjük gyerekeinket is. A napokban mesélte egy ismerősöm, hogy a megyeszékhely egyik iskolájában a lépcsőig gurulnak a személykocsik a nagy mozgásigénynyel rendelkező kisdiákokkal, és természe. tesen a lépcsőtől indulnak haza is. Ismerősek a példák? Sokat hallottunk róluk? Sokat, de nem eleget! Az ember értelmes lény — valljuk —, ám mégsem mindig fogadja el a segítő kezet. Tudom, könnyebb egy települést lerombolni és felépíteni újra, mint az emberek gondolkodását megváltoztatni, de próbáljuk meg, segítsünk a segítőinknek, mert amit tesznek, értünk teszik. A hét eseményeihez véleményt fűzött: ÉKES LÁSZLÓ BARÁTKOZIK „ Üli Reméljük, segít a reklám is
