Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

' T0*J4A \ _ 4 "népújság 1984. október 3. Október: múzeumi hónap Természettudományi bemutatóterem átadása Dombóváron Vidóczi László megnyitó beszédet mond A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a dombó­vári Városi Művelődési Köz­pont és Könyvtár meghívá­sára szép számú közönség lá­togatott el a dombóvári mű­velődési központba, a múze­umi hónap megyei megnyitó­jára azaz a természettudo­mányi bemutatóterem átadá­sára. Vidóczi László, Dombóvár város tanácselnöke nyitotta meg a Tolna megye vad- és madárvilágát bemutató kiál­lítást, melyet Nagy Sándor tanár közreműködésével Bu- csányi Kálmán, Németh An­tal, Papp Géza, Pászner Je­nő, Sütő István, a múzeum munkatársai készítettek. A megnyitón megjelenít István József, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Póia Károly, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezetője és Vadas Ferenc, a megyei múzeum igazgatója. Vidóczi László megnyitó­jában többek között elmond­ta: — Városunk életében ki­emelkedő esemény a múze­umi hónap ezen kiállításá­nak s a bemutatóteremnek a megnyitása. Megyénk rendkívül gazdag állat- és madárvilágát reprezántáló kiállítás felhívja figyelmün­ket arra, hogy milyen kincs birtokában vagyunk és őriz­nünk, védenünk kell ezt a kincset. — Számos helytörténeti, városkörnyékünk történetét is illusztráló tárgyat, eszközt csak Budapesten és Szek- szárdon tekinthettünk meg, mert nincs önálló kiállító- helyünk, múzeumunk. A vá­ros vezetése törekedett arra, hogy a régi művelődési ház épületében megfelelő teret alakítson ki történelmi ér­tékeink bemutatására, erre, sajnos, jelenlegi gazdasági helyzetünkben nincs mód. Mégis bízom abban, hogy városunk ereje, összefogása, szilárd lokálpatriotizmusai le­hetővé teszi később egy mú­zeum létrehozását. A megnyitóhoz kapcsoló­dóan, a múzeumi hónap al­kalmából István József ki­tüntetéseket és jutalmakat adott át a múzeum dolgozói­nak, a kiállítás rendezőinek. Bolgár gasztronómiai hét Szekszárdi Decs Tegnap, a délelőtti órák­ban igencsak megváltozott a szekszárdi Skála Aruház konyhájának a képe, de ezt csak az vehette észre, aki mindennapos vendég ott. Olyanok pedig kis számmal vannak. Hogy miben állt ez a változás? Elsősorban kilenc új arccal, tizennyolc fürge kézzel „gyarapodott” a sze­mélyzet, vagyis a bulgáriából érkezett vendéglátós szak­emberek — öt főszakács, egy cukrász, egy éttermi főnök, egy felszolgáló és a delegá­ció vezetője — serénykedtek, hogy a magyarok számára Jalamova Petrana, a Bul­gária étterem főszakácsa csirkecombokat tölt elkészítsék a délután nyíló gasztronómiai hét kezdetére a sokféle ételkülönlegességet. A megnyitó délután négy­kor vcilt, amely Kovács Fri­gyes. a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész elnökhelyette­se köszöntő szavaival kez­dődött, majd Maria Nedeva, a szilisztrai városi vendég­látó vállalat osztályvezető­jének — a delegációs vezető­jének — megnyitó szavaival folytatódott. Ezután követke­zett az ételkóstdló, s mind­járt hozzá kell tenni, hogy igen nagy sikerrel. A bemu­tató egy héten át tart, rész­ben a Skála gyorsbüféjében, részben pedig a szekszárdi Szász sörözőben, illetve De­esen, a Sárközi vendéglőben. Az áfésznek 1980 óta tart a sokrétű kapcsolata Cseh­szlovákiával és az NDK-val, mely nemcsak kölcsönös ételbemutatókban merül ki, hanem jelentős az áruházi kapcsolat is, aminek hasznát mi, vásárlók élvezzük, ugyanis az együttműködés révén áruellátásunk bővül, színesedik. S a kapcsolat-sor újabb állomásához idén ér­kezett el a fogyasztási szö­vetkezel, előzetes megbeszé­Jó étvágyat kívánunk a valóban Ízletes ételekhez. léseket követően egy hónap­pal ezelőtt az áfész színeit képviselve Tolna megyei vendéglátós szakemberek utaztak Bulgáriába, Sziliszt- ra városba, ahol a magyaros ételekkel igen nagy sikert arattak, sőt bizonyos „tanuló­idő” után az ottani éttermek étlapjain is megtalálhatóak lesznek a magyar ételek. — A legnagyobb sikerük a cukrászoknak volt — mondja Maria Nedeva, ami az ő „csalódásukat” jelen­tette egyben. Ugyanis napi nydlc órán át dolgoztak ke­ményen, s készítményeik­ből soha nem volt egyetlen darab a hűtőkben, pultok­ban. ;. — Egyébként a Tolna me­gyei csapat Bulgária nemze­ti ünnepén tartózkodott ná­lunk, s a fogadásokon a kül­földi delegációk is édesség­ként Szekszárdi tálat kaptak, amiről elmondom, hogy ne­kem is a kedvenceim közé tartozik. Mindazoknak, akik az étel­kóstolókra nem tudnak el­menni, közreadunk egy-két receptet, amely alapján ott­hon is asztalukra kerülhet igazi bolgár ínyencség. — hm — Fotó: Czakó Paradicsomot, paprikát, uborkát kell apróra felvág­ni, s némi petrezselyemmel, sóval, olívaolajjal és kevés borecettel összekeverni. Rá juhtúrót (esetleg sajtot) reszelni, s ízlés szerint paradicsommal, zöldségzöldjé­vel díszíteni. De igen ízletes a fogasfélékből készülő szilisztrai halleves, mely az erőlevesre emélkeztet. S kitűnő a vadas sertéskaraj, mely a hússzeletek meg- pirításával kezdődik, s ezután készül a szósz, amellyel együtt párolják tovább a húst. A szósz gyöngyhagy­mából, savanyú uborkából, sonkából és gombából ké­szül, amelyeket vörös borral kell felönteni. Szovjet lapokból SZOVJETÜNK) Hogy lehet vihar egy po­hár vízben, régóta tudjuk. És Tájfun az asztalon? Ez utóbbi címet viselő cikk egy belorussziai kutatóintézetben szerkesztett eszközt mutat be. A pusztító viharok imi- tálásához szükséges kísérle­tek célja, hogy időben fi­gyelmeztessék a veszélyre a tengeri hajókat, közöljék a tomboló elemek útvonalát, és javaslatokat tegyenek a tájfunok elleni védekezés módszereire. Az előbbi kutatások szín­helye, Minszk ugyanolyan messze van szovjet Távol- Kelettől, mint Moszkva Kö- zép-Ázsiától. Mégis a fővá­rosban ismertette Polad Po- lad-zade, a Szovjetunió ta­lajjavítási és vízgazdálkodási miniszterhelyettese: hogyan áll az a „mérkőzés”, amelyet a természetátalakítók, a ta­lajjavítók és a mezőgazdá­szok vívnak a sivatagok és sztyeppék térhódítása ellen. Kiderült, hogy az egykori homoktengerben helyenként már pazarolják a vizet, s a műszaki fejlesztés, az öntö­zőrendszerek automatizálása azt is szolgálja, hogy haté­konyabban hasznosítsák az éltető nedvet. A Dnyeper közelében terül el, mégis hírhedten száraz vidék Aszkanyija-Nova. Egyebek közt éppen azért becses ez az óriási szűzföld, mert Európa egyetlen és utol­só eredeti állapotában fenn­maradt, árvalányhajjal be­nőtt sztyeppje. Nemrég az Unesco programja keretében — akárcsak Magyarországon a Hortobágyi és a Kiskunsá­gi Nemzeti Parkot és még jó néhány védett területet — bioszféra-rezervátummá nyil­vánították Aszkanyija-Novát. Téved, aki azt hiszi, hogy itt csupán az élővilág „őskö­vületeit” őrzik: 450 itt kine­mesített növényfajt ajánlot­tak országos termesztésre, és 80 új patás állatfajt te­nyésztettek ki ezen a helyen. Nem tréfálnak a természe­ti környezet védelmével az Azovi-tenger partján sem. Zsdanov, a nagy ukrán ipa­ri központ városi tanácsának vezetői visszaadták a mi­nisztériumnak a helyi koksz­kémiai üzem rekonstrukciós tervezetét azzal, hogy készít­senek jobb tervet! Az indok­lás: a terv összeállítói spó­rolni akartak a víztisztító berendezéseken. Meglepő módon még kör­nyezetvédelmi kihágásokkal is akad dolguk a Litván Igaz­ságügyminisztérium Tör­vényszéki Szakértői Kutató- intézete munkatársainak. Hogy mi mindenre derítenek fényt ezek az irodalomtól a kémiáig sok mindenhez értő szakemberek, abból ad ízelí­tőt az Ódon okmányoktól a talajszennyeződésig című szí­nes írás. Hírük-hamvuk sem volt még a mai kifinomult táv­közlési műszereknek, amikor a Szibirjak gőzhajó 1932-ben 65 nap alatt végigment a hí­res és félelmetes északi-ten­geri úton. A Cseljuszkint már kelepcébe zárták a jég­táblák, s csaknem két hóna­pig sodródott. A legnagyobb megpróbáltatásokat a négy­tagú Papanyin expedíció tag­jai élték át: 274 napig vé­geztek tudományos megfi­gyeléseket és méréseket egy sodródó és töredező jégtáb­lán. Az északi óceán megis­merésének nagy szovjet elő­futáraira emlékezik Az első vakmerők című cikk. Messze tájakon szerezte szellemi útravalóját, s még távolabbra kalandozott el időben és térben a grúz kul­túra néhány kiváló hazai is­merője abban a beszélgetés­ben, amelyet A Negyven pré­dikátortól a balatoni hadmű­veletekig címmel vetett pa­pírra a lap munkatársa. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok 10. számában Szvetlána Szavic- kaja űrrepülése alkalmából több űrhajós nyilatkozik a női űrhajózás jövőjéről. A szerkesztőség ezt a szá­mot elsősorban a szovjet pe­dagógusoknak szentelte, kez­dő és már régóta dolgozó tanárok vallanak hivatásuk szépségéről, nehézségeiről, a gondok megoldásáról. Meg­tudhatjuk, hogyan halad az iskolareform megvalósítása a Szovjetunióban. Folytatja a lap Anna Ga­garina visszaemlékezéseinek közlését és Alekszej Csheid- zének, a Budapest felszaba­dításáért folytatott harcok egykori katonájának írását. A Történetek és történelem című sorozatban Patai Sz. Sándorné, eigykori szentesi munkásigazgató vall életé­ről. Az ENSZ leszerelési hete alkalmából J. Knorre tollá­ból olvashatunk érdekes esz­mefuttatást. M. Valovaja a Moszkvai - Űttörőpalota kép­zőművészeti foglakozásait mutatja be színes írásában. Az Ügyeskedj, okoskodj! cí­mű rovat ördöglakatok ké­szítésére tanítja meg az if­jú olvasókat. szputnyik A folyóirat nyitóanyaga korunk egyik legégetőbb kér­dését — a világűr békés fel- használását — taglalja. Egy­más mellett sorakoztatja fel az amerikaiak szép eredmé­nyeit, a szovjet kozmonauták sikereit, emlékeztet a Szo­juz—Apollo közös űrrepülés­re, és minderre annak remé­nyében utal, hogy a világűr meghódítása valóban az em­beriség nagy békeüzenetévé teljesedjék ki. Nyikolaj Amelko admirá­lis, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyet­tese tollából közli a lap Az Indiai-óceán legyen a béke tengere című írást. A szerző rámutat: „A béke és az együttműködés övezetévé vá­lik-e az Indiai-óceán, avagy olyan térséggé, amelyben ál­landósul és fokozódik a fe­szültség? Az utóbbi években ez egyike a legégetőbb nem­zetközi pdoblémáknak.” Gyerekek körében rendkí­vül divatos a modellezés, de felnőttek is foglalkoznak ve­le, sőt nem egy akad közöt­tük, aki nagyon is komolyan. Vlagyimir Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Akadé­mia mellett működő számí­tóközpont éghajlatmodellező részlegének a vezetője Atom­háború és időjárás című ta­nulmányában nem az áldo­zatok és sebesültek számá­val foglalkozik, inkább csak arra szeretné figyelmeztetni az emberiséget, milyen álla­pot következhetne be egy atomkatasztrófa után föl­dünk időjárásában. Figyelemre méltó Viktor Magidszon Marquet ezredes elévülhetetlen leleplezései cí­mű írása. Ez a legendás ez­redes a Népek Barátsága szovjet kitüntetés tulajdono­sa. egyike annak a hétszáz külföldinek, akik rászolgál­tak e magas elismerésre. Raymond Marquet volt az, aki elsőként szembeszegült a hidegháborúval. A cikk idézi a közel negyven évvel ezelőt­ti eseményeket, és az olvasó betekintést nyerhet mind a korabeli franciaországi ese­ményekbe, mind a szovjet— francia kapcsolatok alakulá­sának egyik izgalmas fejeze­tébe. Jelenleg a mezőgazdaság­ban rendkívül nagyméretű, nehéz gépek dolgoznak, óriás kerekekkel, lánctalpakkal. Noha hasznos munkát végez­nek, óriás súlyuk révén nagy kárt is okoznak. A szakem­berek keresik az új lehető­ségeket. Ezt hivatott bizo­nyítani Vlagyimir Kubisev, az Országos Lenin Mezőgaz­daságtudományi Akadémia alelnökének Zöld utat a kí­méletes gépeknek című ta­nulmánya is. Jaroszlav Golovanov Ha a vezérigazgató fiatal című ri­portjában a Szovjetunió leg­fiatalabb vezérigazgatójáról rajzol portrét. Többek között ezt mondja róla: „Születési éve 1953..., magassága 195 cm, súlya 85 kg. Nem iszik, nem dohányzik, verseket ír, de azokat senkinek nem sza­valja. Vezérigazgatói szobá­jában az egyik szekrény te­tején egy 33 kilós súlyzó. Nyikolaj Fuga a Vologdai Szerszámgépipari Termelési Egyesülés vezetője.” Szakemberek kimutatták, hogy bolygónk erdőterületé­nek nagysága évenként egy százalékkal csökken. Ez a folyamat húsz év múlva el­érheti a kritikus értéket. S akkor visszafordíthatatlan változások jönnek létre a bioszférában. A folyóirat ez­zel kapcsolatban közli Vla­gyimir Vinogradov akadé­mikus Óvjuk erdeinket, ér­demes című tanulmányát. A kulturális rovat anyagai között figyelemre méltó Zo- lotusszkij Gogol Moszkvában című tanulmánya. Bevezető­jében ezt írja a szerző: „A magányos és hontalan Gogol hol Péterváron él, hol Né­metországban bolyong, hosz- szú időre Olaszországba uta­zik. Eljön az az idő is, ami­kor Moszkvában telepszik meg, itt vár rá utolsó orosz- országi lakása.” SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom 10. számában Jevgenyij Jevtu­senko Ahol a vadgyülmölcs terem című regényének má­sodik része, Valentyin Rasz- putyin, Oleg Volkov és Geor- gij Szemjonov írása, a Fó­rum rovatban pedig Jevge­nyij Nyesztyerenko, a világ­hírű szovjet énekes Tűnődés a mesterségről című önélet­írása olvasható. Az opera­énekes szól tanulmányairól, bemutatja mestereit, beavat az énektechnika „műhelytit­kaiba”, híres szerepeiről vall, és megismertet ugyancsak világhírű partnereivel is. A Líra rovat Nyikolaj Sztarsinov verseit mutatja be Győré Imre, Szokolay Zoltán, Weöres Sándor és Körmendi Lajos fordításá­ban, aki a válogatás beveze­tőjében a következőket írja: „Nyikolaj Sztarsinov a vilá­got, világunkat, rettenetek árnyékában élő korunkat ír­ja... Felmutatja az értelmes emberi létezésbe, a világ ke­rek rendjébe nem illő szög­leteket.” A Közös dolgaink rovatba Jelena Umnyakova írt cikket Galgóczi Erzsébet újabb elbeszéléseinek orosz nyelvű kötetéről. Az Iroda­lomról rovatban Iraklij And- ronyikov emlékezik Jurij Tyinyanovra, továbbá itt ol­vasható Nyikolaj Anasztasz- jev tanulmánya A szovjet irodalom helye a XX. szá­zadi világirodalomban cím­mel. A scifi-kedvelők bizo­nyára érdeklődéssel olvassák Alekszandr Fjodorov inter­júját Arkagyij Sztrugackij- jal. A másik interjút Alek­szandr Afanaszjev készítette Valentyin Raszputyinnal. A negyedikes orosztanítás be­vezetéséről folytatott kerék­asztal-beszélgetésről N. Sán­dor László számol be. A Szemle rovat Tandori Dezső ismertetését közli Gevorg Emin Záporra zenét című magyar nyelvű kötetéről, il­letve Anatolij Klitko írását Ivan Rogoscsenkov Az élet­teremtés vágya című, orosz nyelven megjelent könyvéről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents