Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 189. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 12., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2 old.) PIPATÖRIUM SZEKSZARDON (4. old.) AZ INDIAI KONYHA (5 old.) NYÁRI LAKASFELŰJlTAS (5 old.) ŰJ ISKOLA SIMONTORNYAN (3. old.) Kéznyújtásnyira . • •• rr a jovo Álmokat kergetni nem jó dolog, csalódás, kiábrán­dultság az ára, s ha eljön az igazság órája, a rideg valóság derékba töri a cselekvő kedvet. Így van ez a magánéletben, s talán még inkább a politikában. Más azonban az álmok kergetése és megint más a képzelő­erő: ez utóbbi nélkül nincs is igazi, nagyvonalú, lelket mozgató politika. Ez a képzelőerő ment meg a földhöz- ragadtságtól, bajok idején a reményt vesztett panasz­kodástól, biztatást ad, segít felrajzolni az elérhetőt, a kivívható! Ezúttal azonban ne menjünk túl messze előre az időben, ne foglalkozzunk elkövetkező századokkal. Ma­radjunk földközelben. Jelenközeiben. Az alábbiakban olyan jövőről szólunk, amely már ma meglehetne, ha... Ez a ha most a kiindulópont. És át is váltunk prózába, a politika hétköznapi nyelvére. Ha a másik fél — a Nyugat — megtartaná azt, amit egyszer már Í aláírt, és elfogadná, amit a szocialista országok jó lélekkel s mindannyiunk üdvére, a kapcsolatokat ja­vítandó eddig javasoltak — itt is lenne az a bizonyos jövendő. Vegyük csak elő az aláírt papírokat. Egyetlen újabb óriásrakéta se kerülne sehol a helyére, ha az Egyesült Államok kongresszusa jóváhagyta volna azt a szerző­dést, amelyet öt évvel ezelőtt úgy írtak alá, hogy az amerikai elnök még át is ölelte a szovjet főtitkárt. Egyetlen új atomfegyvert sem próbálnának már ki, ha a tengerentúliak nem szakították volna meg a kísérletek teljes tilalmáról szóló tárgyalásokat. Mind­ez azonban a gyorsan idevarázsolható jövőnek kisebb része. A nagy lépést azzal lehetett volna megtenni, ha mindenki fontolóra veszi az asztalon lévő, gondo­san kidolgozott szocialista javaslatokat. Ebben az esetben szinte azonnal felére csökkenne az atomfegy­verek száma, majd általában megszűnne a gyártásuk, elkezdődne a megsemmisítésük. Sokkal kevesebb és mind kevesebb katona állomásozna földrészünkön, egyre ritkábban tartanának hadgyakorlatokat. Sorra vennék az egyéb pusztító eszközöket és kitalálnák megsemmisítésük módját: a vegyi fegyverekét, a su­gárfegyverekét, az űrfegyverekét. Büszkén jelentenék a kormányok parlamentjük előtt minden esztendőben, hogy ismét kisebb lett a katonai költségvetés, megint többet fordítottak beruházásokra, a nyugdíjak és csa­ládi segélyek emelésére. I I Ebben a jövőben még lennének hadseregek, viták, ellentétek és nemzetközi feszültségek is, hiszen kü­I lönböző társadalmi rendszerékben, eltérő fejlettségű országok között élünk, nincs varázspálca, amely egyet­len intésre mindezt eltüntetheti, nincs olyan csoda­előterjesztés, amely ezt gyorsan fölszámolhatná. Ha sorra vesszük a szocialista országok javaslatait, jól láthatjuk, hogy valamennyit ehhez a helyzethez szab­ták, mind a mának szól és ott van vitára készen a másik oldal kezében. Olyan reális világ teremthető általuk, amelyben létrejött az egymás iránti bizalom. Századunk utolsó negyedének kulcsszava ez: nem­zetközi bizalom. Nem több, de nem is kevesebb, mint a tudat, hogy a másik sem akar elpusztítani, erőszak fenyegetésével valamit ránk kényszeríteni, két vállra fektetni, hanem — amennyire ez ma még lehetséges — az óhatatlanul feltörő vitákban, érdekellentétekben valamilyen békés megoldásra törekszik. I Homlokát ráncolja talán most az olvasó, mondván: van-e értelme a „mi lenne, ha” játéknak? Történé­szeink között valóban folyik vita arról, hogy célsze- rű-e föltenni a kérdést múlt eseményekkel kapcsolat­ban: „Mi lett volna, ha?”. De a „mi lenne, ha?” játék, tehát a jövendő fontolgatása nagyon is hasznos. A jövő még előttünk van; elfogadhatjuk, vagy elvethet­jük a változatokat, cselekedhetünk így vagy úgy. Ezért érdemes elővenni a jövőfestő képzelőerőt. Fel­I rajzolni magunk és mások elé, milyen lenne Európa, tágabb hazánk, ha... Ha 1979-ben elfogadták volna a Szovjetunió kinyújtott kezét, talán már egyetlen kö- zepes hatótávolságú rakéta árnyéka sem vetődne : földrészünkre; ha Bécsben már tíz évvel ezelőtt jóvá- > hagyják a szocialista változatot, a mainál sokkal ki­sebb hadseregek állomásoznának Európa közepén. Nem vészharangot kongatunk. Nem azt bizonygat­juk, hogyha ma nem fogadják el javaslatainkat — összeomlik a világ. De azért jó lenne sietni. Ez a mai generáció is szeretne biztonságosabban élni, szi­lárdabb gazdaságot fejleszteni, bővebben jutni a ja­vakhoz, megnyugtatóbb körülményeket hagyni gyer­mekeire. Nem szabad pazarolni az időt. Akár a természeti környezetet vizsgáljuk, akár a politikait — minden nappal romlik valami, amit egyre nehezebb, vagy éppen lehetetlen lesz jóvátenni. Kezünkben a megoldás, felelősek vagyunk érte. Különösen azok fe­lelősek, akik egyre csak nemet mondanak erre a kéz­nyújtásnyira lévő jövőre. TATÁR IMRE Gazdag ünnepi program augusztus 20-ra Új létesítmények avatása ünnepi tanácsülések, gyűlések Munkás-paraszt találkozók, kulturális és sportrendezvények Gazdag programmal ké­szülnek megyeszerte az Al­kotmány napjának megün­neplésére. A rendezvényso­rozat már ma megkezdődik, mégpedig a Tamási és város- környéki hagyományőrző na­pok ünnepélyes megnyitásá­val délelőtt tíz órakor a vá­rosi úttörőházban. A hagyo­mányőrző napok programjá­ról szerdai telefoninterjúnk­ban már hírt adtunk, ami ebben nem szerepel, az a már hagyományos tamási nemzetközi meghívásos lo­vasverseny, amit augusztus 18—20-án rendeznek meg. Űj kulturális és sportlé­tesítmények átadására is sor kerül. Szekszárdon péntek délelőtt 11 órakor lesz az egykori zsinagógából kiala­kított Művészetek Házának avatóünnepsége. Délután 4- kor nyílik meg itt Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor fes­tőművészek kiállítása, este nyolckor kezdődik a hang­verseny. A bonyhádi közpon­ti ünnepséget az új, III. szá­mú Általános Iskola avatá­sával összekötve tartják meg, ünnepi beszédet Drecin Jó­zsef államtitkár mond. Györkönyben vasárnap dél­után avatják az új sportpá­lyát. A városokban, nagyobb községekben ünnepi tanács­üléseken emlékeznek meg népköztársaságunk alkotmá­nya törvénybe iktatásának 35. évfordulójáról, sok helyütt — üzemekben, községekben — rendeznek ünnepi gyűlést a héten. Néhány üzemben ez alkalommal adják át a törzsgárdajelvényeket. Ha­gyomány, hogy augusztus 20- án az ipari és a mezőgazda­is. Több termelőszövetkezet a partner ipari üzem kül­döttségével együtt vesz részt az I. Tolna megyei arató­napok augusztus 18-i tamási megnyitóünnepségén. Sok helyen lesznek kultu­rális és sportrendezvények, Dombóvárott a művelődési ház előtti téren hétfőn este a Kapos táncegyüttes ad műsort, Simontornyán szom­baton ünnepi operettest lesz a kaposvári Csiky Ger­gely Színház művészeinek fellépésével, hétfőn pedig a művelődési házban megnyí­lik Könyv István János grafikus kiállítása. Madocsán vasárnap rendezik meg a ha­gyományos szüreti felvonu­lást és bált. Bölcskén a Du­na partján tartják meg hét­főn a GYGV és a Rákóczi Tsz munkás-paraszt találko­zóját, egész napos sportprog­rammal. A Szekszárdi Alla­a II. hexasakk Európa-baj- nokságot. Magyar felszólalás Mexikóvárosban A hétfő óta tanácskozó mexikóvárosi nemzetközi né­pesedési konferencián fel­szólalt dr. Nyitrai Ferencné, a magyar kormányküldött­ség vezetője, a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnöke. Han­goztatta, hogy a magyar kor­mány nagy jelentőséget tu­lajdonít a népesedés kérdé­seinek. Azt vallja, hogy az emberiség sorsdöntő problé­mái között — a béke, a biz­tonság, a leszerelés, az éhín­ség, az elmaradottság felszá­molása, a fejlődéshez szük­séges energiaforrások bizto­sítása, a természeti környe­zet védelme mellett — je­lentős helyet foglal el a vi­lág népességének kérdése. A világ kormányainak folya­matosan figyelemmel kell kí­sérniük országuk népességé­nek alakulását. Ügy véljük — mondotta —, hogy a népesedési folyama­tok befolyásolását célzó kor­mányzati intézkedések meg­hozatala minden ország bel- ügye. A népesedéspolitika ki­alakítása és megvalósítása minden nemzet szuverén jo­ga, amelybe nem szabad megengedni külső beavatko­zást. Hangsúlyozni kívánjuk — mutatott rá —, hogy népese­déspolitikánk az egyének és a családok önkéntes elhatá­--------—<•----------*•-!----— Jkf­v án szorítkozni, és tudjuk, hogy ennek hatása csak hosz- szabb távon tud érvényesül­ni. sági üzemi kollektívák munkás-paraszt találkozókat mi liazuasae ko^unyabu.. rendeznek. Így lesz ez most nyitják meg — pénteken — Dunaföiduari tervek Fórumot hívtak össze Du- naföldváron, melyen a nagy­község párt-, állami és gaz­dasági vezetői teljes szám­ban részt vettek. A téma iz­galmas és valamennyiünket érintő volt: Dunaföldvár re­habilitációja az ezredfordu­lóig. Ami egyfajta felélesz­tést, a „réginek” a mai élet­formára való átültetését, adaptálását jelenti. A tervek készítője, Makovecz Imre, Ybl-díjas építész hangsúlyoz­ta: az új éleforma nem a ré­gi környezet teljes tagadá­sát, csupán az elavultét kö­veteli meg. Azt, hogy nem tanultunk meg gazdálkodni értékeinkkel, mi sem bizo­nyítja jobban, mint Duna­földvár, az egykori város tör­ténete. A fórumon ismertetett lép­jákli Péter tanácselnök: „Elképzeléseink szerint Ide, a buszpályaudvar közelébe üz­letek, szolgáltatóegységek kerülnek” j~ Makovecz Imre a rész letes tervet ismerteti J csőzetes terv lényege, hogy Dunaföldvár hangulatát meg­őrző, a már meglévő patinás épületekhez alkalmazkodó lakóházakat, lakótömböket emeljenek. Ami a legfonto­sabb: humánus, emberi élet­teret kell kialakítani. És itt nem határidős feladatról van szó, hanem folyamatos, kis­léptékű gyarapodásról, a la­kóépületekkel együtt az inf­rastruktúra megteremtésé­vel. Mint Jákli Péter tanács­elnök elmondta, mindezt he­lyi erőből fokozatosan vég­zik el a településen. A to­vábbi tervezési munkákban a Tolna megyei Tervező Vál­lalat részfeladatok megoldá­sával segíti a Makovecz-cso- port munkáját. A Béke tér beépítésénél el­sőként a Tolna megyei Ven­déglátóipari Vállalat, a Szol­gáltatóipari Szövetkezet és a Moziüzemi Vállalat épületei kerülnek sorra, s ebben az érintett felek megfelelő hoz­záállása, segítsége nélkülöz­hetetlen. A tervek, elképzelések te­hát megvannak és a lelke­sedés sem hiányzik Duna- földváron. Így lehetővé vál­hat a Duna-parti település történelmi múltjához méltó rangjának visszaszerzése. Ha nem is néhány év, de né­hány évtized alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents