Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

1984. október 18. NÉPÚJSÁG 5 A megkésett felfedezések öröme — Az ujjamat belemártot­tam a festékbe és egy fát raj zoltam a táblára. A dekora­tőr elcsodálkozott és azt kér­dezte „Karcsi bátyám, te tudsz festeni?” Tudok, vála­szoltam és tovább segítettem neki a május elsejei felvonu­láshoz megcsinálni a díszle­tet. Amikor hazamentem Bátaszékre és elővettem fes­téket meg ecsetet, a felesé­gem csak nézett, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy festek, mert „tudok”, így kezdődött. .. Sokat kö­szönhetek annak a dekora­tőrnek, mert ő biztatott — -néz maga elé Nagy Károly, majd tekintete elindul a festményein a falakon körbe. A szekszárdi BHG klub­szobájában vagyunk. Az idős, nyugdíjas ember tekin­tetéből érződik, hogy nem csupán ínyakkendős külsejé­vel ünnepel, de belül is ké­szült erre a néhány órára. Tudja jól, hogy szüksége van az embernek az ünnep­re, az azt megelőző várako­zás feszült perceire. Ez oldó­dik most benne, amikor egy kockás lapot ad át: — össze­írtam magámról néhány ada­tot — igazít nyakkendőjén. Átnyújtja a papírt és sétál­ni kezd a tiszteletére beren­dezett teremben. „Születtem 1917. március 2-án, Szegeden... — olvasha­tó az életrajzi lap első sorá­ban. — Édesapám a kereske­delemben dolgozott, édes­anyám a háztartást vezette, és hat gyermekét nevelte. Az elemi iskola, elvégzése után szüleim műbútor asztalos­inasnak adtak egy jó hírű mesterhez, akinek művészi Ikivitelzésű munkái befo­lyással voltak későbbi éle­temben. Utána mint segéd, nem sokáig dolgozhattam, mert 1939 őszén behívtak ka­tonának és csak 1945 augusz­tusában jöhettem haza. A háború után először mint „antikos” később mint dísz- letasztalos dolgoztam... 1960-ban költöztünk Báta­székre, azóta itt élünk. Én 1972-ben kerültem a Vasipa­ri Vállalathoz, a mostani BHG elődjéhez, itt ismer­kedtem meg Nagy István de­koratőrrel, kinek munkájá­ban segítettem, ö bíztatott arra, hogy fessek. Kedvet kaptam a fa esztergályozá- sához is. saját készítésű gé­pen elkezdtem gyertyatartó­kat ' esztergálni. Nyugdíjas éveimnek ezek adják a szép­ségét és az elfoglaltságot...” Napraforgók /W rt Nagy Károly Nagy Károly figyeli a ha­tást. Csönd. Mit is lehet a képei és e levélpapír láttán, olvastán mondani. Maguk a képek nem kívánnak különös ismertetést, magyarázatot. Tájak emberekkel, utcarész­letek, virágcsendéletek, szo­babelsők. Mindez úgy fogal­mazva, amire oda kell fi­gyelni. Naivan. Ez az egy szó így önmagában talán le­értékelőnek tűnik, de benne van egy idős ember őszinte látásmódja. Az, hogy gyer­mekien harsogó színeivel, vi­lágra csodálkozó tekintettel, a megkésett felfedezések örö­mével áll elénk. Az ecsetvo­nások bizonytalan, néhol öreges lendületével ott la­pulnak a munka után előke­rített művészeti albumok­ból szerzett ismeretek, meg a kiállítási termekben ellesett technikai fogások is. A BHG nyugdíjasa a tisz­tességgel végzett munkás­évek után most festeni tanul. Korábban Bertók Dezső lát­ta el tanácsaival, most Mö- zsi Szabó István festőművész korrigáló szavaira és a szak­emberekből álló bizottság, a zsűri jóindulatú intelmeire figyel. Mint minden ember, ő is a munkáiban ól. Ügy ér­zi. ez a számára kiszabott út amin. ha későn is, de járnia kell, nyomot hagyni. Figye­li környezetét. Mindent meg­fest, ami emlékeiben, el nem mondott történeteiben belül tornyosodik. Ezekről valla­nak a nagyméretű festmé­nyek. Akad néhol számon- kémivaló is a képek láttán. A festő mesélő kedve sze­rint olykor aprólékos, mű­ves megoldásban részletez gondosan fogalmazva — ezek a rokonszenvesebb pillana­tai — másutt elfáradva, egy­szerűen, nagyoltan lép át mondandóján. A bemuta­tásra szánt gyertyatartók mentesek ilyen jellegű kérdé­sektől. A szakma tudását, az anyag ismeretét, és szerete- tét példázza minden egyes darab. A kiállított tárgyakat ér­deklődéssel felkereső volt kollégákat, volt ismerősöket arról győzi meg Nagy Ká­roly asztalos a festményei­vel. hogy miként lehet „gyermekszemmel” nyugdíj­ban dolgozni, tanulni, élni... DECSI KISS JANOS Látogatók a BHG-ban rendezett bemutatón Iskolai könyvtárak, 1984 Ha visszagondolok általá­nos iskolai éveimre, nem emlékszem színvonalas, kor­szerű iskolai könyvtárra. A meglévő könyvek üveges aj­tajú szekrényekben rejtőz­ködtek, s csak ritkán voltak hozzáférhetők. Tudom, hogy mostanában jobb a helyzet. Az új neve­lési és oktatási tervek köve­telményszintre emelték az ismeretek önálló megszerzé­séhez szükséges készségek, képességek kifejlesztését. Mindez elképzelhetetlen jól felszerelt és jól működő is­kolai könyvtárak nélkül. A megye valamennyi kö­zépfokú oktatási intézmé­nyében és általános iskolá­jában működik könyvtár, összesen 108. Alapterületüket tekintve viszonylag kicsik, szakmai felszereltségük is elég hiányos. Az állomány- gyarapításra fordított összeg iskolánként változó, egy-két ezer forinttól 40 ezer forintig terjed. Ennek függvényében a könyvállomány nagysága is eltérő iskolánként. Néhány száztól 25 ezres könyvszá­mú állomány található az intézmények könyvtáraiban. A kicsi könyvbeszerzési ke­ret nem alkalmas a hiányos kézikönyvállomány pótlásá­ra, de a munkáltató eszköz­ként használatos könyvek megfelelő példányszámú be­szerzésére sem. Egy év óta kedvező vál­tozások észlelhetők az iskolai könyvtárak működési körül­ményeiben. Üj, nagy, bőví­tett könyvtár fogadja az ol­vasó diákokat Tengelicen, öcsényben, a bonyhádi III. sz. iskolában, Simontornyán, Gyönkön, Szakályban, De­esen, Tevelen, Madocsán, a szekszárdi V. sz. iskolában és még számos más helyen. Megyénk középfokú okta­tási intézményeinek könyv­tári helyzete általában ren­dezettebb az általános isko- laiakénál, egy részük nagy múltú könyvtárral, és muze­ális értékű állománnyal ren­delkezik (pl. a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium és az Apáczai Csere János Szakközépiskola, a gyönki, a dunaföldvári és bonyhádi gimnáziumok). A palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola új könyvtá­rát e hónapban adják majd át ünnepélyesen, de máris nagyon sok diák használja nagy kedvvel. A két helyi­ség 170 négyzetméterrel áll az olvasók, diákok rendel­kezésére, függetlenített könyvtárossal. Pedagógusképző intézmé­nyeinkben nagyobb gondot kellene fordítani a könyvtár- használati ismeretek oktatá­sára, hogy minden pedagó­gus képes legyen a gyereket bevezetni a könyvtárbá, meg­tanítani a könyvtár doku­mentumainak célszerű hasz­nálatára. A Kaposvári Taní­tóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett Tagozatán külön könyvtárosképzés indult gya­korló pedagógusok számára. A levelező tagozat ideje két év. A kisebb településeken az iskolai és a közművelő­dési könyvtár felesleges pár­huzamosságainak elkerülése érdekében, többnyire az anyagi erők koncentrálásával kettős funkciójú, közművelő­dési és iskolai feladatokat ellátó könyvtárakat hoztak és hoznak létre. Jelenleg 24 ilyen könyvtára van a me­gyének. A tengelici kettős funkció­jú könyvtár vezetője, Adám Miklósné büszkén kalauzol a könyvek birodalmában, mely ez év szeptemberétől működik az iskola épületé­ben. Mivel a diákotthonban csökkent a létszám, a könyv­tár két hálóterem és egy tár­salgó helyét kapta meg a 20 000 kötetével. A látogató hamar felfedezheti a csinos folyóiratállványt, a rajta lé­vő bőséges, színvonalas vá­lasztékkal. A könyvtár állo­mányában rendkívül sok az oktató-nevelő munkához szükséges kézikönyv, lexi­kon, szótár. Az állomány csaknem fele ifjúsági mű. A könyvtár egyik helyiségében 36 személyes olvasótermi részt alakítottak ki, mely le­hetővé teszi a nagy létszá­mú osztályok könyvtári órái­nak megszervezését is. Az itt tanuló gyerekek 90 százaléka könyvtári tag (és bizonyára olvasó), s ez nem csak azért van így, mert most igazán „kéznél van a könyvtár”. Az itt tanító pe­dagógusok élnek a könyvtári órák adta kitűnő lehetőség­gel. Balázs Jánosné, a má­sodik osztályok nevelője a következőket mondta az itt megtartott órák tapasztala­tairól: — Meggyőződésünk, hogy a rendszeres kapcsolat a könyvtárral ösztönzőleg hat a tanulókra, és lehetőséget nyújt számukra az önálló is­meretszerzésre. Gépesített korunkban is nélkülözhetet­len a könyv, az olvasás. A könyv segítségével minden gyerek a saját tempójának, egyéni képességeinek meg­felelően szerezhet ismerete­ket. A tanult betűk felisme­rése a könyvtárban, a jó ta­nulmányi munkáért jutalom­ból kapott könyvtári tagság, s a rendszeres olvasóvá vá­lás hosszú folyamat eredmé­nye. Ha csak néhány gyereket érint meg a könyvtári fel­fedezés öröme, már értelme van Balázs Jánosné munká­jának. Beszélgetésünkkor a könyvtáros még nem tudott szólni arról, hogy hogyan érintette a felnőtt olvasókat a könyvtár átköltöztetése, hi­szen akkor harmadik hete voltak új helyükön a köny­vek. De nagyon valószínű, hogy a felnőtt könyvbarátok itt is rövidesen megtalálják a könyvtárba vezető utat, ott pedig a szívük szerinti olvasnivalókat. SÁRINGER MÁRTA Folyóiratok, napilapok a tengelici könyvtárban Szakmai, politikai vetélkedő (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Tanácsa el­nöksége ifjúságpolitikai in­tézkedési tervében foglaltak­nak megfelelően a SZÖVOSZ szövetkezetpolitikai főosztá­lya, valamint a takarékszö­vetkezeti főosztály meghir­dette a takarékszövetkezeti ügyintézők szakmai-politikai vetélkedőjét. A vetélkedő célja, hogy a takarékszövetkezetekben dol­gozó ügyintézőknek lehetősé­get biztosítson a takarékszö­vetkezeti mozgalom kibon­takozásának és fejlődésének megismerésére, a pénzinté­zeti, ügyviteli, szolgáltatási, betét- és kölcsönkezelési ál­talános szabályok területén szakmai tudásuk felfrissíté­sére és gyarapítására, A megyei döntő előtti te­rületi vetélkedők Zombán és Pakson egy időben voltak. A területi vetélkedőkön 6, illet­ve 5 csoport — 2 fős csapat — mérte össze tudását szak­mai és politikai ismeretek­ből. A résztvevő 22 szövet­kezeti ügyintéző a vetélke­dők során szakmai felké­szültségükről és politikai is­mereteiből vizsgázott. Mind­két területi versenyen szo­ros küzdelemben dőlt el a helyezési sorrend. Az első három-három csapat tagjait 300, 200, 100 Ft-os vásárlási utalvánnyal jutalmazták a munkaadó takarékszövetke­zetek. A zombai területi dön­tőn Bonyhád, Iregszemcse, Zomba, míg a paksi döntőn Dunaföldvár, Fadd és Báta- szék csapata volt a helye­zett. Ezek a csapatok a no­vember elején megrendezés­re kerülő megyei döntő résztvevői lesznek. Bruckner Márton ITT MINDEN FEJLESZTÉS ÖNÖKÉRT TÖRTÉNIK ÉS A KÖLCSÖN ADOTT TÖKÉJÜK KAMATOSTUL MEGTÉRÜL! A KSH SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ÉS ÜGYVITELSZERVEZŐ VÁLLALAT, az Állami Fejlesztési Bank lebonyolításában, GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK RÉSZÉRE 50 000 Ft-os, 100 000 Ft-os és 500 000 Ft-os címletű KÖTVÉNYEKET BOCSÁT KI, összesen 40 millió forint értékben, 6 éves lejárati időre. A kötvénykibocsátás célja: korszerű, mikroszámítógép-park ki­alakítása, a gépek bérleti formában való üzemeíltetése. A KÖTVÉNYEK A VÁSÁRLÁS NAPJÁTÓL KAMATOZNAK, A NÉVÉRTÉK ÉVI 15 SZÁZALÉKÁVAL. A kamatokat a kötvény teljes visszavásárlásáig minden év­ben az október 15-én esedékes kamatszelvény ellenében, a beküldést követő 15 napon belül fizeti ki az Állami Fejlesz­tési Bank. A SZÜV a kötvényeket két egyenlő részletben^ 1989—90-ben vásárolja vissza. A kamatok és a törlesztő rész­letek kifizetésére az Állami Fejlesztési Bank garanciát vállal. A kötvények október 15-től 1985. március 31-ig jegyezhetők. A jegyzési íveket a KSH SZÜV központjába, megyei számí­tóközpontjaiba, vagy az Állami Fejlesztési Bank közgazda- sági főosztályára kell beküldeni. A vásárlás október 15-től 1985. március 31-ig tart, de lehetőség van 1986. március 31-ig esedékes befizetésre is. A kötvények ellenértékét átutalással, az ÁFB 218—98536-os központi betétszámlájára kell befizetni. A KSH SZÜV KÖTVÉNYJEGYZÖI RÉSZÉRE SZÁMÍTÁSTECHNIKAI SZOLGÁLTATÁSAINÁL KÜLÖNFÉLE KEDVEZMÉNYEKET IS NYÜJT. E kedvezményekről! és a jegyzés további feltételeiről tájékoz­tatást ad a SZÜV központja (Budapest XIV., Szugló u. 9— 15.), megyei számítóközpontjai, valamint az Állami Fejlesz­tési Bank közgazdasági főosztálya (Budapest V., Deák Fe­renc u. 5.). (720)

Next

/
Thumbnails
Contents