Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-12 / 214. szám
1981. szeptember 12. Képújság 5 Jí fin fa n 1# W íS tst Korunk egyik legnagyobb Jr egészségügyi problémája. Közvetlen és közvetett egészségkárosító hatása tudományosan bizonyított. Világszerte rendelkezésekkel, utasításokkal, jogszabályokkal igyekeznek gátat szabni a dohányzási szabadosságoknak, általában a nikotinizmusnak. Magyarországon jelenleg az egy főre jutó cigarettafogyasztás 2600 darab évente. Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosság negyven százaléka dohányzik, kiderül, hogy egy-egy dohányosra évente 6500 darab, vagyis napi 18 cigaretta jut. S ezek füstjéből pedig jócskán a nem dohányzóknak. Hat: négy! Tíz embert faggattam a „bűzrudacskához” fűződő viszonyáról. Az eredmény — az, hogy közülük csak négyen dohányoznak — sokkal fényesebb, mint az általános dohányzási helyzetképünk. A TIZENEGY ÉVES FIŰ szégyenkezve vallja be, hogy két éve veitt először kezébe cigarettát. Csak ilyenkor, nyáron, a szabadban szív el néhány szálat, melynek egy részét idősebb haveroktól kapja apró szívességekért, a többnyire üres üvegek árából rakja össze a forintokat. A TIZENHÉT ÉVES KÖZÉPISKOLÁS LÁNY ritkán szív csak cigit, s csak addig, amíg a vőlegény le nem szerel, mert ő aztán nem tűri. Megtudom azt is, hogy fogyás céljából szívja a napi adag egy részét. A többit... A SPORTOLÓ 14 ÉVES FIÜ neheztel rám, amiért a dohányzás felől merek érdeklődni egy ifjúnál, aki karatézik. Elmondja, hogy sok kortársa cigarettázik, s különösen édes-, apja egészségéért aggódik a töméntelen cigaretta miatt. Amint megfordul A 24 ÉVES PEDAGÓGUSNÖ, akkor veszem észre, hogy kismama is. Természetesen a magzatira való tekintettel a dohányzást felfüggesztette. Azóta jobb a közérzete. „Szerettem a márkás cigiket. Most hát anyagilag is jobban boldogulok” — említi meg. Már nem dohányzik a 24 ÉVES SZÁMÍTÁSTECHNIKUS sem. A leszokás intelligencia kérdése — mondja. Az ember igényessége önmagával szemben, és figyelem másokra. Amikor pár hónapja tüdőszanatóriumban voltam látogatóban, megdöbbenve tapasztaltam, mennyi a betegek között a fiatal. Gyorsítsam esetleg meg a beteglétszámba való bekerülésem folyamatát? Milyen egyszerű! A 42 ÉVES ASSZISZTENSNŐ minden különösebb ok nélkül, szépen, fokozatosan lecsökkentette a napi adagot, aztán rájött, hogy azt a keveset meg már igazán nélkülözni lehet. Passzív dohányzóként szenved a 38 ÉVES IRODAI DOLGOZÓ férfi, aki egyébként soha nem dohányzott. Reménytelennek látja a levegő jövőbeli helyzetét is az irodaszoba falai között, mert ott ötödmagával üldögél, és sajnos, a többség dönt, s a többség dohányos. AZ 50 ÉVES HÁZTARTÁSBELI NÖ kíváncsiságból sem próbálta ki, hogy milyen íze van a dohánynak. Gyerekei megkóstolták, de abbahagyták. „Egyáltalán nincsen közérzet- javító hatása. Vajon mi a jó benne?! — kérdez most ő tőlem. A nyugdíjas GÉPKOCSIVEZETŐ 60 ÉVES, s fiatal kora óta hordja zsebében a doboz cigarettát, s a skatulyát. Sok cigarettát elszívott már, hiszen a dohányzással egész nap foglalkozhatott, akkor is, amikor még dolgozott, munkájában nem zavarta. A jóképű, sportos testalkatú FIATAL ÚSZÓMESTERT meg sem kérdezem, hiszen még úszom, közben látom, hogy rágyújt, s kicsit furcsának találom, hogy az egészség e „szent csarnokában” is füstös levegőt szippanthatok időnként. Cigarettaszünet Akik munkahelyükön csak kijelölt helyen dohányozhatnak, minden bizonnyal ritkábban gyújtanak rá. A BHG 4. számú szekszárdi gyáregységében egy egészen különleges „dohányzásra kijelölt hely”-re leltem. A belépő ide az alapos kézmosás meleg vízben, ezért a dohányzósarok szomszédságában felszerelték a kis piros melegvizes bojlert. A szerelde üzemrészben történt mindez, ahol a forrasztok ólomvegyületekkel dolgoznak, s ha ezek az anyagok egy-egy cigaretta elfüstölésével a kézről a szervezetbe kerülnének, bizony annak drámai következményei lennének. Lám, itt a dohányzás szertartása még bővült egy cse- lekvássorral. Az élvezet percei Reggelente hörgő-toalett Rabság vagy fizetésemelés 7 — A dohányzás ellen már fiatal koromban küzdöttem, s teszem ezt most is minden lehetséges eszközt és érvet megragadva — mondja beszélgetésünk elején dr. Vecsei Albert, a megyei tüdőbeteg-gondozó intézet vezető főorvosa. — És soha életemben egyetlen cigarettát nem szívtam el, még- csak meg sem kóstoltam. Büszke vagyak, hogy amióta a Vöröskereszt elnökségében tevékenykedem, azóta az üléseken nincs dohányzás... Részem van abban is, hogy a kórház ebédlőjében sem szabad — úgy egy esztendeje — cigarettázni. Vagy a Tolnai Selyemgyárban dohányzóhelyeket jelöltek ki... Ezután szabályos előadást hallhatok a dohányzás ártalmairól, s annyi ellene szóló példát és adatot, hogy készségesen egyetértek a főorvossal abban, hogy a tüdő- gyógyász legyen pedagógus is, valamint, hogy hasznos lenne, ha bizonyos időközönként orvosok tartanák az iskolákban az osztályfőnöki órát — s a dohányzás lenne az egyik fő téma, természetesen az ellene szóló drámai érvekkel. — Sokan úgy hiszik, hogy a nikotin és a kátrány a legnagyobb veszély okozója a dohányosoknál. Pedig igen erőteljesen támad a szénmo- noxid, s ezenkívül is még nagyszámú egyéb toxikus anyag van jelen a dohányfüstben, melyek szintén komoly károsodást okozhatnak, s bizonyított, hogy okoznak is. A legnagyobb veszélyt a légzőrendszerre, a keringési rendszerre és a magzatra jelenti a dohányzás. Szekszárdon a Széchenyi utcában — kórház közelében — közel évtizede nyílott meg a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat 83. számú cukrászdája. Akkor „nem dohányzó” helyiség volt. Kárpitjának máig' is friss, meleg színe otthonos hangulatot teremtett. Sütemények és forró feketekávé tejszínes illata kavargóit a levegőben. Erről a csendes, beszélgetésre is kiváló, tiszta levegőt árasztó helyiségről múlt időben szólhatunk. Mindez „füstbe ment”. Füst fátyoloz a teremben. Bár a belépőt most is az előzőekben leírtak fogadják. A hangulat most is családias. Az ajtó melletti bokszban négy fiatál ül. Közülük egy nő. Előtte kóláspohár. A többiek kávét isznak konyakkal. Szinte egy mozdulatra emelik cigarettájukat, — Kétszer szoktam rá és kétszer leszoktam a dohányzásról — kezdi a beszélgetést dr. Andróczi Ferenc, tolnai körzeti orvos. Gimnazista koromban -és a katonaságnál naponta egy doboz filter nélküli Symphoniát szívtam. Amikor megkaptam a hírt, hogy felvettek az egyetemre, örömömben abbahagytam. Az egyetemen sikeres vizsga után — feldobott hangulatban — egy-két szálat elszívtam. Diplomaszerzés után újra elfüstöltem naponta tizenöt Sopianaet, de nagy dohányos nem lettem ... Aztán hét évvel ezelőtt — egyik napról a másikra — leszoktam. Hogy miért? Éreztem a káros mellékhatását: köhögtem, rossz közérzetem volt, időnként fájt a fejem ... Ez volt az egyik okom, a másik pedig az, hogy naponta 70—80 beteg fordul meg a A tüdőgyógyásszal nyilvánvalóan a légzőrendszer károsodásairól, annak gyakoriságáról beszélgettünk elsősorban. A témát érdekes, a dohányosok számára alig feltűnő példával vezette föl: — Hogy micsoda köhögési koncert hallatszik reggelente egy-egy bérházból. Megkezdődött a dohányosok hörgő-toalettje, ami bizony eltart egy ideig, s bizony nem szabad kézlegyintéssel elintézni, mert az már a kóros folyamat kezdetét... vagy... jelenti. — Kérem, hogy a szén- monoxid „viselkedéséről” szóljon. — A szénmonoxid sokkal erősebben kötődik a vörös- vérsejtekhez, mint az oxigén. Tehát a szervezetbe bejutó CO elfoglalja az oxigén helyét, magyarán csökkenti a szervezet oxigénellátását. Talán ismert, hogy a hörgő- gyulladásban szenvedőket is nyilván tartjuk, rendszeresen ellenőrizzük állapotukat. Míg 1980-ban megyénkben 680 ilyen betegségben szenvedő szét epeit nyilvántartásunkban, három év alatt ez a szám 1300-ra emelkedett, noha a megye lélekszáma nem változott. — Mint orvos, mivel érvel leghatásosabban a dohányzás ellen? — Igyekszem az anatómiát segítségül hívni. Elmondom, hogy a hörgőrendszer nyálkahártyája elsorvad a dohányzás következtében, hogy megbénulnak a csiliók, ez által kiesik a szervezet légúti öntisztulása. S a hörgő kitűnő táptalajul szolgál a kórokozók szaporodásához. De érvelek a dohányzás társadalmi kihatásával is, no és az anyagiakkal. mikor kérésemre a dohányzásról kezdenék beszélni. Ha nem lehetne itt dohányozni, nem is jöttek volna ide. Mellettük gyerekkocsiban felsír egy baba. ő is hozzájuk tartozik. Délután öt óra van. Hámori József, a nyugdíj előtt álló üzletvezető, most várja a diákokat, akik rendszeres vendégei, ö maga is igazolja, hogy szükséges volt a dohányzás engedélyezése. — A forgalmon is meglátszik — mondja az üzletvezető. Aki nem dohányzik, az kevesebbet is fogyaszt. A dohányos ember pedig nem marad ott, ahol tiltó, vagy a dohányzás mellőzését kérő táblát lát. Nekem pedig itt kell tartanom a vendéget. Ez, az én érdekem is. Ez az érdek pedig mérhető és nem mehet füstbe. rendelőmben, és sokszor kénytelen vagyok azt mondani, ne dohányozzon. Cigarettával a kézben, ehhez nincs, illetve nem volt erkölcsi alapom... Tudom, egyedül kevés vagyok, hisz a kórházakban• az orvosok szívják a cigarettát, és engedélyezik is ... Én csak egy emberről tudok, aki a javaslatomra szokott le. Hogy nehéz volt-e abbahagynom a dohányzást? Nem. Másként csináltam, mint a többiek. Közismert, hogy aki fogadalmat tesz, az kitilt mindenféle dohányt a házból. Nekem a zsebemben volt akkor is a cigaretta, amikor elhatároztam, hogy abbahagyom. Tehát nem Egyik kezemben kisalakú propagandafüzetecskét tartok, a másikban... szóval bevallom cigarettát. Halvány- kékes füstje meghitten gomolyog felfelé. Időnként szippantok egyet. Amikor tudatosan figyelem cigaret- tázás közben magamat, nem is értem pontosan, hogy mi is jó az egészben. A mozdulatok? Maga a rágyújtás öröme? Csuda tudja. Tény, hogy amikor középiskoláiba jártam, osztálytársaim legtöbbjének tiltották otthon a dohányzást. Ezért, vagy nem ezért, de legtöbben dohányoztak. Nálunk szüleim a dohányzóasztalon tartották a csábítón csillogó, kicsit patinás dobozt, telis-tele cigarettával. S mondták, ha akarok, nyugodtan gyújtsak rá. Otthon, de másutt ne. Lehet, hogy túl egyszerűen, küzdelem, izgalom és „áldozat” nélkül jutottam volna hozzá a c'gihez. s ezért nem kellett? Szüleim engedékenységében bizony volt jócskán pszichológia. Viszont néhány év múlva a cigaretta segítségével óhajtottam igazi nagylánynak mutatkozni, s társaságban igencsak füstöltem, mint egy török... S így is maradtam. Szóval a másik kezemben a prospektus. Olvasok. Nincs olyan „ellenálló, olyan erős” szervezet, amelyik ne sínyle- né meg mindezeknek a mérgeknek a hatását; ezeknek a mérgeknek az a jellegzetessége, hogy csak hosszú idő, több év, vagy évtized után okoznak panaszokat, sokszor gyógyíthatatlan betegséget. „Soroljuk ezeket a betegségeket? Egy fiatal embernek nem sokat mond, hogy húsz vagy negyven év múlva néhány lépcső után meg kell állnia, mert a hörghurut okozta tüdőtágulás miatt nem kap levegőt, vagy mert a szív koszorúereinek a szűkülete miatt fájdalmai vannak. A tüdőrák is a távoli jövő réme csak. Aki meg azért nem szívtam, mert nem volt, hanem úgy se szívtam, hogy volt. Mit javaslok? A példamutatást. A tömegkommunikációra — tv, film — gondolok elsősorban, hisz alig van olyan film, amelyben a főszereplő — az utánozni való példakép — ne dohányozna. Az orvosok példaadása is fontos .... Rendet kell tenni a gondolkodásban is, mert nem igaz, hogy a kevés cigaretta nem árt. Attól függ, kihez viszonyítjuk. Minden betegnek elmondjuk, hogy ne dohányozzék, de szívja, és inkább megoperáltatja magát. A nikotin is fokozza a gyomor- sav-termelést, ami fekélyhez vezethet... A betegektől már érzi mindezeket és szenved tőle... azt a tapasztalat tanítja nap mint nap annak a régi közmondásnak az igazságára, hogy okosabb lett volna más kárán tanulni...” Tehát ma kell lemondani valami „kellemesről” azért, hogy egy távoli jövőben bekövetkező kellemetlenséget elkerüljük. Ma kell leszokni? Lemondani? Egyszerűen nem kell rászokni! Az egészségkárosító hatáson kívül a dohányzás ellen szól az, hogy csöppet sem olcsó mulatság. Ha valaki nem szív el naponta egy doboz cigarettát, az olyan, mintha 5—6 százalékkal, felemelnék a fizetését. Tehát lehet választani: rabság, vagy fizetésemelés? Mert a dohányzó ember rabja a cigarettának, saját szokásának: közérzete, hangulata, teljesítőképessége attól függ, hogy megkapja-e a megszokott nikotin- adagot? A rabságnál pedig csak jobb a szabadság! De, ha mégis a nikotin rabsága, mellett döntünk, ezt csak a saját kontónkra tegyük. Ne kényszerítsünk másokat a passzív dohányzás raibigájába, tegyük le vok- sunikat magunk is a kijelölt dohányzóhelyek mellett, ne háborogjunk a dohányozni tilos értekezletek ellen, s ne lázadjunk a dohányzásmentes presszók láttán. Végezetül egyetlen szó, a „tilos” szó kapcsán annyit, hogy velem együtt úgy vélem sok dohányos ágál e felszólítás, tiltás ellen. Mert bevallom. igencsak bosz- szant, ha „Dohányozni tilos!” táblával találom szemben magamat. Viszont, ha megköszönik, hogy nem gyújtottam rá, máris köny- nyebb elviselnem a füst nélküli egy-két órát. (Dohányárukra ma évente hétmilliárd forintot költünk. Annyit, mint nyers húsra, vagy tejtermékekre. És kétszer annyit, mint friss gyümölcsre és zöldségfélékre.) sokszor hallani, nem hiszik el a káros hatását, mert x, y ... nem dohányzott és mégis tüdőrákban halt meg. Tény, a dohányos emberek között sokkal több az infarktus, a nyombélfekély, stb ... Még egy dolog: Tabex. Még senkinek sem írtam fel... Az akarat a döntő, mindenféle gyógyszer mellékes! De talán valami kulcsélmény is kell... Egy biztos, ha a családban az anya és az apa is lemond a cigarettáról, akkor havonta 700—800 forintot takaríthatnak meg. Ez elég a gyerekek napközijére. Az oldalt készítették: Decsi Kiss János, Ékes László, Horváth Mária, Kapfinger András és Sáringer Márta. „Füstbe ment” cukrászda Döntő: az akarat
