Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

í 1984. szeptember 20. Képújság 3 Orvos a mezőgazdaságban Azelőtt az üzemegészség, ügyről csak az iparral kap­csolatban esett szó. Ma pe­dig természetesnek tekint­jük, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben is van egészségügyi szolgálat. A mezőgazdasági dolgozók egészségvédelmét, illetve el­látását — tekintettel a szö­vetkezetek és a gazdaságok területi elhelyezkedésére — értékelni csak a községi kör­zeti orvosi szolgálat és a mezőgazdasági üzemi orvosi hálózat fejlesztésében elért együttes eredményekkel le­het. 1 Nagyon is indokolt volt — egyebek mellett — a foglal­kozási megbetegedések ala­kulása miatt is — az üzem- egészségügyi ellátás fejlesz­tése. A mező- és erdőgazda­ságban 1978—1982 között lassan emelkedett a foglal­kozási betegségek száma. A leggyakoribb fertőző megbe­tegedés például a kullancs- enkefalitisz az erdőgazda­ságokban; a sentésorbánc, a brucellózis, a tehenész cso­mó az állattartásban foglal­koztatottaknál. A bejelentett betegségeknek negyven szá­zaléka fertőző. Viszont szá­mottevően csökkent a mér­gezés és a növényvédő sze­rek okozta betegség, A malacvisítás zajártalom Érdekes egybevetni az el­vi megállapításokat az Ál­latorvostudományi Egyetem Tangazdasága üzemorvosá­nak szavaival. „Néhány évvel ezelőtt zaj­mérést végeztettem a lucer­naszárító-, a takarmányke­verő- és a vetőmagüzemek­ben — mondotta dr. Tímár László. — Továbbá a köz­ponti lakatos- és asztalos­műhelyben, valamint a ser­téstelepen. Mindenütt a meg­engedettnél magasabb zaj­szintet találtak. (A kívülálló­nak furcsának tűnhet, hogy az etetés előtti malacvisítás milyen súlyos zajártalom!) A vizsgálat hatására a KÖJÁL egyéni hallásvédel­met, évenkénti ellenőrzést, néhány munkafolyamat mű­szaki és technológiai módo­sítását rendelte el, amelye­ket a gazdaság végre is haj­tott. A másik ellenségünk a ta­karmánypor. A legporo­sabb a hizlalda volt. Az ete­tés technológiájának meg­változtatásával, rendszeres szellőztetéssel ez az ártalom lényegében megszűnt. — Ügy tudom, ön üzemi­körzeti orvos. Mit jelent ez a feladatkör? — Ez több szempontból előnyös. A külterületi ren- deléséken nemcsak a gazda­ság dolgozóit, hanem — te. kintet nélkül a munkahelyé­re — valamennyi lakost el­látunk. Táppónzbevételi jo­gom csak a gazdaság dolgo­zóira terjed ki. A fekvőbe­tegek pedig mind a bel-, mind a külterületen a kör­zeti orvos kollégáimhoz tar­toznak. Ez a szervezeti for­ma kedvező a dolgozóknak, mert a munkahelyükön vagy az otthonukhoz közéi, rö­vid várakozás után orvosi ellátásban részesülnek. „Gazdaságos” a gazdaságnak, mert nem kell a központi rendelőbe szállíttatni a be­teg munkásokat, illetve hoz­zátartozóikat. És végül az orvoslás szempontjából is előnyös. Megismerjük dolgo­zóink munkakörülményeit, családi és szociális helyze­tét és így nem egyszer köze­lebb kerülünk panaszaiknak, tüneteiknek valóságos oká­hoz. Több mint 70 ezer gondozott Hogy mennyire hatásos és kiterjedt lett az utóbbi évek. ben az üzemegészségügyi el­látás a mezőgazdaságban, arról a forgalmi adatok is tanúskodnak. A munkaviszony előtti vizsgálat 1978—1982 között hetven százalékkal, az egyéb alkalmassági és szűrővizs­gálat ötven százalékkal nö­vekedett. Megkétszereződött a gondozottak száma, ami jelenleg több mint hetven­ezer. Közülük legtöbben ma­gas vérnyomásban, mozgás- szervi, szív- és érrendszeri, illetve emésztőszervi beteg­ségekben szenvednek. Amikor az országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága megvitatta a me­zőgazdasági dolgozók egész­ségügyi ellátását, megállapí­totta: az eredmények ma­gukban foglalják a gaz­dasági, szövetkezeti veze­tők anyagi és személyi rá­fordításait. A továbbhala­dás sem képzelhető el meg­értő támogatásuk, a .munka­feltételek műszaki-technikai fejlesztése nélkül. Székelyné Kertész Katalin Előkészületek a lehalászásra Megkezdődtek az előkészü­letek az őszi lehalászásra. A hűvös, nyári idő — miután a hidegebb vízben a halak ke­vesebbet esznek — nem ked­vezett az állomány fejlődé­sének, azonban így is a (ta­valyihoz hasonló, mintegy 33 ezer itonna étkezési hal- zsákmánnyal számolnak a gazdaságok. Mindenesetre a szokásosnál most néhány héttel később, október elején veltik ki a hálókat, a napos, enyhe szeptemberben még gyarapodhat a ponltyok, bu­sák súlyai A halhús iránt — elsősor­ban viszonylag olcsó ára mi­att — megnövekedett a ke­reslet. A halászattad, foglal­kozó, megközelítően 200 gaz­daságban az elmúlt évek fej­lesztése nyomán számottevő­en emelkedett is a halterme­lés, a fogyasztás azonban alig emelkedik. Ennek fő oka az — legalábbis a terme­lők szerint —, hogy a keres­kedelem nem szívesen ren­del a többlötvesződséggel já­ró kényes árunak számító halból. Az üzletek egy részé­ben a megfelelő eszközök is hiányoznak a halárusításhoz. Ezért a termelőüzemek ma­guk igyekeznek az értékesí­tést kézbe venni. A győri, az esztergomi, a szolnoki, a sze­gedi halászati szövetkezet sa­ját boltját látja el a váro­sokban friss hallal, a Bikali Állami Gazdaság Komlóra, Pécsre, Dombóvárra szállít rendszeresen az áfészek üzle­teibe. A megtermelt halnak mintegy 40 százalékát már maguk értékesítik a terme­lők. A halászati gazdaságok egy része az elmúlt években saját halfeldolgozó üzemet is épített, hogy fél- vagy kony­hakész haltermékkel lássa el a kereskedelmet. Jelenleg öt üzemben évente mintegy 9 ezer tonna szeletelt, paní- rozotit halhús, halászlé koc­ka, halpástétom, frikadella gyártására van kapacitás. Ám a mintegy 40 féle ter­mék egy részét a fogyasztók alig ismerik, kevés a rende­lés, emiatt a feldolgozók csak részben állítanak elő halételeket, a gépek más ré­szét egyéb húskészítmények gyártására fogják be. Az őszi lehalászásnál az áru egy része tárolótavakba kerül, innen biztosítják majd karácsonyra is a halat, más részét exportálják. Az országban egyedül a MEDICOR debreceni gyárában készítenek kézi orvosi mű­szereket — szériában 1000, egyedi gyártásban pedig közel 1500 típust. Sok kézügyes­séget igényelnek a műveletek, hiszen a kézi orvosi műszerek gyártása csak részben gépesíthető. A különleges rendeltetésű és formájú fogók, ollók, csipeszek jelenleg igen keresettek. A debreceni gyár termékeinek 90 százalékát külföldi piacokon ér­tékesíti. A legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, az NDK, az NSZK és a fejlődő országok. Folyik a késztermék minősítése, ellenőrzése. Atomerőmű-építkezés A tudomány és a gyakorlat összhangja A napokban fejeződött be Pakson az a nemzetközi kon­ferencia, melyen a hazai tu­dósok és gyakorlati szakem­berek és nyolc ország képvi­selői megvitatták az atom­energia békés felhasználásá­nak eddigi eredményeit. Gyimesi Zoltán, a KFKI Atomenergetikai Kutató In­tézetének igazgatója elnökölt a „Kísérletek az üzembe he­lyezés során” szekcióban. Tőle kértünk interjút a tu­domány és a gyakorlat kap­csolatáról. — Nagyon régóta — 1956- tól — vagyok ebben a szak­mában, sok nemzetközi kon­ferencián vettem részt. Ezért is mondhatom, hogy óriási eredmény: Magyarország már a harmadik atomtechnikai szimpoziont tudja tartani. És ez a paksi tanácskozás már jelent valamit, azt, hogy atomenergetikában, a gya­korlatban és a tudományban nagy szellemi hátérrel ren­delkezünk. Bizonyítja ez a tanácskozás azt is, hogy a tudósok és a paksi szakem­berek között kialakult a köl­csönös megértés, a jó légkör. Az előadások zömét hazai szakemberek tartották, me­lyek olyannyira kapcsolódtak egymáshoz, hogy a laikus is észreveheti: megértés van a kutatás és az ipar között, ami más ágazatokban még nem mondható el. A hazai atomenergia-ipar igényli a kutatóktól az újat, sőt, ezt az igényt alig győzzük kielé­gíteni. — Kérem, kicsit beszél­jünk a KFKI-ról, mert az át­lagember nem sokat tud er­ről a nemzetközileg is elis­mert intézményről? — A tervek előbbre jártak, mint a megvalósítás. Ezért Magyarországon már koráb­ban foglalkozhattunk reak­torfizikával. Csillebércen 1956-ban építették az első reaktort, 25 éve üzemel. Eb­ből eredően elsősorban a reaktortudományok területén értünk el eredményeket. A Magyar Tudományos Akadé­mia olyan helyzetben volt, hogy a szellemi hátteret meg tudta teremteni: többek kö­zött reaktorfizikával, a reak­tor irányításával, sugárvéde­lemmel, reaktorkémiával és diagnosztikával foglalkozhat­tunk. Azt tartottuk fő cél­nak, hogy tudományos hátte­ret teremtsünk Paksnak. Ez véleményem szerint talál­kozott az itteniek igényével is. — Jelentős a szerepük a KGST-n belül is. — Több irányú elfoglalt­ságunk van a KGST-n belül. Az egyik legfontosabb, amely 10 éve megy már, a ZR—6 nevű reaktorfizikai program, melyben részt vesz minden Gyimesi Zoltán KGST-ország. Finnország és Kuba — 80 kutató. A zéró­reaktorokkal végzett kísérle­teink eredményeit dolgozzuk fel most. A zérószinten mért adatokat összevetjük a már működő erőművek adataival. Foglalkozunk a reaktorok termodinamikájával. Villa­mosán fűtött fűtőelemekkel dolgozunk és képesek vá­gunk az 1000 megawattos reaktorok előzetes kísérleteit elvégezni ezzel a berendezés­sel. Van közös szovjet—ma­gyar program, amelyben ed­dig mintegy 20 tervezői aján­lást adtunk át: — A hazai atomerőmű épí­tőinek is segítettek? — Mi készítettük el a pak­si atomerőmű környezetellen­őrző rendszerét. Már a hat­vanas években Csillebércen kidolgoztuk az ottani véde­lem elméletét és természete­sen azt meg is valósítva már olyan tapasztalatokat szerez­tünk, hogy a rendszer nagy­ban, itt Pakson is jól műkö­dik. A reaktorirányítás nuk­leáris ellenőrzésére kidolgoz­tunk egy műszercsaládot. Ezt Pakson, Finnországban és szerte a világon használják már. Készítettünk egy szá­mítógéprendszert a reakto­rokhoz, amely az adatgyűj­tésben és az irányításban kap szerepet. Líbiában mű­ködik három éve egy ilyen berendezésünk, kifogástala­nul. — Tehát azt is mondhat­juk, hogy amit Pakson gya­korlatban használnak, azt már mint készárut tudjuk eladni külföldre? — Az atomenergetika nem­zetközi. A magyar tudósok részt vesznek számtalan kí­sérletben, sok eredményt is elkönyvelhetünk. — Rendkívül sokat foglal­koznak biztonsági kérdések­kel? — Az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv egyik prográmja az atomerőművek biztonsága kérdésével foglal­kozik. Négy éve fut a prog­ram, 10 magyar intézmény dolgozik rajta és a KFKI koordinálja. — Felvetődik az ember­ben az a kérdés, hogy a ku­tató mit tud hasznosítani a paksi gyakorlatból? — A tizenöt év alatt sok témát feldolgoztak kutatóink. Végig itt voltak Pakson. A működő erőmű újabb témá­kat vet fel, egyes kérdések­ben új programokat indít­hatunk, mert — az itteni ta­pasztalatokat -leszűrve — már meghatározhatjuk, hogy me­lyik témakörben érdemes és kell mélyebbre ásni, amit később újból hasznosítani le­het. — A KFKI kapta felada­tul, hogy dolgozza ki és ter­vezze meg a magyar szimu­látort, amire óriási szükség van. Hogy állnak ezzel a munkával? — Rendkívül fontos, hogy az atomerőmű kezelőszemély­zetének kiképzése tökéletes legyen. A gépek és az auto- matikák tökéletesek, de még­is az emberi hibák a legna­gyobb befolyásolási tényezők. Feltétlenül szükség van Ma­gyarországon egy olyan gya­korló szimulátor megépítésé­re, amit a kiképzésben hasz­nosítani lehet. Mi olyan szi­mulátort tervezünk, amely nemcsak arra alkalmas, hogy gyakorolják rajta az üzem irányítását, hanem arra is, hogy létrehozzúnk olyan hi­bákat is, amelyek szinte so­ha sem fordulnak elő. A paksi tréning-szimulátornak szinte többet kell tudnia, mint az igazi kezelőpultnak, vagyis a blokkvezenyioneK. Ebben együtt dolgozunk a finn kollégákkal. Várhatóan 40 hónap szükséges a szimu­látor elkészítéséhez. Olyan óriási rendszert kell felépí­teni, amely azonos a blokk­vezénylővel. A számítógép rendszerének pedig többet kell tudnia a blokkszámító­gépnél. Mert a számítógép segítségével tudjuk elkészí­teni azt a programrendszert, amely alkalmas mindenféle imitáció előidézésére. Ez a szimulátor nemcsak tréning­re lesz alkalmas, hanem ké­pes lesz különféle folyama­tok, az irányító és a szabá­lyozó rendszerek vizsgálatá­ra. Keményen dolgozunk. Pár év múlva már a magyar szakembereket Pakson ké­pezhetik. — Köszönöm a beszélge­tést. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Műszaki Fejlesztési Pénzügyi cgy£5Ü!és Négyszázmillió fejlesztésre A megalakulása óta eltelt másfél esztendő alatt a Mű­szaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés — az Állami Fej­lesztési Bánik és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság társulásával létrehozott pénzintézet — mintegy 30 vállalati műszaki fejlesztés finanszírozására vállalkozott. A pénzintézet által támo­gatott fejlesztések többsége gépesítés, szervezés, a gyár­tás technológiájának korsze­rűsítése. A beruházások épí­tési hányada kicsi, csupán 15 százalék. Mind több licenc és know-how megvásárlásá­hoz is kölcsönt nyújt a kis bank. így a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát a bank pénzének felhasználá­sával vásárolta meg a Szov­jetunióból a folyamatos pezs­gőgyártás licencét. A Ma­gyarországon is közkedvelt ital gyártását már jövőre megkezdik. A Révai Nyomda szintén külföldi technológia felhasználásával korszerűsíti a reprodukciós technikát. Külföldi megoldások honosí­tása mellett több magyar ta­lálmány megvalósítására is adott pénzt az alap. A Szá­mítástechnikai Koordinációs Intézet banki támogatással fejleszti ki a Proper szemé­lyi számítógépcsaládot, a Mosonmagyaróvári Tim­földgyárban pedig nagy hő­mérsékletű olvasztó kemen­cékhez új, korszerű bélés­anyagot állítanak elő. Áz innovációs kölcsönök mellett a kis bank újabban saját pénzügyi eszközeivel vállalatalapításban is részt vesz. A közelmúltban meg­alakult Polifoam magyar— japán vegyesvállalat egyik tulajdonosának, a Hungária Műanyagfeldolgozó Válla­latnak az alapításához köl­csönöztek pénzt. A másfél éves működés eredményeként a kis bank 400 millió forintot helyezett ki. A pénzügyi eszközök bő­vítését az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság célbeté­tekkel segíti elő. Ennek ke­retében az egyesülés egyes, az OMBF által kijelölt mű­szaki fejlesztéseket is finan­szírozza. Fölméri az innová­ció gazdaságosságát, fejlesz­tési ráfordításait és a meg­valósítás utáni várható ho­zamot. Vagyis komplex szol­gáltatással bővíti a pénzin­tézeti tevékenységét. Az egyesülés részvételével már megvalósult fejlesztések eredményéből eeves vállala­tok megkezdték a felvett kölcsönök visszafizetését. Ogy számolnak, hogy az idén és jövőre a kihelyezett tőke 25 százalékát már visz- szakapják. Kézi orvosi műszerek

Next

/
Thumbnails
Contents