Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-25 / 225. szám
1984. szeptember 25. New York, ENSZ Megkezdődött a közgyűlés vitája (Folytatás az 1. oldalról.) Az amerikai külpolitika célkitűzéseit vázolta, a szovjet—amerikai kapcsolatokról alkotott nézeteit ismertette az Egyesült Nemzetek közgyűlésének ülésszakán hétfőn New Yorkban Ronald Reagan amerikai elnök. Reagan volt az első felszólaló az ülésszák általános politikai vitájában. Az elnök azt mondotta, meg kell találni a módot arra, hogy „csökkentsék és végső fokon felszámolják az erő alkalmazásának fenyegetését, illetve az erő alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban”. „Javaslom, hogy országaink tartsanak rendszeres politikai konzultációkat a regionális kérdésekről, a politikai döntéshozatal szintjén” — mondotta. Hangoztatta: az ilyen találkozók csökkenthetik annak veszélyét, hogy bárki elszámítsa magát, csökkentik a szovjet—amerikai konfrontáció kockázatát”. A második közös feladatként azt említette, hogy „csökkenteni kell a világon a felhalmozott hatalmas fegyverzetet”. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „megkétszerezi erőfeszítéseit a jelenleg folyamatban levő leszerelési tárgyalásokon.” Egyúttal jelezte, hogy az Egyesült Államok kész lenne részt venni más, megszakadt tárgyalásokon, illetve például a világűr fegyvermentesítéséről indítandó megbeszélésen — de megismételte, hogy az utóbbi tárgyalásokon az amerikai álláspont szerint a támadó fegyverek kérdéseit is meg kell vitatni, vagyis fenntartotta azt a feltételt, amelyet korábban szovjet részről elfogadhatatlannak minősítettek. Bár azt mondotta, hogy „amerikai részről figyelembe akarják venni a Szovjetunió által hangoztatott aggodalmakat” nem szólt arról, mit tenne az Egyesült Államok a fegyverzetkorlátozási tárgyalások felújítása érdekében, amelyek — mint emlékezetes, Washington hibájából szakadtak félbe. A szovjet—amerikai kapcsolatok harmadik témaköréül „a jobb munkakapcsolat” kialakítását jelölte meg, azt hangoztatva, hogy e téren „kisebb előrehaladás” történt az elmúlt időszakban. „Ennél azonban sokkal többet tehetünk — mondotta. Reagan ezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy az Egyesült Állmaok és a Szovjetunió rendszeresítse a miniszteri, illetve kormány- szintű találkozókat a problémák rendezésére, „beleértve a felesleges akadályok felszámolását is”. Felajánlotta a katonai megfigyelők cseréjét és azt mondotta,. hogy az ilyen megállapodások „tavaszra már működésbe léphetnének”. Szerinte az ilyen tárgyalás „gyorsan elvezetne az új légkör kialakításához, amely „elengedhetetlen a valódi fegyverzetkorlátozás megvalósításához”. Az elnök csak igen általánosan beszélt a fegyverzet- korlátozás kérdéséről, nem terjesztett elő új elképzeléséket a félbeszakadt genfi tárgyalások felújítására, s bár hangneme erőteljesen eltért korábbi élesen szovjetellenes megnyilatkozásaitól, megmaradt az általánosságok szintjén. Az elnök részletesen szólt néhány regionális kérdésről, azt hangoztatva, hogy az Egyesült Államok hozzá kíván járulni azok megoldásához. Ilyen példaként említette az amerikai részvételt a Namíbia kérdéseivel foglalkozó csoportban, azt a kijelentést téve, hogy a csoport tagjai teljes mértékben meg akarják valósítani — az ENSZ keretein kívül — az ENSZ erre vonatkozó határozatát. Közép-Amerika kérdéseiről szólva a salvadori Duarte-rendszert dicsérte, amely szerinte bizonyítja „a demokrácia növekvő sikerét”. „Sajnálatos módon, vannak a térségben olyan erők, amelyek szét akarják rombolni a demokratikus változást” — mondotta Reagan, aki Nicaraguát vádolta azzal, hogy felforgató, militarista politikát folytat. A Közel-Kelettel kapcsolatban az elnök lényegében megismételte a „Reagan- terv” néven ismert amerikai rendezési javaslatot — nem említve az ENSZ által javasolt nemzetközi konferenciát. Szólt a Perzsa-(Arab)-öbölbeli háború, Libanon, az arab—izraeli kapcsolatok kérdéséről. Afganisztánról szólva kijelentette, az Egyesült Államok támogatja az ENSZ főtitkárának közvetítési kísérleteit, és olyan rendezést kíván, amely „biztosítja az afgán nép számára az önrendelkezés jogát”. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Domokos Mátyást, hazánknak Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyságába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. * Lázár György, a Minisztertanács elnöke befejezte évi rendes szabadságát. ♦ Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti- Világszövetség elnöke hétfőn Prágába utazott, hogy részt vegyen a világszervezet vezetőivel a soron következő főtanácsülés és a szervezet előtt álló néhány időszerű téma előkészítésében. TEL AVIV Izraelben gazdasági megszigorító intézkedéseket határoztak el. A munkapárti- Likud kormányzat egyöntetűen hozzájárult különböző adóemelésekhez, szubvenciómegvonásokhoz, luxusadók kivetéséhez. A későbbiekben foglalkoztatottsági adókat és kötelező állami kölcsönjegy- zést is bevezet majd. PEKING A KNDK és Dél-Korea egyidejű ENSZ-felvétele ellen foglalt állást hétfőn a Nodong Színműn, a Koreai Munkapárt központi lapja. A lap szerint a koreai nemzet egy, oszthatatlan nemzet, s ENSZ-tagságáról csak akkor lehet szó, ha már megtörtént a két országrész egyesítése. Fontos lépés Hétfő esti kommentárunk. Gromiko szovjet klügyminiszter kínai kollégájával, Vu Hszüe-csiennel két megbeszélést is folytatott a hét végén New Yorkban. Tekintettel a két ország kapcsolatainak rendkívüli bonyolultságára, s a magas szintű találkozók ritkaságára, aligha lehet eltúlozni a New York-i megbeszélés jelentőségét. Annál kevésbé, mivel az ENSZ-képviseletek épületében megtartott tanácskozások — a hivatalos tájékoztató szerint — nyílt és konstruktív légkörben zajlottak le, s hasznosak voltak. A szovjet álláspont mindig is az volt, hogy a két ország kapcsolatainak normalizálása egyenlő mértékben felelne meg a két nép, a nemzetközi béke és a biztonság alapvető érdekeinek. Az elmúlt évtizedekben a szovjet—kínai kapcsolatokban a barátság és a szövetség szakaszai váltakoztak az ingadozás és az elidegenedés periódusaival. A legfelsőbb szovjet párt- és állami vezetés a közvetlen múlt időszakában többször és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy egyszer s mindenkorra véget kellene vetni a kapcsolatok ingadozásának, mindkét országnak következetesen fel kéne lépnie a viszony egészségessé tételéért. A Szovjetunió kezdeményezések egész sorát tette a jószomszédság helyre- állításáért. Ismeretes, hogy a két kormány között hosszabb ideje ismét politikai konzultációk folynak külügyminiszterhelyettesi szinten. Ha nem is kielégítő módon, de növekszik az árucsereforgalom, és lassan- lassan helyreállnak a kapcsolatok a kultúra, a tudomány, a sport, s talán majd az idegenforgalom területén is. Sorozatos szovjet gesztusok után, a képletes értelemben vett labda a kínai térfélre került át. A Szovjetunió erősen óhajtja a normalizálást, de mint Moszkvában több ízben kinyilvánították: nem harmadik országok rovására. Ha tehát Kína a kétoldalú viszony ügyét nem kötné össze a Szovjetunió Vietnamnak, Laosznak, avagy Afganisztánnak nyújtott politikai és anyagi támogatásával, máris előbbre lendülhetnének a tárgyalások a kapcsolatrendezésről. Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes a nyáron Pekingbe készült látogatni. Útját végül is elhalasztották, s nyugati megfigyelők ezt annak tulajdonították: Reagan amerikai elnök — napokkal korábbi — pekingi látogatását a kínai vendéglátók ismét arra használták fel, hogy a világpolitika bizonyos fontos kérdéseiben felsorakozzanak az élesen szovjetellenes amerikai vezetés mögött. Ha Peking valóban kész az őszinte politikai párbeszédre, a kapcsolatok korrekt, baráti átrendezésére, akkor a mostani New York-i találkozók egy új szakasz nyitányát jelenthetik. >GYŐRI SÁNDOR A kommunisták katonai bizottsága 'NEGYVEN’ ESZTENDEJE 4 ! 4 5 Az ellenforradalmi Hort- hy-rendszer az úgynevezett nemzeti hadsereg szuronyain jött létre 1919-ben, s a hadsereg a rezsim leghívebb támasza maradt egészen a csúfos végig. A tisztek, tábornokok a társadalomban kiváltságos helyzetet élveztek, s nagy részük a jobboldali eszmék hordozója volt. A harmincas évek végétől — bár a politikai tevékenység tilos volt számukra — sokukat a fasiszta eszmék is megfertőzték. Neveltetésük, kiképzésük a német hagyományokat követte, s a háború alatti náci sikerek többségüket elvakították. A kommunistáknak jó okuk volt rá, hogy kerüljék ezt a hadsereget. Elutasították a militarista szellemet, az ott uralkodó nacionalista, soviniszta politikát. A hadsereg zárt testületi jellege, a gondosan kiépített elhárítás, az úgynevezett nemzetvédelmi szolgálat különben is megnehezítette a behatolást, kommunista sejtek, szervezetek kiépítését. A hadbírósági iratok mégis számos ilyen felfedett, eltiport szervezkedési kísérlet emlékét őrzik. A II. világháború menetében beállott változás, a nácik hanyatló szerencsecsillaga már előrevetette annak árnyékát, hogy elérkezhet majd az az óra, amikor az országnak szakítania kell a tengelyhatalmakkal. Számoltak ezzel a kommunista párt vezetői is. Már 1943-tól nyoma van annak, hogy a Békepárt néven szereplő kommunisták propagandát fejtettek ki a honvédség soraiban. A vezérkar főnöke például tiszti parancsban próbált fellépni e jelenség ellen. Megindul a szervezés A párt úgy vélte: nem mindegy, hogy a leendő antifasiszta fordulat a hadsereg, a tisztikar, az államapparátus bevonásával, cselekvő közreműködésével, vagy annak ellenében megy végbe. A román, és a bolgár fordulat, a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményei később egyértelműen bizonyították, hogy a munkásság és a hadsereg együttes fellépése a siker záloga lehet, hiszen kétes sikerű, puccs jellegű megmozdulás helyett így népi-nemzeti ellenállás, antifasiszta felkelés bontakozhat ki. (Ellenpéldának ott van a csúfosan megbukott, palotaforradalom jellegű, szomorú magyar október 15-e.) A hadsereg megváltozott szerepének felismeréséből fakadt, hogy a Békepárt már 1944 áprilisában kísérletet tett Katonai Bizottság létrehozására. Ezt először Kádár János délre történt utazását követő elfogása, majd Ság- vári Endre halála akadályozta meg. Orbán László emlékező szavai szerint Pálffy György, egykori vezérkari százados — ekkor már a kommunista párt tagja — 1944 nyarán kapott megbízást katonai jellegű pártmunkára. Novák Károly, Décsi Gyula, Ravasz Károly segítségével kisebb csoportot szervezett, amely 1000—2000 példányban stenches röplapok sokaságát küdte szét postai úton, „címjegyzék és megszerzett hivatalos elosztók alapján” — írja Pálffy. így érték el, hogy az anyag valóban azokhoz került, akiknek szánták: a honvédség tisztikarához. Az első röplap 1944 júliusában, az utolsó október 26-án íródott. Az eddig ismert röplapok közül háromról biztosan megállapítható, hogy azokat Pálffy György írta. Ezek az írások mélyen- szántó elemzést adnak a háború menetéről, bizonyítják a nácik vereségét, s meghatározzák a hadsereg, a tisztikar teendőit az antifasiszta harcban. Az augusztus 15-i felhívásban például ez áll: „Honvédtisztek! Szabotáljatok minden intézkedést, ami a németeket segíti. Ne siessetek az állomány (eltöltésével a menetkészség elérésével, a parancsok, jelentések továbbításával. Akadályozzátok meg, hogy még több magyar egységet vigyenek az arcvonalba. A fronton ne harcoljatok! Menjetek át egységeitekkel az oroszokhoz.” A Katonai Bizottság 1944. szeptember végén, október elején kezdte el tevékenységét. Pálffy mellett tagja volt még Fehér Lajos, Sólyom László vezérkari százados, és a tartalékos tiszt; Novák Károly. Több forrás szerint katonai jellegű munkát végzett Somogyi Miklós is, Rajk és Pálffy közvetlen irányítása alatt. A bizottság testületi jellegű központi vezető szervezet volt, amelyet a párt titkárai, központi bizottsági tágjai: Horváth Márton, Rajk László, majd az utóbbi elfogása után Kádár János irányított, Fegyveres akciók Fehér Lajos szervezte meg azokat az akciógárdákat (Szír, Laci, Marót csoportokat, és másokat, több mint tízet), amelyek sikeres vasúti robbantásokat, kézigránátos támadásokat intéztek a fasiszták ellen. Felrobbantották a Gömbös-szobrot, a nyilas könyvesboltot, a városi színházi hungarista gyűlést. A tervezett fegyveres felkelés céljából tömegszervezést is folytattak. Ennek célja az volt, hogy munkásokat, ellenállási csoportokat, katonai és kisegítő karhatalmi (KISKA) egységeket, honvédségi intézményeket vonjanak be az ellenállásba. A beszervezés a tisztek, parancsnokok megnyerésével történt. Ezt főleg Sólyom László végezte. Pálffy mindenekelőtt az ellenállás másik politikai vezető szervezetével, a november 9-én megalakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával tartotta a kapcsolatot. A Katonai Bizottság egész sor alakulatot, nagyszámú tisztet vont be hatáskörébe. A Budapest VII. kerületi KISKA század, az 1. gépkocsizó vonatosztály, a Görgey és Táncsics zászlóaljak, a 207/2-es légvédelmi üteg. a 11. számú helyőrségi kórház és még több más katonai esvség. intézmény beszervezése bizonyítja tevékenységét. A bizottság kezdemé- nvezte a Felszabadító Bizottság katonai vezérkarának (Kiss János altábornagy, Nagv Jenő alezredes. Tartsay Vilmos százados) létrehozását. Kölcsönösen egyeztették a terveket, a szervezés irányait. a bizottsági kérdéseket. Pálffv a Katonai Bizottságot képviselve tárgyalt a Bajcsv-Zsilinszkv Endre és Kiss János altábornagy köré tömörült hazafias tisztekkel. A közös akciók céljaira felajánlotta az általuk bevont és beszervezett erőket is. Vállalta a munkásmilíciák felállítását, a gyárak, üzemek bevonását a tervezett felkelésbe. E téren főleg a vasas és az építők szak- szervezetére kívánt támaszkodni. A munkásság mozgósításában jelentős szerep jutott Apró Antalnak és Bar- tha Bertalannak. Pálffy és Sólyom kitűnően képzett, külföldön is tanult honvédtisztek voltak. Tanácsaik, szervezési útmutatásaik mindig konkrétak, a honvédség keretei között megvalósíthatók voltak. „Adjatok fegyvert, robbanóanyagot a munkásoknak, szabotáljátok a mozgósítást, ne töltsétek fel a pótkereteket, ne körözzétek a szökevényeket” — ilyen és hasonló tanácsokat adtak katona baj- társaiknak. A Felszabadító Bizottság 1944. november 22-én árulás nyomán lebukott. Vezetőit, katona tagjait elfogták, kivégezték. bebörtönözték. Sólyom Lászlót egy illegális összejövetelen már 19-én elfogták, de neki sikerült megszöknie. A Margit körúti börtönbe, majd a sopronkőhidai fegvházba került Novák Károly is. A nagyarányú lebukás után Pálffy egy hét pihenőre küldte a párt katonai vonalán dolgozó elvtársakat, hogy elejét vegye a további tragédiának. Az akciógárdák egyébként jól szervezettek voltak, jól konsoi- ráltak. veszteségük ígv minimális volt. Utolsó akcióik közé tartozott, amikor december 2-án a Szir-csoport felrobbantotta a Városi Színház bejáratát, majd másnao a Marót-csonort robbantássorozata zavarta meg az ott megrendezett nyilas nagygyűlést. A Katonai Bizottságnak a magyar ellenállás történetében fontos szerep jutott. A bizottság egészen a felszabadulásig működött, szervezte és irányította a hazafiak, a partizánok, az antifasiszta ellenállók harcát. GAZSI JÓZSEF Kapuzárás a BNY-n Vasárnap napsütéses, de hűvös időben utoljára nyitották ki Kőbányán az idei BNV kapuit. Az utolsó nap a várt csúcsforgalom jegyében telt, már a déli órákra megteltek az autóparkolók a vidékről érkezett buszokkal, gépkocsikkal. A fővárosiak — akik az utolsó alkalmat használták ki az őszi fo- gyasztásicikk-vásár látnivalóinak megtekintésére — főként a tömegközlekedési eszközöket vették igénybe. A BKV felkészült a várható forgalomra, percenként indították az Örs vezér térről a buszokat, de azok így is zsúfoltak voltak. A látogatókat e napon is változatos programok várták. Szinte egymást érték a divatbemutatók, a K-pavilon „divatszigetén” egész nap nagy tömeg volt kíváncsi a legújabb modellekre. Emellett több nemzeti kiállító is divatseregszemlét tartott. Népszerűek voltak a különböző játékos vetélkedők, egész nap nem fogytak el a nézők a szórakoztató elektronika pavilonjában, a képmagnókról sugárzott műso- - rok elől. Zsúfoltság volt az A-pavilonban és sokan gyönyörködtek a fejlődő országok kiállításán az egzotikus népművészeti tárgyakban. Hatalmas sikerük volt a szabadtéri bemutatóknak. Este 7 órakor a Rákóczi- induló hangjaival búcsúzott az összesen több mint 800 ezer vendéget fogadó őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A főtér árbocairól levonták a résztvevő országok zászlóit és bezárta kapuit a fogyasztási cikkek szakvására.
