Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
1984. augusztus 10. f'tolna'' NÉPÚJSÁG 3 Eredményes öntözőgép-akció A mezőgazdasági nagyüzemek július 31-ig kedvezményes feltételekkel szerezhettek be új öntöző berendezéseket, felszereléseket. A nagyüzemek a raktárakban meglévő készleteket vásárolhatták meg, illetve az ipar által soron kívül gyártott gépekhez, szerkezetekhez juthattak hozzá. A MÉM összesítése szerint 117 millió forint értékű gép kelt el; ösz- szesen 37 üzem élt az alkalommal és mintegy harmadával olcsóbban vették meg a különféle típusokat. Egyéb kedvezményeket is biztosítottak számukra, például preferált hitelt, és a lekötött tartalék alapok felhasználását is engedélyezték a kérelmeik alapján. Az üzemek a kedvezményes akciók révén mindenekelőtt a felújításra váró öntözőrendszerek korszerűsítését oldották meg. Nagy teljesítményű szivattyúkat és öntözőegységeket állítottak munkába, ily módon hatékonyabbá tették a már meglévő öntözőtelepek munkáját. Ezeket a fejlesztéseket 1984- re az üzemek többsége nem is tervezte, az öntözési beruházások ugyanis elég költségesek, és a szűkös pénzügyi forrásokból ezekre most csak kevés helyen jutott. Az akció jól segítette a rekonstrukciókat, lehetőséget kínált az átalakítások gyors megvalósítására. Különösen az aszály sújtotta megyékben volt nagy az érdeklődés. Számos Szolnok, Bács- Kiskun, Csongrád és Békés megyei üzem használta ki az alkalmat. Több gazdaság, például a Rákóczifalvi Tsz és a Héki Állami Gazdaság a gabonát is öntözte az új berendezésekkel; egy-két tonnás hektáronkénti többletet értek el, s ez ugyancsak kikifizetődő vállalkozásnak bizonyult. A mezőgépipar ezúttal példásan segítette a termelőket. Amikor a raktárkészlet kimerült, soron kívüli gyártásra vállalkoztak. A szekszárdi Mezőgép Vállalat terven felül 238 gépet, az Alsó- Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság 90 berendezést, a Diósgyőri Gépgyár pedig 55 agregátort adott át a kereskedelemnek. A készlet maradéktalanul el is kelt. A szekszárdi üzemből 8 ezer szórófej érkezett a termelőkhöz, s ezek most kitűnő szolgálatot tesznek a kánikulai forróságban. Űj, metszés nélküli ffm ff ff \ f szolomuveles A Licencia Külkereskedelmi Vállalattal kötött szabadalmi és know-how-haszno- sítási szerződés alapján a nagykörösi Arany János Termelőszövetkezetben megkezdik a Babó-féle ágas-kordo- nos, biológiai termésszabályozású szőlőművelés nagyüzemi alkalmazását. Az eljárás Babó Tivadar kertészmérnök 20 éves munkájának az eredménye. A feltaláló a szőlőtermesztésnél olyan magasművelési módszert dolgozott ki, amelynek alkalmazásával lényegesen csökkenthetők a termesztési költségek és a gyümölcs minőségének megőrzése mellett növelhetők a hozamok. Az új eljárás újonnan és régéb- ben telepített szőlőknél egyaránt alkalmazható. Mindkét esetben három, illetve négy év után feleslegessé válnak a szőlőnél az olyan munkák, mint a hajtásválogatás, a csonkozás, a kötözés és a metszés. A feltaláló által kidolgozott biológiai módszerrel szabályozható a szőlőtőkék hozama, s biztosítható a termés mennyiségének és minőségének megfelelő összhangja. A nagykörösi Arany János Termelőszövetkezetben korábban már 30 hektár régi telepítésű szőlőt műveltek meg e módszerrel. Az eredmények igen biztatóak; az új művelési eljárással mintegy két és félszeresére növekedett az árbevétel. A kezdeti tapasztalatok alapján most nagyobb területen, száz hektár új telepítésű szőlőben látnak hozzá a találmány hasznosításához. Arra számítanak, hogy az új megoldással az eszközhatékonyság is mintegy 80 százalékkal javítható. A magyar találmány iránt nemcsak itthon, külföldön is érdeklődnek. Az eljárást már az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, valamint az USA-ban és Ausztráliában szabadalmaztatták. Értékesítését eddig azonban a hazai referencia hiánya akadályozta, mert a külföldi gazdálkodók szerettek volna a gyakorlatban is megismerkedni a módszerrel. A nagykőrösi kísérletek így egyben elősegítik a magyar találmány külföldi értékesítését is. A Licencia Külkereskedelmi Vállalatnál úgy számolnak, hogy az Egyesült Államokon — ahol komolyan érdeklődtek az eljárás iránt — 1984-ben és 1985-ben kísérleti területen elkezdhetik a magyar szőlőművelési eljárás alkálmazását. A tervezettnél gyorsabb a fejlődés a vegyiparban A vegyipar az esztendő első hat hónapjában a tervezettnél nagyobb mértékben növelte termelését. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva a vegyipari vállalatok termelésének értéke folyó áron összességében több mint 6 százalékkal emelkedett. Az előállított áruk mennyisége átlagosan ennél kisebb, de a tervezettet így is meghaladó ütemben, 3,5 százalékkal gyarapodott. Legnagyobb mértékben a kozmetikai- és háztartásvegyipar termelése nőtt, a tavalyi év első feléhez képesít — változatlan áron számítva — most csaknem 16 százalékkal töb árut kínállt. Ugyancsak jelentősen bővült az előállított termékek mennyisége a szerves és szervetlen vegyiparban, a műanyag- és a ve- gyiszálgyárltás területén, valamint a gyógyszeripari vállalatoknál. A vegyipar termelésének a tervezettnél gyorsabb fejlődését segítették a javuló exportlehetőségek, valamint a kapacitások bővítése, s az, hogy tovább nőtt a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek aránya. Egyebek között a II. negyedévben megkezdték a próbaüzemet a Dunai Kőolajipari Vállalat új katalitikus krakküzemé- ben, amely lehetővé teszi, hogy a kőolajból az eddiginél jóval több, értékes, úgynevezett fehéráru készüljön., A krakküzem melléktermékei pedig a külföldi értékesítésre szánt áruk mennyiségét bővítik. A DKV új üzeme volt a Petrolkémiai Központi Fejlesztési Program utolsó nagy- beruházása. A hivatalosan a múlt év végén befejeződött központi program célkitűzései azonban változatlanul érvényesek ; a vállalatok az eddigiekhez hasonlóan bővítik a hazai alapanyagok feldolgozását, főként a pvc-ből, a polietilénből és a polipropilénből készített termékek körét szélesítik. Atomerőmű-építkezés II. A szomszédban „duruzsol” a reaktor „duruzsol” a reaktor Az átrakógép kezelője, Stiglincz Gábor operátor w^vcsil üi *‘*81I A két ellenőrző fizikus: Pólyák Sándor (jobbról) és Sz. F. Gajvoronszkij Kováts Balázs nyugtat bennünket. Egy sztorit mesél: — Amikor előadást tartok az erőműről, mindig viszek magammal egy fiolában üzemanyagot. Megmutatom a közönségnek. Kiveszem az üvegből. Mindig kesztyűt is húzok. A hallgatóság azt hiszi, hogy ez azért történik, mert védem magam a sugárszennyeződéstől. Csodálkoznak végül, amikor elmondom, hogy azért kell kesztyűt húznom, mert magamtól kell megvédeni az üzemanyagot. Ebből azt kell megjegyezni, hogy a friss üzemanyag sohasem veszélyes ... Megkapjuk a dózismérőt Az öltözőbe megyünk. Az ajtón túl ülésbarikád. Kezünkbe veszünk egy pár papucsot. Leülünk az ülésre. A papucsot átdobjuk a túloldalra. Kikötjük cipőinket, levesszük, átfordulunk az ülésen és a papucsba dugjuk a lábunkat. Minden mozzanat szabályozva van, ilyen módon szabad csak bemenni az öltözőbe. Kapunk egy szekrénykulcsot. Levetkőzünk. Meztelenül várjuk az öltözőőrt, ö kulcsaink ellenében sisakot és cipőt ad. Bent választunk alsónadrágot, zoknit, trikót és védőruhát. Először ellenőrizzük, hogy gyűrűt, nyakláncot nem felejtettünk-e magunkon. Akkor „végigjátsszuk” a cipővel ugyanazt, mint először. Áttesszük a másik oldalra a cipőt. Leülünk, levesszük a papucsot, kézbe fogjuk és átfordulunk az ülőkén, belebújunk a cipőbe. A papucsot egy odakészített műanyag edénybe dobjuk. Viszik majd fertőtleníteni. A folyosón megkapjuk az egyéni dózismérőt. Felírják nevünket és a belépőnk számát. Minden rendben. Elindulhatunk a reaktortérbe. Egy ajtóhoz érünk, mögötte őr ül. Belépőnket benyomjuk az érzékelőbe, nyitható- vá válik az ajtó. Bent ellenőrzik a belépőnket... Finta István Még elmesélni is hosszadalmas. Régen jártunk a kettes blokkban. Akkor, amikor a reaktortartályt a helyére rakták. Ez is jelzi, már kevesebb figyelmet szentel az ország a második blokknak. A reaktortérben Finta Istvánnal, az átrakócsoport vezetőjével találkozunk először. Engem az érdekel, hogyan hozták át a gépet. — Három darabba szedtük szét. Először a nyolctonnás rudat, majd a 28 tonnás kocsit emeltük le és szépen a nagy daruval átkocsiztunk ide. Három éjszakánk ráment, de pontosan ugyanarra a helyre került, így még a koordinátát sem kellett igazítani. — Maga is azt mondja, hogy nincs már itt semmi érdekes? — Először dolgozunk úgy, hogy az ÉVIG szakemberei — ők készítették a Ganz- MÁVAG-gal közösen a gépet — nincsenek itt. Fennakadás nélkül dolgozunk. Szerintem, mikor ez a cikk megjelenik, mi már minden kazettát a helyére raktunk. — Mennyi ideig tart egy kazetta berakása? — Az eredeti tervek szerint 24 percig. Mi 10—12 percnél tartunk. (Cikkünk megírása után kaptuk a hírt, hogy 1984. augusztus 9-én 01 órakor az üzemanyag berakását befejezték. A Nemzetközi Atomenergia Bizottság szakemberei ellenőrizték a munka helyességét és a zárójegyzőkönyv aláírása után befejezettnek nyilvánították a fizikai indítás első szakaszát.) A szemüveg A pódiumra tartunk. Az őr ellenőrzi Gottvald Károly fotós táskáját, majd felenged bennünket. Csak Kováts Balázst nem. — A szemüveg! — szól utána. A PAV nukleáris főosztályának önálló mérnöke leveszi szemüvegét, a két szárára madzagot köt, majd felteszi a fejére és hátul ösz- szeköti a két madzagot. Az őr bólint, Most már mehet. Felbecsülhetetlen értékű kár keletkezne, ha valami beleesne a reaktortartályba, hetekre megszakíthatná a munkát. Ezért a szigorúság ... Fönt a pódiumon a két ellenőrző fizikus — a szovjet és a magyar — valamint az átrakógép kezelői. És természetesen mi, az érdeklődők, akik először is megnézik, hogy eddig milyen munkát végeztek. Lent a mélyben, úgy 10—12 méterre tőlünk valami virágsziromhoz hasonlatos együttest látunk, az eddig berakott kazettákat. A kérdés: „Miért így rakják?” — A reaktorban van 37 darab szabályozó rúd, melyeknek nincs tartása. Látszik, hogy a virágszirom közepén még van hely, oda kerül egy-egy szabályozó kazetta. A többi tartja majd, addig míg a szabályozó hajtásokkal össze nem kötik. Egyébként számítógépes program alapján rakják a helyére az üzemanyagot, mert egy-egy kazettában nem azonos dúsítású üzemanyag van — mondja Kováts Balázs. Pólyák Sándorral beszélgetünk: — Az ellnőrző fizikus feladata, hogy biztosítsa a nukleáris biztonságot. Arra kell vigyázni, hogy tiszta víz ne kerüljön a kazetták közelébe. Mert csak a tiszta víz alkalmas arra, hogy beindítsa a láncreakciót. Minden tehetőségét ki kell zárni annak, hogy a zónába víz kerüljön. Lezártuk az összes csőelzáró szerelvényt és lelakatoltuk, ezen felül te is plombáltuk, ezt folyamatosan ellenőrizzük. A szovjet ellenőrző fizikust, Sz. F. Gajvoronszkijt arra kérjük, hogy értékelje az üzemanyag-berakás előkészítését. — Nagyon jól előkészítették a munkát. Annak ellenére is jól megy a munka, hogy tudjuk: ez már nukleáris terület, és rengeteg biztonsági követelményt kell betartani. Bent az átrakógép fülkéjében dolgozik Józsa István fizikus és Stiglincz Gábor átrakógép-operátor. összeszokott, rutinos mozdulatokkal irányítják a gépet. A megfelelő koordináták beállítása után megindult lefelé az üzemanyaggal teli kazetta, pontosan abba a hatszögletű „lyukba”, ahova azt tervezték. — Egyetlen tévedéssel néhány tízmillió forint lehet a kár — mondja Kováts Balázs. Mert a gép csinál mindent, de az embernek kell észnél lenni. A sugárkapuk zöldet mutatnak Elbúcsúzunk a reaktortértől. Azt hiszem, ez az utolsó látogatásunk. Az életre- keltés után, úgy másfél hónap múlva, ide idegeneket már nem engednek. De még ki kell jutnunk innen, ami nem is olyan egyszerű. Ahogy kilépünk a reaktortérből, egy mérlegszerű valamire kell állni. A kezünket az érzékelőkre helyezni. A gép zöldet jelez. — Ez azt ellenőrizte, hogy a cipő talpán és a kesztyűn van-e szennyeződés. A következő sugárkapun a ruházatunkat ellenőrzi a gép. Ez is zöldet jelez. Közben ellenőrzik a dózismérőnket. Nem mutat semmit. Az öltözőbe ugyanazzal a módszerrel mehetünk be, mint amikor bejöttünk. Papucsot veszünk, átdobjuk az ülőke másik oldalára, levesz- sízük a cipőnket... a másik oldalon felhúzzuk a papucsot. Meztelenre vetkőzünk. A fehérneműt külön-külön egy műanyag rekeszbe dobjuk, viszik kimosni. A fürdőn keresztül ismét egy sugárkapu következik. Ez letapogatja a testünket. Szintén zöldet mutat. .. Utcai ruhába öltözünk. .. Elbúcsúzunk Balázstól, aki még utánunk szól: — Ugye mondtam, hogy nincs itt semmiféle szenzáció. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az üzemanyag-virágszirmok
