Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 189. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 12., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2 old.) PIPATÖRIUM SZEKSZARDON (4. old.) AZ INDIAI KONYHA (5 old.) NYÁRI LAKASFELŰJlTAS (5 old.) ŰJ ISKOLA SIMONTORNYAN (3. old.) Kéznyújtásnyira . • •• rr a jovo Álmokat kergetni nem jó dolog, csalódás, kiábrándultság az ára, s ha eljön az igazság órája, a rideg valóság derékba töri a cselekvő kedvet. Így van ez a magánéletben, s talán még inkább a politikában. Más azonban az álmok kergetése és megint más a képzelőerő: ez utóbbi nélkül nincs is igazi, nagyvonalú, lelket mozgató politika. Ez a képzelőerő ment meg a földhöz- ragadtságtól, bajok idején a reményt vesztett panaszkodástól, biztatást ad, segít felrajzolni az elérhetőt, a kivívható! Ezúttal azonban ne menjünk túl messze előre az időben, ne foglalkozzunk elkövetkező századokkal. Maradjunk földközelben. Jelenközeiben. Az alábbiakban olyan jövőről szólunk, amely már ma meglehetne, ha... Ez a ha most a kiindulópont. És át is váltunk prózába, a politika hétköznapi nyelvére. Ha a másik fél — a Nyugat — megtartaná azt, amit egyszer már Í aláírt, és elfogadná, amit a szocialista országok jó lélekkel s mindannyiunk üdvére, a kapcsolatokat javítandó eddig javasoltak — itt is lenne az a bizonyos jövendő. Vegyük csak elő az aláírt papírokat. Egyetlen újabb óriásrakéta se kerülne sehol a helyére, ha az Egyesült Államok kongresszusa jóváhagyta volna azt a szerződést, amelyet öt évvel ezelőtt úgy írtak alá, hogy az amerikai elnök még át is ölelte a szovjet főtitkárt. Egyetlen új atomfegyvert sem próbálnának már ki, ha a tengerentúliak nem szakították volna meg a kísérletek teljes tilalmáról szóló tárgyalásokat. Mindez azonban a gyorsan idevarázsolható jövőnek kisebb része. A nagy lépést azzal lehetett volna megtenni, ha mindenki fontolóra veszi az asztalon lévő, gondosan kidolgozott szocialista javaslatokat. Ebben az esetben szinte azonnal felére csökkenne az atomfegyverek száma, majd általában megszűnne a gyártásuk, elkezdődne a megsemmisítésük. Sokkal kevesebb és mind kevesebb katona állomásozna földrészünkön, egyre ritkábban tartanának hadgyakorlatokat. Sorra vennék az egyéb pusztító eszközöket és kitalálnák megsemmisítésük módját: a vegyi fegyverekét, a sugárfegyverekét, az űrfegyverekét. Büszkén jelentenék a kormányok parlamentjük előtt minden esztendőben, hogy ismét kisebb lett a katonai költségvetés, megint többet fordítottak beruházásokra, a nyugdíjak és családi segélyek emelésére. I I Ebben a jövőben még lennének hadseregek, viták, ellentétek és nemzetközi feszültségek is, hiszen küI lönböző társadalmi rendszerékben, eltérő fejlettségű országok között élünk, nincs varázspálca, amely egyetlen intésre mindezt eltüntetheti, nincs olyan csodaelőterjesztés, amely ezt gyorsan fölszámolhatná. Ha sorra vesszük a szocialista országok javaslatait, jól láthatjuk, hogy valamennyit ehhez a helyzethez szabták, mind a mának szól és ott van vitára készen a másik oldal kezében. Olyan reális világ teremthető általuk, amelyben létrejött az egymás iránti bizalom. Századunk utolsó negyedének kulcsszava ez: nemzetközi bizalom. Nem több, de nem is kevesebb, mint a tudat, hogy a másik sem akar elpusztítani, erőszak fenyegetésével valamit ránk kényszeríteni, két vállra fektetni, hanem — amennyire ez ma még lehetséges — az óhatatlanul feltörő vitákban, érdekellentétekben valamilyen békés megoldásra törekszik. I Homlokát ráncolja talán most az olvasó, mondván: van-e értelme a „mi lenne, ha” játéknak? Történészeink között valóban folyik vita arról, hogy célsze- rű-e föltenni a kérdést múlt eseményekkel kapcsolatban: „Mi lett volna, ha?”. De a „mi lenne, ha?” játék, tehát a jövendő fontolgatása nagyon is hasznos. A jövő még előttünk van; elfogadhatjuk, vagy elvethetjük a változatokat, cselekedhetünk így vagy úgy. Ezért érdemes elővenni a jövőfestő képzelőerőt. FelI rajzolni magunk és mások elé, milyen lenne Európa, tágabb hazánk, ha... Ha 1979-ben elfogadták volna a Szovjetunió kinyújtott kezét, talán már egyetlen kö- zepes hatótávolságú rakéta árnyéka sem vetődne : földrészünkre; ha Bécsben már tíz évvel ezelőtt jóvá- > hagyják a szocialista változatot, a mainál sokkal kisebb hadseregek állomásoznának Európa közepén. Nem vészharangot kongatunk. Nem azt bizonygatjuk, hogyha ma nem fogadják el javaslatainkat — összeomlik a világ. De azért jó lenne sietni. Ez a mai generáció is szeretne biztonságosabban élni, szilárdabb gazdaságot fejleszteni, bővebben jutni a javakhoz, megnyugtatóbb körülményeket hagyni gyermekeire. Nem szabad pazarolni az időt. Akár a természeti környezetet vizsgáljuk, akár a politikait — minden nappal romlik valami, amit egyre nehezebb, vagy éppen lehetetlen lesz jóvátenni. Kezünkben a megoldás, felelősek vagyunk érte. Különösen azok felelősek, akik egyre csak nemet mondanak erre a kéznyújtásnyira lévő jövőre. TATÁR IMRE Gazdag ünnepi program augusztus 20-ra Új létesítmények avatása ünnepi tanácsülések, gyűlések Munkás-paraszt találkozók, kulturális és sportrendezvények Gazdag programmal készülnek megyeszerte az Alkotmány napjának megünneplésére. A rendezvénysorozat már ma megkezdődik, mégpedig a Tamási és város- környéki hagyományőrző napok ünnepélyes megnyitásával délelőtt tíz órakor a városi úttörőházban. A hagyományőrző napok programjáról szerdai telefoninterjúnkban már hírt adtunk, ami ebben nem szerepel, az a már hagyományos tamási nemzetközi meghívásos lovasverseny, amit augusztus 18—20-án rendeznek meg. Űj kulturális és sportlétesítmények átadására is sor kerül. Szekszárdon péntek délelőtt 11 órakor lesz az egykori zsinagógából kialakított Művészetek Házának avatóünnepsége. Délután 4- kor nyílik meg itt Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor festőművészek kiállítása, este nyolckor kezdődik a hangverseny. A bonyhádi központi ünnepséget az új, III. számú Általános Iskola avatásával összekötve tartják meg, ünnepi beszédet Drecin József államtitkár mond. Györkönyben vasárnap délután avatják az új sportpályát. A városokban, nagyobb községekben ünnepi tanácsüléseken emlékeznek meg népköztársaságunk alkotmánya törvénybe iktatásának 35. évfordulójáról, sok helyütt — üzemekben, községekben — rendeznek ünnepi gyűlést a héten. Néhány üzemben ez alkalommal adják át a törzsgárdajelvényeket. Hagyomány, hogy augusztus 20- án az ipari és a mezőgazdais. Több termelőszövetkezet a partner ipari üzem küldöttségével együtt vesz részt az I. Tolna megyei aratónapok augusztus 18-i tamási megnyitóünnepségén. Sok helyen lesznek kulturális és sportrendezvények, Dombóvárott a művelődési ház előtti téren hétfőn este a Kapos táncegyüttes ad műsort, Simontornyán szombaton ünnepi operettest lesz a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeinek fellépésével, hétfőn pedig a művelődési házban megnyílik Könyv István János grafikus kiállítása. Madocsán vasárnap rendezik meg a hagyományos szüreti felvonulást és bált. Bölcskén a Duna partján tartják meg hétfőn a GYGV és a Rákóczi Tsz munkás-paraszt találkozóját, egész napos sportprogrammal. A Szekszárdi Allaa II. hexasakk Európa-baj- nokságot. Magyar felszólalás Mexikóvárosban A hétfő óta tanácskozó mexikóvárosi nemzetközi népesedési konferencián felszólalt dr. Nyitrai Ferencné, a magyar kormányküldöttség vezetője, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Hangoztatta, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a népesedés kérdéseinek. Azt vallja, hogy az emberiség sorsdöntő problémái között — a béke, a biztonság, a leszerelés, az éhínség, az elmaradottság felszámolása, a fejlődéshez szükséges energiaforrások biztosítása, a természeti környezet védelme mellett — jelentős helyet foglal el a világ népességének kérdése. A világ kormányainak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük országuk népességének alakulását. Ügy véljük — mondotta —, hogy a népesedési folyamatok befolyásolását célzó kormányzati intézkedések meghozatala minden ország bel- ügye. A népesedéspolitika kialakítása és megvalósítása minden nemzet szuverén joga, amelybe nem szabad megengedni külső beavatkozást. Hangsúlyozni kívánjuk — mutatott rá —, hogy népesedéspolitikánk az egyének és a családok önkéntes elhatá--------—<•----------*•-!----— Jkfv án szorítkozni, és tudjuk, hogy ennek hatása csak hosz- szabb távon tud érvényesülni. sági üzemi kollektívák munkás-paraszt találkozókat mi liazuasae ko^unyabu.. rendeznek. Így lesz ez most nyitják meg — pénteken — Dunaföiduari tervek Fórumot hívtak össze Du- naföldváron, melyen a nagyközség párt-, állami és gazdasági vezetői teljes számban részt vettek. A téma izgalmas és valamennyiünket érintő volt: Dunaföldvár rehabilitációja az ezredfordulóig. Ami egyfajta felélesztést, a „réginek” a mai életformára való átültetését, adaptálását jelenti. A tervek készítője, Makovecz Imre, Ybl-díjas építész hangsúlyozta: az új éleforma nem a régi környezet teljes tagadását, csupán az elavultét követeli meg. Azt, hogy nem tanultunk meg gazdálkodni értékeinkkel, mi sem bizonyítja jobban, mint Dunaföldvár, az egykori város története. A fórumon ismertetett lépjákli Péter tanácselnök: „Elképzeléseink szerint Ide, a buszpályaudvar közelébe üzletek, szolgáltatóegységek kerülnek” j~ Makovecz Imre a rész letes tervet ismerteti J csőzetes terv lényege, hogy Dunaföldvár hangulatát megőrző, a már meglévő patinás épületekhez alkalmazkodó lakóházakat, lakótömböket emeljenek. Ami a legfontosabb: humánus, emberi életteret kell kialakítani. És itt nem határidős feladatról van szó, hanem folyamatos, kisléptékű gyarapodásról, a lakóépületekkel együtt az infrastruktúra megteremtésével. Mint Jákli Péter tanácselnök elmondta, mindezt helyi erőből fokozatosan végzik el a településen. A további tervezési munkákban a Tolna megyei Tervező Vállalat részfeladatok megoldásával segíti a Makovecz-cso- port munkáját. A Béke tér beépítésénél elsőként a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat, a Szolgáltatóipari Szövetkezet és a Moziüzemi Vállalat épületei kerülnek sorra, s ebben az érintett felek megfelelő hozzáállása, segítsége nélkülözhetetlen. A tervek, elképzelések tehát megvannak és a lelkesedés sem hiányzik Duna- földváron. Így lehetővé válhat a Duna-parti település történelmi múltjához méltó rangjának visszaszerzése. Ha nem is néhány év, de néhány évtized alatt.
