Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
IBM. Hcptembrr 2. ( TOLNA N _ KÉPÚJSÁG 5 A felnőtt-társadalom tagjai, a görögségtől napjainkig — ezt különböző írások, regények sora igazolja — oly sokszor írták-mondták, hogy a felnövekvő új generáció fizikai, szellemi, erkölcsi értelemben gyengébb, mint apái voltak. Az „Apák és fiúk” ellentéte történelmi jelenség. Könnyen belátható okokkal is magyarázható. A szülők, és általában a felnőttek, azokat a magatartásszabályokat, erkölcsi normákat elérendő (saját el nem ért céljaikat) vágyakat akarják biztosítani felnövekvő gyermekeik számára, aminek igaz voltáról, célszerűségéről, erkölcsi igazságáról meg vannak győződve. Úgy vélik, ha az új felnövekvő nemzedék ezek szerint él majd, talán boldogabb lesz, mint ők voltak egyéni és társadalmi létükben. Az új generációk valamilyen mértékben azonban mindig szem- befordultak azzal, amibe beleszülettek, amit az elődök természetesnek tartottak. Szembe kellett fordulniuk, hiszen a többé-kevésbé változó világban új feladatokat és célokat akartak és kellett megvalósítaniuk. Azokban a történelmi korszakokban azonban, ahol és amikor a technika, a társadalmi viszonyok lassan változtak, a szülők biztosabban tudták, hogy mi a „jó” gyermekeiknek, hiszen a társadalmi valóság, az intézmény- rendszer nagyon lassan mozdult el attól, amit jónak, de legalábbis változtathatatlan- nak tartottak, akár több generáción keresztül is. Az új felnövekvő generáció éppen a lassú változás miatt általában használni is tudta mindazt, amit elődeik adtak át nekik. Átadtak magatartásukkal, példájukkal, a szinte mindenkire érvényes szabályokkal, valamint a szinte mindenki által ismert szankciókkal, amelyet a szabályt megszegőkkel szemben alkalmaztak. Hosszú történeti időszakon keresztül megkérdőjelezhetetlen volt a felnőttek teA generációk együttélése kintélye és hatalma: a család, a házasság szentsége; a szexuális erkölcsi tabuk betartása: a gyerek és felnőtt, férj és feleség, főnök és beosztott vagy a szerelmesek és barátok közötti viselkedés. A merev szabályozottság természetesen már régen elvesztette érvényességét. A mai felnőttek visszaemlékezhetnek saját szembefordulásaikra, lázadásaikra. Emlékezhetnek mindarra az értékre, normára, tudásra, amit meg kellett tagadni, akár súlyos konfliktusok árán is, mert nem voltak többé érvényesek. Körülöttük szüleik által és általuk is már a változó világ gyorsan és egyre gyorsulóan változtatta az elérendő célokat, és az emberek közötti kapcsolatok új „tudását” követelte és követeli. A gyorsan változó világ különösen nehézzé teszi a generációk közötti kapcsolatokat, a generációk együttélését. A szülő, a felnőtt-társadalom ma talán már saját élete tapasztalata alapján is valahol érzi, hogy a felnövekvő generáció nevelésében a „tízparancsolatban” történelmileg kidolgozott alapszabályokon kívül saiát élettapasztalata és ezek átadása sem elegendő. Sőt: a „tízparancsolat” sem igazi fogódzó, a „tiszteld anyádat, apádat” követelménye persze ma is érvényes, de ezt a tiszteletet a szülőknek ma meg kell szereznie; magatartása példájával, személyisége tiszteletreméltóságával kell kiérdemelnie. A felnövekvő, új generáció pusztán a szülői szerepből következően az erkölcsi parancsot többé nem tartja be. Óvni szeretnénk gyerekeinket a szerelmi kudarcoktól is. Boldognak akarjuk látni őket érzelmi életükben, szerelmi kapcsolataikban. De a „ne paráználkodj” parancsa is tartalmát vesztette a hagyományos értelemben. A mai ember tudja, hogyha szerelmét, házasságát örökké tartónak is hiszi és szeretné; kapcsolata felcserélhető. Családban maradását nem garantálja sem jog, sem vallás, és ugyanakkor szabadon határozza meg, akar-e és mikor gyereket világra hozni. A generációk együttélését a gyorsan változó világban megnehezíti, tehát, hogy a szülők és a felnőtt-társadalom számára általában a biztosnak látszó fogódzók nem elégségesek. Nem elégséges az a tapasztalat, amit gyerekkorukból hoztak, ahogy őket nevelték, hiszen ez már saját életükben sem mindig vált be. Ugyanakkor nagyon nehezen belátható, mi is lesz jó, mi fog beválni a fiatalok számára, mire azok felnőnek. A ma 30—50 éves szülők, kis- és nagyobb gyerekeket nevelő felnőttek hajlamosak elfelejteni saját újat akarásukat, mindazt, amit ők tagadtak meg. Hajlamosak elfelejteni, hogyan verekedték keresztül magukat a szüléikétől eltérő, új életformák megteremtése érdekében. Jobb híján sokszor arra az álláspontra helyezkednek, hogy a saját szüleik végül is jól tették, ha ragaszkodtak szülői szerepükből következő tekintélyükhöz, ha keményen neveltek, ha engedelmességet, parancsteljesítést követeltek. Ma bizonytalanságukban sokszor érzik, ha serdülőkorukban az ő szüleik magatartásának elviselése nehéz is volt, mégis úgymond: ettől lettek rendes emberek. Így aztán őrzik, vagy őrizni próbálják vélt tekintélyüket. Elbizonytalanodva abban, hogy mit és hogyan követeljenek, és ezzel megnehezítik a maguk számára, hogy nyitottak legyenek, és megértsék, mit és miért cselekszenek másképp a fiatalok, milyen magatartásokhoz és célokhoz igazodnak és miért. Az érdektelenség, az erő pozíciójából megfogalmazott parancsok növelik a feszültséget, a fiatalok ellenállását, az egymás kölcsönös megértésének hiányát. Nehezítik a családon belül és a társadalomban is a generációk együttélését. A felnőttek féltik gyerekeiket, és ez természetes. Tudják, de nehezen veszik tudomásul, hogy a felnövekvő fiatalok magatartását, céljait, rajtuk kívül nemcsak az óvoda, az iskola formálja, de a kortársaik felnőttekétől eltérő normái és magatartásmódjai. Nehezen fogadja el a felnőtt-társadalom ezt a tudást; a megújuló ismereteket, amelyek a fiatalok számára ma természetesek. A világ egyszerre lett látszólag áttekinthető, hisz a hírközlés szinte a történés pillanatában hozza közénk a legújabb felfedezéseket és legszörnyűbb emberirtások híreit. Ugyanakkor a világ félelmetes és áttekinthetetlen. Az új generációt különböző eszmék és ideológiák, a fejlődés lehetséges perspektívái és a félelmek mindennapjai veszik körül. A fiatalok — fiatal felnőttként is — szüleikkel élnek, mert tovább tanulnak, mint valaha, és ha befejezték tanulmányaikat, akár új családot alapítva, saját lakásra várva, évekig több generációs családban kénytelenek maradni. A generációk együttélését különösen megnehezíti, hogy a hagyományos szabályozottság nem működik már. A felnőttek — mint írtuk — elbizonytalanodtak, nem elégséges saját tapasztalatuk és nem tudják kitapintani a jövőt. Ugyanakkor hiányzik belőlük a nyitottság és a tolerancia; az a képesség, hogy törekedjenek a fiatalok megértésére, pontosabban a kölcsönös megértés elérésére. Hiányzik annak a belátása, hogy nem tekinthetik többé biztosnak, amit arról tudni vélnek, mi az igaz vagy a jó, sem azt, hogy ítéleteik és döntéseik megvalósulását biztosítja szülői szerepük, felnőttségük, vagy a felnőtttársadalom intézményrendszere. Ha a felnövekvő fiatalok, a felnőttek kapcsolata a kölcsönös megértés igényére épül, arra, hogy vannak és lehetnek ismeretek, sőt oly magatartásformák, változó normák, amiket a fiatalok jobban tudnak, ha a felnőttek mindenhatósága veszít erejéből, és arra tanítják gyerekeiket, hogy azok nyitottak legyenek a való világ megújuló igényeivel szemben, és azokhoz tudjanak alkalmazkodni, akkor feltehetően a felnövekvő fiatalok is észreveszik és respektálni képesek a felnőttek igazi tekintélyét. Abban a fajta kölcsönös megértésben, ahol értéke van, lehet mind az újnak, mind a régi tapasztalatnak, ahol kölcsönösen elismerhetik az eltérő tudásokat, ott talán könnyebbé és emberségesebbé válhat az egymás mellett élő generációk élete. H. SAS JUDIT Csíkos takaró Farmertáska, farmersort Megunt farmernadrágból könnyen készíthető sort és hozzá tartozó „hurkatáska”. A rajz szerint elvágjuk a két szárat, felszegjük és kész a sort. Az egyik szárból vágjuk ki a táskarészt. Középen hasítsunk rést a cipzár számára, két végén varrjuk össze. A táska fogantyúja a másik nadrágszárból kerül ki. A maradékot ne hajítsuk el, mert — ki tudja mire — -még talán felhasználható. Divat „régi” holmikban járni. A tervezők régies stílusú modelleket terveznek, s hogy a fiaitalok koptatás után viselik a farmert, az már nem is lep meg senkit. A lakás, az otthon magánbirodalom, de az idő könyörtelen régiesítő szelleme iitt is jogot követel magának. Vagy csupán tiszteljük a ránk maradt és használható (sokszor modernnek reklámozott) újnál formásabb öreg bútordarabokat? íme, egy igazi, régi sodronybetétes matracos ágy, amire múltat idéző rövidpál- ca-sorokkal horgolt csíkos takarót terítünk. A itakarókészítés gyors és egyszerű. Hozzávalók: 160X230 cm méretű takaróhoz 130 dkg drapp, 150 dkg mogyoróbarna, 65 dkg sötétbarna Apolló félgyapjúfonal, 4-es horgolótű. Technika: Rövidpálca. Szempróba: 18 szem X 20 sor = 10 cm. Munkamenet: A takarót csíkokból, csíkosán, rövidpál- casorokkal horgoljuk. Egy csík: 40 cm. 72 láncszemre kezdjük. 1 sor: 1 rövidpálcával visszaöltünk a 2. szemre, majd az előző sor minden szemére 1 rövidpálcát horgolunk. A sor végén 1 láncszemmel magasítunk. Az előző sor minden szemére 1 rövidpálcát horgolunk. Csíkozás: 6 sor drapp, 50 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 2 sor drapp, 2 sor sötétbarna. 2 sor drapp, 2 sor sötétbarna, 2 sor mogyoróbarna, 2 sor sötétbarna. 2 sor drapp, 2 sor sötétbarna, 2 sor drapp, 6 sor mogyoró- barna, 2 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 38 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 6 sor drapp, 50 sor sötétbarna, 6 sor drapp, 50 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 2 sor drapp, 2 sor sötétbarna, 2 sor drapp, 2 sor sötétbarna, 2 sor mogyoróbarna, 2 sor sötétbarna, 2 drapp, 2 sor sötétbarna, 2 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 4 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna, 38 sor drapp, 6 sor mogyoróbarna. Miután 230 cm X 404 sor, 4 db. azonos szem- és sorszámú csíkozású darabqt horgoltunk, a sorszéleket rö- vidpálcasorra] világos színű fonalait összehorgoljuk. A takaró oldalszéleire 30 cm hosz- szú, félbe hajtott fonalszálból minden sorvégződésre rojt- sort hurkolunk. Alvászavar kisgyermeknél A harmincas éveik elején járó. fiatal szülőket, az anyát és az apát is, mindegyre felébreszti éjszakánként 2 és fél éves kislányuk. Pár hónapja, hogy elkezdődött: nem akar egyedül aludni a szobájában, és a szülők mind kimerültebbnek érzik magukat éjszakai nyugalmuk háborgatása miatt. Ellátta már őket jó tanáccsal együttérző rokon és jó barát, fordultak a gyermekorvosukhoz is, aki alapos vizsgálat alapján egészségesnek találta a 'kislányt. Végezetül gyermekpszichológust keresett fel az anya, hogy megtudakolja, hogyan látja ő a problémájukat ? A pszichológus kérdésére az anya elmondta, hogy napközben semmiféle feltűnő jelenséget nem figyelt meg a gyermeke viselkedésében. Kislánya igazán jó gyermek, jól eljátszik egyedül is, egyre többet beszél, és a képzelete, az aztán egyre élénkebben működik! Édesapja — akinek sokat kell túlóráznia — általában már csak akkor ér haza, amikor a kicsi régen az ágyban van, sőt, el is szunnyadt. Klárika egyke, külön szobája van, amelyben a legnyugodtabban aludhat, vagyis inkább csak aludhatna . .. Hiszen úgy látszik, éppen ez az, amit nem akar ... Abban a küzdelemben, amit azért vív, hogy végül szülei ágyában pihenjen el, gyakran csak odáig jut el, hogy ajtajuk küszöbén alszik el. Azonban ennek a felfedezése minden alkalommal fájdalommal tölti el szülei szívét, s legtöbbször kétségbeesetten ölelik magukhoz őt, s viszik magukkal az ágyukba. Mielőtt rátérnék a pszichológus tanácsaira, általánosságban is beszélnünk kell a gyermek alvászavarainak az okairól. Ennél a tünetnél csak igen ritkán merül fel valamilyen testi megbetegedés gyanúja, bár csak helyeselhető, hogy a kislányt a gyermekorvosnak is megmutatták! Sokkal inkább számolhatunk lelki feszültségek hatásával, túlérzékenységgel. A túlérzékenység mértékének, erősségének kialakulásában természetesen a veleszületett, alkati tényezők szerepe sem elhanyagolható. Ám a külvilág, a környezet szerepének még nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk abban, hogy alszik el egy kisgyermek, végigalussza-e az éjszakát, felriad-e? Ilyen fontos környezeti hatásnak tartjuk a család érzelmi légkörét, kiegyensúlyozottságát. Lényeges az is, hogy milyen követelményeket támasztanak a szülők a gyermek teljesítményeivel kapcsolatban, és hogy mennyire kívánják meg tőle az engedelmességet? Ugyanis mindenekelőtt a túlkövetelés vezet a gyermek bizonytalanságához és szorongásához. És a szorongás — nemcsak a gyerekeknél! — az alvás egyik legnagyobb ellensége! A felnőttek általában gyógyszerekkel; altatókkal küzdik le álmatlanságukat. Ismerünk felnőtteket, anyákat és apákat, akik félnek az éjszakai magánytól, akiknek az egyedüllét, a sötétség, a töprengés bizonytalansága kiűzi az álmot a szemükből. Egy kicsi gyermek azonban még jobban ki van szolgáltatva az egyedüllétnek, az éjszaka árnyainak, mint egy felnőtt. A gyermek a sötétben a külvilágot sokkal fenyegetőbbnek láthatja, érezheti, hiszen a valóságot az álmok, a képzelet világától még alig tudja megkülönböztetni. Ha szél lebbenti meg a függönyöket, fél, hogy egy haragos óriás keze mozgatja azokat. Bizonytalan rajok, zörejek boszorka-hangokká változhatnak. Az álombéli vadállatok a szobában is elrejtőzhetnek a szekrény háta mögé, vagy az ágy alá. A gyermek könnyen pánikba esik, sírva fakad, kiabál és segítséget keres nagy, erős szüleinél. Védelmüket igényli. Ilyenkor aligha segíthet rajta, ha azt mondják neki: „Nincs itt senki és semmi. Ne félj. Ott vagyunk a másik szobában." A mélyen megrettent, szorongó gyermeknek ilyenkor testi közelségre, melegségre, védettségre van szüksége, — ezt szeretné átélni a szülei mellett. Biztosan azért alusznak olyan jól a szülők — képzelheti a gyermek —, mivel nincsenek egyedül, együtt vannak ketten, egymással... a magányban ők is félnének... Napközben jól tudja már, rögtön anyjához fordulhat gondjaival, fájdalmaival. Miért ne tehetné ugyanezt éjjel is? Ha felnőtt módra ki tudná magát fejezni, talán így érvelne a szüleinek: „Az elmúlt évszázadok során szülök és gyerekék legtöbbször egy helyiségben aludtak. Éppen a modern korban, amely oly sok bizonytalanság forrása, muszáj nekem az éjszaka minden félelmével egyedül maradnom, szorongásaimat leküzdeni tudnom?” „Akkor segítitek elő fejlődésemet, ha most meleg érzelmekkel teLi biztonságot nyújtotok nekem. így élhetem át az ős-bizalom állapotát, amely biztonságérzetem alapja, és így sokkal sikeresebben fogadhatom a külvilág bármilyen kihívását. Higyjétek el, nektek is egyre kellemetlenebb érzés volna, ha kizárnátok a szobátokból, s elszigetelnétek engem az együttes biztonságból. Ne tegyetek úgy, mintha nem mindnyájunk nyugalmáról volna szó, s engedjetek magatokhoz jó széles, meleg ágyatokba. Papa is nemcsak ^testileg kerülne közelebb hozzám, hanem érzelmileg is...” A gyermekpszichológus a képzelt beszéd tanulságaival bocsátotta haza az aggódó anyát. Nem telt bele néhány hónap, s a szülők megnyugodva számoltak be arról, hogy kislányuk mind ritkábban kíván velük aludni, végigalussza az éjszakát a szobájában. MIRTSE MARTA CÉKLAS HÜSSALATA Hozzávalók: fél kg cékla, 20 dkg sovány szalonna, és felvágott, 2 fej hagyma, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál borecet, 1 evőkanál cukor, reszelt retek. A szalonnát, felvágottat, majd hagymát serpenyőbe tesszük. Megszórjuk liszttel, ecettel, és cukorral ízesítjük. Majd beletesszük a céklát, amit előzőleg megfőztünk, lehűtöttünk és lereszeltünk. Az egészet még egyszer felfőzzük, majd reszelt retekkel megszórjuk. Sós vízben főtt burgonyát adunk hozzá. CÉKLALEVES Hozzávalók: fél kg cékla, 10 dkg burgonya, 20 dkg uborka, 1 fej hagyma, 1 evőkanál cukor, só, 4 evőkanál ecet, 3 dl tejfel, 2 főtt tojás, 1 evőkanál mustár, 1 csomag kapor. A céklát meghámozzuk, kockákra vágjuk és cukrozott sós vízben feltesszük főni. Puhára főzzük. A burgonyát hajában megfőzzük, meghámozzuk és kockákra vágjuk. Az uborkát, hagymát, főtt tojást feldaraboljuk és összekeverjük, mustárral ízesítjük, felöntjük a cékla lévé vei, tejfelt keverünk hozzá és jól elkeverjük. Tetejét megszórjuk apróra vágott kaporral. Hűtő- szekrénybe tesszük, hidegen tálaljuk.