Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
1984. szeptember 20. KÉPÚJSÁG 5 Jogról — mindenkinek Döntött a Legfelsőbb Bíróság Bezárták a környezetet szennyező üzemet Baromfihulladék és melléktermék-feldolgozó üzemet létesítettek egyik városunkban. Rövidesen kiderült: nemcsak büdös, hanem a kör. nyéket is szennyezi, ezért a szomszédságában lakók panaszára a városi tanács vb műszaki osztálya az üzem működését azonnali hatállyal felfüggesztette. A bajok orvoslására a nyugati importból származó tisztítóberendezést másik nyugati gyártmányúra cserélték ki, átalakítási munkát is végeztek, de ezek sem jártak eredménnyel. Végül is a kivitelező vállalat kötelezte magát, hogy az üzem beruházójának, egy baromfifeldolgozó vállalatnak, négymillió forint árengedményt ad, és a hibákat megái lanított határidőn belül saját költségén megszünteti. Ilyen előzmények után a kivitelező az üzemet tervezető vállalat ellen pert indított, amelyben a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy a berendezések kizárólag tervezési hibák miatt alkalmatlanok, és ezért négymillió forint kártérítést követel. Mint a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből kiderül, a szakértők megállapították: nehezen képzelhető el, hogy város közepén, reális költségekkel, megfelelő környezetvédelmet biztosító ilyen jellegű üzemet lehessen létesíteni, mert a bűz elhárításának módja még nincs megoldva. Tehát nem lett volna szabad úgynevezett védett területre építeni, és erről mindazok tehetnek, akik a városközpontban való elhelyezést elhatározták. Két anyának egy leánya A családjogi pereket tárgyaló, sokat látott bírók is meglepődtek azon a kereseten, amelyet egy idős férfi nyújtott be az egyik városi tanács igazgatási osztálya ellen, és amelyben annak megállapítását kérte, hogy huszonöt éves lánya nem az ő és elhunyt felesége gyermeke. — Nem lehetett gyermekünk és feleségem mindenáron kislányt akart. A véletlen kezünkre játszott: egy lányanya újszülöttjét, hozzájárulásával, nem örökbe fo-. gadtuk, hanem az anyakönyvvezetőt megtévesztve, úgy jegyeztettük be, mint saját gyerekünket. Most azonban súlyos okom van rá, hogy ezt jóvátegyem. Előbb a tanács igazgatási osztályához fordultam, de azzal az indokolással, hogy bizonyítékaim állításomat nem támasztják ailá, hanem csak valószínűsítik, elutasítottak. Pedig a gyermek szülőanyjának nevét is megadtam. Ezért a bíróságot kérem: a tanácsi határozatot vizsgálja felül és rendelje éli az anyakönyv kiigazítását — hangzott a nem mindennapos kereset. — Amennyiben valamely bejegyzés az anyakönyvben nem felel meg a szabályoknak, vagy téves adatokat tartalmaz, azok kijavítását lehet kérni — hangzik a határozat. A bejegyzés törlését, kijavítását vagy kiegészítését megtagadó államigazgatási határozatot a bíróság felülvizsgálhatja. Az eljárt bíróságok — téves jogi álláspontjuk miatt — nem tisztázták azt az alapvető kérdést; vajon a házaspárt annakidején milyen körülmények között, milyen alapon jegyezték be mint a gyermek szüleit, és az anyakönyv valóban téves adatokat tartalmaz-e? Ennek megállapítására nagyon széles körű bizonyítási eljárás lefoltyatá- sára van szükség. Ennek során azonban a lányt, minit érdekelt személyt, perbe kell vonni, öt is meg kell hallgatni, és joga van származásáról' adatokat szolgáltatni. A perről az ügyészt is értesíteni kell, ment az anyaként szereplő asszony időközben elhunyt. A bizonyítékokat a pert indító férfinak kell rendelkezésre bocsátania. Hajdú Endre Kérdőjelek hangverseny után Szegény gazdagok? Vagy egyre gazdagodok és mégis szegények vagyunk? Játszom a gondolattal, s próbálom megérteni, magyarázni, feleletet kapni arra a kérdésre, hogy hol voltak a zenét, éneket tanítók, a zenét, éneket csak a jövőben tanítók, most még csak tanuló főiskolások? Féltem, hogy nem rendeltem előre jegyet és majd lemaradok... Nem maradtam le. Mások maradtak le, akiknek a széke üresen állt. Nem egy szék, nem kettő, széksorok vártak, de hiába. . . Mert ebben a városban — ahöl 38 ezer ember él — nincs egyszerre 300, aki a Művészetek Házában a neves előadóművész okos szavait és csodálatos játékát meghallgassa. Pedig milyen szép volt ez az este! Az ékszerdobozhoz hasonlóra újjávarázsolt Zsidótemplom, Vecsési és Bazsonyi festőművészek képei és a zene... Így érezhette ezt az est virtuóz előadó- művésze, Sebestyén János is, aki a kamarazenélésről szólva jegyezte meg: „Irigylésre méltó ez a város, ahol a kamarazenélésnek ilyen nagyszerű terme van. Sajnos Budapestnek nincs.” Én inkább sajnálom, hogy van szép termünk, vannak ide meghívható kitűnő művészek, de nincsenek —r vagyis csak nagyon kevesen — akik ezt látják és hallják. Miért teszem fel isten tudja hányadszor — persze csak magamnak — a kérdést. Hogy lehet az, hogy augusztus 20-án, amikor e szép házzal Szekszárd város gazdagabb lett — s bizonyára telve volt az ünneplőkkel —, messze egy másik városban, Nyírbátorban — nincs 38 ezer lakosa — nem volt üres hely a zenei napok záróhangversenyén ? Itt, Szekszárdon sem titkolták, hogy mire készülnek szeptember 14-én este, a Művészetek Házában. Az újság is írta, sőt 300 meghívót is postáztak! Akkor miért voltak üres széksorok? Kérdezek újra, és töröm a fejem a számba jöhető okokon. Nem szombat és vasárnap volt. a kiskert és szőlőmunkák ideje, még csak péntek volt és este 8 óra, ami elég késő ahhoz, hogy munka után .megvacsorázva és rendbeszedve magát időben érkezzen az ember. Persze a tv! Ezt kihagytam eddig... No igen, Agatha Christie „Gyilkolni köny- nyű” c. filmjét vetítette a tv, s úgy látszik, Szekszárdon Sebestyén János érdemes művész nem versenyképes Agatha Christie-vei... Vagy egyszerűen csak a kényelemszeretet tartotta távöl az embereket? G. LENGYEL EV A Alapozza meg jövőjét a Mecseki Szénbányáknál! FÖLD ALATTI MUNKAKÖRBE FELVESZÜNK 18—35 ÉVES, TÖREKVŐ FÉRFIAKAT: Csapatcsillés (betanított munkás) 6000—11 000 Ft. Vájár (szakmunkás) 8000—14 000 Ft. Bányalakatos (szakmunkás) 6000— 9 000 Ft. pótműszakkal elérhető havi keresettel. Munkásszálló és munkahely Komlón vagy Pécsett. Jó munkája alapján 1,5—2 év alatt kedvező feltételekkel LAKÁSHOZ juttatjuk. Nősöknek ideköltözés esetén albérleti hozzájárulást fizet ünk. Felvételi követelmény: hosszabb folyamatos munkaviszony, nálunk végzett allkaflmassági vizsgálat. Címünk: MECSEKI SZÉNBÁNYÁK munkaügyi osztálya 7629 Pécs, Komjáit Aladár u. 5. Telefon: 24-863. (188) Nemzetközi konferencia Szeptember 24—28. között Budapesten rendezik meg az európai szocialista országok fővárosai oktatási vezetőinek konferenciáját. Az egyhetes tanácskozás központi témája az oktató-nevelő munka irányítása, ellenőrzése. Az eszmecsere első napján a budapesti, a berlini és a bukaresti oktatási szakemberek tartanak előadásokat. A második napon a főváros több kerületével, ezek oktatási intézményeivel, oktató-nevelő munkájával ismerkednek meg a delegációk, s konzultációkon ismertetik hazájuk iskola- rendszerét. A harmadik és a negyedik napon a szakmai programban a moszkvai, a prágai, illetve a pozsonyi, a szófiai és a varsói oktatási vezetők referálnak saját tapasztalataikról, majd a konferencia zárónapján a küldöttségek fővárosi pedagógusokkal találkoznak. Az európai szocialista országok fővárosainak oktatási vezetői 1968 óta más-más fővárosban tartanak tanácskozást. Hogyan olvasnak újságot? „Újságos” Erzsiké lapjainkkal Sprinterként rohanjuk meg a szekszárdi vasútállomáson a hajnali gyorsot. El. foglaljuk helyünket a zöld műbőrüléseken. Később, majd egyszerre nyílnak a diplomatatáskák, a női szatyrok és a kupék véletlenül pormentes asztal- lapocskáira kerülnek a napi újságok. Nézem a fehér bajuszú bácsit. Okuláréját orrhegyére tolva böngészi az újság utolsó oldalát. Mellételepszem. Éppen összeszedem magam, hogy kellő tisztelettel szólítsam meg, amikor huncutul rám mosolyog: — Elő vele fiam. Az öregek egyetemleges bölcsességével azonnal sínre teszi ismerkedésünket. — Azt szeretném tudni, hogy az újságot miért a végén kezdi — mondom. — Én .már a régi világban is így olvastam. Tudod, hogy milyenek voltak akkor az újságok? Hiába mondanám neki, hogy tanultam és olvastam is a régi újságokat. O v^n előnyben, mert ő nap, nap után a kezébe vette azokat a lapokat. — Régen itt volt a lényeg. Sok apró kis írás, mindenről. Gyilkosságról, drámáról, építésről, társasági dolgokról. Nem olyan hosszúak, mint most. Az embernek nem volt akkor ideje mindenféle hosszú írásokat olvasni, olyant mint ez! — mutat egy terjedelmes. 'képes riportra. A rádió már a hétórás híreket mondja, amikor az én bajuszos bácsim az újságját gondosan összehajtogatja, zsíros táskájába teszi és leszáll. ■■■■ SB9 ► Reinhardt Henriknére, a megyeszékhely központjában lévő újságpavilon egyik standosára mindig irígyked. ve néznek. Neki hivatalból megadatott az, ami nekem és olvasótársaim ezreinek nem. ö majdnem minden napihetilapot és folyóiratot elolvashat. Mi, ezt márcsak anyagi okok miatt sem tehetjük meg. Erzsikéhez minden nap törzsvendégek százai masíroznak, hogy kedves lapjaikat táskájukba rejtve indulhassanak a munkába. Most péntek van. A napilapok elfogytak, a Nők Lapja, az Élet és Irodalom már megérkezett, a jövő hétre várja az IBM legfrissebb számát és holnap kell visszatérni azoknak a vásárlóknak, akik a Rakéta Regényújságban most záruló Máglyatűz című krimi végkifejletére kíváncsiak. — Én itt a pavilonban olvasok — mondja Erzsiké. — Persze csak délután, mert délelőtt nemigen jut rá idő. — Vásárolni is szokott saját lapjaiból? kérrjgzem — Csak a legszükségesebbeket. A képeslapokat, azoErős kapcsolat a világgal kát hazaviszem. Magamnak és a férjemnek. — A férje hol olvas napilapot? — Én tolmácsolom neki a napi politikát. Otthon vacsora közben beszámolok neki. hogy mi állt az aznapi újságokban. — És kislányának? — Neki hazaviszem az úttörőlapokat, a Hahótát és társait. Ha jól megszámolom, Reinhardt Henrikné több órát fordíthat újságolvasás, ra, de azért a kelleténél kevesebbet. Hogy miért? Mert a munka után várja otthon a háztartás, a gyerek. No, meg a föld és a birkák. A vénasszonyok nyara melegében a megyei könyvtár Olvasótermének napilap-olvasójában sehol senki, kivéve Dankó Istvánná tájékoztató könyvtárost, aki ma gondozza az olvasóterem több mint 400 lapját. — Jogos a kérdés — mondja a könyvtáros. — Zömmel fiatalok járnak hozzánk és nyugdíjasok. Sokan a különböző szakdolgozatokhoz és vetélkedőkre való felkészüléshez kérnek segítséget. A többiek nekigyűr- kőznek és helyben olvasnak. — Melyik lapnak lesz szamárfüle? — A képeseknek, a Nők Lapjának, az Üj Tükörnek. Mellettük az ÉS-nék, és a népszerű természettudományos hetilapnak. — Hányán vannak olyanok, akik csak ebben a teremben olvassák el az esedékes hetilapokat. — Hogy csak nálunk? — kérdez vissza Dankó Istvánné. — Kevesen. Akik ezt teszik, azok nincsenek sajnos tekintettel egymásra. összegyűjtenek két-há- rom lapot, és „ráülnek”. — Az olvasáshoz légkör kell? Nekikészülődni egy-egy cikknek. Ezt menynyire tudja a megyei könyvtár megteremteni? — Nézzen körüli — szól rezignáltan a kÖr.yVíáros. — Kicsi o Jgyünk. — ön ceruzával olvas vagy céduláz? — A munkámhoz szükséges cikkek megjelenésének dátumát jegyzem fel. A szél meglibbenti a fehér függönyt és szememet a külföldi hetilaptárolóra vezeti. Ott van a nyugatnémet Stern és a társai. Egyetlenegy Bravót sem látok. Kis Pál István, a szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ vezetője most érkezett meg a munkahelyére. Kilenc órá. ig nincs még programja, asztalán ellenben már ott az aláírnivaló. — Fél óra a napilapokra. Mindig így kezdem a napot — mondja az igazgató. — Üjságolvasási szokásaimat Budapestről hoztam. Ott közlekedési eszközön, a metrón olvastam. — Mindennap információk birtokában kezdi a napot? Kis Pál István válasza lehűt. — Csak szeretném — emeli meg hangját — Egyszerűen 'késnek a lapok, így csak huszonnégy órás késéssel tudom komolyabban elolvasni a napilapokat. Ennek ellenére otthon is kézbe veszem a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet. — Az értelmiségiek nagy része az utóbbit választja. — Én csepeli vagyok, megszoktam a Népszabadságot. Értelmiségi létformám hozta magával, hogy a Magyar Nemzetet is olvasom. Nyílik az ajtó, az egyik osztályvezető kér instrukciót. — Most is megzavartak bennünket. Nem felhőtlen a sajtószemléje... — Ördöge van — gyújt rá az igazgató. — Hol csörög a telefon, hol meg bejönnek aláíratni. Ilyenkor sem felejtem el azért a cikkeket, sem a Népújságból, sem másból. Én eleve szelektíven olvasok, amire meg érdemes, arra cédulázok. — Itt bent? — Otthon. Ha érdekel egy- egy cikk, ha adós maradok önmagámnak, akkor cédulát írok és azt beteszem egy dobozba. Ebben vannak a fontos szakmai írások. Ezeket az év végén egy regiszteres füzetbe vezetem. — Nekikészülődik otthon az olvasásnak? — Nagyom szeretem a zenét. Ha hazamegyek, az első dolgom, hogy kényelembe helyezem magam és zenét „csinálok”. Olyankor teljesen más a betű. «■Bt ■■n ■■■■ *BBr Itt, ennek az olvasáskoreográfiát tudakoló írásnak vé. ge van. Az újságnak még nem. Hiszen még mÍ”Űén olvasó talál tetsző írást a megyéről vagy a világról. A továbblapozás reményében köszöni figyelmüket és türelmüket: SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS — CZAKÖ SÁNDOR
