Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-07 / 210. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 210. szám Ara: 1,40 Ft 1984. szeptember 7., péntek KÜZDELEM A FELEMELKEDÉSÉRT (2. old.) A VILLAMOSMÉRNÖK EURÓPA-BAJNOK '«m (4. old.) olvasószolgalat KEDDI KENYÉR (3. old.) A beilleszkedésről - másként Meglehetősen sokat foglal- j koznak a tömegkommuniká- • ciós eszközök — különösen ilyenkor, ősz elején — a fia- ; talok, azaz a pályakezdők munkahelyi beilleszkedésé- ; vei. De gyakran esik szó a munkába állók helyzetével az említett témakörben a munkahelyi, a szakszervezeti tanácskozásokon és más fórumokon is. Általában — és hozzáteszem, hogy joggal is — arról folyik a szó, hogy a már összeszokott kollektíváknak meg kell tenniük mindent, hogy az új munka, társ könnyen rátalálhasson önmagára, a munkahelyek vezetőinek olyan feladatot kell rábízniuk a fiatalra, hogy annak megvalósítása hozzon sikerélményt, hogy lehetőleg a végzettségnek megfelelő munkákkal bízzák meg a pályakezdőt. Persze, akárhogy csűrjük- csavarjuk is a dolgot, egy valamit le kell szögezni. Mégpedig azt, hogy a dolognak ugyancsak két oldala van. Kettő, ugyanúgy, ahogyan például a gyermekek nevelése sem csupán az iskola, avagy csak a szülő feladata. Hanem teljességgel közös. Tehát a pályakezdőnek is ugyanúgy alkalmazkodnia kell a kollektívához, mint annak őhozzá, jelentkezni kell a feladatokért, nemcsak elvárni, elő kell terjeszteni az ötleteit. No és a barátságos fogadtatást barátsággal kell viszonozni. S bármennyire is naprakész a fiatal az elméletből, be kell látnia, hogy az idősebbek tapasztalata, gyakorlata is sokat számít. Tűnődésemnek több oka van, de a legfrissebb egy beszélgetés, mely egyik vállalat párttitkára és köztem folyt a minap. A beilleszkedés tájainál időztünk, amikor a következő esetet adta elő a párttitkár: vállalatukhoz új munkatárs került, mégpedig olyan, aki most végezte az egyetemet. Jövetelét megelőzve némi ellenérzés alakult ki a kollektívában. Nem a fiatalember beosztásával volt gondjuk, hanem a fizetésével. Ugyanis alapbérét mindössze néhány száz forinttal az öt-tíz esztendeje hasonló helyen dolgozóké alatt állapították meg. Pillanatnyilag másodlagos, hogy miért döntött így a munkahelyi vezetés, de valószínű, hogy az ésszerűség diktált. Tehát megérkezett az ifjú, aki szimpatikus szolidságával már az első napokban — mondhatni — megnyerte új munkatársait. Természetes volt, és szorgalmasnak látszott, nem restellt feladatot kérni, sőt a belerázódás idejében — és munka hiányában segített ..szomszédja” kimutatásának összesítésében. S mire újból föléledhetett volna a fiatalember jövetelét megelőző elégedetlenség, már mindenki megfeledkezett róla, sőt „talán úgy találták természetesnek”. Mondják, hogy nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak. Lehet, hogy a fiatal közgazdász őszinte apró. Ságokkal „győzött”? A kollektíva pedig? Mint egyik kollégám mondta: ők nemcsak búcsúztatni tudják munkatársaikat, hanem fogadni és megtartani is. — hm — Ha éjszaka, akkor-történik valami... Áramot termel a kettes blokk Hétszázezer tonna olaj helyett Nagy Sándor engedélyt kér Kapolyl Lászlótól a párhuzamos kapcsolás végrehajtására Két óra egy perc: áramot termel a kettes blokk A blokkvezénylőben éjfélkor nyüzsgő embertömeg. A kék zakójú formaruhába öltözött kezelőszemélyzet mellett érdeklődők, kíváncsiskodók vannak ezen az éjszakán Pakson, az atomerőmű kettes blokkjában. Nagy Sándor ügyeletes mérnök tör át egy-egy beszélgető csoporton, hogy azért a „dolog” is menjen. Az egyik sarokban a fizikusok ülnek, beszélgetnek, jókedvűek. Számukra pihenő a párhuzamos kapcsolás. Két lépéssel odébb az erőmű főosztályvezetői: Maróthy László, a magyar tudományos indításvezető, Hlavati József, a karbantartók „főnöke”, Simon Péter, az üzemviteliek parancsnoka beszélget. Simon Péter talán az izgatottabb, mert mégis ők veszik át az irányítást, a kezelőszemélyzeté már teljes egészében a blokk. A párhuzamos kapcsolás pedig még a sokat próbált embernek is okoz izgalmat. A turbinagépházba megyünk. Ott „nyakonfogható” az esemény, mert bent a blokkvezénylőben csak műszereken, légkondicionált körülmények között érzékelhető, hogy dolgoznak a párhuzamos kapcsolás feltételének megteremtésén. A gépházban már dübörög a négyes turbina. Alattunk az acél rezgése, mellettünk a csillogó alumínium burkolatba zárt gőzvezetékek zaja teszik érzékelhetővé a hatalmas tömeg mozgását. Negyven percig tartott, amíg a reaktor termelte gőzzel háromezres fordulatra „felvitték” a turbinát. A fülsiketítő zajban Sztri- da Ferenc a blokküzem vezetője magyarázza el, hogy most az üresjárati fordulatszámon kell beszabályozni a biztonságvédelmi tolattyúk próbáját. — Erre azért van szükség, hogyha a generátor leszakadna a későbbiekben a villamos hálózatról, akkor ne keletkezzen túlpörgés. A biztonsági tolattyúk akadályozzák meg a turbina 10—12 százaléknál nagyobb felpörgését. Ha már itt vagyunk, tegyünk egy próbát. — Régi mesterektől tudom, hogy a turbina akkor az igazi, ha a talpazatán az élére állítanak egy ötforintost, s az mozdulatlanul marad — mondom a blokküzem vezetőjének. — Így van ez. Jól mondták az öregek. — Próbáljuk meg? Bemegyünk a turbina köpenye alá a kezelőfülkébe, fém húszast veszek a kezembe. Sztrida Ferencnek adom, aki megpróbálja élére állítani a pénzt. Nem sikerül. Pénztárcát vesz elő. Tízforintost kotor elő. Azzal is próbálkozik. Az sem sikerül. Közben többen figyelnek bennünket. A sikertelenség természetesen nem a turbina hibája, mert kézzel tapintva nem érezni a mozgást. — A régi ötforintos szélesebb volt — mondja Sztrida Ferenc. — És testesebb — mondom és ennyiben maradunk. Kis játékunk természetesen nem zavarja a munkát. Tóth Győző turbinagépész és Bimbó András technikus közben beszabályozza a to- lattyút. Kilépünk a fülkéből, pár pillanatra végignézünk a közel százméteres gépházon. Elöl az egyes blokk két turbinája dolgozik, a hármas turbina indításra kész, a négyest pedig most fogják majd munkára, arrébb pedig az ötödik és a hatodik turbinát szerelik. A blokk vezénylőben Pólyák Sándor indításvezető fizikus segítségével tájékozódunk, megtudjuk, hogy a reaktor mintegy tízszázalékos kapacitással dolgozik. Ahogy haladunk az időben — éjjel egy óra 10 percet mutat az óra —, Gálos Tibor és csapata, a villamos osztály szakemberei kezdik meg a munkát. A párhuzamos kapcsolás feltételeinek megteremtésével.. Sorra ellenőrzik a villamos berendezéseket és a szinkronizáló automata ellenőrzését kezdik meg. Ez a munka 35—40 percig tart. Pár pillanatra elvonom a munkától Gálos Tibort. — Milyen feladatuk volt indítás előtt? — A munkánk lényege, hogy a generátort és a villamos betáplálási rendszereket készítettük fel az indításra. A generátort feltöltöttük hidrogénnel, mivel a gépet így hűtjük. Azt követően a generátor, a főtranszformátor, és a háziüzemi transzformátorból álló blokk villamos védelmi rendszereit helyeztük üzembe és ellenőriztük. Folyamatosan végeztük a generátor segédüzemi rendszereinek próbáját. Most pedig majd végrehajtjuk a párhuzamos kapcsolást. Lassan már egy tűt is alig lehetne leejteni a blokkvezénylőben. Annyi időnk még van, hogy Simon Pétert, az üzemviteli főosztály vezetőjét megkérjük, mondja el, mi történt a reaktor életre keltése óta. — A reaktor kritikussá válása után a nukleáris főosztály programja szerint ellenőriztük, hogy az üzemanyag helyesen van-e berakva, végeztünk a neutronfluxus — ami az üzemanyag tervszerű felhasználását befolyásolja — ellenőrzésével. Elvégeztük a különböző védelmi rendszerek próbáját is. — Milyen teljesítményen? — Ebben az időszakban a reaktort tíz a mínusz hatodikon üzemeltettük, vagyis a névleges terhelés egymilliomod részét vettük igénybe. Amikor ezekkel végeztünk, akkor kezdtük terhelni a reaktort, hogy a turbináknak már ez a gép adja a megfelelő mennyiségű gőzt, ahhoz, hogy áramot tudjunk termelni. — A népgazdasági hasznon túl miért izgalmas a párhuzamos kapcsolás? — Ez az első komplex kapcsolat a primer és a szekunderköri rendszerek között. önállóan már dolgozott több mint egy hetet a reaktor. A turbinákat is megforgattuk idegen gőzzel. De, most a két alapvető rendszert összekapcsoljuk. Az idő halad, egyre közelebb kerülünk az eseményhez. Nagy Sándor ügyeletes mérnök 1 óra 47 perckor telefonon jelenti az Országos Villamos Tröszt ügyeletesének, hogy a párhuzamos kapcsolás várhatóan 2 óra után öt-tíz perccel meg fog történni. (Folytatás a 3. oldalon.) Háromezres fordulatra érkezett a turbina. A turbinagépházban már minden kész a kapcsoláshoz
