Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
2*EPÜJSÄG 1984. szeptember 1. Szavaztak Marokkóban .és Líbiában Líbiában már befejeződött, Marokkóban pénteken kezdődött a népszavazás a két ország közt megteremtendő államszövetségről. II. Hasz- szán király és a kormány fölhívta a marokkói népet, hogy igennel szavazzon. A szavazás eredménye várhatólag ma válik ismeretessé. A JANA hírügynökség jelentése szerint a líbiai lakosság 100 százalékosan a tervezett szövetség megteremtésére szavazott. Az államszövetségi szerződés — amelyet Moarner el- Kadhafi líbiai államfő és II. Hasszán marokkói király augusztus 13-án írt alá — politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködést irányoz elő. A felek tervbe vették egy kölcsönös katonai segítségnyújtási egyezmény megkötését is. A két ország a szerződés életbe lépése után közös fejlesztési alapot létesít, és közös bíróságot hoz létre vitás ügyeinek elbírálására. Az államszövetség rendeltetése a hivatalos közlemények szerint: első lépés a Maghreb-országok egysége, illetve az arab egység felé vezető úton. A többi Maghreb-országban — Tunéziában, Algériában és Mauritániában azonban fenntartásokkal fogadták azt a javaslatot, hogy csatlakozzanak a szövetséghez. Elutazott a kubai milícia küldöttsége Pénteken befejezte magyarországi látogatását a kubai népi milícia küldöttsége, amely Raul Menendez Tomassevich tábornagy, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának, a kubai népi milícia parancsnokának vezetésével Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka meghívására tartózkodott hazánkban. A delegáció vezető jet, Raul Menendez Tomassevich tábornagyot fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A találkozón jelen volt Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Euclides Vazquez Candela, a Kubai Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. PANORÁMA BUDAPEST Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. * Czinege Lajos hadseregtá- bornok, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén Flórian Siwicki vezér- ezredesnek, a Lengyel Nép- köztársaság nemzetvédelmi miniszterének meghívására Lengyelországban tartózkodott, befejezte hivatalos, baráti látogatását. Czinege Lajost fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára. A magyar küldöttség pénteken hazaérkezett Varsóból. • Az országgyűlés meghívására augusztus 24. és 31. között látogatást tett Magyarországon a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Parlamentje mezőgazdasági bizottságának küldöttsége. GENF Afganisztán és Pakisztán között az ENSZ főtitkár-helyettesének közvetítésével folyó tárgyalások következő, negyedik fordulóját a jövő februárban ismét Genfben tartják meg — közölte pénteken az egyhetes tárgyalás- sorozat befejezése után Diego Cordovez, az ENSZ főtitkár-helyettese. Két hír... Péntek esti kommentárunk. Mindkét hírt Washingtonban keltezték, s látszólag egyiknek a másikhoz semmi köze. Mégis alkalmas arra, hogy közös következtetéseket vonjon le belőlük a hír- magyarázó. Az első jelentés egy B—1A típusú bombázó katasztrófájáról számol be. Ebből a szuperszonikus harcigépből eddig mindösz. sze négy prototípus készült el a Rockwell- gyárban. összesen 126 próbarepülést hajtottak végre a négy bombázóval. A Pentagon óriási reményeket fűz a B—1A gépekhez, amelyekből egyelőre százat kíván a légierő rendelkezésére bocsátani. Talán fölösleges is leírni: az új típusú hadászati repülőgép atomfegyverek célbajuttatására alkalmas. Más szóval: a tömegpusztítás egyik fontos és — az amerikai szakértők szerint — rendkívüli eszköze. Nyolc éve döntöttek már az új bombázó kifejlesztéséről, de Carter elnöksége idején a program irdatlan anyagi kihatásai miatt a terveket félre tették. Reagan elnök azonban a 28 milliárd dollárra becsült költségek ellenére a program végrehajtása, az új bombázók trendszerbe állítása mellett foglalt állást. A B—1A első áldozata a Mojave sivatagban lelte halálát. Két személy sérülésekkel túlélte a prototípus lezuhanását. A másik hír Washingtonból mintegy félszáz amerikai tudós — köztük Szent- Györgyi Albert — kezdeményezéséről számol be. A több mint ötezer főt számláló „aggódó tudósok szövetsége”, amelynek az 500 Nobel-díjas is tagja, országos közvéleménykutatást kezdeményezett az USA- ban. Álláspontjuk szerint az amerikai kormányzat űrfegyverkezési terve nagymértékben megnöveli a nukleáris háború kockázatát, és veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Afelől sincs kétségük a tudósoknak, hogy az űrfegyverkezés meghirdetésével a katonai kiadások amúgy is csillagászati összegei tovább növekednék, s a fegyverkezési hajsza új szakaszát nyitják meg, E tekintélyes szervezet most az amerikai közvéleményhez fordult: gyakoroljon nyomást a törvényhozásra és az elnökre — bármelyik jelölt is győz a választásokon — a nukleáris leszerelés ügyében. A látszólag egymástól független két washingtoni hír szinte kínálja az alkalmat bizonyos következtetésekre: 1. Sajnos, a Reagan-kormányzat változatlanul erőfölényre törekszik, és semmiféle anyagi áldozattól nem riad vissza a fegyverkezési hajsza folytatása érdekében. 2. Az amerikai költségvetésre — közvetve tehát a lakosságra — nézve is rendkívüli terheket jelentő B—1A bombázótípus kifejlesztésének programját tűzzel-vassal végrehajtják, még ha az emberéleteket is követel. 3. A Fehér Ház nem hajlandó mérlegelni a szovjet javaslatokat, s a Bécsben tervezett űrleszerelési tárgyalásokat elfogadhatatlan feltételekhez köti, noha a világ közvéleménye — mint az amerikai tudósok kezdeményezése jelzi, még az Egyesült Államokban is — mélységes aggodalommal figyeli a „csillagok háborújának” előkészületeit. CYAPAY DENES A lezuhant B—IA bombázó roncsai Dél- Kaliforniában. (Telefotó) Hol tart ma Vietnam 7 (/.J Korszakos küzdelem A Ba Dinh tér első pillantásra meghökkentő látvány. A látogató, aki napok alatt hozzászokhat a vietnami főváros zsúfolt utcáihoz, alacsony házsoraihoz, könnyen rácsodálkozhat a Hanoi centrumában lévő tágas, beépítetlen díszes, virágos-pálma- fás térségre. A környéken kormányzati, követségi épületek sorakoznak, s itt rendezik a felvonulásokat, demonstrációkat. Kiérve a jókora térre, a Ho Shi Minh mauzóleummal állunk szemben. Az 1969-ben elhunyt Ho-apó nyughelyét nemzeti tisztelet övezi, s a külföldi látogatók zöme sem mulasztja el leróni előtte kegyeletét. Az országépítés leckéi A Ba Dinh tér azonban nemcsak turisztikai szempontból jejentős, hanem komoly történelmi emlékeket is őriz. Itt tartották 1945. szeptember 2-án azt a milliós, forró hangulatú nagygyűlést, amelyen Ho Shi Minh felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az ünnepélyes aktus hosszú, hősies küzdelem betetőzése volt. A francia, majd japán gyarmatosítókkal vívott harc évei után a II. világháború vége Vietnamban is felvillantotta az önrendelkezés megszerzésének ehetőségét. 1945. augusztusában futótűzszerűen robbantak ki a megmozdulások. Indokína Kommunista Pártjának, a Vietnami Kommunista Párt elődjének kongresszusa az általános felkelés mellett döntött, amely napok alatt végig söpört az országon, Hanoit sem hagyva ki. A hónap végére lemondott trónjáról Bao Dai császár. A Nemzeti Felszabadító Bizottság ideiglenes for- radami kormánnyá alakult át. Ilyen előzmények után került sor szeptember 2-án a történelmi jelentőségű eseményre : szabad, független államként megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Mindennek immár 39. esztendeje. Az évforduló tehát nem kerek, mégis — mint minden szeptemberben — alkalmat ad a számvetésre, a vissza- és előretekintésre. Igaz, a mérlegkészítés a távol-keleti államban ritkábban nyúlik vissza négy évtizedre. Sőt, a beszélgető- partnerek nem viszonyítanak mindig az 1975-ös győzelemhez, az északi és déli országrész egyesítésének periódusához sem. Annál gyakrabban fordul elő, hogy a külföldi újságíró hanoi beszélgetéseiben az évtized-fordulót, a 70-es évek utolsó szakaszát használják kiindulópontként a magyarázatokhoz, amikor Vietnam jelenlegi helyzetéről, gondjairól, eredményeiről esik szó. A helyi megfigyelők ugyanis, éppúgy, mint a külhoni szakértők, szinte egybehangzóan vallják, hogy ekkor, tehát a 70-es évek végén az országnak súlyos válsághelyzettel kellett szembenéznie. Addigra bebizonyosodott, hogy a fegyverrel kivívott siker önmagában kevés az előrelépéshez. Meg kellett tanulni a helyreállítás és az országépítés leckéit, meg kellett birkóznia a társadalomátalakítás semmivel sem köny- nyebb feladataival. Az ösztönzés módszerei A tanulás, a küzdelem ezen új területein — képletesen szólva — meg kellett fizetni a tanulópénzt is. Hanoiban fel kellett, hogy ismerjék: a vietnami kommunisták 1976-os IV. kongresz- szusának célkitűzései túlfeszítettek, túl optimisták voltak, A szétzilált gazdaság, a természeti katasztrófák, a gyorsan növekvő népesség nyomása olyan kihívást jelentett, amelyre a hanoi vezetés az elmúlt években a korábbinál rugalmasabb, és kétségkívül realistább politikával igyekszik válaszolni. A kulcskérdés napjainkban változatlanul a lakosság életszínvonalának ügye, elsősorban az élelmiszerhiány leküzdése. Ezt, az alapvető szükségletek kielégítését helyezte a teendők listáján az első helyre a VKP legutóbbi, 1982-es, V. kongresszusa is. E fórumon — csakúgy, mint azóta több fontos tanácskozáson — körvonalazták a gazdasági struktúraváltás végrehajtásához, a mezőgazdaság felfuttatásához, a falusi lakosság termelőkedvének növeléséhez szükséges gazdaságirányítási módszereket. Az irányváltás lényege, hogy a paraszt- családok új, ösztönzőbb feltételékkel köthessenek szerződést: az előre megállapított, s több évre rögzített kvóta beszolgáltatása után szabadon rendelkezhetnek a többlettel. A szakértők jórészt e szerződési rendszerhez kötik az elmúlt évek fellendülését. A népélelmezésben ma is alapvető rizs termelése három éve átlag egy-egy millió tonnával nőtt, s jelenleg 17 millió tonna körül jár. Ezzel Vietnam tavaly nagyjából elérte az önellátás szintjét, s nem szorul gabonabehozatalra — bár tény, hogy a fejadagok továbbra is meglehetősen alacsonyak. Teendők sora Történtek persze más intézkedések is. Visszafogták a korábbi túl magas tervszámokat. Terjedőben van az ipari üzemekben az ösztönzőbb fizetés rendszere. A szorító infláció letörése érdekében rögzítették a szabadpiaci árak felső határát. A társadalmi feszültségeket enyhítendő, fokozottan ellenőrzik a kistermelőket, kiskereskedőket. Az érvényben lévő tervek szerint másfél millió embert irányítanak át új mezőgazdasági övezetekbe. Az eddig megműveletlen régiók termővé tétele egyben a még mindig jelenlévő munkanélküliek foglalkoztatására is lehetőséget ad. A felsorolt néhány probléma is jelzi talán: Vietnamban alig érvényesek a nálunk, Közép-Európában megszokott kategóriák, fogalmak, egész mások a feladatok. Fel kell számolni az északi és déli országrész közötti különbségeket, befejezni a földreformot és megtalálni a szövetkezetesítés helyes módszereit az egykori Dél-Vietnam- ban. Hatékony beavatkozással csökkenteni kéll a jelenleg évi 2,5 százalék körüli, ázsiai léptékkel is magas nép- szaporulatot, kielégíteni az iparcikk-keresletet, bővíteni az egészségügyi és oktatási hálózatot, úrrá lenni a gátló közlekedési és szállítási nehézségeken. Az alapanyag- hiány és áramkimaradások leküzdésével növelni kell az ipari termelést. S végül, de nem utolsósorban az elkerülhetetlen szemléletváltoztatás terjesztésével nevelni az embereket, tudatosítani az irányváltás parancsoló voltát. Irdatlan, korszakos küzdelmet követelő teendők sora ez. Jelzi, hogy a szocialista átalakulás sok évtizedes megfeszített munkát igényel a távoli baráti ország népétől. A természeti csapások sorozatára, tájfunokra, pusztító árvizekre emlékeztetve tegyük hozzá: sokáig még az időjárás kegyére is rászorulnak. Am a körülmények, a kiindulópont ismeretében az alapok lerakását, a lassú előrehaladást is történelmi sikerként kell értékelni. SZEGŐ GABOR (Következik: II. Szembenállás, vagy párbeszéd.) Jelentős erőket koncentrálnak az ipari beruházásokra is. Képünkön: épülő cementgyár Hanoitól másfél száz kilométerre. Ma még nagyrészt kézzel történik a rizs palántázása, az asszonyok naphosszát vízben állva végzik a megerőltető munkát.