Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. szeptember 15. ŐÉPÜJSÁG 9 Gyógy klímában és homokfövenyen Zenei tehetségek az NDK-ban A zeneértők táborában jól ismert a lipcsei nemzetközi Bach zenei verseny, amelyen számos ország ifjú énekesei és hangszeres zenészei mérik össze tudásukat. Egy ilyen jelentős zenei eseményig rögös út vezet, s természetesen csak a legtehetségesebbek léphetnek pódiumra a nemzetközi szakemberek előtt. Az évente megrendezésre kerülő verseny díjazottal között számos NDK-beli muzsikus szerepel. A siker titkára a választ az NDK kulturális politikája, s azon belül, a zenei képzés nagy súlya adja meg. A szakemberek szerint a zenei érdeklődés felkeltésében különösen fontos szerep jut a szülői háznak, elsősorban ott, ahol a későbbiekben a gyermek rendszeres zenei oktatásban részesül. Az NDK-ban a zenei képzés, oktatás és támogatás terén átfogó rendszer működik. A zenei érdeklődés felkeltése érdekében az óvodákban és az alsóbb iskolai osztályokban naponta tartanak énekfoglalkozást. A felsőbb osztályokban meghatározott időközönként iskolai koncerteket rendeznek, ezek az ifjú zenészek első lehetőségei tudásuk és tehetségük bizonyítására. Az ország 105 zeneiskolájában egyidejűleg 34 600 tanulót képeznek. Ezeknek az intézményeknek jut a fő szerep a zenei adottságok felfedezése és kibontakoztatása terén. Az innen kikerülő zenészek tanulmányaik (befejeztével többféle zenekar, kórus, zenés színház, kamara- zenekar és tánczenekar között válogathatnak, mivel igen nagy a képzett zenészek iránti kereslet. Hogy a hiányt csökkentsék, 1990-ig terjedő programot dolgoztak ki a zeneiskolák fejlesztéséről. E program szerint százezer lakosra jutó oktatási helyek számát a jelenlegi 223-ról 250-re emelik. A zeneiskolák mellett 36 zeneoktató kabinet működik, ahol 3800 diák tanul. Ezt az oktatási formát fokozatosan bővítik, mivel a szélesebb rétegeket érintő zenei képzés alapját jelentheti. A zeneiskolák elvégzése után a továbbtanulás útját a legjobbak számára a zenei főiskolák jelentik. A Berlinben, Lipcsében, Drezdában, Weimarban működő felső- oktatási intézményeknek kihelyezett tagozatai működnek Gerában, Magdeburgban, Rostockban és Schwerinben. Az ifjú tehetségek felfedezésének és a zenei képességek bizonyításának „fóruma” a többi között a weimari zenei szeminárium, a Markneuikirchenben megrendezésre kerülő nemzetközi hangszeres verseny, a kligenthald nemzetközi harmonikaverseny, a zwickaui nemzetközi Robert Schumann zenei verseny, és a már említett lipcsei nemzetközi Bach zenei verseny. Pamiri földgáz Fűtő-energetikai komplexum épül Üzbegisztánban. Tervezett teljesítménye 25 milliárd kWh elektromos energia és 16 milliárd köbméter földgáz évente. A komplexum a Pamír- hegység nyúlványai alatt talált gazdag földgázlelőhelyre épül. A pamíri gáz fő címzettje Talimardzsan városban az új hőerőmű, amely a legnagyobb ilyen létesítmény lesz Közép-Azsiában. A hőerőmű a köztársaság ipari központjait látja maja el elektromos árammal. A földgázlelőhelyet és az erőművet két, több mint 40 km hosszú csővezeték kapcsolja össze. Munkakezdés tetszés szerint Van-e olyan dolgozó, aki ne tudná, mi a reggeli időzavar? A szociológusok megállapították, hogy a kapkodó reggeli készülődés és a tömött járműveken való utazás után legalább húsz perc kell, míg az ember a munkahelyén „magához tér” és belezökken a munka ritmusába. A Kalugai Rádiólámpagyár dolgozóinak azonban már hét esztendeje nem kell tartaniuk attól, hogy elkésnek a gyárból. Ekkor vezették be ugyanis a rugalmas munkakezdést: a gyár dolgozóinak többsége maga választja meg munkaidejének kezdetét, úgy, ahogy az neki a legmegfelelőbb. A megkötés annyi, hogy reggel fél hét és kilenc között, délután pedig 15 és 16 . óra között kell munkába állni. Ennek megfelelően a műszak 15.30 és 18, illetve 23 és éjjel 1 óra között fejeződik be. A tapasztalatok szerint az új munkarend bevezetése után a gyárban ugrásszerűen csökkent a munkaidő- veszteség. Az emberek úgy vélekednek, hogy a munkaidő megválasztásának joga ösztönzőleg hat és a bizalom jele. Csökkent tehát a munkaerő-vándorlás is. A heti negyvenegy órát természetesen mindenkinek le kell dolgoznia. Emiatt azonban pótmunkahelyekre és pótgépekre nincs szükség, mert ha valaki „átcsúszik” a másik műszakba, az annak a helyére áll, aki ebben a műszakban kezd később. Cs. Purevbanzracs brigádvezető, a Nagy Népi Hurál kül dötte az ulánbátori hőerőmű 2. számú üzemében Tőlünk roppant nagy távolságra fekszik Mongólia, de olyan korban élünk, amikor a földrajzi távolságot áthidalja a politikai azonosság, a közös szocialista célokért folytatott harc. Felhőtlen viszonyunkat az 1965- ben aláírt barátsági szerződésre épülő együttműködés jellemzi. Ezzel együttjár párt- és állami vezetőink rendszeres találkozója. Kádár János 1957-ben, 1965-ben és 1974-ben folytatott beható eszmecserét Jumdzságin Ce- denballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt akkori első titkárával. Ezt az évtizede kialakult barátságot példázta az Elnöki Tanács elnökének a közelmúltban lezajlott mongóliai látogatása is. A látogatás alkalmat adott arra, hogy aláírjuk az új mongol—magyar barátsági és együttműködési szerződést. Ez a szerződés növeli a lehetőséget, hogy — külcsönös érdekeinknek megfelelően — fejlesszük gazdasági együttműködésünket. Kereskedelmi forgalmunk ugyan egyelőre még szerény, de ebben az ötéves tervben, az előzőhöz viszonyítva, szinte megkétszereződik. Hazánk — és ezt mongol barátaink elismerően hangsúlyozzák — létesítmények építésével és szakemberek küldésével eddig is hozzájárult a mongol ipar fejlődéséhez, nemkülönben az állategészségügy megszervezéséhez, a jövőben pedig az eddiginél nagyobb lehetőségek nyílnak arra, hogy részt vehessünk Mongólia roppant természeti kincseinek — köztük a wolfrámnak, a réznek stb. — feltárásában és kiaknázásában, ami enyhítené nyersanyaggondjainkat. A mongol nép megingathatatlan békevágyáról tanúskodik a Mongol Népköztársaság javaslata: Ázsia és a csendes-óceáni térség államai kössenek egyezményt a kölcsönös meg nem támadásról és az erőszakról való lemondásról. Hazánk támogatja ezt a mongol kezdeményezést, amely szervesen beilleszkedik a szocialista országoknak a nemzetközi béke és biztonság megteremtése érdekében folytatott aktív békepolitikájába. A fővárostól 440 kilométerre északnyugatra lévő erdeneti új rézmolibdén kombinát szovjet segítséggel épül Jugoszlávia Földgáz a tengerfenékről Április óta nincs áram- korlátozás Jugoszláviában. Közismert, hogy az őszi és téli hónapokban drasztikus áramkorlátozásokat voltak kénytelenek bevezetni. A helyzet tavasz óta annyira megjavult, hogy fennakadás nélkül tudták biztosítani a napi 140—150 millió kilowattórás fogyasztást, sőt lehetővé vált jelentős meny- nyiségű áram exportja is. Az eredményekhez hozzájárult a szénbányászat növekvő teljesítménye és az a körülmény, hogy a krskói atomerőmű túlszárnyalta előirányzott termelési tervét. A jövő kilátásait illetően a hivatalos jelentések ugyancsak biztatóak, a hőérőművek — a kőolajüzeme- lésűek kivételével — teljes kapacitással működnek és a csapadékbőség következtében a tározókban nagy víztartalékokkal rendelkeznek. A jelekből ítélve jó kilátások vannak arra, hogy az idén ne boruljon sötétség a falvakra és városokra, mint ahogy az tavaly ősszel és télen megtörtént. Az energiahordozók tekintésében Jugoszláviában korábban a barnaszén és lignit szerepelt az első helyen, a feketeszén-termelés viszont nem fedezi a szükségletet. A drága kőolajból a hazai lelőhelyek nem fedezik a szükségletet, a devizahiány azonban korlátozza az olaj- behozatalt. A földgázellátás gondjait könnyítik az évi 1 milliárd köbméterre rúgó szovjet szállítások, s emellett egyre több helyen végeznek eredményes fúrásokat az ország különböző területein. Bánátban és Bácskában újabb földgázkutakat tárnak fel. Szovjet és bánáti földgázzal üzemelnek az ország nagy vasművei, a beócsini cementgyár, Szerbia számos jelentős ipari üzeme, s a közeljövőben Belgrád is rákapcsolódik a Vajdaságot behálózó gázvezetékre. A pancso- vai vegyipari nagyüzem is a bánáti földgázra épült. Szlavónia szintén jelentős szénhidrogén-lelőhely. Mind újabb furatokat tárnak fel: földgázt főleg a Dráva menti vonalon leltek. A legújabb hír: kedvező eredmények mutatkoznak a tengerfenékkutatásban, elsősorban Pula körzetében, ahol földgázra bukkantak. A jugoszláv hajógyárakban három úszó sziget épül, amely lehetővé teszi majd az Adriai-tengerparton tervezett fúrásokat. Vietnam Virágos falvak A virágkultusz ősidők óta hozzátartozik a vietnami életformához. Régi krónikák adják hírül, hogy az egykori császárváros, Thang Long — a mai Hanoi — virágkertészei művészi tökélyre vitték mesterségüket, s a híres-nevezetes virágpiacon valóságos műremekeket árusítottak. A virágok szeretete a mai Vietnamban is élő hagyomány. A fővárost övező kisebb községeket „virágos falvaknak” nevezi a népnyelv. A virágpiac helyi nevezetessége Hanoiban, a „virágos falvak” kertészei pedig messze földre is elküldik virágaikat. Kora tavasztól késő őszig kilométerhosszan illatozik itt a vörös hibisz- kusz', a jázmin, a lilám és virágzik a vietnami táj jellegzetessége, a barackfa. A legnevezetesebb e falvak közül Ngoc Ha. Itt már a IX. században, a Ly-dinasz- tia idején is fejlett volt a virágkertészet. Manapság — megőrizve a régi fajtákat — számos korábban nem honos, de az itteni éghajlaton is gyönyörűen viruló növényt termesztenek a faluban. A Szovjetunió egyik legnagyobb tengerparti üdülőhelye a Balti-tenger partján fekvő Jurmala. Harminc kilométer hosszú tengerparton, ahol fényesen süt a nap és hűvösét sugározza a tenger,, békés harmóniában élnek egymás mellett az apró, de kényelmes víkendházak, panziók a sokemeletes üdülőkkel és szanatóriumokkal. Jurmala klimatikus üdülőhely, ahol maga a klíma gyógyít. A körzet mérsékelten hideg és nedves levegőjén akár egész nap is tartózkodhatnak a felfrissülni vágyók anélkül, hogy fáradtságot éreznének. A vendégszerető junmala évente több millió pihenni vágyó látogatót fogad a Szovjetunió minden tájáról és külföldről. De Jurmala csak egyike a Szovjetunióban a számos híres és kedvelt üdülőhelynek, ahol a szovjet emberek szabadságukat, pihenésüket, vagy éppen betegségük utáni lábadozásukat tölthetik. Ezeknek az üdülőhelyeknek nagy jelentősége van a szovjethatalom kezdete óta, és nem véletlen, hogy fenntartásukra, fejlesztésükre az állam óriási összegeket fordít. Több mint 14 ezer üdülő, szanatórium, panzió és turistabázis működik az országban, ahol egyszerre több millió ember pihenhet, gyógyulhat. A gyógyüdülőkben évente ötvenmillió ember tölti a pihenés napjait. A beutalók egyötöde ingyenes, illetve a térítés a tényleges költségek egyharmadára rúg — a többit a szakszervezetek vállalják. Még ennél is olcsóbban lehet üdülni az úgynevezett panziókban, ahol egy háromtagú család a 24 napos pihenésért étkezéssel és szállással mindössze 80—100 rubelt fizet. . A rigai Tengerpart üdüli A távolságot áthidalja az azonosság
