Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 249. szám Ára: 1,40 Ft 1984. október 23., kedd BOLTHÁLÓZATFEJLESZTÉS A KISTELEPÜLÉSEKEN (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) ÖNMAGÁT VERTE MEG A PAKSI SE (6. old.) BONYHÁD-BÖRZSÖNYI PILLANATOK (3. old.) Mutatós stratégiák Sokak szerint könnyebb felvázolni egy vállalat 10—20 évre szóló jövőjét, mint kitalálni, hogy mit is kell tenni a következő negyedévben. Valószínű ezért fogadják némi kétkedéssel jó néhányan, hogy mind több vállalatunk készít hosszú távú, vagyis stratégiai terveket. Pedig szükség van arra, hogy a vállalatok 10—20 évre is előre tekintsenek, gondosan mérlegeljék a várható fejleményeket. Ezért hasznos, sőt, nélkülözhetetlen a jó stratégiai terv. Vannak is már ilyen terveink, csak az a feltűnő, hogy túlságosan mutatósak. Szembeötlő például, hogy e munkákból mindig optimizmus árad: a vállalat fejleszt, bővül, új termékeket vesz fel a gyártmányai közé, azoknak természetesen kitűnő a külpiaci fogadtatása, mindez újabb lendületet ad a vállalatnak, amelynek eredményeként még tovább fejleszt, stb. Igaz, azt is beírják —, mert így kívántatik —, hogy mely termék, vagy termékcsoport előállítását szüntetik meg eközben, de hogy ez miilyen következményekkel jár, azt miár nem részletezik, elemzik. Azt pedig, hogy a vállalat alapvető termékét is megkérdőjelezné a jövő, még csak nem is feltételezik. Visszakérdeztünk például a nagyvállalatainknál — mert elsősorban ott készítenek stratégiai terveket — szerepel-e vajon valahol, hogy az iparágon belüli tevékenységet hosszabb távon fel kell számolni, mert Magyarország külpiaci illeszkedési programjában ezen a ponton nem ígér semmi jót a jövő. Ilyenre — tudomásunk szerint — nincs példa, erre szóló késztetés legfeljebb „föntről” érkezik, az iparpolitikai koncepció valóra váltását szorgalmazó határozat formájában. Ennek a helyzetnek tulajdonítható, hogy még ma sem ült el teljesen a vita a hazai traktorgyártásról. Ha akkoriban a Vörös Csillag Traktorgyár stratégiai tervet | készít, legfeljebb más, nagyobb — (vagy kisebb) teljesítményű, korszerűbb traktor előállításáról készít tervet, de, hogy ne gyártson traktort? ... Egy nemrégiben megjelent könyv szellemes metaforájával: nem az számít, mekkora a „hal”, hanem, hogy hányadik a rangsorban abban a tóban, amelyben úszik. A „tó” pedig a világpiac, ahol nagyon jó dolog nagy „hálnak” lenni, sőt, az sem tagadható, hogy a „kis halak” is megélhetnek, de úszni kell tudniuk. Baj akkor támad, hia még a „halmiak” is mentőövet kell dobni, dotáció, szanálási segélyek, hitelátütemezés, stb. formájában. De menjünk tovább: a legtöbb stratégiai terv többnyire a műszaki álmok tárháza. Ahelyett, hogy észre- vennék a tervezők, milyen termékekhez nem kell hozzányúlni, mert biztos pénzt hoznak, különösebb fejlesztés nélkül. Mekkora hányadban kell megtartani ezen gyártmányokat, hogy az ezekből keletkező viszonylag nagy jövedelemből finanszírozható legyen a holnapután „profitbányája”. Hányszor hallottuk: a fejlesztés eredményeként „kisöpörjük” a régi, elavult termékeket, amelyek noha még eladhatók, sőt nyereséget hoznak, de holnapra már szégyen lenne őket a technikai megújhodás korában gyártani. Nos, mikor a szép, nagyívű, sőt inagyratörő tervet végrehajtják, és bajok mutatkoznak a vállalat mérlegében, máris megfogalmazódik a következő érv: túlfeszítettünk, mert az árrendszer, vagy általában a szabályozók nem „honorálják” a műszaki előrelépést. Anélkül, hogy felmentő ítéletet adnánk szabályozóink hibáira, tudámásul kell venni: ez a KRESZ, ezt kell betartni, ezzel lehet részt venni a gazdaság „forgalmában”. A külföldi példák azt mutatják (pedig ott az árfolyam, a katmat, az ér s egyéb „szabályozók” a honinál lényegesen gyorsabban, olykor naponta is változnak), hogy a cégek kínosan ügyelnek a kiegyensúlyozott előrehaladásra, már ami a termékszerkezet összetételét illeti. Ami profit kipréselhető a már futótermékből, azt kipréselik, és ebből finanszírozzák a felfelé ívelő szakaszban lévő áruk előállításának költségeit, amelynél a nyereség — éppen a tetemes kutatási-fejlesztési, beruházási kiadások miatt — még minimális. így őrzi meg a vállalat a fizetőképességét, divatossá vált szakszóval: a likviditását. A fizetőképesség „fetisizálása” azonban visszafelé is elsülhet, mert a túlzottan fizetőképes vállalatnál nagy a valószínűsége, hogy elhanyagolták a jövőt. Egyensúly, arányosság, ésszerűség, óvatosság, nem pedig határtalan optimizmus, és elbizakodottság — nos, ezeknek kell jellemeznie a stratégiai, hosszabb távra szóló tervezést. Az évek során sok mindent megtanultunk: nincs minden piacon eladható termék, a minőség nem műszaki, hanem piaci kategória, és egyáltalán: nekünk kell alkalmazkodni, mert nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Akármilyen mutatós is egyik-másik vállalat stratégiai terve ... BREITNER MIKLÓS „Korunk legfontosabb kérdése a béke megőrzése” Megérkezett Tolna megyébe a békestaféta Félszáz motoros hozta a somogyiak és baranyaiak békeüzenetét Konyhádra , ______________________ . ______ I H étfőn délután, pontosan 13 óra 10 perckor megérkezett Bonyhádra az a békestaféta, amely a somogyiak és baranyaiak üzenetét hozta a szombaton és vasárnap a fővárosban megtartandó béke- konferencia küldötteinek. A sok száz színes szalaggal és az azokra írt üzenetekkel híven fejezi ki, népünk egységes akaratát a béke megőrzésére és megszilárdítására. Amikor a rendkívül szép bonyhádi művelődési ház elé bekanyarodtak az üzenetet hozó motorosok, mintegy fél- százan, nagy tömeg gyönyörködhetett az impozáns látványban. Az I. számú Általános Iskola Havasi János vezényelte fúvószenekara teremtette meg az ünnepi hangulatot, amelynek keretében, a művelődési ház bejáratánál Bö- dő László, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára átadta a stafétabotokat Horváth Gézának, a Tolna megyei SZMT titkárának. Az üdvözlő baráti szavak után a művelődési ház színháztermében rövid ünnepséget rendeztek, amelyen Horváth Géza mondott beszédet. — Az országos békekonferenciának ezúton is kifejezzük békeakaratunkat — hangsúlyozta a szónok. — Ügy gondoljuk, a világ minden józanul gondolkodó embere számára világos, hogy a nemzetközi helyzet fő kérdése ma a termonukleáris háború megelőzése, a fegyverkezési hajsza megfékezése, az emberiség békéjének megőrzése. — Napjainkban különös jelentősége van minden észszerű békejavaslatnak, a nemzetközi kapcsolatok egészségesebbé tételét szolgáló minden konstruktív kezdeményezésnek. — Korunk legfontosabb kérdése a béke megőrzése. Meg vagyunk győződve arról, hogy az európai helyzet további éleződését meg lehet állítani. E célunk eléréséhez járul hozzá, természetesen a mi eszközeinkkel, a mai békestaféta is, amely kifejezi népünk egységes, megrendíthetetlen akaratát. A beszéd és rövid ünnepség után a bonyhádiak a Dombóvárról és környékéről, valamint Kakasdról érkezett békefutárok az országos kon. ferenciát üdvözlő szalagjaikat felkötötték a stafétabotokra — Eőri Szabó Dezső kurdi iparművész munkáira. Rövid pihenő után, délután két órakor vett búcsút a békestaféta Bonyhádtól és néhány perccel három óra előtt érkezett meg Szek- szárdra, a megyei művelődési központhoz. Itt is békegyűlést ren- tek, amelyen Rápolti Árpád, az országos békekonferencia küldötte mondott beszédet, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola tanulói adtak színvonalas műsort. A békegyűlés keretében kötötték fel a már amúgy is gazdagon díszített stafétabotokra a szekszárdiak, az őcsényiek és a decsiek üdvözletét tolmácsoló szalagokat. A staféta az éjszakát Szekszárdon töltötte, ma reggel indul tovább, Tolna, Fadd és Dunaszentgyörgy érintésével Paksra, ahol rövid ünnepség lesz az atomerőműnél, majd békegyűlés a városi művelődési központban. Innen halad tovább a staféta Dunaföldvárra, majd Dunaújvárosba, ahol a Tolna megyeiek átadják a becses küldeményt Fejér megye képviselőinek. Ünnepség a bonyhádi művelődési házban. Horváth Géza mondott beszédet. A szekszárdiak és Szekszárd környékiek is felkötik szalagjaikat a stafétabotokra I . I Bödő László átadja a somogyiak és baranyaiak békeüzenetét — továbbításra — a tolnaiaknak L. Gy. Fotó: Cz. S.
