Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 206. szám Ara: 1,40 Ft 1984. szeptember 2., vasárnap INDUL A FELSŐFOKÚ ÓVÓNŐKÉPZÉS SZEKSZÁRDON (3. old.) ALSÖHETENYI MÉRLEG (4. old.) A GENERÁCIÓK EGYÜTTÉLÉSE (5. old.) JO FELKÉSZÜLÉS — MAGABIZTOS RAJT (6. old.) Bányásznapon Még évtizedekkel ezelőtt honosodott meg nálunk a szakmai napok intézménye, amikor egy-egy kiemel­kedő szakma dolgozóit köszönti az ország. Ilyen pél­dául az építők napja, a pedagógusnap, a vasutasnap, s a szeptember első vasárnapján megünnepelt bá­nyásznap is. Az idei bányásznap — amely immár a 34. a fel- szabadulás óta — mindenekelőtt az ország 166 ezer szén-, szénhidrogén-, illetve érc- és ásványbányászá­nak belső ünnepe. Ilyenkor — a hagyományokhoz hí­ven — hazánk szinte minden bányásztelepülésén ze­nés ébresztőt rendeznek a díszegyenruhás zenekarok, gyűléseket tartanak, ünnepi beszéddel és méltatással, amit majálishangulatra emlékeztető kultúrműsorok szoktak követni, a többnyire elmaradhatatlan virslivel és sörrel. A bányásznap alkalmával őszinte megbecsüléssel gondolunk azokra, akik évi 25—26 miLlió tonna szenet, 2 millió tonna kőolajat, 6,5 milliárd köbméter föld­gázt, 3 millió tonna bauxitot, 2 millió tonna fémes és nemfémes ásványi nyersanyagot adnak az országnak, ök hozzák a felszínre a föld mélyéből az uránércet is, amely — a számunkra nélkülözhetetlen külföldi fel­dolgozást követően — lehetőséget nyújt arra, hogy fű­tőanyaggal lássuk el a paksi atomerőművet. A hazai bányászat évi mérlegéhez tartozik még mintegy 50 millió tonna különböző építőanyag. (Gondoljunk pél­dául a családiház-építők által kedvelt pilisvörösvári kőporra.) Bányászok — közelebbről a Bányászati Ak­namélyítő Vállalat munkásai és mérnökei — dolgoz­tak és dolgoznak még a pécsi, egri, budafoki, szent­endrei, szekszárdi városrészek alatt húzódó pincela­birintusok megerősítő munkáin, sőt, még a pesti met­ró legújabb szakaszának építkezésén is jelen vannak. A többi között közműa'lagutat építettek, valóságos mű­szaki bravúrt hajtva végre, hogy a munkálatok elle­nére se kelljen elterelni a felszíni forgalmat. Visszatérve a kulcsfontosságú energiára és ásványi nyersanyagokra; az ország közvéleményét az elmúlt 12 év viharos világgazdasági eseményei megtanították arra, milyen kiemelkedő értéket képviselnek korunk­ban az energiahordozók, a véges mennyiségű termé­szeti kincsek. Már ezért is megkülönböztetett figyelem kíséri a bányászok munkáját, életét. A bányász isme­rősök elbeszéléseiből, a televízió jóvoltából szinte mindenki tudja nálunk, hogy a bányászkodás nehéz, férfias szakma volt és maradt az automatizálás korá­ban is. Ismeretes, hogy az ország legmélyebb ércbá­nyái már több mint 1200 méter mélyre nyúlnak, ahol már mintegy 50 fokos a kőzethőmérséklet, amihez ugyan­ilyen forró víz társul. A bányászok mégis mélyítik az aknákat, emberi tartózkodásra, munkavégzésre alkal­mas vágatokat, fejtéseket alakítanak ki ott, így az ország hozzájuthat a nélkülözhetetlen nyersanyagok­hoz. Az ország közvéleménye ezért követte megértéssel azt a hírt, hogy a Minisztertanács a közelmúltban — az ország szűkös anyagi erőforrásaiból is — további százmilliókat juttat a bányászat munkahely-korszerű­sítési és bérfejlesztési gondjainak enyhítésére. Ezért fogadjuk megnyugvással, hogy — noha az utóbbi évek­ben kevesebb pénz jut állami lakásépítésekre, mint korábban — a hatodik ötéves terv időszakában is fel­épül nyolcezer bányászlakás az ország bányásztelepü­lésein. A bányászok iránt érzett megbecsülésünket fe­jezi ki az is, hogy — a több évtizedre visszanyúló tradíciót folytatva — az idén is hűségjutalmat osz­tanak ki közöttük, amelynek együttes összege ebben az évben eléri az 1,2 milliárd forintot. Jellemző közvéleményünk érzelmeire, hogy 1983 nya­rán, amikor megtudták, hogy Bányászati Alapítványt hoztak létre a bányaszerencsétlenségek áldozatai hoz­zátartozóinak megsegítésére, tömeges adakozás indult meg az ország nem bányász foglaLkozású állampolgá­rai, a bányászattól eltérő profilú vállalatok körében is. Ma már 25 millió 378 ezer forintot ér el az alapít­vány összege, s ebből 8 milliót külső személyek és cé­gek adtak össze. Az alapítvány kamataiból — az idei bányásznapon először — 471 ezer forintot osztanak ki 31 szerencsétlenül járt bányász családja számára. Tiszteljük, becsüljük a bányászokat azért is, mert ez a munkásréteg mindig a magyar munkásmozgalom egyik legszilárdabb bázisa volt történelmünkben. Ma­ga a bányásznap is erre utal, hiszen az 1919. szep­tember 6-i tatabányai csendőrsortűz áldozataira em­lékeztet, azokra, akik nem akartak és nem tudtak be­lenyugodni abba, hogy leverték a Tanácsköztársasá­got. Az ország idősebb nemzedéke még emlékszik arra, hogy 1945-ben, amikor kizárólag a széntermelés meny- -lyiségétől függött az ipar, a vasút energiaellátása, a bányászok tízezrei nélkülözve, két-három szem sült­i umplival a zsebükben szálltak le a föld mélyébe. A hajdani széncsaták ma már deres hajú hősei is »v ott lesznek az idei bányásznapon, s együtt ünnepelnek fiatal pályatársaikkal. Szeptember első fele még a nyárutó időszaka szokott lenni, napfényes szép idővel. Reméljük, szeptember 2- án is ilyen nap virrad az ünneplőkre. MAGYAR LASZLÚ A Szovjetunió a komoly é$ konkrét tárgyalások hive Konsztantyin Csernyenko válaszai a Pravda kérdéseire A Szovjetunió a komoly és konkrét tárgyalások híve, s e szemszögből ítéli meg a közte és az Egyesült Álla­mok jelenlegi kormányzata közötti kérdések megoldását. Nagy horderejű politikai kér­désekről folytatandó párbe­széd és tárgyalás értendő ez­alatt olyan kérdésekről, ame­lyektől az emberiség sorsa függ. Bennünket nem kell meggyőzni e párbeszéd hasz­nosságáról. Ezt hangsúlyozta Konsztantyin Csernyeko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Prav da kérdéseire adott válaszá­ban. Washingtonban sajnos e tárgyalásokat másképpen ke­zelik. Például a hadászati és közép hatótávolságú nukleá­ris fegyverzet korlátozása és csökkentése Washington több mint egy éven át minden ürügyet megragadott arra, hogy kitérjen a tárgyalások elől. Ezt az időt arra hasz­nálta fel, hogy újabb széles körű katonai programok megvalósításához lásson hoz* zá — mutat rá Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára vá­laszában kitér arra is, hogy Washington tárgyalási kész­ségéről beszél az űrfegyver­kezés kérdésében, sőt úgy fogalmaz, hogy delegációt is küld Bécsbe. Valójában az űrfegyverkezés megakadá­lyozását az Egyesült Álla­mok kormányzata nem akar­ja. Szándékai arra irányul­nak, hogy a világközvéle­mény előtt igazolja kozmi­kus fegyverkezési terveinek megvalósítását. Éppen emi­att nem kapott pozitív vá­laszt amerikai részről a szov* jet tárgyalási javaslat. Az amerikai fél a tárgyalás cél­jainak megvitatásakor min­denekelőtt e tárgyalások té­makörének megváltoztatásá­ra törekedett. A Szovjetunió azt javasol­ja, hogy zárják ki a fegyver­kezési verseny világűrre való kiterjedésének lehetősé­geit; teljesen mondjanak le a kozmikus támadóeszközök­ről, így a műhold-elhárító fegyverekről is. Vagyis, hogy ne érje háborús fenyegetés a Földet a világűrből, a világ­űrt a Földről és a világűr­ből. Legelső lépésként a Szovjetunió azt javasolja, hogy a tárgyalások megkez­désével egyidejűleg kölcsö­nösen fagyasszák be a koz­mikus támadórendszerek ki­próbálását és hadrendbe ál­lítását. Egy ilyen megállapodás nemcsak, hogy elejét venné a kozmikus fegyverkezési hajszának, hanem elősegíte­né más stratégiai fegyverze­tek korlátozása és csökken­tése kérdésének megoldását is — hangoztatta Konsztan­tyin Csernyenko. A republikánus párt kong­resszusán elhangzott beszé­dekből, az ott elfogadott vá­lasztási programból követ­keztetni lehet arra, hogy mi­ként tekint a világra az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata, milyenek a szándékai, s meg kell mon­danom, hogy benyomásaink (Folytatás a 2. oldalon.) Marjai József látogatása Pekingben Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a kormány gazdasági bizottsá­gának elnöke befejezte hiva­talos látogatását a Kínai Népköztársaságban. Látogatása során fogadta Csao Ce-jang, a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke és Jao Ji-lin, a KKP Poli­tikai Bizottságának póttag­ja, a KB titkára, miniszter­elnök-helyettes. A Miniszter- tanács elnökhelyettese Pe­kingben Li Penggel, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának alelnökével folytatott megbeszéléseket. A tárgyalásokon részlete­sen és tárgyszerűen értékel­ték a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tu­dományos együttműködés helyzetét, és kijelölték a so­ron következő feladatokat. A látogatás alkalmával került sor a magyar—kínai műsza­ki-tudományos együttműkö­dési bizottság 23. ülésszaká­ra. Marjai József szombaton elutazott Pekingből. Apró újítások, nagy megtakarítás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szalmahordók, a tárcsá­zó, szántó traktorok hatalmas porfelhői emlékeztetnek csak az aratásra Kölesden. — Most van egy kis lélegzetvételnyi szünet, újabb erőgyűjtés — kezdi a beszélgetést Benke István műhelyfőnök, a kö- lesdi Egyetértés termelőszö­vetkezet szakembere. — A szerelők két vetőgépet vettek bonckés alá ... — A körmöskapcsolókkal volt örökös probléma. Egy- egy szezonban többször is kellett cserélni, mert az ere­deti öntvények gyorsan tönk­rementek. Mi most házilag, esztergályozással állítjuk elő. Tartósnak mutatkozott, két szezont is kibírt, még csak hozzá sem kellett nyúlni. Most minden vetőgépet az el­gondolásunknak megfelelően alakítunk át. — Az udvaron egy frissen festett kombájn csillog. Ez nem vett részt az aratásban? — Ez csak külsőleg kom­bájn. Az alapváz, a motor és a járórész maradt meg a haj­danvolt SZK—5-ből. Most magfeltöltő a neve. Ezzel a vetési időszakot tudjuk lerö­vidíteni. Eddig két munkás 12—15 perc alatt töltötte fel a 'kiürült vetőgépeket — zsá­kokból öntözve a magot — most ehhez egy perc is ele­gendő. S vetőgépenként egy segítő is elég, aki a nyomjel­zőt kezeli, és a csoroszlyákat figyeli, hogy ne duguljanak el. A magfeltöltő kombájnt mindig egy szerelő viszi ki a földre — gyomrában négy tonna vetőmaggal — irányít­ja a töltést, s szükség esetén az apróbb beállításokat, hi­bákat is megjavítja. — Ügy tudom, hogy a gyű­rűshengerekkel is volt baj elég. — Volt, nem is kevés. Az öntvényházas csapágyak ha­mar telítődtek porral, föld­del, és ez a tengelyek kopá­sához vezetett. Próbálkoz­tunk facsapágyas megoldás­sal — de eredménytelenül. Végül az XT—3-as tárcsa csapágytartó házát és csap­ágyait erősítettük fel — némi A gyürűshengerre szerelt csapágyak. Az egyik újító Benke István A vetőgépet (eltöltő kombájn módosítással — gyűrűshenge­reinkre. Egyben tömör anyag­ból készítettük a tengelyeket is — s most három, négy szezont is kibír, — hiszen zsírozható, gondozható a gyű­rűshenger kopásnak legjob­ban kitett alkotórésze, a csapágy. Van még egy újí­tásunk. Egy elektromos mér­leg, ami Antóni Lajos autó- villamosság-szerelő elgondo­lása alapján készült. Ennek akkor vesszük hasznát, ami­kor a terményeket zsákokba rakva kell szállítanunk. A mérleg 0 és 200 kilogramm, közötti beállításnak megfele­lően mér, de nemcsak mér, hanem adagol is. Ez a pontos adagolás és mérés fele any- nyi emberrel történik, és tízszeres teljesítmény érhető el. — Ezek a házi újítások túl­nőnek a téesz határain. Vol­tak már érdeklődők? — Igen, voltak, főleg kör­nyékbeliek. Megnézhettek mindent, ami kielégítette az érdeklődésüket. " A — Az elismerés? — A közös munka eredmé­nyét tesszük a közös asztalra, így mindenkinek haszna te­het belőle — fejezte be a beszélgetést Benke István. KONRAD íASZLO

Next

/
Thumbnails
Contents