Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-28 / 228. szám
2NÉPÜJSÁG 1984. szeptember 28. Gromiko felszólalása az ENSZ-ben Új javaslatokat terjesztett az ENSZ közgyűlése elé a világűr fegyvermentesítéséről, illetve az állami szintű terrorizmus eltiltásáról Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön délelőtt a világszervezet közgyűlésének 39. ülésszakán. Beszédében részletesen foglalkozott Washington nemzetközi politikájának értékelésével és a szovjet—amerikai kapcsolatokkal is. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai erőfeszítéseiket a nukleáris katasztrófa megakadályozására összpontosítják — hangsúlyozta. „Valahányszor az amerikai fél realitásérzékről tett tanúságot, a Szovjetunió kész volt arra, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján kössön megállapodást — erre korábban volt példa — sikerült fontos megállapodásokra jutni”. Az ezt követő időszakban viszont nem születtek konkrét eredmények. „Azt a kötélhúzást, amely az amerikai külpolitikát meghatározó erők között folyik, a militarista módon gondolkodók nyerték meg” — hangoztatta. „Ezek az erők azzal próbálják meg elértékte- leníteni a meglévő szovjet- amerikai megállapodásokat, hogy amint az a SALT—2 ■ szerződés esetében történt, megpróbálják lerombolni mindazt, amit hosszú és nehéz munkával sikerült elérni.” Gromiko a genfi tárgyalásokról szólva rámutatott: az amerikai küldöttség Genfben olyan forgatókönyv alapján dolgozott, amelynek nem a megállapodás elérése volt a célja. „Továbbra is érvényesék a hadászati nukleáris fegyverek korlátozására és csökkentésére, valamint az európai nukleáris fegyverek korlátozására vonatkozó javaslataink — mondotta Gromi- 'ko. Washingtonnak kell felszámolnia azokat az akadályokat, amelyeket a tárgyalások útjába állított” — szögezte le Andrej Gromiko. Az ehhez szükséges légkör kialakításához járulna hozzá az ENSZ által támogatott szovjet javaslat elfogadása, hogy valamennyi nukleáris hatalom mind mennyiségileg, mind minőségileg fagyassza be nukleáris fegyvereit. Ezt elsősorban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak kellene megtennie kétoldalú alapon, példát adva a többi nukleáris államnak. A szovjet külügyminiszter az űrfegyverkezési verseny veszélyéről szólva kijelentette: „Ha nem sikerül időben megállítani a fegyverkezési verseny kiterjedését a világűrre, akkor az visszafordíthatatlan folyamattá válik.” A Szovjetunió a maga részéről továbbra is támogatja az ilyen tárgyalások lehető leghamarabb történő megkezdését. „A Szovjetunió azt javasolja) tűzzék a jelenlegi ülésszak napirendjére a következő fontos és sürgős napirendi pontot: A világűr kizárólag békés célokra, az egész emberiség javára szolgáló felhasználása.” Gromiko kifejtette: mindenekelőtt azonnal és mindörökre meg kell tiltani az erő alkalmazását a világűrben. A szovjet külügyminiszter a jelenlegi stockholmi, genfi és bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban rámutatott: a NATO országai igyekeznek megakadályozni a megállapodásokat, javaslataik rosz- szul álcázott katonai felderítési programok. Gromiko hangsúlyozta: „a Szovjetunió csupán kényszerűségből, saját maga, valamint barátai és szövetségesei biztonsága érdekében kényszerül fegyverei korszerűsítésére. Sohasem kerestük, nem keressük most sem a fölényt, amellett vagyunk, hogy a katonai erőegyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten valósítsák meg.” Gromiko számos példát említett arra, hogyan súlyosbította az elmúlit időszakban az amerikai politika a nemzetközi helyzeteit, így Grenada lerohanását, a Salvador ügyeibe történő amerikai beavatkozást, a Nicaragua elleni akciókat, a Kuba elleni fenyegetéseket. A szovjet külügyminiszter kitért a nemzetközi terrorizmus kérdésére, hangsúlyozva: ezzel megkísérlik aláásni más országok társadalmi-politikai rendszerét. Kormánya nevében javaslatot terjesztett a közgyűlés ülésszaka elé: sürgősen vitassa meg „az állami szintű terrorizmus politikájának, valamint a szuverén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók teljes eltiltását”. Beszéde befejező részében a szovjet—amerikai kapcsolatokkal foglalkozott Andrej Gromiko. „A Szovjetunió véleménye szerint nem a szavakban történő biztosítékok, hanem csupán a konkrét tettek vezethetnek el kapcsolataink normalizálásához az Egyesült Államokkal.” „Normális és számos esetben gyümölcsöző kapcsolatokat hoztunk létre Nyugat- Európa országaival. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy egyesek közülük lehetővé tették az új, első csapás mérésére alkalmas amerikai nukleáris fegyverek telepítését. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy bizonyos körök még nem adták fel a reményt a háború utáni Euró- Da realitásainak megváltoztatására” — jelentette ki Andrej Gromiko. „Szilárd meggyőződésünk, hogy megvan a lehetőség a nemzetközi fejleményekben 'jelenleg megmutatkozó, riasztó torzulás kiegyenlítésére. a fegyverkezési verseny megakadályozására, visszafordítására, a háborús fenyegetés csökkentésére és teljes felszámolására. Ehhez valamennyi állam egyesített erőfeszítésére van szükség” — mondotta Andrej Gromiko. PANORAMA BUDAPEST A Művelődési Ministzérium marxizmus—leninizmus oktatási főosztálya szeptember 26—27-én országos értekezletet tartott a maxizmus—leninizmus tanszékek vezetőinek részvételével. Az értekezleten Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, Tétényi Pál, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője aktuális művelődéspolitikai kérdésekről, Honfi József, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese pedig a marxizmus —leninizmus oktatásának egyes kérdéseiről tartott előadást. * Csütörtökön Faluvégi Lajosnak, a Minisztertanács el. nökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására Budapestre érkezett Gerhard Schürer, az NDK miniszterelnök-helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, hogy tárgyalásokat folytassanak a két ország 1986—90. közötti nép- gazdasági terveinek összehangolásáról. MOSZKVA Moszkvából Irkutszkba utazott csütörtökön Kalevi Sorsa finn miniszterelnök, aki kedden érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba a szovjet kormány meghívására. haga Csütörtökön húsz ember — valószínűleg iráni kurdok — megszállta Irán hágai nagykövetségét, és bántalmazta munkatársait. Hoszein Tadzsgardun nagykövetet fejsérüléssel kórházba kellett szállítani. A rendlőrség hét perc alatt ártalmatlanná tette a behatolókat, és őrizetbe vette őket. Baszk kutyaszorító Franciaország nem akarja, hogy a terroristák menedékévé váljék — így fogalmazta meg a kormány álláspontját szerdán Fabius miniszterelnök. Ekkor már biztosra vette mindenki, hogy a francia államtanács, az ország adminisztratív döntésekben illetékes legmagasabb bírói szerve sem fogja keresztezni a politikai irányítás döntésének végrehajtását. így is lett: még az este folyamán hivatalosan kiadták Spanyolországnak a három baszk terroristát, akiket nyomban el is szállítottak egy gépen Madridba. Az eset mérföldkő a két ország és a baszk terrorizmus legújabbkori történetében. Nemcsak azért, mert a kiadatás nyomán rendkívül nagy tüntetések robbantak ki mind a baszk földön, mind Franciaországnak azon a déli vidékein, ahol baszkok élnek. Eddig ugyanis a baszk szélsőségesek spanyolországi osztagai mindig menedéket lelhettek a szomszédos Franciaországban, amelynek kormányai a kényelmesebb megoldást választották: hogy ne terjedjen át francia földre a baszk ultrák merényletsorozata, a hatóságok inkább behunyták a szemüket, nem vettek tudomást ia terroristákról. A spanyol állam hatóságai azonban így szinte reménytelen küzdelmet folytattak az önálló baszk állam uíó- pisztikus gondolatát véres, gyilkos akciók sorozatával megvalósíthatónak, kikényszeríthetőnek vélő fanatikus baszk terroristákkal. A spanyol demokratikus rend megszilárdulását gátló, a Franko emlőin nevelkedett, konzervatív tisztikar igen erős jobbszárnyát újra és újra, módszeresen ingerlő merényletek hátterében a legerősebb pillért — szakértők szerint — már nem a lakosság szimpátiája, hanem a franciaországi baszk bázis jelentette a legutóbbi időkben. Ezért vált olyan fontossá, hogy Párizs — alighanem az elmúlt évben, néhány szerencsétlen incidens nyomán megromlott francia—spanyol kapcsolatok javítása érdekében is — hajlandó volt végre fellépni a baszk terroristák dél-franciaországi fészkei és emberi ellen. Érthető, hogy a baszk földön a szélsős égésekkel szimpatizálók nagy tüntetéseket kezdtek, csakúgy, mint a Franciaországban élő, hasonlóan érző társaik. Merít látják, hogy így egykönnyen kutyaszorítóba kerülhet a baszk ultrák titkos mozgalma. Ami alighanem a baszk lakosság mérsékelt gondolkodású többsége számára nem lenne éppen szomorú hír a sok riasztó, véres merénylet ultán. Mindenesetre a kiadatás bizonnyal jelentősen javítja a két szomszéd ország politikai kapcsolatait. Viszont a közeljövőben valószínűleg nehezíti a hétköznapi viszonyt, hiszen a határokat máris eltorlaszolták a bosszútól tartó francia kamionosok, míg a baszk tüntetők a vonatok áthaladását akadályozták meg. Ám Párizs, úgy látszik, a jövő rendje érdekében vállalta a ma bonyodalmait. Avar Károly Egyiptomi változások Elektrosolclc nélkül-----------------------------------------------------m--------------------A z új szovjet nagykövet bemutatkozó látogatáson Mubaraknál A hírügynökségek általában miniszterelnökök, államfők találkozójáról,, megbeszéléseiről szoktak hírt adni, s ritkaság, amikor egy-egy nagykövet fogadásáról, bemutatkozásáról részletesen szól a jelentés. Kairóban nemrég mégis ilyen eset fordult elő: a világ nagy hír- szolgálati irodái öles terjedelemben számoltak be az új szovjet ■ nagykövet érkezéséről. A megkülönböztetett figyelem magyarázata az, hogy a diplomáciai kapcsolatok e magas szintű rendezése feszültséggel terhes esztendőket zár le, s jelezheti egyben a közel-keleti helyzet egyiptomi megítélésének esetleges változását is. Nyilatkozatok, feltételek Hozzáértő megfigyelők legalábbis a Mubarak alatt megfigyelhető, módosult kormányzási stílus szerves részeként értékelik az önmagában protokolláris eseményt. Alátámasztja ugyanis azt a politikai célkitűzést, hogy Kairó rendezett, jó viszonyt tartson fenn minden országgal. Nem vé'etlen talán, hogy ugyanezekben a napokban adott rádiónyilatkozatot But- rosz Ghali külügyi államminiszter, üdvözölve egy olyan nemzetközi konferencia gondolatát, melyen tevékeny szerepet vállalhatna a Szovjetunió is. Nem kevesebb érdeklődés kísérte az egyiptomi ügyvivő és Peresz új izraeli kormányfő találkozóját. A megbeszélés során ugyanis a kairói diplomata megerősítette azokat az alapelveket, amelyek a jelek szerint hosszabb távon meghatározzák a két állam viszonyának alakulását. Eszerint Egyiptom csak akkor hajlandó visszaküldeni nagykövetét Tel, Avivba, ha sor kerül az izraeli csapatok kivonására Libanonból. További feltételek: a palesztin kérdés megoldását célzó erőfeszítések megsokszorozása és ,a még mindig meglevő egyiptomi—izraeli határvita lezárása, (Az Akabai-öböl mentén fekvő tabai part menti sáv hovatartozásáról ugyanis a Sinai-félsziget visszajuttatása óta sem született megegyezés.) Ghali idézett interjújában kitért e szélesebb kérdéskörre is. Egyiptom csak akkor újítja fel ia> palesztin autonómiával kapcsolatos tárgyalásokat — hangoztatta az államminiszter —, ha azokon Jordánia és a palesztinok képviselői is részt vehetnek. E megnyilatkozások (számos hasonlóval együtt) összességében tehát egyfajta határozottabb külpolitikai törekvést tükröznek. Azit, amit Kamal Hasszán Ali kormányfő szeptemberi parlamenti beszédében így foglalt össze: Egyiptom rendezni akarja évekkel ezelőtt megromlott viszonyát ,a többi arab állammal, a közel-keleti válság megoldására pedig az átfogó, igazságos tárgyalások révén elérhető békét tartja egyetlen járható útnak. „Apró lépések” politikája A kairói hangsúlyváltásokat persze hiba lenne túlértékelni. Jó néhány hasonlóan magas szintű nyilatkozat figyelmeztet arra, hogy az ország külkapcsolatának átrendezése nem várható, a Szovjetunióval fenntartott viszony normalizálása nem hat ki harmadik fél (értsd: az Egyesült Államok) érdekeire, s hogy Mubarak továbbra is ragaszkodik a Camp David-i szerződésrendszerhez. A külpolitikai színtérre tehát — csakúgy, mint Mubarak belső intézkedéseire — a fokozatosság, a „kis lépések” politikája a jellemző. Az államfő tevékenységét gyakorlatilag ez a nozzá- átlás határozta meg azóta, hogy beülit meggyilkolt elődje, Szádat bársonyszékébe. Módszerét, elveit nemegyszer fogalmazták meg úgy, hogy Mubarak „nem híve az elektrosokk-kezelésnek”. Vagyis bármennyire tisztában van számos területen a váltás, változtatás elkerülhetetlenségével, ahhoz gyakorlatias módon, óvatos megközelítéssel fog hozzá. Az ellenzék persze elégedetlen, s joggal mutat rá az ország feszítő gazdasági-társadalmi gondjaira. Elégtelen az élelmiszertermelés, elmaradott a mezőgazdasági struktúra. Egyiptom így egyre inkább behozatalra szorul, tág teret hagyva a külföldi nyomás- gyakorlásnak. Az eladósodottság szintje növekszik, az infláció, a kényszerű ártámogatások kimerítik a költségvetést. A kiugróan magas népszaporulat évente egymillióval növeli a jelenlegi 47 millió körül járó lakosságot! Az elhibázott szadati vonalvezetés (az úgynevezett „nyitott kapuk politikája”), a beruházások problémái reménytelenné teszik az évente szükséges félmillió új munkahely megteremtését. A lakáshelyzet, a közszolgáltatások, az állami szektor fogyatékosságai szintén sürgős orvoslásra szorulnának. A nyár közepén megalakult új kormány előtt tehát súlyos feladatok sora áll. Mubarak irányvonalát dicséri, hogy pártja kényelmes parlamenti többségének birtokában is igényli az ellenzéki csoportokkal folytatott párbeszédet. A jelek szerint kész fellépni a közéleti tisztaság helyreállításáért, a korrupció letöréséért is. Az új kabinetet megerősítő rendelet« kiemelte, hogy ténykedésének fő célja a tömegek gazdasági nehézségeinek enyhítése és a nagyabb társadalmi igazságosság érvényre juttatása. Mubarak azt is bejelentette: ő lesz Egyiptom első elnöke, aki nem törekszik megbízatása élethosszig tartó meghosz- szabbítására, vagyis következő mandátumának lejárta után leköszön posztjáról. Kérdőjelek sora A jelenlegi választási .menetrend alapján ez egy, 1987-ben kezdődő, hat évre szóló időszakot jelent. Vagyis Mubarak 1993 után kívánja az ország irányítását átadni utódjának. Mondhatni, ez tekintélyes idő, s ekkora távra, csaknem egy évtizedre előre, semmilyen ígéretet, kormányprogramot, tervet nem lehet igazán reálisnak tekinteni. Ám az ország előtt álló, a hosszas felsorolás ellenére is csupán kiragadott problémák jelzik, hogy komolyabb irányváltás rövid távon nem is képzelhető el. Ami biztosra vehető: az Egyesült Államokhoz fűződő kötelékek meghatározó szerepe. E szövetségi kötelék alapvető marad, ugyanúgy, mint a tőkés világgazdaságra való támaszkodás. Ám tény, hogy ezen túl Mubarak elképzeléseit számos tényező alakulása befolyásolhatja, amelyet szintén nehéz most megjósolni. Milyen szerepet nyerhet például Egyiptomban a Közel-Kelet szerte erősödő muzulmán hullám? A vallási alapon álló pártokat egyelőre nem engedélyezi, de sok szakértő szerint néhány év múlva szembe kell nézni az iszlám csoportok Egyiptomban eddig nem számottevő befolyásával. Mennyire lehet hatékony megfelelő ellenzéki képviselet nélkül a parlament munkája? Mennyiben gátolják Mubarakot esetleg saját pártjának visszahúzó erői? Hogy alakul a térség helyzete, az USA—Izrael— Egyiptom háromszög? Hogy halad előre a normalizálódás folyamata az arab közösséggel? Sikerül-e a gazdasági talpraállás? Csupa, csupa kérdőjel. Nem csoda hát, ha Kairóban manapság kevesen vállalkoznak határozott előrejelzésekre, s hogy a megfigyelők sokszor az apróbb diplomáciai eseményekből igyekeznek mélyebb jelentést kiolvasni... SZEGŐ GÁBOR
