Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

1984. szeptember 7.

^tolna'N

"NÉPÚJSÁG 3

Áramot termel a kettes blokk

Tóth Győző és Bimbó András a tolattyú beszabályozását végzi

A pillanatra várva ..

(Folytatás az 1. oldalról.)

Pár perc múlva a kezelőpultnál elfoglalják a helyüket a villamos szakemberek, majd két óra előtt megérkezik Kapolyi László ipari miniszter, K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, a szovjet szakértők vezetői.

Nagy Sándor megáll a blokkvezénylő közepén:

— Kapolyi elvtárs! Nagy Sándor ügyeletes mérnök jelentem, hogy a Paksi Atomerőmű kettes blokkját előkészítettük a párhuzamos kapcsolásra. Kérem, engedélyezze a párhuzamos kapcsolás végrehajtását.

— Engedélyezem és gratulálok — mondja a miniszter.

Nagy Sándor két órakor kiadja az utasítást Vesza József blokkelektrikusnak a párhuzamos kapcsolásra. Az elektrikus ellenőrzi a turbina fordulatszámát a műszereken, majd 15,75 kilovoltra fölgerjeszti a generátort és ezt követően elindítja a szinkronozó automatát.

A pulton két digitális kijelzős műszer között lassan pörög körbe egy mutató. Mutatja, amint egyre közelebb kerül az ország többi generátorának fordulatszámára a paksi gép. Két óra egy perckor megáll a mutató. Felhangzik a taps. A paksi atomerőmű kettes blokkja 1984. szeptember 6-án két óra két perckor áramot termel. A műszereken látjuk, hogy a blokk teljesítménye egyre nő, öt perc múlva már 65 megawatt teljesítménnyel vesz részt az ország energia- ellátásában.

Az esemény után kértük Kapolyi László ipari minisztert, hogy értékelje az éjszakai esemény népgazdasági jelentőségét:

— A magyar energetika ismét gazdagabb lett. Rendkívül fontos, hogy már a kettes blokk is termel áramot, így már összesen kétszer 440 megawattot nyerünk nukleáris energiából. Tovább folytatjuk ezt az utat. Az ország villamosenergiaszükségletét mindinkább a nukleáris- és a szénerőművek fogják kiszolgálni. A kettes blokk bekapcsolása azt is jelenti, hogy 700 ezer tonna olajjal kevesebbet kell felhasználnunk, amiből értékes vegyi anyagokat készíthetünk, növelhetjük az úgynevezett fehéráru előállítását. Ennek a programnak a része már, hogy a közelmúltban Százhalombattán üzembe helyeztük a krakkoló üzemet.

— Kapolyi elvtárs! Végig kísérte az egyes blokkot is, mi a különbség a mostani párhuzamos kapcsolás és az első között?

— Az itt dolgozók most sem dolgoztak kisebb feszültséggel, de nagyobb eredményt értek el. Az egyes blokknál többszöri határidőmódosításokat kellett tennünk, a kettes blokk pedig a tervezett határidő előtt majd egy hónappal termel. Azt is elmondhatom, hogy ez a fiatal iparág felnőtt és különösen a folyamatirányításban ért el olyan eredményeket, melyeket hasznosítani lehet a későbbiekben.

— Mit jelent az országnak a kettes párhuzamos kapcsolása?

— Az előbb már említettem, hogy 700 ezer tonna olajat váltunk ki, de az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az atomerőműben termelt elektromos áram lényegesen olcsóbb is.

K. Papp Józsefet arról kérdeztem, hogy milyen érzésekkel indult el Szekszárd- ról ezen az éjszakán Paksra.

— Drukkban voltam. Amit az ember lelkesedésből csinál, azért mindig drukkol is. Jó érzés, hogy az atomerőműben dolgozó szakemberek megtanulták a „leckét”, dicsérendő, hogy szabad idejüket, szabadságukat feláldozva mindent megtettek azért, hogy áramot termeljenek, mert érzik; a népgazdaságnak nagy szüksége van a villamos energiára.

Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezér- igazgatója a további feladatokról beszél:

— Változatlan energiával kell dolgoznunk tovább, hiszen még két blokk párhuzamos kapcsolása vissza van.

— Mikor érik el a teljes kapacitást a kettessel?

— Munkatervünk szerint 72 nap kell ahhoz, hogy a reaktort és berendezéseit fokozatosan terheljük, elvégezzük a szükséges biztonsági próbákat, ellenőrzéseket. Szeretnénk ezt a munkát negyven napra leszorítani, és októberben már teljes kapacitással dolgozni a kettes blokkal is.

Csendes az éjszaka. Kint csak abból lehet észrevenni, hogy újabb állomáson jutott túl az atomerőmű-építkezés, hogy a gépház fölött egy vékony gőzoszlop tör a magasba.

HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly

A blokkvezénylő 1 óra 50 perckor

Egy levői nyomában

Keddi kenyer

„Nincs felelős azért, hogy egy egész községben nem kapnak tejet, kenyeret, semmilyen élelmiszert? A hiány nem abból adódik, hogy valóban ezek nincsenek, hanem abból is, hogy három boltnak engedélyt adtak, hogy szabadság miatt egyszerre mind bezárjon. Ha reggelit szeretnénk venni a gyermekeinknek, akkor napi nyolc forint költséggel Tolnára kell utaznunk, egy liter tej pedig hat forint. Igen ám, de kiflit, zsemlét még Tolnán sem mindig kapunk, mert Szekszárd szálítja. Ha az élelmet biztosítani akarjuk, gyakran napi 28 forint buszköltséggel utazhatunk Szekszárdra. A nyugdíjasok ezt hogy tegyék meg? A falugyűlésen is hangoztatták, hogy több százezer forintos költséggel modern kenyérgyárat építettek Mözsön, hogy a községet és a környező településeket — Tolnát, Bogyiszlói, Fácánkertet — ellássa. Ezzel a megyeszékhely sütőüzemén is könnyítenek majd. Itt az üzem Mözsön, de piegszűnt 1 a kifli-, a zsemlesütés, most tortát készítenek. Eddig napi egy alkalommal lehetett a sütőüzem boltjában kenyeret kapni, most szeptember 18- ig szabadság miatt ezt is bezárták ...”

A levélben akad néhány olyan pont, amire adódik a közmondás: „Nem zörög a haraszt...”

Szeptember 4-én, kedden délelőtt éppen záráskor érkezem a mözsi 10-es számú élelmiszerbolthoz. Ennek ellenére Gál Józsefné üzletvezető-helyettes és Gál Zsig- mondné eladó készséggel szolgálnak kenyeret, mert van. Hangsúlyozzák azonban, hogy ez tegnapi, és nézzem meg, hogy milyen fekete. Sajnálkozva vállat vonnak.

„Szabadság miatt zárva” a sütőüzem boltja

A sütőüzem boltjának jó a forgalma, de most az ajtaján egy felirat: „Szabadság miatt zárva”.

— Augusztus 21-től van kint ez — pontosít Horváth Györgyné. — Egyedül volt a kolléganő korábban is. mert társa beteg volt. Most szeptember 10-én nyit ismét.

3

Tolnán, a gimnáziummal szemközti tejivóban is van kenyér és kifli is.

— Parancsoljon, van még hatvan darab kiflim — kínál indulatosan Váradi Mik- lósné. — Ezt már úgysem tudom eladni. Mindig legutoljára kapom az árut. Amikor szóltam egy gépkocsivezetőnek, hogy a diákok miatt hozzák előbb a péksüteményt, azt válaszolta, menjenek a nagyboltba. Tegnap háromnegyed hétkor kaptam kiflit, ma fél nyolckor. Aki hét órára megy dolgozni, nem fog visszajönni fél óra múlva sem kenyérért, sem k#fGál Zsigmondné az eladatlan kenyéréi

— Reggel nincs friss kenyér — mondják szinte egyszerre. Egy hónapja lesz, hogy a kenyérboltot is bezárták. Így ott sem lehet vásárolni. A kifli megjön korán, azzal nincs probléma, de a kenyér nem. Nincs kocsi — azt mondják. Nem értjük, hogy miért nem lehet ilyen nagy üzemnek több szállítóeszköze ... ?

A mözsi sütőüzemben a kelő tészta és a frissen sült kenyér illata leng. Félkész torta, omlós linzer, sajtos kocka, Estike teasütemény és gyümölcskenyér is készül itt.

— Ma Bogyiszlóra, Fadd- ra, Gerjenbe elvitt már a szekszárdi kocsi az éjszakai tíz mázsából 610 kilogramm kenyeret — tájékoztat Horváth Györgyné művezető. De van itt még több mint 300 kiló, nem tudjuk miért nem jön érte a kocsi. A boltok pedig már bezártak. Hiszen 11 óra van. így legföljebb a délutáni nyitásra kapják meg. A GÉM-től rendszeresen jön egy kocsi, ők elviszik innét a friss kenyeret dolgozóiknak. Volt már olyan is, hogy Tolnáról, a boltból vevőt kértek meg, hogy jöjjön ki a kenyérért.

liért. Ez megmarad itt nekem. Leírom. Nem pazarlás ez?

Délután egy óra van már. Tolnán a 11-es számú élelmiszerbolt vezetője, Tajti Mihály fogad:

— Ma időben kaptunk árut, de ez nem rendszeres. Talán megoldásnak látszik a most elkészült árutárolónk, ahol már nyitás előtt tudjuk fogadni a terméket. Ez a tároló higiéniai szempontból is megfelelő lesz majd. Nem értem, hogyan engedheti meg magának egy folyamatosan termelő üzem, hogy egy műszakilag megbízhatatlan kocsival szállítson. Ha nekem nincs időben kiflim, ez kihat a felvágottakra is. Akkor azt is Szekszárdon vásárolják meg.

A szekszárdi sütőipari vállalatnál várnom kell rövid ideig, míg összehívják az igazgatóhelyetteseket. Helyet foglalok a „vezetői székben”, hogy az ő helyükből képletesen én válaszoljak az újságíró kérdéseire...

— Igen! Vártam már, hogy szóljon valaki Mözsről. — mondom először, — Tűrhetetlen a helyzet, ez igaz. Az áfész-szel nem szoktuk a

szabadságokat egyeztetni. Erre a két -hétre nem állíthatok be valakit abba a boltba. Egyszerűen nincs emberem. Zsúfolt a termelésünk, a közel 30 millió forintos bonyhádi rekonstrukció miatt. Ha ez beindul, könnyebb lesz majd. A munkaerő-vándorlás gyakori. Néha legjobb embereink mennek más lehetőséget kínáló helyre. A megyében egyik legnagyobb üzem a miénk. A kenyérgyártó soron három ember egy óra alatt tíz mázsa egykilogrammos kenyeret tud készíteni. Folytonos tésztakészítő gépsorból egy van nekünk. Pécsnek három. Ha ez a gépsor fél órára meghibásodik, ennyivel később tudunk szállítani. Apropó, szállítás! Ha megnézi a szállítási szerződéseinket, ott szinte percről percre leírtuk, hogy mikor melyik bolt kapja a terméket. Igen ám, de ez a megállapodás 1980-ban készült. Akkor Mözsön három telephelyes kocsink volt. Most Szekszárdról indítunk egy gépjárművet. Bár a telephely hovatartozása nem befolyásolhatná a jelzett gondokat, az is probléma, hogy meghibásodott a nagykocsink. A kicsi pedig nem győzi. Ez év második felére igazolták vissza az új kocsi érkezését. Ez persze lehet december is. Ebben az elmúlt hónapban szerencsétlenül összejátszottak a dolgok itt nálunk — mondom végül.

— Igen! — ismerem el, mint újságíró. — Csakhogy engem kevésbé vagy éppen nem érdekelnek ezek akkor, ha kenyeret, tejet vagy húst akarok vásárolni. Nem érdekel, hogy mi miatt áll a tésztakeverő, az sem, hogy hol marad a műszakból hiányzó munkaerő. Nem érdekel, mert a gyerekeim várják a reggelit, a gyerekeimet meg az iskolában a pedagógus, aki lehet, hogy éppen azért morgott türelmetlenül az én fiamra, mert ő sem kapott kiflit, kenyeret, amikor elindult. A szállítást arra az alig két órára ott Mözs térségében, bárhogyan is megoldanám. Az sem érdekel, hogy vásárol-e az áfész csererekeszt, vagy sem. Nem érdekel, és eszembe sem jut a sütőipart a cipőiparral összehasonlítani. Attól függetlenül, hogy cipőink minőségét sem illeti kevesebb jelző, mint a kenyérét. Mindennapi ez is, az is. Csak az egyik alapvetőbb, mint a másik.

Eddig jutok, amikor megérkezik Kránicz József kereskedelmi, Scherer Péter műszaki igazgatóhelyettes, és Czenc Péter üzemvezető. Kérdezek, ők válaszolnak. Azt mondják, amit a fentiekben „eljátszottam” magamban.

Délután négy óra, Szekszárd felé indulok. A megyeszékhelyen, a városközpontban egy szemétgyűjtő konténer mellett, egy félkilós kenyeret pillantok meg. Poros, piszkos. Odalépek, felveszem. A címkéjén ott virít négy betű: Kedd.

DECSI KISS JANOS