Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
1984. szeptember 8. ÍRÉPÜJSÁG 7 paradicsom? Takarmányosladikok a stég mellett. Autó-ólak közlekedési Mindenki közlekedik, gyalog, buszon, autón, vonaton — hajón, repülőn ritkábban. Éppen emiatt figyelmünk inkább a szárazföldre irányul, onnan gyűjtögetjük tapasztalatainkat, amelyek nyilvánosságra hozásával egyfajta segítséget kívánunk nyújtani embertársainknak, a közlekedést szervező szakembereknek. Gázos utak Amióta híre szaladt, hogy a megyeszékhely és Bonyhád, valamint több község vezetékes gázt kap, mi, akik az öregedő korosztályhoz tartozunk, sok mindent megéltünk, tudtuk, hogy a gáz „büdös” lesz majd — amíg eljut hozzánk, a lakásunkba. Számításunk bevált. Azt természetesnek tartjuk, hogy a gázcsöveket a földbe kell ásni, azt is, hogy e munka föl- fordulással jár. Ám az sehogy nem fért a fejünkbe, hogy a csővezetés oly hosszú ideig tant, mint Szekszárdon, nem is szólva Bonyhádról, ahova hovatovább már idegenvezető szükségeltetik, ha át akarunk a városon kelni, például. Szászvár irányába. A szekszárdi Béla tér, a Marx utca, a Tartsay utca, és még sorolhatnánk, rally-pályának inkább való, mint közlekedési célra hétköznapjainkon, mert véleményünk szerint oktalanul) tart egy-egy helyen hosszú ideig az építkezés, azaz az építés állása... Elvitték a lámpát Elvitték. Négy napig lógott a szekszárdi múzeum előtt, az oszlopon a forgalmi jezőlámpa, valami, valaki elhúzaltta. Megrongálódott a jelzőtábla is, és szegény lámpa „hason fekve”, ledőlt állapotában is jelezte a forgalom irányát, ám fényét csak az aszfaltra vetítette. Két napig. Akkor kikapcsolták a lámpát. Két napig sárgán villogott. Negyedik nap megjavították. Négy napig nem járit azon a tájékon az a szervezet em- bere-kocsija, amely hivatott a jelzőberendezések állapotára ügyelni? Nem tudom. Bérlet Amióta a megyeszékhelyen a helyi közlekedési buszokra felszerelték a tatabányai lyukasztókat (!), s tatabányai jegyeket (!) használunk, érdekes dolgokra figyelhetünk, már akik gyakorta Utazunk autóbuszon. Akármelyik járatot vesszük igénybe, feltűnik, hogy igen kevesen mennek a lyukasztógéphez. Minden bizonnyal bérletük van. Nem mutatják fel a kocsivezetőnek mint az kívánatos volna. Gyakori utas vagyok az 5- ös járaton. S megfigyeltem, hogy a Sárköz Utca környékén, az itt lévő megállókba naponta reggel, délben egyszerre tizenöt, húsz napbarnított, barna bőrű utas száll fel. Leülnek, ácsorognak, indul a busz, s egyikőjük sem megy a géphez lyukasztani, minden bizonnyal bérletük van. No de ennyi napsütötte embernek. .. Ellenőrrel még nem találkoztam e járaton. Lyuk a járdán A járda a gyalogosoké. Azit a célt szolgálja, hogy elválassza őket a gépektől. Azt a célt szolgálja, hogy biztonságosan közlekedjünk. Itrt van például a szekszárdi Otthon Áruház előtti járda, s annak is a zebra előtti része. Két olyan lyuk tátong a vízakna-fedélben, hogy csoda, még nem szegte "senki nyakát, nem tönte lábát. Az egyik lyukra raktak a jó szi- vű taxisok néhány vasat... Mi meg, gyalogosok kerülgetjük a lyukakat, s nemcsak az autóktól kell rettegés egyéb furcsaságok Lyuk a járdán. nünk a csomópontban a zebrán az autóktól, hanem a járdától is, annak nagy lyu- kailtóL Göröngy Csatáron a minap több nehéz gépjármű földet szállított. Szép szürke agyagosat, hova, mi célból, nem érdekes. Az inkább, hogy a nagy kocsikat olyan púposra rakták, hogy a kanyarban mindegyikről negyed, fél köbmé- tér ilehullott. S ezek az óriási görönygyök a forgalmat akadályozták. Megállt ott egy piros Skoda. Vezetője kiszállt, s elkezdte kézzel az úttestről elhordani — a kanyarban — a göröngyöket. Nyögve-kínlódva, mert egy- egy a harminc kilót is megnyomta. Jön arra éppen egy T. jelzésű MHSZ-kocsi. Megáll. Nézi a tanuló is, az oktató is a szokatlan helyzetet. Aztán a kocsi elindul. A T. betű a kocsi elején majd eliüti a szorgoskodó, utat csináló skodást, a T. betűs vezető és annak oktatója pedig manőverbe kezd, hogy kikerülje az akadályt. Minden bizonnyal, nem voúít fék az oktatókocsin, nem nyílott az ajtaja, ezért nem segítettek az akadályt elhárítani, a göröngyöket eldobálni. Arra gondolt a skodás, hogy a szóban forgó tanuló, hasonló vagy kritikusabb helyzetben miként viselkedik. Ha az ilyen esetben az oktató sem tudja, mi a tennivaló! Vagy csak vezetni tanítják az embereket a T-be- tűs kocsikban, közlekedési kultúrára nem? Ólak E sorok írója jó másfél évtizede morgolódását e hasábokon már kifejtette ebben a témában. Az autó-ólak már akkor sem tetszettek neki. Most sem. Különösen nem, meilt azok a csúf autóólak, más kifejezést nem is tudok találni rá, most végéletükhöz értek. Abban az időben kalákában egy hót végén „összedobtak” ki tudja milyen, honnan szerzett anyagból „garázsokat”. Ezeket a tanács vállalata átvette, pénzt fizetett értük, azaz Le lehetett lakni a nem is kis értékre becsült építményeket. Most ezek összedőlés előtt vannak. Menjünk csak el a Korvin Utcába, a Szövetség utcába, a város más részeire — meggyőződhetünk róla, hogy ezek felújításához, átépítéséhez nem szabad pénat adni, rájuk költeni. Lebontani kellene, jobban járnánk — tisztulna a városkép! Az autó pedig maradhatna a szabad ég alatt, hiszen a világon jelenleg négymilliónyi személygépkocsi van forgatómban s közülük csak negyedmillió tölti az éjszakát garázsban. Szekszárdon is körülbelül ez az arány most is — az autó-ólak körül. (Pálkovács Jenő) Vízbe Egy bogyiszlói magánúton autózgattam az eső utáni ázott csapáson a tanácselnököt keresve. A tanyáján volt családostól, vízközeiben. Itt zavartam meg pihenés és szabadság közben. A szépen mutató szőlőlugasban asztal köré ültünk a pádon, hogy aztán hamarosan fölálljunk, hiszen látni kell azt, amiért a tanácselnök szót emelt. A bogyiszlói Holt-Duna sorsáról van szó, — amit itt csak tónak emlegetnek. Megmutatta az elnök, de most nem éppen a földi paradicsom képét mutatja a víz környéke, és maga a víz sem. A rekkenő nyári melegben halpusztulás volt a vízen, ami így első pillantásra is alaposan koszosnak tűnik. Beszélgetni kezdünk a tényleg szép környezetről, a faluról, és a vízről egyaránt. — Leapadt és koszos ez a víz. Nem fullad meg így önmagától? — Ezen szeretnénk változtatni, ez az, amit meg kell akadályozni, — mutat a bűzös posványszélre Lénárt Benjámin, akin nyomot hagyott a szabadság, merít bronzbarna és most is fürdőnadrágban kísérget. De úgy látszik, egy tanácselnök fürdőnadrágban is tanácselnök, mert a parton sétálva kát fürdésre készülő fiatalember is ráköszön. Libák lábalnak a zöld-al- gás, mocskos meleg vízbe, sétáló kedvünk elől. Apró hullámok érik a visszahúzódott, nemrégen még vízborítása pocsolyát. Két . halász lapátol egy csónakban, remegő vízfodrokat kavarva. Lassan húzzák az evezőt, szedik össze a maradék döglött halat. A víz enélkül is furcsa szagokat áraszt. Lénánt Benjámin lelkesen meséli, hogy erre a holtágra települt valamikor a község, ami bizony régen volt. Az idő haladtával aztán ez a víz szépen lassan eliszaposodoitt. A Béke. Halászati Tsz haltenyésztésre használja a tavat. Ami az érdekes, hogy közigazgatásilag egy része a tanácsé, nagyobb részt végül is mégiscsak Tolnáé. Adott három amolyan gazdaféle. Tolnának aránylag kevés érdekeltsége fűződik hozzá, hiszen mégiscsak Bogyiszlón van — mondja az elnök, és azzal folytatja, a környezet pedig nagyon szép, pihenésre igazán alkalmas lenne. Ezért is meg akarják menteni. Közösen, meilt a HTSZ erre saját alapjából képtelen lenne. — És a tanács? \ — Még inkább. Már szakvéleményt kértünk a Közép- Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól, amiben ez állt: — „A bogyiszlói Holit-Duna a mostani állapotában fürdésre alkalmatlan...” Ballagunk itovább csendesen, és a vízre nézve könnyű megállapítani, jócskán megcsappant a szintje. A 22 hektárnyi vízfelületből jó, ha most tíz víz alaitt van. Az is koszos, partiján iszapos ragafulladt dós kulimász marasztalja a lábbelit. Büdös is van. — Csak én érzem ezt a bűzt? — Nem, de mi már talán megszoktuk. Ha ezen előbb- utóbb nem változtattunk, közegészségügyi gondok is jelentkezhetnek. Ez a tó, úgy (tűnik, el van hanyagolva. Halat mégis tenyésztenek benne. — Nincs mód a felitöltésre? — A Karaszi-foknál lehet vizet beereszteni, de tavasz- szal elmaradt, talán féltek a halszökéstől. Ezt is megértem, de így a víz belefulladhat önmagába. A haletetés néha nem valami üdítő látvány, mert szemetes takar- mánytt is etetnek. — Mi lesz a környék sorsa? — Űjabb hétvégi telkek kerülnek kiadásra, és szeretnénk zártkertié nyilváníttatni ezt a részt, ugyanis a falunak nincs zártkentje. I|tt lenne rá mód, hogy kialakítsuk, igény meg van bőven. Szép a környezet, csak a tóval tenni kellene valamit. — Kinek az érdeke ez? — Érdekelt itt a mezőgazdaság, — hiszen itt a HTSZ, biztosan boldogulni akarnak továbbra is. Érdekelt a tanács, és amiben a tanács érdekelt, az általában egy község javát is szolgálja. Áldoznánk is rá, biztosan segítene a falu is... Tovább Itapodjuk a vízpartot. Szemben fürdőző gyerekek paskolják a vizet. Legalább jut egy kevés oxigén is bele, — gondolom én, de hiába messze még a fizetés napja, én bizony egy százasért sem mártóznék meg benne. Elköszönünk, döccent a dűlőúlt kifelé a magánúton ismét, bólinitgaltok is sűrűn akaratlanul. — és egy okos Ötletre, ami előrevinné ennek a víznek a sorsát, remélem, hogy más is ezt tenné. * Meleg, verőfényes délelőtt folyttattm a bogyiszlói Holt- Duna sorsáról való további tudakozódásomat Tolnán, a Béke Halászati Tsz irodájában, Kern Ferenc szövetkezeti elnöknél. Elmondom, hogy a víz miatt keresem, ami büdös, iszapos és koszos, és a közelmúltban hal is pusztult el benne. .. Az elnök leültet, de úgy érzem, bizony ideges lett ettől a mellbevágó bevezető- toli. Nagy levegőt vesz, mellém telepszik a hosszú tárgyalóasztalhoz és halkan, de kissé vibráló hangon visszakérdez. — Honnan vette azt, hogy ez a víz bedöglik? — Olvastam egy levelet, amiben valami ilyen állt, és most kiváncsi vagyok, hogy mi a véleménye ezzel kapcsolatban. — A MÉM Vadászati és Halászati Főosztálya tudomásunk szerint nem kérte meg egyik hivatalos szervet sem, hogy szakvéleményt adjon a vízről, különösen nem hali- tenyésztés szempontjából. Ez is bizonyíthatja, hogy nincs baj a bogyiszlói holtággal. Itt már a felszabadulás előtt is és azóta is folyik a haltenyésztés. Mi halastói szinten termelünk, amire megfelelő dokumentumok vannak. Terméseredményeink elérik a halastói átlagot. Ez nem jelenti azt, hogy minden évben, — de az időjárás viszontagságaitól függően ez változó. Ha a halak takarmányfelvevő képessége megváltozik, akkor az az eredményekben is megmutatkozik. — Ha a víz rendben van, mi okozta a halpusztulást? — Étkezési ponty, amur és kis mennyiségben kárász pusztult el, összesen hétszáz kiló. Az előző évi lehalászásból maradt egy része, mert a korai fagy miatt nem .tudtuk lehalászni a teljes meny- nyiséget. Az elhullás oka a hirtelen frontátvonulás volt, — a sekély vízben a halak oxigénhiány miatt megfulladtak.- Melegebb volt a víz, így ott kevesebb volt az oxigén is. Itt megálltunk egy picit a beszélgetésben, mert előkerült, hogy nem ez az egyetlen hely és eset a halpusztulásra és a mennyiség elenyészően kevés. Ez is igaz. — el kell ismernem. Aztán újra visszatértünk az eredeti témánkhoz. — Kosz, pocsolya és bűz van a tónál. Erről mi a véleménye? — Ha egy halastavat lecsapolnak, ott bűz érezhető, — ha azt annak nevezzük — és közvetlenül magában is ad az mocsárhoz hasonló illatot. De nem jelenti azt, hogy a víz használhatatlan lenne. Mint minden faluban, Bogyiszlón is rengeteg állatot tartanak. Kacsákat, libákat, tyúkokat, szarvasmarhát..., a parton lefolyt trágyalé, a kidobott szemét szaga is lehet ez ... Konkrétan megállapítani nem lehet .. .nem is tudom megállapítani, mi okozhatja a bűzt egészében. Az elhullott halat összeszedtük, és előírászserűen elástuk, ebből nem lehet baj. — Miért nem frissítették fel a vizeit, a Karaszi-foknál lévő befolyónál? — Nem volt olyan magas vízállás, hogy gravitációs úton a víz befolyt volna, — pótolni pedig csak így lehet. A Duna vízállása nem volt olyan magas, és kevés csapadék is esett. — Koszos takarmányt is etetnek.i Igaz ez? — A takarmány mindenkor olyan, ami a halitakarmá- nyozási céloknak megfelel. Annyit etetünk, amit a halak meg is esznek. Ha nem fogyna él, bomlásnak indulna, az okozhatna bajit, így viszont nem! Állandóan figyelemmel kisérjük. A tokla, ami a víz szélére kerül, nem okoz olyan szennyeződést, ami káros. Mint termelőknek, elsődleges érdekünk a víz minőségének megőrzése. Már a telepítésnél figyelembe vesz- szük ezt, — vegyesen telepítünk. — Mennyi halat termeitek tavaly ebben a vízben? — Átlagban harminctól, ötven tonnáig tudunk termelni. Hektáronként 14—22 mázsát. — És az idén? — Tekintettel az ivadéknevelésre, 280 mázsa van tervezve. A próbahalászat után a fejlődési eredményekkel meg vagyunk elégedve. Bár mindenhol ilyen lenne... Hallgatunk egy sort, és az elnök szavai után végképp nem érzem, hogy állást kellene foglalnom. Nem is az én dolgom... — A víz zöld, olyan mintha megfordult volna. Nem fullad bele önmagába? — teszem fel a laikus kérdésit. — Ilyen mennyiségű és minőségű haltelepítés mellett ez nem fordulhat elő, Akkor a víz barna lenne! A biológiai egyensúlyt fenn tudjuk tartani. — Haltenyésztés és üdülés, — menne ez együtt? — Megoldható, ha keretek közé lehet szorítani. Ha a KÖJÁL a vizet erre alkalmasnak tartja. Le kell ülni és megbeszélni az illetékesekkel ... megoldást lehet találni. Haltenyésztésre alkalmas, ami nem jeleníti azt, hogy fürdésre is az. Egyébként, ha feltöltjük a tavat, a kertek belelógnak a vízbe. A kertekalja meg koszos. Kidobott bili, csirkebél.. . —* ez ellen mi nem tehetünk. — Mit jósol, a vízzel kapcsolatban? — ötven év alatt csak kisebb lett, de szinte semmit sem változott, száz évig is alkalmas lehet haltenyésztésre. Azért dolgoztam, hogy most tönkre menjen?! Na nem! Ezt csak nem gondolja! Nagy pofon lenne nekem, ha itt visszaesne a haltermelés. — Megváltoztatnak valamit? — Ha a Duna engedi, feltöltjük. Ha nem, marad a fajtakihelyezés. A fürdőzés nem a mi feladatunk, komoly pénz kellene ahhoz. * Berta Kálmánnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya munkatársának véleménye szerint egy olyan tanulmánytervre lenne szükség, ami alternatívákat tartalmazna a vízre vonatkozóan, és megmutatná, hogy mit lehet tenni a víz minőségének javítása érdekében. Az újságíró? Nem szakember, így nem is foglalhat sem pro, sem kontra állást — a véleményeket, javaslatokat csak lejegyezte. Valami elindult... és ezt már eredménynek tartjuk. Szabó Sándor Fotó: Kapfinger A. Tópart ladikkal, sárral és libákkal...
