Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-17 / 193. szám
1984. augusztus 17. NÉPÚJSÁG 3 Határidő: a tanévkezdés Iskolabővítés, tatarozás A gyökérbánya titka (4.) A bányásznak mindenhez értenie kell Tanterem, iroda, vizesblokk lesz az új részben Zombán Dunaföldváron hamarosan befejeződik a kisegítő iskola tatarozása és villanyszerelése. Az épületet energiatakarékos világítással látták el, a felújítás 2 millió forintba került. Űj szárnnyal bővül a zom- bai általános iskola mára elavult épülete. A meglehetősen szűk, régi szárny mellett ősztől négy új tanteremben kezdhetik meg a tanévet a kisdiákok, s ezenkívül általános szertárral, két politechnikai műhellyel, irodákkal, vizesblokkal egészül ki a község iskolája. A mintegy 6,5 millió forintos építkezést az őszi tereprendezés után márciusban kezdte meg a szekszárdi LAKISZ bonyhádi részlege, de segített a zombai téesz a tetőszerkezet elkészítésében, a felsőná- nai téesz a hőszigetelésben és részt vállaltak a kisiparos munkákban a KIOSZ helyi tagjai is. A jelentős megyei és a községi támogatás mellett 251 ezer forint lakossági hozzájárulás és 800 ezer forint értékű a társadalmi munka. Mindezek mellett a régi épületet is felújították, mintegy 650 ezer forintért. A tornaszoba bővítése mellett bevezették a központi fűtést és új irodabútorokkal szerelték fel a tantermeket, irodákat. Az építkezés nagy részén már túl vannak. Így ősztől birtokukba vehetik a tanulók és nevelők a korszerű zombai iskolát. Befejezéshez közelednek a megyeszékhely és a város- környék más oktatási intézményeiben is a soros felújítási, takarítási munkálatok. A Bajcsy-Zsilinszki utcai óvodában a Sárköz—Völgység! Vízi társulat, a szőlőhegyi óvodában a Lakáskarbantartó Ktsz végzett jó munkát, a Kölcsey és Wo- sinsky lakótelepi óvodák felújítását pedig a Városgazdálkodási Vállalat végezte el az idén. Szekszárdon a Bezerédj utcai kisegítő iskola nevelői és diákjai 1985 szeptemberétől örülhetnek majd annak, hogy az iskola kilenc osztálya egy épületben kap végre helyet, ahol logopédia is lesz, valamint addigra készül el a korszerű melegítőkonyha és étkező is. A palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola ugyancsak nagy változások helyszíne, mint arról már tudósítottunk. A város- környéki iskolák többsége is Az Autótechnika Vállalat tapasztalatai azt mutatják: az elmúlt félévben kissé megélénkült az autóalkatrész- kereskedelem, a korábbiaknál több alkatrész került forgalomba, kevesebb a hiánycikk. A vállalat erőfeszítései már éreztetik hatásukat: a nettó árbevétel az első félévben meghaladta a 930 millió forintot, tavaly ilyenkor ez az összeg mindössze 640 millió forint volt. Az Autótechnika Vállalat ez év január elsején vált önállóvá, fő feladata a Szovjetunióból és az NDK-ból importállt személygépkocsik, valamint néhány más országban gyártott autótípus, (mint páldául a Zasztava, torinói Fiait, Renault, Volkswagen) összesen mintegy 1 millió személyautó alkatrészeinek beszerzése, a javító vállalatok, valamint az alkatrész-kereskedelemmel foglalkozó cégek igényeinek kielégítése. A vállalat mindenekelőtt szervezetének korszerűsítésével, az elosztás hatékonyságának fokozásával igyekezett enyhíteni a súlyos alkatrész-gondokat. Más vállalatokkal összefogva úgynevezett rayon-raktárakait hozott létre: hatot vidéken, kelttőt pedig a fővárosban. Egy-egy raktár két—három megyét lát el alkatrésszel. Ezek a raktárak lehetővé teszik, hogy az áru közelebb kerüljön a megrendelőkhöz, még az idén megvalósítja központi fűtésre való áttérést az energiaracionalizálási program keretében. A kölesdi általános iskola szintén 4 új tantermet kap és korszerűsített konyhán szorosabb kapcsolat jöjjön létre a tényleges igények és az elosztás között. A tőkés importból származó autókhoz szükséges alkatrészekéit a vállalat úgynevezett konszignációs raktáraiból szerezhetik be az autójavító cégek. A javítóipar igényeinek kielégítésén túl, fontos feladata az Autótechnika Vállalatnak a kereskedelmi hálózat ellátása. Ennek javítása érdekében már két saját, és hét, más vállalattal, szövetkezettel közösen létrehozott autósboltot nyitottak, főként az ország azon vidékein, ahol más cég nem foglalkozik autóalkatrészek forgalmazásával. Nemcsak az elosztási egyenetlenségeket igyekszik megszüntetni az Autótechnika, hanem törekszik arra is, hogy minél több alkatrész kerülhessen forgalomba. Ebből a célból tárgyalásokat folytatott a külföldi gyártó partnerekkel (akiknek kedvező, hogy most már csak egy megrendelővel állnak szemben, és nem többel, minit korábban). A megállapodások eredménye már a második negyedévben éreztette hatását. Az import mellett keresi a vállalat a lehetőségeket a hazai alkatrészgyártó, illetve -felújító kapacitások bővítésére is. Rendszeresen megrendezik a „gyártót keresünk” kiállítást, s felkutatják az alkalmas üzemeket, szövetkezeteket. főzhetnek a szünetről visszatérő diákoknak. Az őcsényi általános művelődési központban új könyvtárszoba épül és az intézmény vizesblokkjában végeznek felújítási munkákat. Autoklávok Jászberényből A Jászberényi Aprítógép- gyárban program szerint készülnek a gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőmű mellett épülő — és annak hulladékára, erőművi salakjára alapozott — gázbetongyár technológiai berendezései. Az építőalapanyag-gyártás legnagyobb hazai beruházásához majdnem félmilliárd forint értékű gépet, berendezést gyárt a jászsági nagyüzem. Az NSZK-beli Hebel cég technológiája szerint készülő gyár legfontosabb berendezései az autoklávok lesznek, a kilenc darab 38 méter hosszú, három méter átmérőjű, 12 bár nyomáson üzemelő berendezésben gőzölik, kezelik majd a pernyebetont. Az egyenként 30 tonna súlyú, óriás kígyóhoz hasonló autoklávok közül a hetedik is elkészült Jászberényben és a hátralévő két berendezés gyártásán is dolgoznak. A Mátrai Gázbeton gyárnak 1986 januárjától már termelnie kell, ezért az aprítógépgyár szerződésben vállalt kötelezettsége szerint a gépi, technológiai berendezéseket ez év végéig legyártja, s 1985 végére a helyszíni technológiai szereléssel is végez. A jászberényiek eddigi munkájára jellemző, hogy az NSZK-beli Hebel cég ajánlatára javaslatokat dolgoztak ki egy újabb gázbetongyár közös felépítésére egy harmadik országban. Javul az autóalkatrész-ellátás Nem irigylem Mátyás Zoltánt, a munkaügyist, aki segített megszervezni ezt a ri- portutajt. Az a fő feladata, hogy embereket toborozzon a bányához. Ez (több-kevesebb sikerrel alakulgat, annyit talán elér, hogy vészesen nem csökken a létszám. A keretes hirdetések megtalálhatók az ország minden lapjában. A pénzzel csalogatják az embereket, de ma már azt is odaírják, hogy a felső határ póltműszakokkal értendő. Azért sem irigylem Mátyás Zoltánt, mert végig kell hallgatnia a következő beszélgetést is. A pénzről egy szót sem ! Lauffer Márton györei vájár már egyszer hűtlen lett a bányához. A mázai akna bezárása után visszament a (téeszbe, aztán 1971-ben mégiscsak kikötött itt, a Szászvár Il-n. Mosit iltt áll a szénmező (mezőcske) mellett, és elmagyarázza, milyen különleges munka innét felvinni a szenet. Természetesen nem fel, hanem lefelé viszik a szeneit, mert majd később mellettünk zubog lefelé az egyik gurítón. A szakszervezeti .titkár sűrűn bólogat, amikor a pénzről érdeklődöm. Lauffer Márton ekkor nem néz rám bizalomgerjesztőén. Legyint, és nem szól egy szót sem. — Nyugodtan mondd — kapaciltálja a titkár. — Kevés. — hallom. — Havonta kilencezer körül van a kereset, ezt a napszinten bármelyik építkezésen megkapnám. — Ehhez a kilencezer forinthoz az is hozzátartozik, hogy két-három plusz műszakot is 'teljesíteni kell — mondja a szakszervezeti titkár. — Maga is bejön szombaton—vasárnap ? — Mostanában nem, mert építkezem, de máskor igen, ment kell a pénz. De, hagyjuk — mondja Lauffer Márton és a szénfal felé fordul, dolgozni kezd. Szép nagy szénitömböket hasít le. Megigazítja az egyik tartóoszlopot, dolgozik tovább. A társa segít az ácsolat elkészítésében. Mi elballagunk. Itt nincs miit kérdezni, meg szólnak is: „Robbantás lesz!” „A meddő elővájást robbantással köny- nyítik meg” — hallom a szakkifejezést. Egy pillanatra megállunk a megfúrt kőtömb mellett, már a lyukakban van a robbanóanyag. Csak arra várnak, hogy elhagyjuk a terepet. Aztán a 13-asoknál elindulunk lefelé. A Szászvár II. legmélyebb pontjára. Mellettünk — mert a gurító kétrészes — zubog lefelé a szén. Pár pillanat múlva hallunk egy erős dobbanást — ez volt a robbantás. Amikorra megszoknám az ereszkéken és a gurítókon Lauffer Márton pyörei vájár „ wife. uc 'saMház építést **&*’ rfa vállalati támogatás e/bira/asa eoett -tffSá május48 iga munkaügyi sportnál jelentsék be. I vállalati támogatás mérteke eaqénenkéttL i 4 lén íúOOöQti z •' " í4o ooo V ! 3 nagy ennél !M ISocoo y Sawi esetén I ms«? mm Mondó Umaga« Értesítés a bejárati ajtón való közlekedést, leérünk. Kitágul előttünk a tér. Itt már korszerű körülmények között dolgoznak. Beépített szállítószalag van, a markológépek is megférnek. Nincs is mit nézni, mert gyorsan elindulunk fölfelé a szállító vágaton, azon a vágaton, amit két évvel ezelőtt lézersugár irányításával hajtottak ki. Csak egyenletesen lépni, mondogatom magamnak. Nem macskásodnak el az izmok . . . Taposom a kemény földet Králl Zoltán után, aki megint megelőzött bennünket. Ahogy kiérünk, kicsit el- yakít bennünket a Nap. Tüdőnk 'kitágul a friss erdei levegőtől... Lesz-e Győrében törpevízmű? Megbízatásom van. Varga András, amikor elbúcsúztunk, megkért: — Ha lenne olyan szíves, érdeklődje meg, hogy Győrében mikor kezdik a törpe- vízmüvet építeni, mert elfogyott a vizem a kútból. Aztán nem tudom, hogy mélyítsem-e még, vagy várjak a törpevízműre? (A Tolna megyei Tanács ÉKV osztályának munkatár. sa, Kingl Béla megnyugtatott, már készülnek a györei és az izményi törpevízmű tervei. A munkát 1985-ben kezdenék meg és 1986-ra fejeznék be. Természetesen ehhez az is kell, hogy a két község lakói akarják a vízmüvet. Szerintem nem kell azt a kutat mélyíteni!) De ha már itt tartunk, akkor megvallatjuk a Sándort, mi a véleménye arról, hogy Mázaszászváron sok a fiatal? — Ha kicsit kaparkodó az ember, akkor bányászként tud boldogulni. Mert mi. fiatalok akkor kezdünk először a pénzről gondolkodni, amikor családot alapítunk. Nekem az a tapasztalatom, hogy a környékbeli fiatalok közül egy kis kitérővel, mindegyik itt köt ki. Mert amikor már másokért — az asz- szonyért és a gyerekért is — felelősséggel tartozunk, akkor már kell a jövedelem is. És ezt még máshol — bármennyire is kevésnek tartjuk a bányászok fizetését — még nem lehet megkapni. Apám az előbb azt mondta, hogy itt, Szászváron a szomszéd, a haver, a testvérünk férje dolgozik ... Családias a légkör ... De, azt hiszem, er. ről már hallott. — Sándor, maga milyen támogatást kapott? —Sokat. Kaptam százezer forintot, és ha tíz évig maradok, akkor nem kell visszafizetni. Meg egy öreg épületet is, amit apámmal lebontottunk, annak az anyaga is ért százezer forintot. — Hol építkezett? — Én is Győrében. — Miért? — Az öreg a tőkeművelést szereti, én meg a kordonost, aztán mindketten megvalósítottuk az elképzelésünket. — összenéz apa és fia erre a kijelentésre, és mosolyognak. Mosolyognak, mert ez a két ember együtt építette a fiúnak azt a házat. Veszekedés nélkül. — András bácsi, maga ért a kőműves mesterséghez? — Egy vájárnak mindenhez értenie kell! — Mindenhez? — Mikor építettük a fiam házát, egyszer valaki odaszólt: És ki csinálja a tetőt? Én, meg a fiam, mondtam. Jól jönne ki, ha egy vájár nem tudna tetőt csinálni a feje fölé. Ez utóbbi kijelentés nevetésre fakaszt bennünket. Negyed óra múlva békésen po- roszkálok le a kacskaringós erdei úton Mázaszászvár felé, a jóízű nevetés végigkísér a három kilométeres úton ... (Vége.) HAZAFI JÓZSEF GOTTVÁLD KAROLY Bányászlakások leni a tahiban. A bánya epítobrigacljá nak munkája
