Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
1984. október 24. TOLNA ^ _ ”*ÉPÜJSAG 5 „A társadalom szempontjából helyesnek IV^Oi tartott emberi magatartást, cselekedeteket kötelezően meghatározó, koronként és közösségenként változó normák összessége..Az a mód ahogy valaki, vagy valamely közösség ennek törvényeit, gyakorlati szabályait cselekedeteiben, életmódjában érvényesíti, ahogy, vagy amennyire őket megvalósítja, illetve tetteinek zsinórmértékéül tekinti.” A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Hogy önmagam lehessek Gép és ember harmóniája Első megközelítésben biztosan nagyon sokan úgy vélekednek, hogy a munka szükséges rossz, csupán azért dolgozunk, mert ez a> megélhetésünkhöz szükséges. Ugyanakkor majdnem mindenki erkölcsi megközelítés nélkül is sokiat dolgozik. Mint annyi minden a világon ez a kérdés is világosabbá válik, ha másik oldaliról közelítjük meg. Miit csinálnánk, ha nem kellene dolgoznunk? Niagyon sokan a kertjükben volnának, mások olvasnának, (tanulnának, sportolnának, de az emberek döntő többsége valamilyen „értelmes emberi tevékenységet”' keresne' magának, olyant, ami nemcsak őt szórakoztatja, hanem mások számára is hiasznos és annak valamilyen anyagi tárgya is lenne, vagy más formában alakítana a természeten és ezáltal önmagán. Tehát a munka filozófiai fogalmának már legalább négy ismérvét teljesíti, a „szabadon választott” tevékenység is. Munka természetesen minden szalr lemi elfoglaltság is. Következésképpen a munkát kikerülni csak teljes semmittevéssel volna lehetséges. Nagyon jó gyakorlati példa lehet a munka jelentőségének megállapítására az is, hogy a nyugdíjasok vagy a gyesen lévők milyen nehezen szakadnak el korábbi munkájuktól. Persze ehhez a közösség hiánya is hozzájárul, de hát társadalmi volta is fontos eleme a munkának. Megfordítva, munka nélkül maga a társadalom sem létezhetne. Még mindig visszájáról nézve a kérdést, nemcsak a jog, de a közvélemény is elítéli a munkakerülőket, akik csak mások rovására, tehát bűncselekményekből — vagy mások kihasználásából — tartják fenn magukat. Minden valamire való közösség elítéli ia lógósokat, még hla ilyen-olyan meggondolásból meg is tűrik azokat a munkahelyeken, tartós de erkölcsi tekintélye csak a dolgos embernek van és lehet. Még akkor is így van ez, ha egy- egy társaságban, esetleg rétegben manapság még elismeréssel! tekintenek az „ügyeskedőkre” is... Igaz itt sem semmittevésről van szó, hiszen az ügyeskedés is munkai. Nem filozófiai lexikont szerkesztünk, tehát nem célunk végigmenni a munka marxista meghatározásán de annyi még idetartozik, hogy nem mond ellent az elveknek az a megközelítés sem, ami az ember nemből! lényegének éppen ia munkát tekinti. A munka az emberi létezés első és alapvető féltétele.. Nemcsak biztosítja a létezés eszközeit, de a munka közben felismert törvényszerűségek folytán a megismerés folyamatában ily módon nélkülözhetetlen. A tudat maga is a munkában alakul, fejlődik és benne ölt testet. Ebből következik, az az igen egyszerő és hétköznapi igazság, hogy elsősorban a, munkámban lehetek önmagam. Ahogy ma divatos megfogalmazni, a munka az önmegvalósításnak is nélkülözhetetlen eleme. Persze, hogy mindez — és még sok minden — megvalósuljon és egyetlen ember se „lalfcatrésze” legyen a társadalmi munkamegosztás folyamatának, hanem teljes személyiségével jelen lehessen benne, úgy, hogy maga is gazdagodjék általai, addig a szocialista fejlődés hosszú szakaszának kell még eltelnie. De (addig sem lehetetlen, hogy az egyes ember megtalálja önmagát a munkában. Nemcsak a munka, hanem abban önmagunk keresése is erkölcsi kötelességünk. A hűtlen és az elhagyott Bosszankodom, igen gyakran bosszankodom. Azért, mert igen sokan „tartoznak" abba a táborba, akik az erkölcsről szólva nyomban és csakis a nemi erkölcsöt értik. Lehet, ha gondolkodnának, ha tűnődnének a szó valódi értelmén, egészen más következtetésre jutnának ... Persze, mindez nem azt jelenti, hogy nemi erkölcs egyáltalán nem létezik, sőt, azt sem. hogy ne kellene beszélgetni róla. Mégpedig olyan formában, ahogyan a valóságban létezik (néha kellene léteznie?!): a szerelemről, ami csodálatos (lehet), s amiben La Rochefoucauld szerint ........ az a gyönyörűség, hogy szeretünk; s jobban boldogít minket az a szenvedély, amely bennünk ég, mint az, amelyet másban gyújtottunk.” Ebből is következik az a tény, hogy a szerelem mindkét fél számára valamiféle boldogságot jelent. És erről a valamiféle boldogságról jut eszembe húsz év körüli barátnőm, aki lelkendezve mesélt a „nagy ö”- ről, szerelmükről. Néhány hónap múlva pedig az újabb ő-ről, akivel titokban talál- kozgatnak. Viszont erről mit sem sejt az időben első számú, „s ez olyan lelkesítőén izgalmas állapot”. Viszont, amikor az a bizonyos első számú — csak részben — az elhagyottak táborába „taszította” a leányt, az fölháborodva, zokogva ágált, s az élet igazságtalanságairól szajkózott. Érdemes lenne beszélni még a szerelmi erkölcs kialakult normáiról. De még érdemesebb a témát szülő és gyermek között boncolgatni. Pszichológus ismerősöm vallja• és bizonyítja, hogy a fiatalok erkölcsi normáit illetően, sőt, az erkölcsi felelősséget illetően bizony vannak fehér foltok a szülő és a serdülő gyermek közti őszintét- len, helyesebben nem kitárulkozó kapcsolat terén. És folytatva a sort, érdemes latolgatni, hogy mit jelent a megcsalás, s ezzel szemben mi az őszinteség a szerelemben, s milyen normáknak kell ural- kodniok. Mert, hogy kell, az bizonyos. Legalább annyira az, mint ahogyan az emberek különböznek egymástól arcvonásaikban, testalkatukban. A fiatalok azt hiszik, hogy őket az idősebbek erkölcstelennek tartják. Az ez ellen való védekezés megtalálható kis felmérésünk eredményében is. A szekszárdi Garay Gimnázium negyedikes óvónőképzőseinek tettük fel a kérdést. hogy mit tartanak erkölcstelennek? Az osztályfőnök utólag elmondta, hogy egy jót beszélgették aztán a témáról, mert az első meglepetés az volt, hogy valamennyi diák a válaszok közel ötven százalékában az illemtan körébe tartozó kérdéseket is erkölcsi kategóriaként értékeli. Persze, túl általános következtetéseket nem lehet levonni egy 31 fős osztály véleményéből, de maguk a jelzések is érdekesek lehetnek. Az illem dolga valószínűleg abból következhet, hogy óvónőképzősök, akik már gyakorlatra járnak, tehát alaposan tudatosították bennük a viselkedés normáit, és át is érzik felelősségüket a picikért, akikkel már most gyakran találkoznak. Biztos ez lehet az oka, hogy valameny- nyien erkölcstelennek tartják a trágár beszédet. Nem tudni viszont, hogy miféle tapasztalatok ítéltetik el velük az utcai vizelési. hányást, a magamutogatást, ami köztudomásúan nemi zavar, függetlenül attól, hogy a közbotrány okozása bűncselekmény is. Mindenki szól egy-két szót az öltözködés illemtanáról, és egyként elítélik a meztelen- kedést, az alkalomhoz nem illő öltözködést, egy szélsőséges példa szerint templomban meztelenül megjelenni erkölcstelen, A nyilvános osó- kolózást, ölelkezést valamennyien említik elítélőleg, ennék persze — mint majdnem mindennek —, valóban lehetnek erkölcsi vonatkozásai is. Meglepően sokan ítélik el az emberek megalázását, a fajgyűlöletet, és mindenfajta megkülönböztetést, még néha zavarosan, vagy szélsőségesen is„ ugyanis többen helytelenítenek mindenféle „különbözőséget”, az átlagtól való eltérést. Valamennyien egyként ítélik el a hazugságot, képmu- tatást, mások kihasználását, félrevezetését, az árulást barátságban, szerelemben, és általában a közösségi magatartásban. Gyűlölik az erőszakot minden formában, főként az emberi kapcsolatokban, ami azért nem vet jó fényt a kortárs fiúkra, de a szülőkre es pedagógusokra sem, mert több utalás rájuk vonatkozik, és a tiltakozó az erőszákban a szenvedő fél. Pozitívumnak tekinthető az is, hogy hosszas felsorolásban valamennyien szólnak a bűn- cselekményekről, mint erkölcstelen cselekedetekről, ami kétségkívül az esetek döntő többségében megfelel egymásnak, hiszen nyilvánvaló, hogy topni, ölni, csalni, garázdálkodni erkölcstelen is. Mindenesetre fejlett a lányok jogérzéke. Nagy érzelmi igényesség és tisztaság ás árad a gyerekek soraiból, hiszen erkölcsi parancsként követelik a fiatalok. az öregek, a szerelem, a család, a barátság, és általában a gyengébbek tiszteletét. Reméljük, nem saját tapasztalatból emelnek szót a család tisztelete mellett, sokan elítélik ugyanis a gyerekek elhagyását, és állami gondozásba adását. Majdnem mindenki megemlíti a nemi erőszakot, mint erkölcstelent, de a nemi erkölcsről általában súlyának megfelelően, és szimpatikus nézőpontból, a szerelem védelmében szólnak. A válaszolók mintegy egyharmada említi meg egyáltalán a témakört. Elgondolkodtató, hogy ennél többen találják erkölcstelennek a háborút, van, aki csupa nagybetűvel írja. vagy a „világ elpusztításaként" látja a kérdést. Remélhetően rákérdezésre mindenki meg tudná különböztetni az igazságos háborút az igazságtalantól. Magas fokú közösségi erkölcsre utal az is, hogy sokan elítélik a rongálást, a fák, növények pusztítását, a műemlékek, közösségi létesítmények tönkretételét. Szigorúak ezek a fiatalok, ezért annyira megdöbbentő, hogy a 31 válaszoló több száz „erkölcstelensége” között senki nem említi meg a munkaerkölos témakörét. A kizsákmányolást többen elítélik, még a hálapénz elfogadását és a kölcsönkérést is erkölcstelennek minősítik- valaki megemlíti ugyan a munka nélküli jövedelem- szerzést is, de senki nem ítéli él e lógást, a rossz munkát, a felelőtlenséget, trehányságot a munkában, szót sem ejtenek arról, hogy alapvető erkölcsi parancs lenne egy középiskolásnak képességei szerint tanulni és felkészülni az egyéb vonatkozásban szépen körvonalazott „felnőttszerepre”. Csökken a szellemi és a fizikai munka közti különbség Felelősség a tettekért Jutkusz Győzőt, az MSZMP Tolna megyei Oktatási Igazgatóságának tanszékvezetőjét kérdeztük az erkölcsről. — Mint tudjuk, rendkívül bonyolult kategória az erkölcs, mi több órás előadásokat tartunk e témáról, nem tudom mit lehet kifejteni egy rövid újságcikkben, hiszen még cikksorozatban is nehéz lenne összefoglalni csak a legfontosabb összefüggéseket is. — Azért tegyünk egy kísérletet, a minél gyakorlatibb megközelítésre... — Az erkölcs az emberi együttélés szabályozórendszere, ami a többitől eltérő formában szabályoz, hiszen nincsenek valóságos szankciói, a közvéleményen keresztül derül ki az ítélet az egyes tettekről, illetve emberekről . Ez igen szigorú bíró, abból áll a fél világirodalom, miként közösítették ki azokat, akik nem tartották be az erkölcsi normákat. Napjainkban is sokan örülnének, ha inkább bíróság ítélné el őket, nem pedig a közvélemény. Vannak ideálok, alapelvek és normák, amelyek persze egyszerre folyamatosak és megszakítottak, vagyis az erkölcs is történelmileg változó kategória. Közkeletű példa, hogy embert ölni általában tilos az erkölcsi normák szerint, de ez nem vonatkozott például a rabszolgára, mert egyszerűen nem tekintették embernek. Nyilvánvaló, hogy a háborúban másként jelenik meg az emberölés erkölcsi megítélése. — Vannak, akik szerint nincs is szocialista erkölcs. Mivel szerintem van, beszéljünk arról. Mindenesetre lényegileg különbözik minden korábbi erkölcstől abban, hogy eszményei tudományos alapokon nyugszanak. Alapelveiről külön- külön is önálló cikket lehet írni. De talán közelítsük meg onnan a kérdést, hogy igen sokat fejlődött ezen a területen a társadalmi tudat. Ez már abból is látszik, hogyha az emberek valamit kifogásolnak a társadalom vagy az egyes ember életében, akkor nem azt mondják, hogy ez mennyiben felel meg, mondjuk a tízparancsolatnak, hanem szinte minden esetben az a megközelítés, hogy a kritizált jelenség, vagy magatartás ellentétes a közösséggel, a szocializmus elveivel, a szocialista erkölccsel, tehát a közvélemény a szocialista társadalom eszmei képével veti egybe a gyakorlatot. Mély gyökeret eresztett a szocialista erkölcs egyik alapelve, a kollektivizmus szelleme is. Ma már senki sem tagadhatja, hogy közösséghez tartozni jó, ez éppen akkor derül ki, ha ki kell szakadni egy közösségből, például nyugdíjazás miatt. Véleményem szerint, a második alapelve a szocialista hazafiság és internacionalizmus, úgy gondolom, ennek a tisztázásában még sokat tehet például az oktatás. A szocialista humanizmus sem téveszthető össze például a polgári humanizmussal. Negyediknek,-de nem utolsónak maradt a munkaerkölcs kérdése, mint napjaink egyik legfontosabb problémaköre. Az ember minden cselekvése, sőt nem cselekvése is értékelhető erkölcsi szempontból. Ebben az értelemben mindennapjaink tele vannak erkölcsi konfliktusokkal, illetve döntéshelyzetekkel. — Az ellentmondásokat, konfliktusokat sokan eltagadják, vagy rossznak hiszik. — Tévedés, hiszen természetes dolog, hogy a dolgok ellentmondásukban egységesek csupán, természetes, hogy a szocializmus fejlődésében is vannak konfliktusok éppúgy, mint az egyén életében. Minden cél és minden eszmény a mindennapokban is harcok árán valósulhat csak meg. A választásokban van fontos szerepe az egyén erkölcsi tudatának vagy ha úgy tetszik erkölcsi érzékének. Az egyéni felelősség kérdését hangsúlyoznám, mint a mindennapok erkölcsiségének feltételét. — A munkaerkölcstől egy kicsit elkanyarodtunk. — Csak példaként szeretném megemlíteni, hogy milyen erkölcsi konfliktusok jelentkezhetnek ezen a területen. Vannak emberek, akik sokat dolgoznak, időt és energiát fektetnek egy- egy feladat végrehajtásába, mégis kevesebb eredményt érnek el, mint a tehetségesebbek, akik fél kézzel is jobbat tudnak produkálni. Kérdés, hogy kit kell jobban megbecsülni? Anyagilag feltétlenül azt, aki többet produkál, de erkölcsileg egyenlően el kell ismerni azt is, aki szerényebb képességei szerint teljesít, és persze lehetőleg rávenni mindenkit, hogy képességei szerint dolgozzék. — Merre halad az erkölcsi fejlődés? — Már volt szó a közvélemény, illetve az erkölcsi tudat változásáról, úgy gondolom. hogy az oktatás, a sajtó és mindenki akkor járulhat hozzá a fejlődéshez, ha a tudatosságot igyekszik növelni. Tehát az a cél, hogy az egyén döntéseiben minél nagyobb legyen a tudatosság mozzanata. Még a tudatosság is kevés. A szocialista erkölcs elsősorban magatartásban és tettekben nyilvánul meg. Azon múlik, hogy mennyit vagyunk hajlandók valóban tenni, ha kell, harcolni magasztos és szép elveink, eszményeink valóra váltásáért. Nem nagy dolgokra gondolok, hanem arra, hogy rászólunk-e a parkrongálókra, kiállunk-e magunk és mások igazáért a munkahelyeken. Még tovább mennék, a társadalom életében sok testület hoz mindenféle jó határozatot, ami még nem tett, azt végre is kellene hajtani. Itt elsősorban a kommunisták felelősségére hívnám fel a figyelmet. I----------------—---------—n A z oldalt készítette Iharos! Ibolya és V. Horváth Mária. Szigora fiatalok
