Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 249. szám Ára: 1,40 Ft 1984. október 23., kedd BOLTHÁLÓZAT­FEJLESZTÉS A KISTELEPÜLÉSEKEN (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) ÖNMAGÁT VERTE MEG A PAKSI SE (6. old.) BONYHÁD-BÖRZSÖNYI PILLANATOK (3. old.) Mutatós stratégiák Sokak szerint könnyebb felvázolni egy vállalat 10—20 évre szóló jövőjét, mint kitalálni, hogy mit is kell tenni a következő negyedévben. Valószínű ezért fogadják némi kétkedéssel jó néhányan, hogy mind több válla­latunk készít hosszú távú, vagyis stratégiai terveket. Pedig szükség van arra, hogy a vállalatok 10—20 évre is előre tekintsenek, gondosan mérlegeljék a várható fejleményeket. Ezért hasznos, sőt, nélkülözhetet­len a jó stratégiai terv. Vannak is már ilyen terveink, csak az a feltűnő, hogy túlságosan mutatósak. Szembeötlő például, hogy e munkákból mindig optimizmus árad: a vállalat fej­leszt, bővül, új termékeket vesz fel a gyártmányai közé, azoknak természetesen kitűnő a külpiaci fogadtatása, mindez újabb lendületet ad a vállalatnak, amelynek eredményeként még tovább fejleszt, stb. Igaz, azt is be­írják —, mert így kívántatik —, hogy mely termék, vagy termékcsoport előállítását szüntetik meg eközben, de hogy ez miilyen következményekkel jár, azt miár nem részletezik, elemzik. Azt pedig, hogy a vállalat alap­vető termékét is megkérdőjelezné a jövő, még csak nem is feltételezik. Visszakérdeztünk például a nagyvállalatainknál — mert elsősorban ott készítenek stratégiai terveket — szerepel-e vajon valahol, hogy az iparágon belüli tevé­kenységet hosszabb távon fel kell számolni, mert Ma­gyarország külpiaci illeszkedési programjában ezen a ponton nem ígér semmi jót a jövő. Ilyenre — tudomá­sunk szerint — nincs példa, erre szóló késztetés legfel­jebb „föntről” érkezik, az iparpolitikai koncepció valóra váltását szorgalmazó határozat formájában. En­nek a helyzetnek tulajdonítható, hogy még ma sem ült el teljesen a vita a hazai traktorgyártásról. Ha akkoriban a Vörös Csillag Traktorgyár stratégiai tervet | készít, legfeljebb más, nagyobb — (vagy kisebb) telje­sítményű, korszerűbb traktor előállításáról készít ter­vet, de, hogy ne gyártson traktort? ... Egy nemrégiben megjelent könyv szellemes metafo­rájával: nem az számít, mekkora a „hal”, hanem, hogy hányadik a rangsorban abban a tóban, amelyben úszik. A „tó” pedig a világpiac, ahol nagyon jó dolog nagy „hálnak” lenni, sőt, az sem tagadható, hogy a „kis ha­lak” is megélhetnek, de úszni kell tudniuk. Baj akkor támad, hia még a „halmiak” is mentőövet kell dobni, dotáció, szanálási segélyek, hitelátütemezés, stb. for­májában. De menjünk tovább: a legtöbb stratégiai terv több­nyire a műszaki álmok tárháza. Ahelyett, hogy észre- vennék a tervezők, milyen termékekhez nem kell hozzá­nyúlni, mert biztos pénzt hoznak, különösebb fejlesztés nélkül. Mekkora hányadban kell megtartani ezen gyártmányokat, hogy az ezekből keletkező viszonylag nagy jövedelemből finanszírozható legyen a holnapután „profitbányája”. Hányszor hallottuk: a fejlesztés ered­ményeként „kisöpörjük” a régi, elavult termékeket, amelyek noha még eladhatók, sőt nyereséget hoznak, de holnapra már szégyen lenne őket a technikai megúj­hodás korában gyártani. Nos, mikor a szép, nagyívű, sőt inagyratörő tervet végrehajtják, és bajok mutatkoz­nak a vállalat mérlegében, máris megfogalmazódik a következő érv: túlfeszítettünk, mert az árrendszer, vagy általában a szabályozók nem „honorálják” a műszaki előrelépést. Anélkül, hogy felmentő ítéletet adnánk szabályozóink hibáira, tudámásul kell venni: ez a KRESZ, ezt kell betartni, ezzel lehet részt venni a gazdaság „forgalmá­ban”. A külföldi példák azt mutatják (pedig ott az ár­folyam, a katmat, az ér s egyéb „szabályozók” a honinál lényegesen gyorsabban, olykor naponta is változnak), hogy a cégek kínosan ügyelnek a kiegyensúlyozott elő­rehaladásra, már ami a termékszerkezet összetételét illeti. Ami profit kipréselhető a már futótermékből, azt kipréselik, és ebből finanszírozzák a felfelé ívelő sza­kaszban lévő áruk előállításának költségeit, amelynél a nyereség — éppen a tetemes kutatási-fejlesztési, be­ruházási kiadások miatt — még minimális. így őrzi meg a vállalat a fizetőképességét, divatossá vált szak­szóval: a likviditását. A fizetőképesség „fetisizálása” azonban visszafelé is elsülhet, mert a túlzottan fizetőképes vállalatnál nagy a valószínűsége, hogy elhanyagolták a jövőt. Egyensúly, arányosság, ésszerűség, óvatosság, nem pedig határtalan optimizmus, és elbizakodottság — nos, ezeknek kell jellemeznie a stratégiai, hosszabb távra szóló tervezést. Az évek során sok mindent megtanultunk: nincs minden piacon eladható termék, a minőség nem mű­szaki, hanem piaci kategória, és egyáltalán: nekünk kell alkalmazkodni, mert nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Akármilyen mutatós is egyik-másik vállalat stratégiai terve ... BREITNER MIKLÓS „Korunk legfontosabb kérdése a béke megőrzése” Megérkezett Tolna megyébe a békestaféta Félszáz motoros hozta a somogyiak és baranyaiak békeüzenetét Konyhádra , ______________________ . ______ I H étfőn délután, pontosan 13 óra 10 perckor megérke­zett Bonyhádra az a békesta­féta, amely a somogyiak és baranyaiak üzenetét hozta a szombaton és vasárnap a fő­városban megtartandó béke- konferencia küldötteinek. A sok száz színes szalaggal és az azokra írt üzenetekkel híven fejezi ki, népünk egy­séges akaratát a béke meg­őrzésére és megszilárdításá­ra. Amikor a rendkívül szép bonyhádi művelődési ház elé bekanyarodtak az üzenetet hozó motorosok, mintegy fél- százan, nagy tömeg gyö­nyörködhetett az impozáns látványban. Az I. számú Általános Is­kola Havasi János vezényel­te fúvószenekara teremtette meg az ünnepi hangulatot, amelynek keretében, a mű­velődési ház bejáratánál Bö- dő László, a Szakszerveze­tek Baranya megyei Taná­csának titkára átadta a sta­fétabotokat Horváth Gézá­nak, a Tolna megyei SZMT titkárának. Az üdvözlő baráti szavak után a művelődési ház szín­háztermében rövid ünnepsé­get rendeztek, amelyen Hor­váth Géza mondott beszédet. — Az országos békekon­ferenciának ezúton is kife­jezzük békeakaratunkat — hangsúlyozta a szónok. — Ügy gondoljuk, a világ min­den józanul gondolkodó em­bere számára világos, hogy a nemzetközi helyzet fő kér­dése ma a termonukleáris háború megelőzése, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se, az emberiség békéjének megőrzése. — Napjainkban különös jelentősége van minden ész­szerű békejavaslatnak, a nemzetközi kapcsolatok egészségesebbé tételét szol­gáló minden konstruktív kez­deményezésnek. — Korunk legfontosabb kérdése a béke megőrzése. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy az európai hely­zet további éleződését meg lehet állítani. E célunk el­éréséhez járul hozzá, ter­mészetesen a mi eszközeink­kel, a mai békestaféta is, amely kifejezi népünk egy­séges, megrendíthetetlen akaratát. A beszéd és rövid ünnep­ség után a bonyhádiak a Dombóvárról és környékéről, valamint Kakasdról érkezett békefutárok az országos kon. ferenciát üdvözlő szalagjai­kat felkötötték a stafétabo­tokra — Eőri Szabó Dezső kurdi iparművész munkáira. Rövid pihenő után, dél­után két órakor vett búcsút a békestaféta Bonyhádtól és néhány perccel három óra előtt érkezett meg Szek- szárdra, a megyei művelő­dési központhoz. Itt is békegyűlést ren- tek, amelyen Rápolti Árpád, az országos békekonferencia küldötte mondott beszédet, a Bezerédj István Kereske­delmi Szakközépiskola tanu­lói adtak színvonalas műsort. A békegyűlés keretében kötötték fel a már amúgy is gazdagon díszített stafétabo­tokra a szekszárdiak, az őcsényiek és a decsiek üd­vözletét tolmácsoló szalago­kat. A staféta az éjszakát Szekszárdon töltötte, ma reg­gel indul tovább, Tolna, Fadd és Dunaszentgyörgy érintésével Paksra, ahol rö­vid ünnepség lesz az atom­erőműnél, majd békegyűlés a városi művelődési központ­ban. Innen halad tovább a sta­féta Dunaföldvárra, majd Dunaújvárosba, ahol a Tol­na megyeiek átadják a be­cses küldeményt Fejér me­gye képviselőinek. Ünnepség a bonyhádi művelődési házban. Horváth Gé­za mondott beszédet. A szekszárdiak és Szekszárd környékiek is felkötik sza­lagjaikat a stafétabotokra I . I Bödő László átadja a somogyiak és baranyaiak béke­üzenetét — továbbításra — a tolnaiaknak L. Gy. Fotó: Cz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents