Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
1984. szeptember 22. KÉPÚJSÁG 11 Hz uperanaz száz eue 1872-ben merült fel első ízben, hogy a Nemzeti Színház épületében mind kevésbé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy évre rá pályázatot hirdettek az Operaház palotájának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fogadta el. A munkájc 1875 őszén kezdődtek, 1878 novemberében álltak a falak is, az építési munkák azonban — pénzhiány miatt — elhúzódtak. A megnyitó előadásra 1884. szeptember 27- én került sor, Erkel: Hunyadi László nyitánya, a Bánk bán, és Wagner Lohengrin- jének I. felvonása volt a színházavató díszelőadás műsorán. A színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezettel látták el, s már 1895-ben bevezették a villanyvilágítást. Ybl Miklós palotája, amelyet a magyar képzőművészet: jeles személyiségei díszítettek freskóikkal, szobraikkal, valóban ékessége volt a századvég rohamosan fejlődő fővárosának. Az előadásokat eleinte másodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operarepertoárját az új épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, 1893-tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester, Nikisch Artur szavatolta. Mahler korszakáról mondotta Johannes Brahms, hogy Budapestre jön, ha jó Don Giovannit akar hallani. A repertoár kialakításában kezdettől kettős cél vezette a társulat igazgatóit: a hagyomány ápolása és az értékes új alkotások színre vitele. ősbemutatójuk után viszonylag kis idő elteltével így jutottak el hozzánk Mascagni, Puccini, majd — századunkban — Richard Strauss operái. A közönség persze elsősorban az arisztokrácia és a pénzarisztokrácia soraiból verbuválódott. A munkástömegek, de még a kereskedő-polgári „ rétegek számára is elérhetetlen volt az operaelőadás. Fénykora volt a társulatnak a tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott az Operában, mint Hevesi Sándor. A zenei színvonalról a zseniális olasz karmester, Egisto Tango gondoskodott. A forradalmakba tartó ország magáénak vallotta az új magyar zene forradalmát is. 1917- ben színre került Bartók táncjátéka, A fából faragott királyfi, ’egy évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt. 1919 őszétől a felszabadulásig a műfaj ismét a tehetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukásától 1925ig Operaházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányító karmestere, tehetségtelen igazgatók kormányozták, a szubvenció pedig oly csekély volt, hogy 1924-ben ismételten sztrájkolt a zenekar, mert nem kapta meg a bérét. 1925-ben Radnai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, akinek volt művészi és szervezési koncepciója ehhez a munkához. Ő vezette be a bérleti rendszert, biztosítva ezzel a polgári közönség részvételét. Vállalkozott egy sor magyar és külföldi bemutatóra (Kodály: Háry János 1926, Székely fonó 1932, Stravinsky: Petruska 1926, Milhaud, Hindemith, Respighi művei). Szándéka, hogy bemutassa Bartók pantomimjét, A csodálatos mandarin-t, megfeneklett a magyar reakció ellenállásán. A Radnai-érában, 1930-ban került az együtteshez Ferencsik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervező-rendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harangozó Gyula, balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű, a felszabadulás utáni operajátszásban is meghatározó jelentőségű énekes és Sergio Failoni karmester szerződtetése is nevéhez fűződik. Utóda, Márkus László a neves prózai rendező igazgatóként folytatta az értékek védelmét s magas színvonalon tartotta az előadásokat. Az ostrom alatt az Operaház tagjainak menedékül szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai közé tartozott az a tíz év — 1946 —1956 —, amikor Tóth Aladár, a zseniális zenekritikus volt az igazgató. Budapestre hívta Otto Klemperert, a korszak legnagyobb karmestereinek egyikét. Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner alkotásait a legnagyobb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasztalatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a magyar balett. .Kivételes érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan érdeme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspolitikájának ellenállva, megmentette Operaházunk roppant becses alarepertoárját. Tóth Aladár igazgatása idején nyílt meg az Operaház a dolgozó tömegek sokasága előtt, neki köszönhető, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, s ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat kereste fel előadásaival. 1959—1966 között Nádasdy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős modern külföldi opera, s nevéhez fűződik az új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós elsősorban a Wagner-kultusz felélénkítése terén ért el nagy eredményeket, s folytatta a magyar ősbemutatók sorozatát. 1977- ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az MŰVÉSZET 1884-től üzemben lévő pompás, teljesen zajtalan színpadi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkrement. A hetvenes években fokozatosan le kellett mondani különböző színpadi hatásokról — pedig az opera és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színi előadások tartására. A színpadtechnikát múlt századi beépítése óta soha fel nem újították, 4945- ben is csupán az épületet ért belövések nyomait tüntették el, ily hosszú idő alatt azonban valószínűleg a leggondosabb karbantartás mellett is elvástak volna a vasszerkezetek. Az „anyaszínház” bezárása után Operaházunk eddigi legnehezebb korszaka következett, hiszen az Erkel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balettjátszásnak. E nehéz esztendőket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vészelte át az együttes, miközben Ybl Miklós palotáját az építők vették birtokukba. Az Operaház rekonstrukciója a mostani ötéves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST előnyeit élvezve valósult meg, hiszen az új, legkorszerűbb színpadtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. A megnyitás centenáriumán, szeptember 27-én ismét elfoglalhatja a közönség az újjávarázsolt Operaház nézőterét. S ezzel újabb fejezete nyílik zenekultúránknak. BREUER JANOS Az Operaház a felújítás előtt A rekonstrukció idején zában művei mellett Barcsay Jenő, Szalay Lajos, Varga Imre alkotásai, grafikái, művei szerepelnek. Ez is példája tehetségének és kollegialitásának. ö, Amerigo Tot így —, ezzel a minőséggel és magatartással vált, válhatott képzőművészetünk világhíren alapuló mértékévé. Nemcsak nagy szobrász, hanem önzetlen ember is, aki nemcsak önmagáért, hanem hazájáért, az emberiségért alkot.Losonci Miklós (Fotó — MTI — KS) Amerigo Tot köszöntésé A Fehérvárcsurgón 1909- ben született Tóth Imre a világ Amerigo Tot-ja lett művészetének ereje révén. Szeptember 27-én lesz hetvenöt éves. Rómába érkezett, onnan vissza Budapestre. Czóbel Párizs és Szentendre között ingázott — Amerigo Tot Róma és Budapest között —, olyan magyar szobrász, aki mar életében az egész világé. Ez a nemzetköziség nem oldotta fel magyarságát, sőt így lett igazán a miénk. Értékei és hűsége elkötelezettségével. Főiskolai tanulmányait Budapesten, az iparművészeti iskolában kezdi 1927- ben, a dessaui Bauhausban folytatja, a 30-as évek elején jár Párizsban, ahol Maillol szobrai hatnak- rá igazán. Drezdából gyalogol Rómába 1933 júniusában a „kis szobrász”, ahogy akkor Szerb Antal nevezte Tóth Imrét. Részt vesz az ellenállási mozgalomban a fasizmus ellen. Ez a tette határozza meg életét és a művészete. Termékeny, gyors, organikusan fejlődő pályája, mely minden művében egyforma energiával valósítja meg a látvány realitását és a gondolat belső elvonatkoztatásait hiánytalan szakmai felkészültsége és szabad képzelete alapján. Eszménye az antikvitás, a reneszánsz és az új, — általa teremtett új szobrászi formák összetartozó, egységes hálózata. Egyaránt jelentős mű a Judit, az Utolsó vacsora, a Falusi üdvözlégy, a fehérvárcsurgói Madonna. Világszerte ismerik és elismerik, többször állított ki a velencei biennálén, szobrait bemutatták kontinensek fővárosaiban. Nagyméretű murális munkája a római Termini pályudvar fríze, amely cikázó mértani vonalakkal a vasút feszültségét ábrázolja. Híres Tiltakozás sorozata a háború és az erőszak ellen emel szót: szobrászattal. Szüntelen szellemi feszültsége építi művészetének új elemeit, változatait — a Kavicsasszonyokat, jellemző portréit és kozmikus témákat, az űrrepülés korszakát. Kifogyhatatlan ötletekből, mélységekből. Ez együtt jelentkezik szobraiban a plasztikai erőteljesség, olykor a humor jeleivel. A Föld füle egyszerre groteszk és monumentális, Komarov emlékében drámaira vált a fogalmazás, Ady nyomán szerkeszti meg a Fekete zongora az űrhajón című művét úgy, hogy a vers eredeti szellemét megőrizve biztosítja a mű szürreális fokozatait. Életműve több száz szobor, dombormű, grafika — első katalogizálását Major Máté végezte 1971-ben megjelent Amerigo Tot-albumában. Szobrai, domborművei Bariban, Rómában, Jugoszláviában és Budapesten láthatók — 1964—65-ben elkészíti a Raffaello luxus óceánjáró plasztikai berendezéseit. Mindig igényelte az új és újszerű feladatokat. Horizontja az egész világ — nemcsak járt Japánban, Indiában, az USA-ban, hanem felmérte és művészetének alapforrását bővítette minden kor és minden égtáj plasztikáinak eredményeivel. Nem régen avatták fel a világ egyik legnagyobb méretű bronz domborműveként a Mag apotheózisát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mely az élet diadalát hangoztatja, mintegy formába önti Ad£ sorát „az élet szent okokból élni akar” gondolatát és az „életem millió gyökerű” eszméjét. Amerigo Tot budai műteremháMerengő A csurgói Madonna
