Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-25 / 251. szám

1984. október 25.

^ÉPÜJSÁG*3

Megyénk települései felszabadulásának időpontjai

Alsónána

nov.

28.

Alsónyék

nov.

27.

Aparhant

nov.

29.

Báta

nov.

28.

Bátaapáti

nov.

29.

Bátoszék

nov.

28.

Belecska

dec.

2.

Bikács

dec.

4.

Bogyiszló

nov.

30.

Bonyhád

nov.

30.

Bölcske

dec.

1.

Börzsöny

nov.

29.

Bonyhádvarasd

nov.

29.

Cikó

nov.

29.

Gsibrák

dec.

2.

Dalmand

dec.

1.

Decs

nov.

29.

Diósberény

dec.

4.

Dombóvár

dec.

1.

Döbrököz

dec.

1.

Dunaföldvár

dec.

2.

Dunakömlőd

dec.

1.

Értény

dec.

2.

Fácánkert

nov.

30.

Fadd

nov.

30.

Felsőnána

dec.

2.

Felsőnyék

dec.

3.

Gerjen

dec.

1.

Grábóc

nov.

29.

Gyönk

dec.

4.

Győré

nov.

30.

Györköny

dec.

2.

Gyulaj

dec.

4.

Harc

nov.

30.

Izmény

nov.

30.

Kajdacs

dec.

1.

Kakasd

nov.

30.

Kalaznó

dec.

2.

Keszőhidegkút

dec.

3.

Kéty

dec.

1.

Kisdorog

nov.

29.

Kismányok

nov.

30

Kisszékely

dec.

5.

Kistormás

dec.

I.

Kisvejke

nov.

30.

Kocsola

dec.

1.

Koppányszántó

dec.

1.

Kölesd

dec.

1.

Kurd

dec.

2.

Lengyel

dec.

1.

Madocsa

dec.

1.

Magyarkeszi

dec.

3.

Majos

nov.

29.

Medina

dec.

1.

MiszLa

dec.

3.

Mórágy

nov.

27.

Mőcsény

nov.

29.

Mözs

nov.

30.

Muesfa

nov.

30.

Mucsi

nov.

30.

Murga

dec.

1.

Nagydorog

dec.

1.

Nagykónyi

dec.

2.

Nagymányak

nov.

30.

Nagyszékely

dec.

2.

Nagyszokoly

dec.

3.

Nagyvejke

dec.

2.

Nak

dec.

1.

Hőgyész

dec.

2.

Iregszemcse

dec.

3.

őcsény

nov.

29.

Paks

dec.

1.

Pálfa

dec.

3.

Pári

dec.

4.

Pincehely

dec.

3.

Pörböly

nov.

27.

Pusztahencse

dec.

1.

Regöly

dec.

3.

Sárpilis

nov.

29.

Sárszenti őrinc

dec.

2.

Siimontornya

dec.

6.

Sióagárd

nov.

30.

Szakadat

dec.

3.

Szakály

dec.

2.

Szakcs

dec.

1.

Németkér

dec.

2

Ozora

dec.

3.

Szálka,

nov.

29.

Szárazd

dec.

2.

Szedres

dec.

1.

Szekszárd

nov.

30.

Tamási

dec.

2.

Tengelic

dec.

1.

Tevel

nov.

30.

Tolna

nov.

30.

Tólnanémedi

dec.

4.

Udvari

dec.

3.

Váralja

nov.

30.

Várdomb

nov.

29.

Várong

dec.

1.

Varsád

dec.

4.

Zomba

nov.

30.

Jégelhárító

rendszer

Az 1976. óta működő és a gyakorlatban is kitűnően bevált Baranya megyei folytatásaként jégelhárító rendszert hoznak létre Bács-Kis- kun megyében. Baja, Kiskunhalas, Kalocsa térségében együttesen mintegy 230 000 hektárt véd majd az e vidéken gyakran pusztító jégesőktől. Dusnokon működő irányító központjához 18 rakétakilövő állomás tartozik majd. Az első, a szeremlei már készen is van, a többit a tavaszra alakítják ki. Az agrometeorológiai obszervatóriummal állandó kapcsolatban lévő központ riasztása alapján az állomások ólomjodid-rakétákkal bombázzák a gégképző felhőket. A szétszóródó ólomjodid megakadályozza nagyobb jégszemcsék kialakulását.

A védelmi rendszer kiépítése több mint 100 millió forintba kerül.

Szórva vetés - magasabb termés

Az őszi búzának több, mint felét az idén már nem sorosan, hanem szórva vetette az ország egyik legjobb gabonatermelő közös gazdasága, a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet. A módszert a megelőző két évben kipróbálták, s a tapasztalataik szerint ézzel a vetési eljárással jelentős többlettermés érhető el. Tavaly például — csaknem 500 hektár átlagában — 251 kilóval volt több a szórva vetett táblák hektáronkénti hozama, mint a sorba vetetteké. Így ugyanis egyenletesebb a vetésállomány, több kalász jut egy-egy négyzet- méterre.

Vasúti

beruházások

Az elmúlt háromnegyed évben a MÁV-nak sikerült teljesítenie beruházási terveit, a munkák a terveknek megfelelően haladnak.

Az idén 6,45 milliárd forint jut vasúti beruházásokra, 300 millióval kevesebb, mint tavaly. Ebből az ösz- szegből a MÁV elsősorban olyan fejlesztésekre költ, amelyek az alaptevékenységet szolgálják, növelik a biztonságot, emelik az utazás, szállítás színvonalát, s javítják a szociális ellátást. Az anyagi eszközök jelentős része — mintegy 70 százaléka — a meglévő eszközállomány szinten tartását, a selejt pótlását szolgálja, s csak viszonylag kis hányada jut a fejlesztésekre, kapacitásbővítésre.

Az idei 600 kisebb-nagyobb beruházás jó része már befejeződött.

Hamarosan befejeződik a MÁV egyik legjelentősebb beruházása, a Kelenföldi pályaudvar renkonstrukciója. Az idén 240 millió forintot fordítanak erre a fontos létesítményre. A munkálatok során már megépült az első utasperon és a hozzá tartozó két személyvonat-fogadó vágány, emellett több állomási mellékvágány, illetve tolatá- si célra szolgáló úgynevezett kihúzóvágány. Átadták a 120 tonnás vágányhídmérleget. Az év végéig még két rakodóvágány és egy 1100 négyzetméter alapterületű áruraktár készül el.

A legjelentősebb vasúti beruházások közé tartozik a hálózat villamosítása. Nagy erőkkel dolgoznak a buda- pest—pécsi vasútvonalon. Az év végén helyezik üzembe a Sárbogárd—Dombóvár közötti villamosított szakaszt, s a teljes vonal átépítése a a jövő év végére fejeződik be. Aszód és Vác között is a terveknek megfelelően haladnak a villamosítási munkálatok, a jövő évi menetrend-váltásra elkészül a teljes szakasz.

A „mi” postásunk

Tekeri a biciklit hegynek fel, Gyönk község Béke utcájában. Megállítjuk.

— Hova ilyen nagy térivel?

— Nincs is sok vinnivaló — mondja, majd bemutatkozunk. Komjáti József postás kézbesítőhöz van szerencsénk.

— Nekem is szerencse, hogy magukkal találkozom, hiszen én a postásuk vagyok.

Valóban az. Tolna megyében a napi és heti sajtót, tehát , a Tolna megyei Népújságot is 347 postás kézbesítő ho'rdja a lakosságnak. Október 23-án a Tolna megyei Népújságot 35 192 előfizetőhöz vitték el és még 4000 árus példányt.

— A Népújság 94 előfizetőmnek jár. Van aztán minden sajtótermék. A hét vége az különösen erős. akkor hozzuk ki a képeslapokat. Gyönkön hárman kézbesítünk, Horváth Józsefné, Art József és én.

Szombaton, vasárnap is kiviszik a lapokat. Még a leveleket is.

— Minek maradjon a postán, amikor ki kell menni a területre. A levelet is leadom, hadd örüljön, akinek küldték.

És az újságunkat is viszi Komjáti József a Béke utcában végesteien végig, és az Újtelep lakóházainak felébe ...

— Pj — CzS —

Hívatlan vendégként Mórágyon

Letelt a szolgálat

A hatvannégy éves Schob- locher Mária gyógyszerész háztartása napok óta tótágast áll. A nagyobb bútordarabokat elszállították már Szeremlére, az apróságok és napi használatú dolgok vannak csak itt, és rengeteg zöld növény, a szolgálati lakás üvegezett verandáján.

Hol van Szeremle? A külső Sárköznek ez a községe ugrásnyira van Bajától, szomszédságában Monostorral és Hercegszántóval. Ott él a mórágyiak gyógyszerésznőjének a húga. Illetve ott építettek együtt, hogy együtt élvezzék a nyugdíjaséveket.

A gyógyszertár még javában üzemel, így hiszik is, meg nem is a községüket igen szerető mórágyiak, hogy gyógyszerész nélkül maradnak. Két évvel ezelőtt? Hát akkor komoly volt a riadalom, Mária néni akkor ment nyugdíjba, ám nem kellett nagy rábeszélés, hogy maradjon, és tartsa az egészség- ügyi alapellátásnak ezt a frontját hétfő, szerda, péntek délután kettőig szóló nyitva- tartással.

Hogyan fér bele havi 105 órába a havi átlagban 30 ezer forintos forgalom? Úgy, hogy „a gyógyszerész nénit bármikor szolgálatba lehetett — és lehet — állítani.”

— Nagyon nagy áldás volt, hogy nem maradtunk gyógyszertár nélkül — hallottam hónapokkal ezelőtt, amikor az iskolában arra kerestem választ, hogyan szolgál Mórágyon a hétvégi orvosi ügyelet. Nem találkoztam panasszal, de azért az még ott sajgott beszélgetőtársaim szavaiban, hogy nincs saját orvosuk. Igaz, akkor már dicsérték a Bátaszékről kijáró dr. Kiss József munkáját, méltatva azt is, hogy a gyógyszertár hivatalos nyitvatartási ideje a körorvosi rendeléshez van igazítva. S az igazán jó dolog, hogy nem kell bumlizni a felírt gyógyszerek kiváltása miatt.

A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején Mórágy képe azt jövendölte, hogy mindenki hátat fordít neki, aki csak teheti. Tán öt-hat évig tartott ez a folyamat, majd lelllassult. Újabban majd annyian költöznek ide, mint ahányan el. Ám a lé- lekszám mégis a kistelepülések közé sorolja az ősrégi falucskát. Hogy még sincs olyan hátrányos helyzetben, mint kistelepülés néven nyilvántartott társai? Természeti környezetének, a lakóhelyüket szerető emberek lokálpatriotizmusának köszönhető. Mórágy üdülőfaluként túl van az első lépéseken. Nem kell sok, megoldódik itt a vezetékes ivóvízellátás gondja, és a helytörténet derűsebb lapjai következhetnek.

Vajon érzi ezt Schoblocher Mária gyógyszerésznő is? Már hogyne érezné! Sok jó ismerőst, majdnem barátot hagy a háta mögött, mikor búcsút vesz Mórágytól, s viszi magával 16 itt töltött évének emlékeit. Van ezek között sok jó és szép. De olyan is, hogy haszontalan emberek meglopták.

Amikor megálltunk a Petőfi utca 59. előtt, zárva volt a gyógyszertár, amit Szilágyi Lajos, a negyvenes évek elején alapított. Azt már a gépkocsi zajára a kerítés tetején át ránkköszönő gyógyszerésznő meséli bent, a parányi patikában, hogy kicsiben való árusítás folyt a Megváltóhoz címzett gyógyszertárban, aminek tán ő a harmadik vezetője. De lehet, hogy ez nem olyan biztos. Tizenhat éve, 1968-ban Bátaszékről helyezték ide. Nevetve mondja, hogy büntetésből, mert nem fért meg egy pályatársnőjével, és az volt a salamoni ítélete a

Mária néni munka közben

gyógyszertárközpont akkori igazgatójának, hogy máshová elhelyezte a békétlenkedőket.

Mást talán földhöz teremtett volna ilyen fordulat, de nem a vaskúti sváb cipészmester leányát, aki 13 éves korában már szolgálni ment 26 éves korában ápolónőképzőbe, majd öt évig volt Budapesten, a Postás Kórház ápolónője, fönt, a Kékgolyó utcában, ahol most az onkológiai intézet van. Schoblocher Máriát kemény fából gyúrták, fiatalságának legszebb évei mentek el azzal, hogy megátalkodottan tanult.

ben igazán nem hatvan felettiekre jellemző élénkséggel. Tán mérgelődni se tud — gondolom, de hamar kell hátraarcot csinálnom. Célzok arra, amit a falubeliek tudni vélnek, hogy „annyira becsukás előtt áll a patika, hogy már gyógyszereket se kap”. A tiltakozás nemcsak heves, dühös is, mivel a múlt héten csütörtökön kapott szállítmányt. Ha nem hiszem, menjek vele, nézzem meg.

— Lett volna már vevő is a házra, egy itteni fodrásznő érdeklődött, de a gyógyszertár-központ nem akarja eladni a házat — folytatja megenyhültem

— Akkor hát nem maradnak gyógyszertár nélkül a mórágyiak ?

— Hát látja, ez az a kérdés, amire én nem tudom a választ. Az se biztos, hogy jó, hogy mi most itt beszélgetünk.

— Miért ne lenne jó? A látogatás az elmenőben lévőnek szól, aki jól szolgálta a mórágyiakat.

— Ők tudják, hogyan, de tényleg szolgáltam. Nehéz is elmenni innen.

Meghiszem azt, hogy nehéz. Schoblocher Mária Sze- remlén egy lesz a vele azonos korú nyugdíjasok közül. Itt meg mindenki előre köszön neki, és imerőse a falu apraja-nagyja. Itt tudják, ott sejteni sem sejtik majd, hogy küzdelmes, de teljes életet élt, mert a hivatásának élt. Szolgált. De hiszen azzal is kezdődött a kenyérkereső élet az ő számára. Olyannyira azzal, hogy amikor első munkahelyén, a bá- taszéki patikában ráismert egy vaskúti ember, örömteli hangon rikkantotta el szívélyes kérdését:

— Mi az, Mari, te most itt szolgálsz?

— Minek kell magának az érettségi?! — faggatta a Postás Kórház főnővére, amikor Mária néni beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Nem értette a főnővér a már nem fiatal pálya- társnőt, és bizony összecsapta a kezét, amikor hírül vette, hogy beosztottja közel a harmincadik évéhez, a SOTE gyógyszerészkarának hallgatója lett.

— Harminckét éves voltam, amikor Bátaszékre kerültem, s előttem állt még az államvizsga.

— Szép volt az élete?

— így volt szép — mondja csupa mosoly arccal, szeméBúcsúzkodnánk már, amikor megtudjuk Mária néni újabb gondját. Nem tudja, mi legyen azzal a három kismacskával, amivel úgy gyarapodott, hogy etetett sokáig egy szomszédbeli öregebb cicát... A kosztos egy napon idehordta a szájában a köly- keit, s nyilván azért, hogy jó helyen tegyenek ott, ahol ő csak jóltartással találkozott. A megoldás? Semmiben sem vagyok olyan biztos, mint abban, hogy Mária nénihez méltó lesz ...

LÁSZLÓ IBOLYA

Fotó: BAKÓ JENŐ

Becsukódik egy ajtó