Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1984. szeptember ZZ. Képújság 13 Dúsa Lajos: Szamosszegi csúfoló Leszegezték a Szamosit Szamosszeggel pánthoz. Azóta is dtt folyik, minthogy odatartoz­ik. Ha lenne a Szamosnak harapófogója magyot rántva köszönne Szamosszegtől: — Jóna­pdt! Szamostalan Szegen úgy lenne kalamajka, s elcsodálkozna ezen tán még Mátészalka is. Konsztantin Konsztantinov: / Az öreg gólya A cséplés régen elmúlt. Kizsarolva, lepusatítva hever­tek a mezők. Egy éjszaka el­eredt az eső, halkan, egyen­letesen. Reggelre kitisztult az ég, de a föld fölött hű­vösség lapult. Ezüstös pók­hálók nyúltak a cserjék, bokrok között. Beköszöntött az ősz. Az öreg gólya meglenget­te a szárnyát, az égre nézett és így szólt magában: — Itt az idő! Aztán összegyűjtött néhá­nyat a fiatal gólyák közül, és megbízta őket, vigyék szét azonnal a parancsot az in­dulásra. És egy hajnalon a juhász a halomról széttekintve el­csodálkozott: a falu melletti lapály egészen kifehéredett. Gólyák százai gyűltek össze ott, és valamire készülődtek. A juhász elvette szájától a furulyáját, arra felé figyelt és hallgatózott. Az öreg gó­lya szónokolt. — Itt az idő, gyerekek — mondta —, ideje délre repül­ni. Rövidülnek a napok, az éjjelek hidegre váltak, ha­marosan dér is jöhet. Ma in­dulnotok kell. Azért hívtalak össze benneteket, hogy veze­tőt válasszatok és elbúcsúz­zunk. A gólyák egyszeriben moz­golódni kezdtek. Meghökkent kiáltások hallatszottak: — Miféle vezetőt? Hiszen van! Te vezettél bennünket eddig, vezess továbbra is! Nem akarunk más vezetőt! Az öreg gólya megcsóválta a fejét, és röviden válaszol­ta: — Nem, én már nem ve­zetlek benneteket. Nem re­pülök veletek, itt maradok. — Hogy-hogy? Miért? — kiáltozták a gólyák. — öreg vagyok már, gye­rekek, nem bírok. Nem bí­rok veletek repülni. — Mi majd viszünk, de­hogy hagyunk itt! — kiabál­tak a legfiatalabbak. — Évek hosszú során vezettél min­denkit, most majd mi vi­szünk. Nem hagyunk itt ma­gadra... — Nem, nem kedveseim — mosolyodott el az öreg gó­lya, — nem tudtok magatok­kal vinni. Hegyeken és ten­gereken kell átkelnetek, sa­ját magatok is fáradtsággal juttok keresztül rajtuk, hát még ha én is húználak ben­neteket?... Nem bírtok elvin­ni, de én magam sem aka­rom. Nincs kedvemre ide­genben meghalni. Itt mara­dok. A fiatal gólyák szíve elszo­rult. Hogyan hagyják itt egyedül, fagyban, esőben? De ő ismét elmosolyodott és folytatta: — Ne sajnáljatok, ne gon­doljatok velem — nekem így lesz a jobb. Csak nem hiszitek, hogy könnyebb el­pusztulnom idegen tájakon, még ha melegben is, vagy a tenger hideg hullámaiban? Itt akarok maradni, itt aka­rok meghalni. Hisz nincs szebb föld annál, ahol első ízben láttam meg a napot. Nincs kedvesebb fészek an­nál a fészeknél a szegényes kémény fölött, amelyben ki­keltem a tojásból, és mely­ben megpillantottam az én kicsiny csemetéimet is. Is­merek itt minden völgyet, minden tocsogót, minden házat. Megértem az emberek nyelvét, és szeretem őket, és ők is szeretnek, mint közé­jük tartozót. Miért is men­nék máshová? Miért tértem volna vissza másképp min­den tavasszal? Mi másért jönnétek ti is vissza ide, mi­helyt fújni kezd a langyos szél, és kizöldülnek a har­matos rétek? Láttok majd ti is sok országot, sok mezőt és folyót, tengereket és he­gyeket, és meg fogtok érteni. Megértitek, hogy a szivár­vány sehol másutt nincs olyan szép, mint itt; hogy az esti tücskök éneke a kéklő alkonyaiban sehol nem olyan örömteli, mint itt; és hogy a kémények füstje sehol nem oly melengető, mint ahol szárnyatokkal kicsinyeiteket takargattátok. Most indulja­tok, jó utat nektek a messzi délre! A madarak lehajtották fe­jüket, és hallgatagon bú- csúzkodtak. Kis idő után a szárnyak százai kavartak be­le a levegőbe. A raj lassan felemelkedett, úszkált a kék­lő égen. Aztán hatalmas há­romszögbe rendeződtek, és lassan-lassan eltűntek a szemhatáron. Csak egy fehér foltocska maradt az elvirág- zott réten. Egy pillanat múl­va az is megmozdult, fel­szállt, majd leereszkedett egy falusi kéményre. Az öreg gólya ott maradt, hogy utol­só napjait abban a fészek­ben töltse, amelyben szüle­tett. Kiss Benedek fordítása Szelíd bozontosok Pihenőt tart a Kuvasz család B e t ű v i r á g Az ábrába írt betűpárokat rakjátok egymás mellé olyan sorrendbe, hogy egy közmondást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? Az amuri tigris sorsa A tigrisről elnevezett ut­cák, a tigris képei az ir- kutszki kerület városainak címereiben — mindez jelzi, mennyire jellemző állatfajta volt a környéken a* múltban az amuri tigris, de lépten- nyomon pusztították, mert Ázsia népei a tigris húsából és egyes szerveiből orvossá­gokat készítettek a legkü­lönbözőbb betegségekre. Sző­réből, karmaiból, fogaiból pedig drága amulettek ké­szültek. Egy felnőtt tigris teste többet ért, mint 30 co­bolyprém. Különösen kíná. ban volt keresett állatt a tig­ris. Számítások szerint a múlt század végén az amuri és usszuri tajgán évente 120—150 tigrist pusztítottak él. Akkor egész Szibériában körülbelül ezer élt belőlük. Századunk húszas éveiben már csak az emberlakta vi­dékektől távoli helyeken maradt életben alig 20—25 amuri tigris, tehát a teljes kipusztulás fenyegette ezt az állatfajt. 1935-ben végre megszervezték az első rezer­vátumot Szuhota-Alijában, ahol az amuri tigrisek bé­kességben élhettek, szapo­rodni kezdtek, újra megje­lentek a környező területe­ken is. 1947-ben az amuri- usszuri kerületben már ismét 40 volt belőlük. Ekkor a fel­nőtt példányokra már tilos volt vadászni, 1956-ban pe­dig teljesen védetté nyilvá­nították őket, és ha később enyhítettek is ezen a rendel, kezésen, csak nagyon korlá­tozott mértékben engedé­lyezték a vadászatot. Ugyancsak 1956-ban kezd-, ték rendszeresen figyelni az amuri tigrisállomány szá­mát és az állat környezetét, életmódját. 1959 végén már száz amuri tigrist tartottak nyilván. Ez az állomány a következő tíz év alatt még több mint 50-nel nőtt. Ez­után már azt is megkísérel­ték figyelni, hogyan befo­lyásolja az állomány fejlő­dését, hogy mennyi a kör­nyéken az amuri tigris fő táplálékát jelentő vaddisznó, őz, szarvas és rénszarvas. Azt még nem sikerült meg­állapítani, mennyit fogyaszt el egy év alatt ezekből az ál­latokból a tigris, még meg. közelítő adatokat is nehéz volt szerezni, mert amíg a szavannákon messzebbre le­het látni és könnyebben le­het mozogni, addig a szibé­riai tajgán csak gyalog — télen pedig síléccel — lehet követni az állatokat. Ha té­len száz méterről megpillant­ják őket, az már nagy telje­sítménynek számít, nyáron pedig legfeljebb öt-hat mé­terről vehetők csak észre. A távol-keleti tajgán a figyelés legjobb módja a tigris nyo­mainak követése, ami csak télen lehetséges. Ez pedig nem könnyű feladat. Pri- morszkban a kutatócsoportok két szezonban összesen 27 ezer kilométert tettek meg így. Egész vándorlásuk ideje 106 nap volt. A legrövidebb megfigyelési időszak tíz na­pig, a leghosszabb 40 napig tartott. Egész nap meneteltek az állatok lábnyomait követ­ve, az éjszakákat pedig sát­rakban töltötték 30—40 fo­kos fagyban. A .megfigyelő, sek alapján megállapították, hogy ebben a kerületben az amuri tigris körülbelül 100 ezer négyzetkilométernyi te­rületen él. 1979-ben 172—195 lehetett belőlük, az egész Szovjetunió területén pedig körülbelül 230. Azt is meg­állapították, hogy a Szuhota- Al'ija hegységben akkor már jóval kevesebb fiatal tigris született, mint például 1959- ben, amikor még az ottani tigrisállomány fele fiatal egyed volt, húsz évvel ké­sőbb pedig már csak egy- harmada. A legutóbbi kutatóexpe­díciók számításai szerint egy tigris vadászterületén 150— 160 vaddisznónak és 180—190 őznek kell élnie, és ekkor a terület más ragadozókat is el tud tartani: hiúzt, medvét, leopárdot. Ilyen arányok mellett a tigris nem hogy nem csökkenti a patás álla­tok számát, hanem még azok tervszerű vadászata is le hetséges. Tehát a tajga élei miszer-tartalékai valójában nagyok, és ha nincsenek jól és arányosan kihasználva, arról csak az utóbbi időben egyre jobban beavatkozó em­ber tehet. A Szekszárdi Húsipari Vállalat felvételt hirdet az alábbi szakmával rendelkezők részére HÜSIPARI SZAKMUNKÁS, VÍZ-, GÁZSZERELŐ, FŰTÉSSZERELŐ. 4 Női és férfi munkavállalók részére kettő, illet­ve háromműszakos beosztásba: HÜSIPARI BETANÍTOTT MUNKÁS, ANYAGMOZGATÓ munkakörbe. Jelentkezés és felvilágosítás a Szekszárdi Hús­ipari Vállalat munkaügyi osztályán: Székszárd, Keselyűsi u. 24. (702) A Magyar Rádió, a Hevesi Sándor Művelődési Központ és a Hidroplasztik Vállalat rendezésében NEMZETKÖZI JAZZ ÉS POP HÉTVÉGE Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Köz­pontban 1984. október 6—7-én. Program: , 6- án 18 óra East együttes koncertje 21 óra Dresch Mihály együttesének kon­certje 7- én 11.30 óra P. BOX-koncert 15 óra Szabados György (zongora) szóló­koncertje, Cony Bauer (trombon) szólókoncertje (NDK) 17 óra Joanna Brackeen és a Trió (USA), Joe Henderson (szaxofon), Buster Williams (bőgő), Billy Hart (dob) Belépődíj: 6-án 70 Ft, 7-én P. BOX-koncert 100 Ft, délutáni koncertek 100 Ft. Jegyek válthatók szeptember 24-től az intéz­mény pénztárában. Információ és jegyigénylés: Telefon: 93-11-454. (706) Engedményes kerítésvásár a (MÉH) 10-20 7o árengedménnyel, minőségtől függően vásárolhat nagy- és kiskaput, kerítést amíg a készlet tart. Ugyancsak legolcsóbban nálunk vásárolhat beton vasat, különböző idomárut! (707) A Tolna megyei Népbolt Vállalat képesítést nyüjtó önkiszolgáló PÉNZTÁROSI TANFOLYAMRA FELVÉTELT HIRDET. Jelentkezési feltétel: — 17 betöltött életév, — 8 általános iskolai végzettség. A tanfolyam költségeit a vállalat tanulmányi szerződéssel átvállalja. A jelentkezéssel egy időben, kétműszakos élel­miszerboltban munkahelyet biztosítunk. Bérezés a 33/1980. (XII. 29.) MüM—BKM ren­delet alapján. Jelentkezni 1984. szeptember 30-ig lehet a vál­lalat személyzeti osztályán, Székszárd, Széchenyi u. 20. szám alatt. (703)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents