Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

Mai számunkból „BANSZKO AZ ÉLET” (8. old.) FELFELÉ A LEJTÖN (12. old.) GABONAHORDAS (13. old.) SÁRKÁNY A MAGASBAN (13. old.) IPARKÖRZETEK A BAM MENTÉN (8. old.) KÖZÉP-ÁZSIA ÜDÜLŐKÖZPONTJA (8. old.) MAGYAR—SZOVJET EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL (9. Old.) AZ ÜVEG IFJÜ MŰVÉSZEI (9. old.) AZ AGYAGTÄBLÄKTOL A KÖNYVMINIATÜRIG (9. old.) A NAGY SZÍNÉSZ ÁTUTAZÓBAN (10. old.) MAGYARHON ELSŐ KÖLTŐJE (10. old.) SZŐNYI ISTVÁN- EMLÉKKIÁLLÍTÁS (11. old.) ALAPlTSUNK-E MÜZEUMOT? (11. old.) CSILLOGÁS NÉLKÜLI LENCSÉK (12. old.) Hazaérkezett Romániából a magyar küldöttség Péntek délelőtt elutazott Bukarestből a magyar párt­ós állami küldöttség, amely Gáspár Sándornak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének vezetésével részt vett a Románia felszabadu­lásának 40. évfordulója al­kalmából tartott ünnepsége­ken. A delegációt Nicolae Constantin, a Román Kom­munista Párt KB PVB tagja, a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége Köz­ponti Tanácsának elnöke, Constantin Oancea külügy­miniszter-helyettes és más hivatalos személyiségek bú­csúztatták. A küldöttség pénteken ha­zaérkezett Budapestre. A de­legáció tagjai voltak: Hu­szár István, a Központi Bi­zottság tagja, a KB Társa­dalomtudományi Intézetének főigazgatója, és Barity Mik­lós, hazánk bukaresti nagy­követe, aki állomáshelyén maradt. A párt- és állami küldött­ség fogadtatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Nagy János külügyminisztériumi állam­titkár és Kovács Lásziló, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. Ott volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövete. Nicaragua továbbra is külső agressziótól tart Az' amerikai titkosszolgá­lat, a CIA több száz nicara- guai ellenforradalmárt szál­lított át Hondurasból Costa Ricába, hogy Nicaragua déli határán újabb frontot nyis­son a sandinista rendszer el­len — jelentette be Mana- guábaa Dániel Ortega, a ni- caraguai kormányzó tanács koordinátora. Daniel Ortega hangsúlyoz­ta, hogy a washingtoni kor­mány egyre szélesíti a Nica­ragua elleni agressziót, és a helyzet csak romlani fog, ha Ronald Reagant újra elnök­ké választják. A Republiká­nus Párt választási program­jából egyértelműen kiderül, hogy a Reagan-karmány egyik fontos külpolitikai cél­jának tekinti a sandinista forradalom megsemmisíté­sét — mondta a politikus. Hozzátette, hogy az Egye­sült Államok már minden előkészületet megtett egy Nicaragua elleni katonai ak­ció megindításához. „A LÁNYOM NEM LESZ ÁPOLÓNŐ” (7. old.) NAGYKÖNYI BESZÉLGETÉSEK (7. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 199. szám ÁRA: 1,80 Ft 1984. augusztus 25., szombat Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny VIRÁGOK ÉS FEGYVEREK (2. old.) EREDMÉNYESEN MŰKÖDNEK AZ MSZBT- TAGCSOPORTOK (3. old.) SZENT KÖVEK (4. old.) JÉG UTÁN A JÉGESŐRŐL (4. old.) A HÉTKÖZNAPOK DEMOGRÁFIÁJA (5. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) Galván üzem-rekonstrukció lalat társ-gyárai is. öt szek­szárdi munkás Budapesten dolgozott, hogy az alkatrész­igényeket kielégítsék. Segí­tett az MMG—AM szekszár­di gyára is, azzal, hogy azo­kat az alkatrészeket soron kívül galvanizálta, amelyek a napi termeléshez feltétle­nül kellettek. A tmk komplex brigádjá­nak 25 tagja közben napi 16 órát dolgozott, folyamatos munkarendben, tehát szom­baton és vasárnap is. A galvanizáló szerkezeteit augusztus 20-ra beépítették, 22-én este 10 órára pedig be­fejezték a beüzemelést. Ez a többletfelajánlás azt jelenti, hogy a BHG szekszárdi gyá­rának galvánüzeme négy nappal előbb termelt. A re­konstrukció során az addig 45 ezer négyzetméter kapa­citású berendezés ma 70 ezer négyzetméter alapanyag galvanizálására képes, amely a tervek szerint 1990-ig a gyár igényeit kielégíti. A BHG szekszárdi gyárá­ban évente hatvanezer négy­zetméter alkatrészt kell gal­vanizálni ahhoz, hogy a gyár termelési tervét telje­sítse. Az üzem munkája kulcsfontosságú, leállása, karbantartása az utóbbi idő­ben a termelésben fennaka­dást jelentett. A hétéves berendezés el­használódott, felújítása már nem tűrt halasztást. A kong­resszusi és felszabadulási munkaverseny során a tmk szocialista brigádjai vállal­ták, hogy a mintegy hat­millió forint értékű rekonst­rukciót határidő előtt négy nappal befejezik. Négy szocialista brigád egy komplex brigádot alakí­tott, amely egyhónapos elő­készítő munka után július 26-án szétszedte a berende­zést, majd az új egységeket beszerelte. Közben a terme­lés zökkenőmentessége érde­kében az alkatrészek kiké­szítésébe besegítettek a vál­Idegenforgalmi ország Gyerekek kedvenc szórakozása manapság: a szem­bejövő, vagy a járda mellett parkoló gépkocsik rend­számtábláiról találgatják, milyen országból érkeztek. Kétségtelen, alig van Európának olyan országa, ahon­nan ne jöttek volna hozzánk vendégek. Többségük­ben turisták, akik erre az évre magyarországi nyara­lást terveztek, vagy több országot érintő útjuk során keresik fel hazánkat. S ami éppenséggel nem mellé­kes: egyre többen vannak köztük, akik már nem elő­ször jártak itt, szívesen jönnek vissza újra meg újra. Már az év első felében 27 százalékkal több külföldi érkezett hozzánk, mint tavaly, ugyanebben az idő­szakban. Szám szerint 3 millió 731 ezren. Ebben a számban még nincs benne a július. Erről a — nyári képet alig-alig mutató, szeszélyesen hűvös — hónapról egyelőre csak annyit tudhatunk teljes bizonyossággal: még tovább nőtt a beutazók száma, s minden való­színűség szerint arányaiban is jóval meghaladja a tavalyit. Bármennyire befolyásolja is az időjárás az idegen- forgalmat, éppen az elmúlt július mutatja, hogy a külföldiek nemcsak a Balaton hús hullámainak ked­véért jönnek hozzánk. S éppen ez az örvendetes. Hi­szen a jó szándék korábban is megvolt az idegenfor­galmat irányító és lebonyolító intézményekben, hiva­talokban, utazási irodákban, hívták-várták a külföl­dieket. Csak éppen sokáig — alig volt mire idehívni őket. Nem csupán az új szállodákról van szó, bár kétség­telen, hogy bizonyos — jól kereső — rétegek számára igen vonzó, hogy Magyarországon most már megta­lálják ugyanazt a luxus-színvonalú hotelt, amelyhez más országokban hozzászoktak. Jól tudjuk azonban, hogy a hazánkba érkező ven­dégseregnek csak egy kis része veszi igénybe a leg­drágább szálláshelyeket. A nagy többség beéri az alapvető kényelmet nyújtó fizetővendég-szolgáltatás­sal, a kempinggel, szerényebb szállodával. Ami az utóbbit illeti: ott még — finoman szólva — akadnak tennivalók. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencse dol­ga, ki milyen színvonalú kiszolgálással találkozik. Hogy eleve udvarias-e a szállodai személyzet, vagy csak akkor, ha biztos reménye van magas borravalóra. Hogy az étlapon szereplő árakat találja a vendég a személyére szóló számlán is, vagy netán vastagabban fog a pincér ceruzája. Hogy megkapja-e a szálláshe­lyen, illetve közvetlen környékén a számára szüksé­ges napi cikkeket — vagy be kell érte járnia a mesz- sze környéket. S a sort még — sajnos — folytathat­nánk. Ilyen és hasonló természetű bejegyzések bizony vissza-visszatérnek a szállodai vendégkönyvekben, a hazatérő külföldiek leveleiben, amelyeket a magyar utazási irodáknak, idegenforgalmi intézményeknek ír­nak. Tegyük hozzá: sokszor nem is felháborodott pa­naszként, hanem — sokkal inkább — segítő szándék­kal, azért, hogy a magyar illetékesek mielőbb javít­sák ki a hibákat. Hogy a baráti országokból jövő turisták szívesen töltik itt szabadságukat, arra — sok minden mellett — bizonyíték az is, hogy az első félévben Csehszlová­kiából 38, Lengyelországból 49, Bulgáriából 23 száza­lékkal többen jöttek, mint tavaly ugyanebben az idő­szakban, s a többi európai szocialista ország felénk irányuló idegenforgalma is nőtt. Egyre többen jönnek a nyugati országokból is. Csupán június 30-ig Auszt­riából 20, az NSZK-ból ugyancsak 20, Olaszországból 50 százalékkal több turista jött, mint tavaly ilyenkor, s a határra érkező külföldiek aránya más országokból is jelentősen növekedett. Elmondhatjuk, hogy — sok éves munka eredmé­nyeként — Magyarország része lett a nemzetközi ide­genforgalomnak. Szívesen jönnek távoli országokból is hozzánk, mert szilárd a politikai helyzet, az országban nyugalom van, más országokénál hasonlíthatatlanul jobb a közbiztonság. S mert az utóbbi években egy sor olyan könnyítés lépett életbe, ami egyszerűbbé te­I szi az idejövetelt: az Ausztriával fennálló kölcsönös vízummentességtől a külföldiek bejelentkezésénél be­vezetett könnyítésig sok minden, ami az utóbbi évek­ben így is vonzóbb úticéllá tette Magyarországot. Mi tagadás, az idegenforgalom: üzlet is. Senki sem tagadja, hogy az országnak szüksége van arra a pénz­re, amit a külföldiek hoznak, az idegenforgalom a legolcsóbb export. Az idén e téren sincs ok panaszra: az első félévben az idegenforgalmi bevételek a KGST­I országokból jött turistáktól 40, a tőkés országokból érkezettektől 11 százalékkal haladták meg a tavalyi első félévi összeget. A külföldiek is mind gyakrabban találkoznak saját országukban magyar turistákkal. Csaknem kétmillió — pontosabban 1 millió 915 ezer — magyar indult külföldre az év első felében, s a szám azóta még to­vább nőtt. A KGST-országokba a tavalyinál 25 száza­lékkal többen, Jugoszláviába körülbelül ugyanannyi­an, más országokba az 1983-asnál 11 százalékkal töb­ben utaztak hazánkból. Ami azt bizonyítja, hogy min­den gazdasági nehézség, drágaság ellenére szeretünk utazni. Sok jelzőt aggattunk már önmagunkra. Most hoz­zájuk tehetünk még egyet: idegenforgalmi ország let­tünk. Vagy inkább: kezdünk azzá lenni. Hogy egészen elérjük ezt a minősítést, még van teendőnk. S nem­csak azoknak, akik hivatásszerűen foglalkoznak az idegenforgalommal. VARKONYI ENDRE A galvanizáló ismét folyamatosan terme)

Next

/
Thumbnails
Contents