Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
/'tolnaN _ _ £+ KÉPÚJSÁG 1984. szeptember 13. „Nem várhatunk kész esélyekre... ” Beszélgetés Domonkos Lászlóval, a KISZ KB szervezési osztályvezetőjével Az ifjúsági mozgalomban az idén a szokottnál is több eseményre került sor, hiszen az alapszervezeti taggyűlések, a munkahelyi, tanintézeti küldöttgyűlések mellett a területi szintű KISZ-küldöttgyűlések is összeültek, hogy az értékelés, a tervezés és a választás feladatait elvégezték. E ez évben már beléptünk a két KlSZ-kong- resszus közötti időszak második „félidejébe”, érthető tehát az a felfokozott várakozás és érdeklődés, amely a taggyűléseket, küldöttgyűléseket övezte. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Klub a liatal értelmiségieknek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolna megyei KISZ-bi- zottság értelmiségi klubja az idén is folytatja munkáját. Tagjaik sorába olyan fiatalokat várnak, akik szívesen vennének részt programjaikon, járnának velük kirándulni, (túrázni, foglalkozásaikon aktívan bekapcsolódnának n beszélgetésekbe, vitákba. Várják azok jelentkezését, akik gondjaikat, problémáikat megosztanák egy kis közösséggel. Tanácsokkal, javaslatokkal segíthetjük egymás munkáját, magánéletét. Klubfoglalkozásaikat — előreláthatólag — hétfőn esténként hét órakor tartják. Egy kis ízelítő programjukból: Dárday István: Vörös föld c. filmjének vetítése, videoprogram, beszélgetés az értelmiség helyzetéről, látogatás a művészetek házába. De terveznek kirándulásokat, saját diákkal illusztrált élménybeszámolókat, sőt olyan foglalkozásokat is, ahová a szülők gyermekeiket is elhozhatják, együtt játszhatnak, nevethetnek, szórakozhatnak velük. Ehhez keresünk partnereket. Farkas Beáta Az elmúlt hetekben politikai értékelések sora látott napvilágot. Egyebek között összegezte a tapasztalatokat a KISZ Központi Bizottsága. A KISZ vezetői véleményt alkottak arról: hol tart a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1984-ben, hogyan halad a X. kongresz- szus határozatainak végrehajtása, milyen szerepe, lehetősége, felelőssége van a szervezetnek és tagságának társadalmi, gazdasági céljaink valóra váltásában. Domonkos Lászlóval, a KISZ KB szervezési osztályvezetőjével beszélgetésünkben azt igyekeztünk kideríteni, hogy a KISZ-alapszervezetek, a küldöttgyűlések és a választások — a tavaszi tapasztalatok alapján — mennyiben töltik be funkciójukat, mennyire képesek a politikai munkát szolgaim. — Nem kétséges — kezdi a beszélgetést Domonkos László —, hogy a KISZ működőképes szervezet. Meggyőző bizonyíték erre a tavasz folyamán megtartott több mint ötvenezer alapszervezeti taggyűlés, a mintegy húszezer - szervezeti szintű, s a kétszáznegyven területi küldöttgyűlés. Ezek a politikai fórumok végeredményben teljesítették kitűzött céljukat: értékelték az adott területen folyó ifjúságmozgalmi munkát, megfogalmazták a következő időszak teendőit és mindenütt teljes körű tisztújításra is sor került. Alkalmat teremtettek a fiatalok számára nézeteik, véleményük kifejtésére. Számos helyen élénk eszmecsere, alkotó, olykor szenvedélyes vita bontakozott ki. Érződött az a tett- rekészség és egészséges türelmetlenség, amely KISZ- szervezeteink, tagjaink jelentékeny részét ma jellemzi. Nem kevés újszerűséggel találkoztunk: úgy tűnik, a nehézkes, a fiatalok természetétől idegen formák és módszerek némiképp háttérbe szorultak. Természetesen az összképen belül lényeges eltérések is voltak. Olyan problémákra gondolok, amelyek korántsem csak szervezeti, szervezési jellegűek, még kevésbé formai, módszerbeni fogyatékosságok, hanem szövetségünk politikai jellege, valós politikai szerepe, az ifjúsági mozgalom egészének fejlődése szempontjából lényegesek. — Hallhatnánk ezekről konkrétabban is? — Természetesen, de annak előrebocsátásával, hogy egyelőre még csak a jelzésekből következtethetünk. Szinte minden, ami a KI5Z- ben történik, az alapszervezetekben nyer értelmet; vagy megfordítva: az alapszervezetek munkája, ténykedése, ereje közelítő pontossággal tükrözi mozgalmunk egészének erejét. Ebből kiindulva különösen figyelemreméltóak azok a tapasztalatok, vélemények, amelyek az alapszervezetek egy részének — ahogy valaki találóan megfogalmazta — „kiürüléséről” tájékoztatnak minket. Félreértés ne essék, általában nem létszám- csökkenésről van szó! A „kiürülés” ez esetben program- talanságot, politikai bénultságot, cselekvésképtelenséget takar. Azt jelenti tehát, hogy ezek az alapszervezetek nem valós színterei a közösségi, politikai életnek, munkának, s taggyűléseik nem politikai fórumai a fiataloknak. — Miből adódik ez a helyzet? Ma a társadalomban jól érzékelhető decentralizálódá- si folyamat megy végbe, növekszik a helyi tényezők szerepe a politikai, gazdasági, kulturális életben egyaránt. Tapasztalható ez a KISZ-,ben is. Szervezeteink, alapszervezeteink minden korábbinál nagyobb önállósággal rendelkeznek saját életük, tevékenységük szervezésében, ügyeik eldöntésében. S ezzel párhuzamosan funkcióik is gazdagodtak. Amíg korábban elsősorban az alapszervezetek közösségi-nevelési funkcióit hangsúlyoztuk, addig ma — ezek mellett — az érdekvédelmi, az érdekképviseleti szerepük is nagy hangsúlyt kap, sőt bizonyos közegekben elsőbbséget élvez. A tanulópénzt természetesen meg kell fizetnünk. A nagyobb demokratizmus biztosította lehetőségekkel élnünk kell, de először meg kell tanulnunk élni vele. Nos, ez kinek könnyebben, kinek nehezebben megy. — Alkalmasak-e az alapszervezetek a mai követelmények, igények -kielégítésére? — Részben igen, de Például főként egyetemi, főiskolai és középiskolai szervezetekben gyakran tapasztaltuk, hogy az alapszervezetek mai formájukban funkció- zavarokkal küszködnek. Mindenképpen indokoltnak látszik a közeljövőben az alapszervezetek helyének, szerepének, továbbfejlesztésünk lehetőségének alapos áttekintése. — S mi volt a helyzet a küldöttgyűléseken? — Ügy summázható, hogy a KISZ-szervezetek küldött- gyűlései a munka értékelését döntő többségükben igen körültekintően, nagy felelősséggel, színvonalasan elvégezték. Nemcsak a szűkebben értelmezett KISZ-mun- kát elemezték, hanem kitértek az ifjúság társadalmi helyzetére, a pályakezdés, családalapítás gondjaira, a tanulási és munkakörülményekre, a lakáshelyzet alakulására. A „hogyan tovább” kérdésére olykor bizonytalan, olykor elnagyolt válaszok is születtek. Ismét csak kínálja magát a tanulság: a megnövekedett önállósággal jobban kell sáfárkodnunk. Igaz ez a KISZ-szervezetekre. — Az utóbbi évek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó szervezeti intézkedése a KISZ-ben a választások korszerűsítése, a közvetlen választási formák bevezetése volt. Igazolta-e az élet ezt a döntést? — Igen. A közvetlen választási formák fogadtatása a fiatalok részéről kedvező volt. A száz fő feletti szervezeteink több mint negyven százaléka élt valamely lehetőséggel, s kísérletképpen ötvenkilenc területi KISZ- szervezetet — köztük öt megyei bizottságot — és tisztségviselőiket ^közvetlenül választották meg. A közvetlen választás lényege nemcsak abban rejlik, hogy többen szavazhatnak, hiszen ez önmagában a választás demokratizmusát még nem növeli. Ez a mód azt igényli, hogy a választások előkészítése,- lebonyolítása szélesebb körű, változatosabb, nyilvánosabb és nyíltabb legyen. Sok új ötlet színesítette a választási küzdelmet, amely helyenként az alkalmas jelöltek nemes versengésévé fejlődött. Voltak persze érdektelen, formális választások, mert a korszerű formák ugyan segíthetnek munkánk tartalmának fejlesztésében, de önmagukban nem csodaszerek. Korántsem lezárt folyamatról van szó. Változatlanul dolgozunk azon, hogy olyan választási rendet honosítsunk meg a KISZ-ben, amely a lehető legnagyobb mértékben segíti a felkészült, alkalmas, elkötelezett, a KISZ-tagság és az intézeti, üzemi vezetőség bizalmát bíró fiatalok vezetővé válását. SZ. KISS JÄNOS A tanulás is része volt a munkának NAGY SÁNDOR Fotó: DOMBAI ISTVÁN Tartalmasabb üdülés Jó két évtizede már annak, hogy az ország mindmáig egyetlen ifjúsági utazási irodája, az Expressz, állandó jellegű üdülőközpontokat telepített két legfontosabb idegenforgalmi vonzerővel bíró tavunk mellé, Balatonszemesre és Velencére. ... És hosszú évekig mást sem hallottunk ezekről a táborokról, mint hogy milyen olcsók, s hogy az egyikben — hetes turnusokban — tizenötezer, a másikban háromezer diák érezhette jól magát nyaranta. A pedagógia tudománya, meg az ifjúsági szervezetek mind gazdagabb tapasztalatokkal rendelkező nevelő munkája azonban napjainkra bebizonyította, hogy ezek a hajdani, csak üdülésre berendezett táborok egyáltalán nem felelnek meg a nyolcvanas évek diákigényeinek. Az élete legfogékonyabb korszakát élő tizenéves ember, aki az év tíz hónapjában elsősorban a fejével dolgozik, nyaranta is igényli értelmének pallérozását, tudásának gyarapítását ... ha nem is olyan formában, mint a tanév alatt. Ezt a szükségletet állította távolabbi céljainak szolgálatába a KISZ Központi Bizottsága által tavaly bevezetett tábori pályázati rendszer. A művészetek, a mind jobban fejlődő technika, a fejlett technikától napjainkban már elválaszthatatlan szaktudományok iránt érdeklődő középiskolások és szakmunkástanulók részére írták ki ezeket a pályázatokat, első kísérletként mintegy csak tájékoztatva őket arról, mikor, hol, milyen szakágból gyarapíthatják tudásukat... az üdülés mellett. A tavalyi kísérlet 1984-re eredményekkel kecsegtető gyakorlattá érett, bár az Expressz vidéki irodái meglehetősen későn kapták meg a programokat, s még e későn kapott programokat sem ismertették a célnak megfelelő módon az érdekeltekkel. Ennek ellenére ' az elmúlt nyár már úgy telt el mind a balatonszemesi, mind a velencei táborban, hogy turnusonként más-más hasznos időtöltést kínáltak a szervezők. A kézműves mesterségek iránt érdeklődők megtanulhattak textilt festeni, kosarat fonni, fát vagy szarut faragni, bábokat készíteni. Nyíregyháza-Sóstón amatőr színjátszók táborát rendezték meg, újszerű megoldással: a tábori munkára önként jelentkező fiatal színészeket, rendezőket, színháztechnikai szakembereket kértek fel erre a feladatra. Így érték el a kitűzött célt: közelebb hozni egymáshoz a ma színházát és az érdeklődő mai fiatalt. Természetesen a KISZ önmaga képtelen lett volna az ezerszínű igények kielégítésére; legfeljebb a szervezést vállalhatta, s azt vállalta is. Am egy ilyen dús program megvalósításához szakemberek, anyagi eszközök kellenek, s fel kell vonultatni a modern technikát is. Azzal, hogy az ifjúsági szövetség magára vállalta a szervezést, tett még egy igen fontos — a fiatalok szemléletét formáló — lépést: közelebb hozta egymáshoz a kutatási-fejlesztést, a termelést, és azokat a majdnem-felnőtteket, akik néhány év múlva végzik majd ezt a munkát. A közreműködésre felkért Híradástechnikai Tudományos Egyesületben máris kidolgoztak egy munka- hipotézist arra nézve, hogy az egyesület különböző területi és szakági csoportjai miként működnek majd együtt a jövőben az egyes iskolák diákköreivel. Biztosnak látszik, hogy egyetlen kísérleti év után a KISZ megtalálta a legpraktikusabb szervezeti formát a diákság tanévbeli és nyári szabad idő felhasználásának összekapcsolásához, a társadalmi szervezetek és tudományos egyesületek, valamint az iskolák újfajta együttműködéséhez. Tette ezt pedig úgy, hogy megújuló munkastílusa eredményeként . növelte vonzerejét is. Füzikék, poszáták, tücsökmadarak Ornitológustábor Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári madártani csoport harmadízben szervezett ornitológiái tábort a Dombóvár-Tüske melletti horgásztavaknál. A táborozás feltételei a madárvárta „üzemelésével” nagymértékben javultak. Közel negyvenen dolgoztak a táborban, és megközelítőleg ennyi látogató volt kíváncsi a végzett szakmai munkára. A madarászok és természetet kedvelő fiatalok munkáját négy pedagógus irányította. A tábor főbb céljai a Konda-patak völgyében költő és vonuló madárfajok vizsgálata, a tudományos madárgyűrűzés, társadalmi munka a várta környékén, kirándulás a Velencei-tóhoz és az Agárdon lévő madárvártára. Az augusztus második felében kilenc napig tartó szakmai munka az eddigiek közül a legeredményesebb volt. Az elmúlt évektől eltérő módon, a madárbefogás a völgy déli részén történt. Néhány egészen ritka faj került a hálókba. Annak ellenére, hogy az erős szél gyakran akadályozta a munkát, 607 madár lábára került gyűrű, összesen 42 fajéra. A fajlista csaknem kétszerese a tavalyinak, de óriási faunisztikai jelentősége van a gyűrűzött halvány gézének és a viszonylag nagy példányszámban fogott nagy fülemülének. Az utóbbi költőhelye a Tisza árterületének északi vidéke. Eddigi ismereteink szerint még vonulóként is ritka faj a Dunántúlon. A halvány geze az utóbbi években Szeged vidékétől északra és nyugatra terjedő faj. Az első költését néhány éve az említett város környékéről jelentették az ornitológusok. Az eddigi legnyugatibb előfordulása, amit megfigyeltek, a Duna árterülete. Sikerült meggyűrűzni a füzikék, poszáták, tücsökmadarak minden faját. Kiemelkedően magas — tizenhat — a jégmadarak — a repülő drágakövek — gyűrűzési száma. A gyűrűzőasztalnál közelről tanulmányozhatták a fiatalok a nyaktekercset, harkályfajokat, karvalyposzátát, kerti gézét, törpegémet. A vizsgált területen megfigyelt madárfajok fajlistája. a tábor munkájának eredményeként 112 faj. Valamennyiük számára a legnagyobb élmény a békászó sas megfigyelése volt. A tábor ideje alatt két alkalommal egy, illetve két példányt sikerült hosszabb ideig, viA kirándulás alkalmával sokan első ízben jártak a dinnyési halastavaknál, ahová a rezervátumból járnak ki táplálkozni a fokozottan védett madárfajok. A közel háromórás szakmai terepjárás során láthattak nagy kócsagot, kormoránt, kanalasgémet, kis kócsagot és a cankók több faját. Ezt követően megtekintették a Chernél István nevét viselő agárdi madárvártát. Vezetője a környezetvédelmi világnapon Pro Nature kitüntetést kapott Radetzki Jenő. Kalauzolásával betekinthettek az ott folyó szakmai munkába. Volt lehetőségük megnézni a több mint 100 preparált madárfajt, az angol, francia és magyar kiadású, ritka, és ma már hozzáférhetetlen ornitológiái könyveket. A kirándulás során még eljutottak a történelmi emlékhelyekre is, a program Siófokon zárult, egy „hullámfürdővel”. A tábor zárásával a szakmai munka még nem fejeződött be, mert szeptemberben több alkalommal is folytatódik a vonuló madarak gyűrűzése. szonylag közelről tanulmányozni. Sárgarigó, a ritkábban fogható fajok egyike H. Z.