Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 195. szám ÄRA: 1,80 Ft 1984. augusztus 19., vasárnap Mai számunkból ELSZÁMOLÁS 2,5 MILLIÓRÓL (4. old.) BÖLCSKE DELIDGBEN, 1984 AUGUSZTUSÁBAN (7. old.) A DOHÁNYTÓL AZ ELEKTRONIKÁIG (8. old.) EJTŐERNYŐVEL AZ ÉSZAKI-SARKRA (9. old.) A MAGYAR PORCELÁNMŰVÉSZET (11. old.) A békéért, a hazáért, a szocializmusért Harmincöt éve már, hogy törvénybe iktatták a Magyar Népköztársaság alkotmányát. A Tanácsköztársaság első, valóban a dolgozó nép érdekeit kifejező alkotmánya után három évtizeddel ez a mostani immár a felszabadulást követő fordulat tükre, állami életünk, jogalkotásunk alapja, egyszóval törvényeink törvénye lett. Augusztus 20-a a múltban is jeles ünnepünk volt. Államalapító, bölcs törvényhozó első királyunkra, Istvánra emlékeztünk. S emlékezünk ma is, azzal a jó érzéssel, hogy már hét esztendeje az akkori államiságot jelképező koronát is újra népünk birtokában tudjuk. Mi, mai magyarok tudván tudjuk, hogy egy nép történelmének súlyát nem a századok múlása adja, hanem a betöltött szerep, a haladás érdekében mindenkor tett erőfeszítések. Sosem láttuk világosabban, mint napjainkban, arról a tisztultabb horizontú magaslatról, amelyre népünk annyi megpróbáltatás után az épülő szocializmus jóvoltából feljutott, hogy viszanyúlni csak azért érdemes, ami valódi érték, ami a jelent és á jövendőt szolgálja. Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is, és erről most külön hangsúllyal kell szólnunk, hiszen az idei — reméljük — bőséges kenyérnekvaló betakarítása is roppant erőfeszítéseket követelt. A minden eddiginél szorosabb összefogást nemcsak az időjárás sürgette és sürgeti. A sok gondot okozó világpiaci helyzet is arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk minden szem gabonára, minden értékre, amit megtermeltünk. A világgazdasági problémák súlyos terheket rónak a mi népgazdaságunkra is és ebből a helyzetből csak az eddiginél jobb, szervezettebb munkával, mefontolt takarékossággal lábalhatunk ki. Ne tekintse tehát senki ünneprontásnak, ha az idei alkotmány napján a népi, nemzeti egységen kívül az állam- polgári kötelességeket, a közös felelősséget külön is hangsúlyozzuk. Hiszen jelenleg nélkülözhetetlenül szükség van mind- annyiunk becsületes, odaadó helytállására. Ne legyünk, nem is lehetünk engedékenyek a kényelmességgel, a tehetetlenséggel szemben. Nem nézhetjük el a rendbontást, a pazarlást, a szervezetlenséget, a lazaságot. Társadalmi rendünk alaptörvénye nem pusztán a jogok gyűjteménye, hanem — amiről bizony néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni — a kötelességeké is. A törvény népköztársaságunk minden állampolgára számára szavatolja például a munkához való jogot, s ez vitathatatlanul az egyik legbecsesebb történelmi vívmányunk. De valljuk be, hogy jóval ritkábban idézzük alkotmányunknak egy másik passzusát, amely pedig szinte rímel az említett jogra: mindenkinek „kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzék”. Ugyancsak az alkotmány előírta kötelességünk „a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása”. A jogok gyakorlásának a kötelességek teljesítése az erőfeltétele. . Nálunk nincs munkanélküliség —, de vajon mindenki képességei szerint dolgozik-e? Vajon minden termelőhelyen valóban az ország gazdasági erejét gyarapító tevékenység folyik-e? Nagyon időszerű kérdések ezek, és alkotmányunk méltó ünnepléséhez hozzátartozik ez az önkritikus önvizsgálat is. Helytállásunk eredményei közismertek. Az egész világ tanúja lehet, hogy gondjaink ellenére sem élünk rosszul. A közeli bőség illúziójával mégis.le kell számolnunk, és azt is tudnunk kell, hogy gyors, látványos eredményre sem számíthatunk. Népünk szilárd, eltökélt egységét, felnőtt voltát bizonyítja az a megértés és felelősségtudat, amellyel a kiutat kereső, nemegyszer népszerűtlen intézkedésekre is válaszolt. A túlnyomó többség megértette, hogy a teljes jólét szocializmusába hosszú út visz, s hogy állandó, egyenletes fejlődés sem mindig jelent egyet a látványos gazdasági gyarapodással. Dolgozóink többsége megértette, hogy azt a terhet, amelyet a világpiaci változások a vállunkra raktak, itthon a magunk erejéből és eszközeivel kell ellensúlyoznunk. Azzal, hogy a magunk portáján teremtünk rendet, fegyelmezetten élünk és dolgozunk. Kihasználjuk a munkanap minden percét, olyan termékeket gyártunk, amelyek a világpiacon is öregbítik hazánk jó hírét, s főképpen, amíg nagyobbra nem telik, addig takarózzunk, ameddig mostani takarónk ér. A már említett nemzeti egység további erősítését követelik külpolitikai céljaink, a béke érdekében állandóan és hittel tett erőfeszítéseink, s a békés egymás mellett élés biztosítása. A világ tele van válsággócokkal, a reakciós imperialista erők olyan helyzetet próbálnak teremteni, amely szinte lehetetlenné teszi a velük való békés együttélést. Fegyverkezési hajszát szítanak, gazdasági konfliktusokat teremtenek, rágalomhadjáratokba kezdenek, hogy nehezítsék helyzetünket, megbontsák társadalmunk rendjét, egységét. Mi ennek ellenére az alkotmány ünnepén is jóleső tudattal adunk számot szocialista demokráciánk szilárdságáról, az állami élet demokratizmusának örvendetes fejlődéséről, a szabad alkotó légkörről,, amely százezreket ösztönöz a közös fejtörésre, a részvételre, felelősségvállalásra. Állandó készenlétünket növeli, hogy fel- szabadulásunk negyvenedik évfordulójának megünneplésére és életünk iránytűjének, szervezőjének, pártunknak a XIII. kongresszusára készülünk. Joggal hangsúlyozzuk mindkét esemény horderejét és a két jelentős határkő felé közeledve mindannyiunk megnövekedett felelősségét. Negyven év egy nép életében nem nagy idő, de a mi számunkra az életet, az elnyert szabadságot, a boldogulást, a példák és tapasztalatok valóságos arzenálját je- y lentette ez a négy évtized. Túléltük a háború pusztításait, a kemény szigort, a bd- ? zalmatlanság esztendeit, emlékezünk az ötvenes években szított hidegháborús hisz- p tériára, amelynek közvetlen, s még inkább közvetett hatásait ugyamncsak megszenvedtük. Tudjuk, hogy az imperialista mesterkedések hogyan szolgálhatnak okot és ürügyet a bizalomból fakadó sok jó kezdeményezés, terv és ötlet elfojtására. Mi megfizettük a tandíjat, önvizsgáló nagy küzdelemben állítottuk helyre a bizalmat, teremtettük meg az alkotás, a tágasabb, emberségesebb élet tiszta levegőjét, s ezt meg is fogjuk oltalmazni. Temérdek a tennivalónk, s a siker érdekében még szorosabbra kell zárnunk sorainkat. Tevékenységünknek egymás jó megértésében, a közös felelősségben, valamint a barátainkkal való szolidaritásban kell gyökereznie, s az eltökélt internacionalizmusban, ami népünk odaadó munkájával társulva megteremtette hazánk mai rangját, tekintélyét. KEKESDI gyula Megyei aratónap Tamásiban Alkotmányunkat köszöntjük sikert arat az őcsényiek menettánca, a gyönki bemutató, a felsőnánai asszonykórus tiszta éneke, az ozorai aratók csoportja, a bátaszé- kiek, páriák és a csodálatos népviseletbe öltözött nagy- kónyiak dala, tánca. Az aratók után a Tolna megyei Gebonaforgalmi és Malomipari Vállalat következik, a molnárok vonulnak, őket követik a Tolna megyei Sütőipari Vállalat képviselői, a pékek. Készül az új kenyér a hatalmas perecekkel, kiflikkel feldíszített teherautó platóján. A mintegy másfél óráig tartó felvonulás a kíváncsi tömeget is a lovaspályára viszi. Itt még többen vannak, még tarkább a sokaság. A pálya bejárata előtti KRESZ-parkban az Agro- ker gépbemutatója a kontrasztot jelenti. Könnyen levonható a következtetés: szocialista mezőgazdaságunk óriásit fejlődött. A sportpálya lelátóján a megyei kertbarátkörök termékbemutatója egyszere gyönyörködtetés el is csodálkoztál.. De maradjunk a lovaspályán belül! A különféle pavilonokban gazdag étel-, italválasztékból válogatnak az ünneplők. A szabadtéri színpadnál gyülekező csoportok egymástól veszik át a dalt, újból táncra igazodnak a lábak. A vidámság 11 órakor egy kis időre megszakad. A lemezről felhangzó Himnuszt énekelni kezdi a tömeg. Egyed László, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára lép a mikrofonhoz, köszönti az első Tolna megyei aratónap résztvevőit és az elnökség tagjait, köztük Somogyi László építési és városfejlesztési minisztert, K. Papp Józsefet, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkárát, Császár Józsefet, a Tolna megyei Tanács elnökét, Szórádi Sándort, a KISZ KB titkárát, Vlagyimir Iva- novics Kuzmenkót, a Tam- bov megyei Tanács első el- nökhelyettesét és a Tambov megyei delegáció tagjait. Horváth Józsefet, az SZMT vezető titkárát és Csajbak Kálmánt, a HNF megyei titMinden szem egy pontra szegeződik, amikor Somogyi László építési és város- fejlesztési miniszter lép a mikrofonhoz. (Folytatás a 2. oldalon.) Somogyi László megszegi az új kenyeret 1984. augusztus 18, Aranyló napsütés, lengő zászlók, ünneplőbe öltözött tarka sokaság fogadja a megyénk legifjabb városába érkezőket. A városközpontban, a Kossuth téren már gyülekeznek a színes népviseletet öltött emberek. Brummog a bőgő, cincog a hegedű, harmonikaszó, ének, táncos lábak zaja hallak a gesztenyék alól. Utolsó „simítások” a programon. Bizakodó jókedv, vidámság mindenütt. Pár száz méterrel odébb, a Dám étterem előtt kíváncsi tömeg vár, hogy tapssal köszönthesse az I. Tolna megyei aratónap résztvevőit, a felvonulókat. Kilenc óra után néhány perccel végigfut a tömegen: — Kezdődik! Valóban kezdődik, hisz már az első bemutató helyszínén van a pi- ros-ifehér-zöld lobogót hozó lovas és társai. Az első tapsot az énekelve felvonuló szakályi „aratók” kapják. Az őket követő iregszemcseiek népdalos aratóhagyományainak bemutatója is elismerést vált ki. A hét regölyi csen- gős fogat láttán egy vélemény a közönség köréből: — Csodálatos... Egy hőgyészi hintó, majd a nemzetiszínű szalaggal átkötött búzakéve mögött a pincehelyiek jönnek. Az erősítővel ellátott harmonika hangfalát a tanácselnök, Pály Dezső viszi. Az aratási ebéd bemutatása közben szóval és tettben is megemlékeznek a régi, nehéz munkákról. Ezután Váralja, Izmény, Mórágy népviseletbe öltözött hagyományőrzőinek, majd a dombóvári Kapos táncegyüttes tagjainak tapsolnak. Nagy Pincehelyi aratók
