Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29. NÉPÚJSÁG 11 Nemes Lampérth kiállítása Nemes Lampérth József rajzaiból, festményeiből, életének dokumentumaiból rendezett kiállítást a Kassák-em- lékmúzeum Óbudán, a Zicby-kastélyban. A fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt konstruktivista festő Kassák köréhez tartozott. A kiállításon készült fényképeink a festő hagyatékából mutatnak be néhányat. I’ark Kápolna Grafika, mozaik, szőnyeg Zizi műhelyéből Makrisz Zizi és Louis Gerard a Karancs-szálló mozaikját rakja össze Makrisz Az idén részesült „Érdemes művész” kitüntetésben egy Magyarországon otthonra lelt, nehéz sorsú, görög művésznő, Makrisz Zizi. 1951-ben jött Franciaországból Budapestre, férjével, Makrisz Agamemnonnal együtt. Eredetileg festőnek készült. Tanulmányait Párizsban, a képzőművészeti akadémián végezte. Grafikai hajlandósága hamar kiderült. Ma is vérbeli grafikus, bár az elmúlt évtizedek során érdeklődése a faliszőnyeg (gobelin), később a mozaik felé fordult. Munkáin mindig a rajzból indul ki, akár grafikát, akár mozaikot, vagy faliszőnyeget készít. A nálunk töltött évtizedek végleg hozzánk kötötték. Itt érett művésszé, itt formálódott jellegzetes, a modern francia ízlésvilágtól.- megérintett stílusa. Élményeit elsősorban grafikáin rögzíti, ezek állnak legközelebb a valósághoz. Itt elevenedik meg élete, visszaemlékezései a küzdelmekkel teli évekre. Nagy sikerű sorozatban örökítette meg görögországi börtönökben töltött hosszú rabságát. Napló- szerűen hiteles képet rajzolt a függetlenségéért, a demokrácia kivívásáért bátran küzdő kis ország népéről, neves és névtelen hőseiről. Sok rajza született utazásai során, Kínában, Kubában, a Szovjetunióban (Oroszország, a déli köztársaságok, Szibéria, Távolkelet). A gobelinművészet felé a francia falikárpitművészet új fellendülése vezette, de csak hazánkban kezdett gobelinnel foglalkozni. Formanyelvére leginkább a dekoratív, lírai absztrakció jellemző, a színek patikamérlegen mért egyensúlyával. Műveivel nagy sikert aratott, nemcsak Budapesten, hanem Párizsban, Athénban és a távoli Pekingben, Havannában, Mexikóban is. Felfelé ívelő életpályáján egy sor nagy nemzetközi seregszemlén is részt vett, az Intergraphi- que-on, a velencei és ljub- janai biennálékon. Sikerét elsősorban egyéni formavilágának, művei mély líraiságá- nak köszönheti, mellyel meg- igézi a korszerű művészi kifejezésformákban járatlan látogatót is. Nagyméretű faliszőnyegei az Iparművészeti Múzeumban és több állami intézményben, így a televízió reprezentációs helyiségeiben is láthatók. 1964-ben kezdett el mozaikkal foglalkozni. Az új anyaggal folytatott kísérletezések során stílusa átformálódott. A kiindulási pont a kollázs, a különféle anyagokból összeállított, konstruktív kompozíció és színséma, amely a mozaikkép nagy alapformáinak és színfoltjainak sommázatát, mintegy képletét mutatja. A végleges megoldást maga a mozaik „diktálja”. „A mozaik, szigorú, kegyetlen anyag — mint mondja — előírja a maga stílusát, korrigálni nem lehet, 24 óra alatt megköt.” A MŰVÉSZET mozaikrakás nagyon fárasztó, egész embert, teljes figyelmet kívánó munka. Sok időbe, energiába kerül, mire a művész úrrá lesz a holt anyagon. A Karancs-szállóba készített mozaikján a salgótarjáni ipari tájat, a balaton- széplaki Acélmű üdülőben pedig a nyári Balaton képét ábrázolta a színek költészetéből fakadó líraisággal. Üj találmányai kisméretű, festmény jellegű mozaikképek, melyekkel művészi indulásához kanyarodik vissza, széles skálán rögzítve élményei mellett természet- és életsze- retetét. Megjelennek rajtuk a kék tenger által körülölelt görög szigetek, kanyargós, macskaköves utcás városkák egymáshoz ragadt háztetőkkel, apró templomokkal, a Duna vizében tükröződő házsoros magyar tájak, a sok kompozícióján visszatérő, életet adó Nappal. A sík és tér bonyolult viszonyait ábrázolja rajtuk a valóság újabb rétegeinek meglepetésszerű feltárásával. „Leghőbb vágyam — vallja —, hogy közöljem másokkal mindazt, amit érzek, ami megindít és legnagyobb örömöm, ha látom, hogy sikerült.” A Tavasz című mozaik Az új színházi évad - vidéken A tervek szerint összesen százhetvenhét bemutató lesz vidékén tizenöt színházban — ide számítva a Dunaújvárosi Bemutatószínpadot, a székesfehérvári Vörösmarty Színházat és a Tatabányai Népszínházát is, illetve a Népszínház és az Állami Bábszínház utazó produkcióit, A legtöbb darabot huszadik századi külföldi szerzőtől választották a direktorok. Szám szerint ötvenkettőt. Századunk magyar íróit harminckilenc, a világirodalom klasz- szikusait harminchét dráma képviseli. Feltűnően kevés a műsorra tűzött magyar klasszikus művek száma: az operabemutatókkal együtt mindössze hét. A gyermekek számára tizenkét — közötte — négy bábprodukció készül; lesz 4 dokumentum, illetve gálaműsor, és csupán egyetlen kabaréműsor. A Pécsi Nemzeti Színház tervezi a második félévben egy politikai kabaré bemutatóját az 1945—48-as évekből — vendégként — Marton Frigyes rendezésében. Üj magyar drámát húszat mutat be, a szerzők között kevés az új név. Átnézve a Művelődési Minisztérium színházi osztályán készült összeállítást, az tűnik leginkább szembe, milyen mostohán bánnak a színházak vezetői a klasszikus magyar drámairodalommal. Ha figyelembe is vészük, hogy nem bővelkedünk remekművekben, s hogy a repertoáron is van néhány az elmúlt századokban keletkezett magyar színpadi művek közül: a hét bemutató akkor is mindenképpen kevés. Lesz két Erkel-opera — Debrecenben a Brankovics Györgyöt, Győrött pedig a Bánk bánt tűzik műsorra. A Bánk bánt stúdióelőadásban mutatja be november 1-én a kaposvári Csiky Gergely Színház Mohácsi János rendezésében, Zalaegerszegen pedig — s ez igen dicséretes vállalkozása lesz a Hevesi Sándor Színháznak! — a Jeruzsálem pusztulását tűzik műsorra jövő májusban Spiró György átdolgozásában, Ruszt József rendezésében. Katona Józsefre másutt nem is gondoltak, még kevésbé Madách Imrére és Vörösmarty Mihályra. örvendetes, hogy a Miskolci Nemzeti Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház játssza kitűnő előadásban Az ember «. tragédiáját. De vajon más vidéki színházunknak nem len-, ne ereje e páratlan értékű mű színreviteléhez? Pécsett már évekkel ezelőtt tervezték bemutatását. Vajon miért álltak el a megvalósítástól? Debrecenben immár megvannak a körülmények, s a művészek sem hiányoznak. Szegeden aligha az az ok, hogy a Dóm téren bemutatták a tragédiát, inkább az építkezés halaszthatja a vállalkozást. A Csongor és Tündét sehol sem választották. Erre alig akad magyarázat. Szigligeti Ede (A mama; Aldobolyi Nagy György zenéjével a Népszínházban), Csiky Gergely (Mukányi, Kecskeméten, Gyurkó László átigazításában) és Gárdonyi Géza (A bor a Jókai Színházban), a további magyar klasszikusok. (Bárha A bor csak szépítő szándékkal minősíthető drámairodalmunk klasszikus alkotásának.) „Shakespeare-t akár jól. akár rosszul, de mindenképpen játszani kell” — tartja a színházi szakma. Az 1984— 85-ös vidéki idény tükrében e „törvénynek” nemigen teszünk eleget. Mindössze öt Shakespeare-bemutató lesz. Békéscsabán a Lear királyt, Miskolcon az Antonius és Cleopátrát, Nyíregyházán és Zalaegerszegen a Vízkeresztet tűzik műsorra, a Hamletet pedig a kecskeméti Katona József Színház mozgásszínháza. Ezzel együtt Shakespeare még mindig előnyben van, mert például Csehovnak csak két bemutatója lesz (Kaposvárott a Cseresznyéskert, Nyíregyházán A kutyás férfi), Moliere-ryek, Ibsennek, Gorkijnak viszont egy sem. örvendetes, hogy a lengyel drámairodalom nagyjai közül e szezonban képviselve van Wyspianski (az Odüsszeusz hazatérése Kaposvárott, rendezője: Spiró György) és Witkiewicz (a Vargák Szolnokon), viszont kevésbé állunk jól a cseh, illetve a szlovák, a román, a jugoszláv darabokkal. Szerényen vannak ké pviselve az orosz klasszikusok (például: Gogol Kártyásokja Nyíregyházán) és nem tűnik eléggé változatosnak a mai szovjet drámairodalom képe sem. Egy-egy Gelman, Vampilov,. Rozov, de alig valami a balti, vagy a közel-keleti köztársaságok irodalmából. Általában: mintha az igazgatók összebeszéltek volna, hogy a világ drámairodalmának mely rétegeiből bányász- szanak. A közmegegyezésben persze, nemcsak a vidékiek vannak benne, hanem a fővárosiak is. Legkirívóbb példa talán, hogy Jarry Ubü királyát e szezonban a budapesti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház és az Állami Bábszínház egyaránt előadja. A 20. századi nyugati szerzők között is sok a visszatérő név, mások viszont hiányoznak. (Teljesen önkényes példaként: századunk olasz drámaíróinak egyik legkiválóbbja, Carlo Terron. mintha nem is létezne.) Persze, egy műsorterv, pláne több színház „összesített” műsorterve önmagában nem érték. Abban viszont reménykedhetünk, hogy minél több jó előadást láthatunk. MORVAY ISTVÁN
