Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-25 / 225. szám
1984. szeptember 25. ^%PÜJSÄG Moziban Kiállítás Kommersz kalandfilm - szép szerelmi jelenetekkel I A gonosz Lady Jackson jelmezében Csodálatos táj, igazi harsogó zöld „angol fű”, nő és férfi közeledik lóháton... zavartalanul kerülik ki a holló vájta szemű akasztott embert, mire a közönség kissé meghökken. S hasonló meghökkenésre okot adó jelenetek vannak még A gonosz Lady című angol filmben, amely Magdalen King- Hall regényéből készült Michael Winner rendezésében. A XVIII. században játszódó — 'kosztümös — film cselekménye nem túl nagy ötletek sorára épül, az apró eltéréseket leszámítva akárhány hasonlót láthatott már a közönség. Sir Ralph Skelton liberális főúr esküvőjére készül, jövendőbelije, a bájos Caroline már nyoszolyólányról is gondoskodott: a zöld szemű, démo- nikus szépségű barátnőt, Barbarát kérte föl erre a feladatra. Barbara érkezése véget vet a derűs nyugalomnak, pillanatok alatt elcsábítja Ralph-ot, majd feleségül megy hozzá. Esküvője napján pedig beleszeret Kit Locksby lovagba. A néző néhány pillantás erejéig betekinthet a nőcsábász király udvarának hangulatába; Barbara Lady Kingscler- rel vívott kártya- és szócsatái pedig halovány képet festenek az akkori angol társadalomról. Barbara megunva mindezt, Jackson kapitány, a hírhedt rabló képében az éjszaka leple alatt kiszökik a kastélyból, s a gyanútlan utazókat fosztogatja. Később Jaoksonnal találkozik, annak ágyasa lesz, s együtt folytatják a rablást, rettegésbe tartva a környéket. Egy alkalommal majdnem rajtavesztenek, az asszony fegyverét használja és gyilkol. S egyik gyilkosságot követi a másik. A harmadiknál, a férje elleni merényletnél őt sebesíti meg Kit, pontosan akkor, amikor happy enddel érhetne véget a film. A film nagy izgalmat, esztétikai élményt nem jelent a .nézők számára, legfeljebb (!) egy könnyű szórakozást. S mivel 16 éven felüliék láthatták az alkotást, szóljunk még néhány szót a korhatárról. Minit említettük láthattunk akasztott embert, illetve embereket, sőt, sikertelen akasztás szemtanúi is lehettünk, izgalmasan és valószerűen megkomponált jelenetsor tárult elénk Barbara és Jackson póri szeretője látványos verekedésekor. No és voltak szerelmi jelenetek, mégpedig roppant esztétikusak, már-már — ami a filmeket illeti — ritkaságszámba menően szépek. Kár, hogy ezek, és a gyönyörű női testek látványa itt-ott alig illeszkedett a cselekménybe, egyszerűen öncélú volt. A gonosz Lady egy héten át ment, illetve megy a szekszárdi Panoráma filmszínházban, napi két előadásban. Tehát a 16 éven aluliak „ki vannak csukva” a mozinézésből. Vasárnap délután az első előadásra viszont a Hófehér című magyar filmet tűzték műsorra, amely 14 éven aluliaknak köztudottan nem ajánlott! Pedig vasárnap fél négytől nyilván sok apróság töltött volna a mozivászon előtt másfél kellemes órát. — v. horváth — Rádió Szocialista kisiparoskarrier Miközben az elmúlt hát keddjén a televízióban One- din kapitány éppen azon ra. vaszkodott, hogy leleplezze a sorozatos merényleteket elkövető fedélzetmestert, éppen abban az időben a Kossuth- adó egy olyan riportot sugárzott, amely meggyőződésem szerint nem méltatlan egy rádiós nívódíjra. Akik pontban nyolckor bekapcsolták a rádiójukat, és részesei lettek a Kondor Katalin készítette félórás riportnak, azok több ténynek is örülhettek. Egyrészt ä hibátlanul megszerkesztett, vágott és valóban minden pátosztól mentes emberportrénak, másrészt pedig elgondolkozhattak azon a mostanság divatos általánosítás igazság- magván, miszerint hovatovább minden maszek kisiparos ... Szóval tudják. Kondor Katalin hangos karriertörténetének főhőse egy bajai kőművesmester volt. Sem beszédstílusában, sem gondolatfűzésében, sem pedi« életútjáról nyilvánosságra hozott állomásaiban nem hasonlít ő azokra az önös érdekeiket vizsla módjára követő társaikra, akik Mercedesen vitetik gyermekeiket az iskolába. E bajai építőmester — „melyből” tudom, hogy több is él hazánkban, éppen ezért ő nem a különleges! — olyan ágrólsza- kadt családból indult, mint a felszabadulás után sokan. Miközben hallgattam e negyvennégy éves kisiparost, örülni kezdtem. De megérez- tem a riporter szimpátiájának nyomát is a kérdésekben. És akik még csendes harmadiknak beléptek e szocialista karriert emberséges és tisztességes módon elért ember életébe, azok sem maradhattak érzéketlenek. Mert itt tényleg arról volt szó, hogy e riport hőse akkor is szakmája tisztaságáért dolgozott, amikor a kisiparosok senkinek nem kellettek, akkor is ezt tette, amikor mások csak a nagy pénzeket markolták föl, és így tesz most is, amikor olyan munkákat is végez, amire építővállalatok nem hajlandók az Ujjúkat sem mozdítani. Van ennek az életútnak még két sajátságosán szép motívuma is. A családban nem a pénz a lényeg, mert a mester két fiának sem autót vett — azért dolgozzanak meg ők? —, hanem kismotort. A mester még mindig egy szerény házban él ... És két gyereke mellett több mint tíz éve három árván maradt rokongyerekről is gondoskodik! Adós vagyok még egy motívummal. Ez pedig a vagyongyűjtés helyett régóta önként és megszállottsággal végzett társadalmi munka, amiért tisztelik és becsülik őt lakóhelyén, ö ezt így mondta: „Nem kell becsukott szemmel járnom az utcán, hogy ne ismerjen meg senki!” Kondor Katalin kontaktust és atmoszférát teremtő, minden csináltságtól mentes kérdései nyomán mindent megtudtunk erről az emberről, aki napjaink építkezési konjunktúrájában is a tisztességes munka híve maradt. szűcs Varya Imre szobrai Pakson Egy nagyszerű életművet felvillantó kiállítás nyílt szeptember 19-én Pakson, a Munkás Művelődési Központ galériájában és várja a látogatókat október 15-ig. A köztéri-közösségi plasztika európai értékű mesterének, Varga Imrének a munkásságából ad ízelítőt az a tárlat, amit dr. Bereczky Loránd művészettörténész nyitott meg. Ízelítőt emlegetni és a teljességet is érteni közben, abszurdnak tűnő dolog. A paksi kiállítás látogatói mégis az utóbbi élményével találkozhattak és találkozhatnak amíg a kortárs művészet e sokszínű és nemcsak határainkon belüli jelentőségű alkotója munkáival jelen van Pakson. Olvasóink közül sokan tudják, hogy Varga Imre szekszárdi Prométheuszának saskeselyűje hónapokkal ezelőtt Velencébe „utazott”. Azért került erre sor, mert a 33 nemzet alkotóinak bemutatkozási lehetőséget biztosító velencei biennáléról nem hiányozhatott a Varga Imre nevével fémjelzett magyar pavilonból a szekszárdi kompozíció egyik krómacél keselyűje sem. Varga Imre Szent Erzsébet és Lajos király című kompozíciója Képeskönyv Pannonhalmáról Reprezentatív kivitelű pannonhalmi képeskönyvet jelentetett meg a Győr-Sopron megyei idegenforgalmi Hivatal. A magyar és német nyelvű kiadvány színes felvételeit Meződy ö. István győri fotóművész készítette, az ismertető szöveget pedig Keresz- tury Dezső akadémikus írta. A képeskönyv áttekintést ad a vár ezeréves történetéről, bemutatja a vár építészeti emlékeit, az ott őrzőt több száz éves kódexeket, s ?, főapátság kincstárának legszebb darabjait, közöttük az 1482-ből származó, sodronyzománc díszítésű Mátyás- kelyhet. Pódium Schiller-versek magyarul és németül A Magyar Rádió irodaim osztálya, a Stimme der DDR, a Szekszárdi Német Bemutatószínpad, valamint a Művészetek Háza Schiller-emlékestje szép számú közönséget vonzott, jóllehet az est csak Schiller-verseket ígért, magyarul és németül. A drámaíró Schiller nálunk mindig népszerűbb volt, mint a költő, az Ármány és szerelem, a Don Carlos, de még a Haramiák is, amit néhány éve újított fel a pécsi színház, elfedte a költőt, az esztétáról pedig tulajdonképpen csak a szakemberek vettek tudomást, jóllehet, a naiv és szentimentális költészetről szóló írása máig nem veszített jelentőségéből. Ezért is gondoltuk merésznek a szerkesztő-rendező ötletét, aki másfél órás műsort állított össze Schiller verseiből, minden bevezető nélkül, eleve feltételezve hallgatóságáról, hogy otthonos Schiller világában. A siker Dorogi Zsigmondot igazolta, pedig attól sem riadt vissza, hogy a közismert — vagy feltételezhetően közismert — balladák, mint A kesztyű, gondolatilag súlyosabb verseket is megszólaltasson, mint A művészek című költeményét, illetve annak egy hosszabb részletét. A versek előbb magyarul, majd németül szólaltak meg, s így nemcsak a fordítás és az eredeti egybevetésére nyílt alkalom, hanem a magyar és német művészek felfogásának összehasonlítására is. Az természetes, hogy a vendég. szereplő német színészek otthonosabbak Schiller világában, biztonságosabban értelmezik szavait, pátoszát, míg a magyar pályatársaiknak kevés alkalmuk van Schiller- verseket előadni. A két nyelv, a két versmondó-felfogás jól egészítette ki egymást, s nemcsak a gyakorlati célt, Schiller jobb megismerését szolgálta, hanem irodalmi élményt is jelentett. Két kitűnő német művészt ismertünk meg Martin Seifert és Manfred Wagner személyében, de magyar pályatársaik, Berek Kati, Váradi Hédi, Kovács István és Nagy Attila is állták a próbát. A német színészek előadása póztól, romantikus pátosztól mentesen, a versek ma is érvényes mondanivalóját kereste, ami magyarul, s ehhez esetenként a fordítások is hozzájárultak, nem volt mindig mentes attól a romantikától, ami egyébként távolról sem idegen Schiller költészetétől. A Schnitzler-est szecessziós derűje után súlyosabb műfajjal jelentkezett a Szekszárdi Német Bemutatószínpad, s a siker igazolta a szándékot, ami indokolttá teszi a folytatást is hasonló magas színvonalon. Cs. L. Tévénapló Bösendorfer, mellékgondnlatokkal A magyar író, főleg ha kortárs, elég ritka vendég a televízióban. Az írószövetség legutóbbi taggyűlésén többen is megjegyezték ezt, esetenként sokkal élesebben fogalmazva, az indulattól függetlenül is azonban igaz, hogy a Nyitott könyv című sorozat megszüntetése óta a műsorpolitika meglehetősen mostohán bánik a kortárs irodalommal. Lehet, hogy anyagi okai vannak, bár ennek sok minden ellene mond, ugyanakkor itt a másik ellentmondás is: az elmúlt években kitűnő portréfilmek sora készült, szolgálva a jelent és a jövőt, viszont a kortárs művek alig jutnak el a televízióhoz, kivéve egy elég szűk körű házi szerzőgárdát, amely elsősorban a kabaré területén vitézkedik, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Statisztikák szólnak az olvasás csökkenéséről, amit j a könyvárak emelkedésével magyarázni nem lehet. Mindenekelőtt a figyelemfelkeltés hiányzik, amiből a televíziónak is részt kellene vállalnia. Egy-egy színházi közvetítés mindig esemény, ezekkel is lehetne bőkezűbben bánni, s valószínűleg a nagy késés sem minden esetben indokolt, mert a bemutatótól a tévéig általában egy-két év is elmúlik, ha nem több. Karinthy Ferenc Bösendorfere is kipróbált, jó darab, színházi sikere indokolt, s közvetítése feltehetően elolvasásához is kedvet csinált, hisz mire a képernyőre került, már könyvalakban is megjelent, örömmel láttuk hát ezt a sziporkázó darabot, a kitűnő Márton Andrást és Makay Margitot, aki túl kilencvenedik évén is friss, meggyőző és olyan szépen beszél, hogy jó néhány fiatal pályatársa tanulhatna tőle. Jó darab, jó előadás, s azt sugallja, hogy a műsor- szerkesztés nagyvonalúbb is lehetne kortársainkkal, s a színházi előadásoknak is több teret lehetne adni. Visszatérő, s nem is indokolatlan a panasz: sok a közepes vagy annál is gyengébb nyugati film, erőltetett krimi. A kortárs magyar irodalom igazi értékeiből — mert vannak ilyenek — jobban lehetne és kellene is válogatni. Megérdemelné a figyelmet. cs. Alfa holdbázis A néző már nem tudja, mire gondoljon, hogy minek nézik őt tulajdonképpen. Valamikor az első Alfa holdbázis-sorozat késő este ment, most áttették fő műsor- . időre. Valóban népszerű ma a tudományos-fantasztikus irodalom, nagy a közönségsikere az „űrmeséknek’’, színes szélesvásznon amerikai szuperprodukcióban és természetesen felemelt vagy dupla helyáron. Az Alfa holdbázis viszont nem tudományos, nem is fantasztikus, és nem meseszerű. Hogy micsoda tulajdonképpen, azt meg sem lehet mondani. A történetek érthetetlenek és következetlenek, még elemi közhelyet ' sem tartalmaznak mondanivaló, vagy tanulság gyanánt. Úgy tűnik, maguk az „alkotók” is elfelejtették, két film között, hogy miről szólt a korábbi. A két legutóbbi folytatás ugyanis alig különbözött egymástól. Mindkettőben komputerre kapcsolták az egyik utas agyát, ezt az előzőben egy gép tette, az utóbbiban egy agy. Hagyjuk most a tudományt, hogy annak mi a véleménye egy biológiai és egy gépi intelligencia összekapcsolásáról, de a szereplők földi észszel is esztelenek. A hősises König kapitány rendszerint úgy viselkedik, mint egy szellemileg visszamaradott elefánt. Ha valahol már megölték egy-két emberét, akkor az első dolga, hogy még egy párat odaküld- jön, végül ő maga rendszeresen elhagyja a holdbázist és megy „hősködni”. ami ugyebár még egy hajóskapitánytól is fura viselkedés lenne. A legutóbbi rész legnagyobb bárgyúsága az volt. hogy az űr-szuper-agy, még König kapitánynál is ostobább volt. A néző nem ért semmit, a szellemileg gyenge legénység szintén nem ért semmit, az rendben van. — legalábbis ebben a sorozatban — de. hogy a galaxisokat irányító szuperagy nem tud kapcsolatot teremteni egy ilyen szegényes agyberendezésű csapattal, az már túlzás. Végképp meglepő, hogy ezek után a bázis pusztítja el az agyat, nem vedia fordítva. A korábbi sorozatok a militáris. az ellenséges világegyetemről és az embereket folyvást veszélyeztető civilizációkról még csak ellenszenvesek voltak, de az új sorozattal kapcsolatban szellemet, ideológiát emlegetni is furcsa lenne. Persze nézni nem kötelező. És vetíteni? Ihárosi Négy menve krónikája Ha a műsor ideje alatt nem tűnne fel a képernyő bal felső sarkában időnként a műsor címe — „Pannon krónika” —, azt hiszem, akkor is éreznénk, hogy az MTV egyik körzeti stúdiójának műsorát látjuk-halljuk. Az egyik oka ennek az lehet, hogy míg más adások alkalmával riporterek és bemondók fülünknek már rég ismerős hangját halljuk — ezekkel a hangokkal együtt is lesz valamiképp sajátos hangzása egy-egy műsornak —, e krónikában alig vagy egyáltalán nem ismert hangok tartják ébren figyelmünket. Főleg a miénket, Baranya. Somogy, Tolna és Zala megyeieket, akik hamar felfedezhetjük jól ismert környezetünk egy-egy részletét. A Pannon krónika legutóbbi adásában jól válogattak a műsorkészítők a négy megye eseményei közül. A riportok, hírek megyék szerinti megoszlása is arányos volt. Rendkívül jó példáját mutatták be a falusi turizmus fejlesztésének a zselici Bükkösdön, ahol komoly gondot fordítanak a faluban üdülők szórakozási, sportolási lehetőségeire. A természet csendje, a I falu hangulata mellett így is lehet, sőt, szükséges marasztalni a vendégeket. Megyénket a tamási Ta-luxban gyártott alumínium radiátorok gyártásáról készített riport, valamint a mözsi burgonyatermesztési helyzetkép képviselte. Rendkívül gazdag és sokoldalú volt a krónika kulturális programajánlata. Akinek volt a keze ügyében papír és ceruza, gyorsan a lapra kanyaríthatta és programjába tervezhette a tetszését legjobban megnyerő közeli környék kulturális eseményeit. —* sm —
