Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
1984. október 20. ^SíÉPÜJSÁG 7 Olvas a Húsipar kérdezte a könyvterjesztőt, megrendelhető-e ez a sorozat és most már várja rendszeresen... Gulyás Julianna elrakja a férfias erőt igénylő csomagokat, közben a kislányhoz is akad jókedvű szava, az anyukával is kicseréli gondolatait, aztán a munkahelyére, az első emeleti jogi és igazgatási csoporthoz indul. Már az első lépcsőnél megszólítják. A kérdezők asszonyok. Ládamosók az üzemben. Visinka Jánosné Sza- kályból jár naponta Szek- szárdra dolgozni, a „húsos busszal”. Egy alkalommal kilencéves unokájának keresett meselemezt, ekkor került kapcsolatba az üzemi könyv- terjesztővel, aki hamarosan teljesítette kívánságát, azóta rendszeres vásárló. Kiderül, hogy olvasó is, hiszen kedvencei között említi Jókai regényeit, az Üvöltő szeleket Bronté-tól... Munkatársa Borbandi Albertné — szintén ládamosó — Bonyhád- Majosról jön műszakba, ö gyermekeinek és unokáinak vásárol rendszeresen könyvet itt a vállalatnál. A sorozatokat kedveli. Lexikonokat is ajándékozott már. Most ismét szeretné elolvasni Munkácsy Mihály életrajzi regényét" Az arany ecsetet és A nap szerelmesét. Ezeket keresi a könyvterjesztőnél. Hudanik Zoltánné, a ládamosó brigád harmadik tagja szótlanul figyeli idősebb kolléganőit. ö nem olvas, inkább hímez. A fürge ujjak című kiadványt ezért szívesen megvásárolná. Az üzemi főszakács, Kerner Lajosné szekszárdi lakos is azok közé tartozik, akiket a könyvterjesztő a gyakori vásárlók között tart nyilván. Mikszáth, Szilvásy, Berkesi írásait kedveli. Két gyermeke mellett kevesebb idő jut az olvasásra, de most Krúdy- nak az Álmoskönyvét keresi a terjesztőnél. A rövid kis csoportosulásban elhangzanak azok a regénycímek is, amelyekből televíziós filmek is készültek, így például a Fekete város, de a Faustus doktor boldog- ságos pokoljárása is. Jellemző, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál a nők keresik nagyobb számban a könyvterjesztőnél az olvasnivalót. Hogy miért olvasnak az asszonyok, lányok? Erre azt a választ kaptam, hogy „könnyebben tudjanak beszélni”... Azért azt is hozzáteszik hogyha este, az egész napos munka után fáradtan, izgatottan vagy éppen bosz- szúsággal telve pihenni szeretnének, akkor öt sor elolvasása is megnyugtató lehet egy regényből. A jogi és igazgatási cso- pont szobájában Gulyás Julianna közvetlen munkatársai szinte kórusban vallják, hogy a könyvek terjesztése olyan karakterű embert követel, mint „Juli”. Az egybehangzó véleményből egy valamikor patinásán hangzó mesterség, szakma fogalma rajzolódik ki: kereskedő. A szekszárdi születésű — így sok helybelit ismerő — könyvterjesztő szüleitől örökölt kereskedői vénával egy kis vegyesboltban kezdte pályáját. Később került jelenlegi munkakörébe igazgatási előadónak. Az emberekkel való kapcsolattartás miatt örömmel vállalta egy évvel ezelőtt, hogy terjesztője legyen a kultúrának. Ezt a munkáját sem „fárasztónak, sem áldozatkésznek nem érzi. Örömmel tölti el az a tudat, hogy otthon, munka után olvas a húsipar”. Decsi Kiss János Aligha van család a megyeszékhely környékén, ahol szinte naponta ne kerülne szóba a Szekszárdi Húsipari Vállalat. Ez azért is természetes, mert a lakosság ellátása szempontjából alapvető cikkeket termelő üzemről van szó, tehát sokakat érint. Kevesebben tudnak arról a — vállalaton belül folyó — tevékenységről, amely nincs ugyan szoros összefüggésben a termeléssel, de mégis kihat rá, hiszen a dolgozókat érinti. Ez a könyvterjesztés. * Ahhoz, hogy a könyv bekerüljön a lakásba, a „háztartás” részévé váljon, vagyis a könyv útjához közvetítőkre, terjesztőkre van szükség. Azok akik a könyvterjesztést társadalmi munkában végzik, igen fontos művelődéspolitikai missziót teljesítenek. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ez év májusában levélben is megkereste a szekszárdi 479. számú könyvesbolt munkahelyi terjesztőjét, a Szekszárdi Húsipari Vállalat dolgozóját, Gulyás Juliannát, és az ünnepi könyvhét alkalmából megköszönte az eredményes tevékenységét. Amíg választ kapok arra a kérdésre, hogy valóban fáradságos és áldozatkész munka-e a könyvterjesztés, várnom keld Gulyás Juliannára, hiszen éppen a frissen érkezett könyveket, hanglemezeket veszi át... A földszinti — alig két négyzetméter alap- területű — „irodájában” egy könyvszekrény, egy asztal és egy szék szolgál berendezési tárgyként. Egy megrende- zetlen jelenetnek lehetek tanúja. Az ajtóban egy fiatal édesanya várakozik, karján kisbabával. Szabó Imréné, a vállalat gyesen lévő dolgozója és kislánya, a kétéves Viktória. Tolnáról jöttek be mert megérkezett a „Planétás” legújabb két kiadványa és ezeket „el kell vinni.” Az anyuka laboráns a vállalatnál. A különböző ételrecepteket színes illusztrációval közreadó és nagy népszerűségnek örvendő Planétásról a televízióból hallott. MegVisinka Jánosné. Borbandi Albertné, Hudanik Zoltánné és Kerner Lajosné a műszak szünetében a könyvtárban. Szabó Imréné (balról) a Planétásért jött Gulyás Julianna Felújításra érett diákotthon Az igazgató optimista... Épül az új, belső átrendezésre is módot adó vizesblokk Nagyon büszkék voltunk — és nem is alaptalanul — a Gyulajon megteremtett cigány diákotthonra 1967-ben, 1968-ban. A község lakói közül igaíz, maroknyian lelkesedtek csupán a gondolákért, s elképzelhető az, hogyha a megye nem áll a helyi tanács mellé, a Magyar utca 9. sz. alatti parasztporta és lakóház nem cserél szerepet. Nem eredményesen működő hétközi otthona a tanköteles korú, rossz ilaikás- és életkörülmények között nevelkedő cigánygyerekeknek. — Ez a múlit, ne hánytor- gassuk — hallottam az elmúlt években igen sokszor a község dolgában velem beszélgetőktől, akikkel mind nehezebb az „érted haragszom, nem ellened” indulata nélkül szót váltani. A tör- zsökös gyulajiaknak szent meggyőződésük máig, hogy minden gondjukat-bajukat az 1977-ben tőrként tanácsi összevonása majd az általános iskola felső tagozatának be, később visszakörzetesíté- se és a cigánylakosság gyarapodó száma okozta, okozza... Tán egyetlen közös tanácsot se ért annyi gáncs, mint a kurdit, bár a községfejlesztés legnagyobb és legdrágább fegyverténye, a vízmű megépítése a közös (tanács nevéhez fűződik. Az adósodott el úgy a gyulaji vezetékes vízéllátás megteremtéséért, hogy még két évig törleszttheti a kölcsönt. A Kurdról visszakörzetesített iskola befejezettnek máig se tekinthető korszerűsítési munkálatai se jelentettek és jelentenek olcsó mulatságot. Felújítás, korszerűsítés dolgában ia bármi okból bekövetkezett lépéshátrányokat kegyetlenül nehéz leküzdeni. Alighanem ennek is áldozata most a hétközi diákotthon, melly létrehozása óita tengersok pénzt nyelt már öl. S melynek generál felújításához hozzá kellett volna láitni már évekkel ezelőtt. De alighanem úgy igaz, ahogy ezt Gyulajon és Kur- don többen is mondják: „Egyéb problémák eltakarták ezt a gondot”. Mondanak egyebet is. Azt például, A névtábla állapotjelző is hogy az általános iskola új igazgatója, Királyvári Gyulla „ráfűzött a diákotthonra”, mert csináltatott egy tervet a diákotthon felújítására, a napközisként is üzemelő konyha bővítésére anélkül, hogy erre lett volna fölhatalmazás», meg fedezet. „Fegyelmit kapoltt az igazgató” — beszélték akkor széltében- hosszában a faluban és nem zavarta a szóbeszédben résztvevőket, hogy pontatlan az információjuk. Tehát. . . nem takarták egészen azok a „más” problémák a cigánylakosság iskolázottsági szintjének örvendetes emelkedésében kulcsszerepet játszó hétközi diákotthon igen rossz állapotát. S Királyvári Gyula nem is volt egyedül. Mások, a közös tanács vezetői is látták, hogy előbb-utóbb baj lesz, s az épületnek a lakóházhoz kapcsolódó, korábban gazdasági hasznosítású részén lesz a baj, rokkan meg a tető- szerkezet, revesednek el a gerendák, repedeznek meg a falaik. A vizesblokk, konyha kialakításakor ugyanis nem voltak elég szakszerűek akik e munkát tervezték és elvégezték. Így a szennyvízelvezetés tökéletlensége is hozzájárult a talajvíznek a domborzati viszonyok miatti kártevéséhez. Magyarul, alá is mosódott a diákotthon, mely e tanévben már csak reggeliztet, ebédeltet és va- csoráztat 37 cigánytanulót. Tehát a diákotthoni funkció szünetel, ment a Hőgyészi Vegyesipari KTSZ építői elkezdték — két ütemben — a több, mint időszerű felújítást, bővítést. Űj vizesblokk épül, s ennek elkészültével átrendezik a hálókat, nevelői szobákat is. A nagyobb szabású munkát azonban a diákotthoniakon kívül az iskolai napközit, óvodát, 30 ebéd erejéig a termelőszövetkezetet is ellátó konyha átépítése jelenti. Ha azt mondja asz. újságíró, hogy egy ilyen szakszerűtlenül kialakított, kis alapterületű és rosszul fölszerelt konyhában istenkísértés naponta több, minit kétszázhúsz embernek főzni, senki se vádolja na- gyotmondással. De akkor se, ha hozzáfűzi az eddigiekhez, hogy a kurdi Közös tanácstól e hó elején érkezett, a megyei tanácstól támogatást kérő költségelőrejelzés — 822 ezer forint — sem tekinthető reálisnak. (Megjegyzendő itt, hogy a megye már május derekán kész volt közel 600 ezer forintos támogatás biztosítására.) Gondolom, lett volna hamarabb is készség a segítésre, bármilyen pénzszűkében vagyunk is, hiszen már 1981- ben ismert volt a feladat, s feltártak a diákotthon statikai és egyéb problémái. Ám csak 1982 tavaszán történt az a helyszíni felülvizsgálat, mely azzal a döntéssel zárult, hogy „föl kell újítani a diákotthont”. 1983 januárjában lett kész a felújítási terv. Év végén kapott zöld utat a két üteműre tervezett megvalósítás. Az már a kivitelező hőgyésziek javaslata volt, hogy 84—85-re osztott munkáért ne kelljen kétszer felvonulniok. Ügy kezdtek tehát nemrég a felújításhoz, bővítéshez, hogy a vizesblokk, a „gyermekrész” felújítása után nyomban a konyhabővítéshez foghassanak. A helyi téesz, az erdő- gazdaság, a Dalmandi Mg. Kombinát vörösegyházi kerületének dolgozói 250—300 ezer forint értékű földmunkát végeztek el társadalmi munkaként. Mikor válik ismét lakhatóvá a diákotthon? Ebben derűlátó véleményünk szerint az igazgató, aki azt mondja, hogy az építők ígérete szerint december 15-től már elkezdhetik a toldalék- rész kifűtését. A gyerekek pedig januárban ismét itt lakhatnak. Ügy legyen! De elég erő is legyen folytatásként arra, hogy a konyha korszerűsítését, bővítését 1985-ben elvégezhessék úgy, hogy az közben üzemelni is tudjon és az eddigi szerencsével. Azt ma már vita tárgyává tenni, hogy kell-e ez a hétközi diákotthon, fölösleges. A diákotthon lakói közül igen sokan szereztek szakmunkásbizonyítványt, váltak megbecsült, boldoguló dolgozókká ... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger András