Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-12 / 162. szám
1984. július 12. Képújság 5 A közművelődés kérdései A Vili. békés-tarhosi zenei napok Ez a plakát a megújulás első hírnöke is ... Hogy mi módon jön Békés- tarhos Tolnához? Kis túlzással akár Párizshoz Is jöhetne. Anélkül, hogy a dolgok elébe vágnánk, idézem az énekiskola igazgatójának — a jelenleg Debrecenben munkálkodó Gulyás Györgynek a szavait: — „Először 80, később 240 gyerekünk volt, közülük 10-ből lett nemzetközi színvonalú zenész.” Manapság a megyeszékhelyi zeneiskolákban mintegy 500—1200 növendék tanul. Tarhos sohasem volt megye- székhely ... Ettől persze még zenei nagyhatalom vagyunk — akár a paravánok mögött, szőnyeg alatt bujkáló ellentmondásokkal terhesen is. Tarhos — többek között — ezeket is szimbolizálja, de persze sokkal lényegesebbet, fontosabbat. Tarhos mind a múltban, mind a jelenben afféle Ko- dály-indította Párizs-Bako- nya (Montparnasse-a?) a fel- szabadulást közvetlenül követő magyar zenélésnek: — jóllehet Kodály eleinte még ellenezte is a felállítását, mondván a magyar ugaron ennél sürgetőbb feladatok volnának. Végeredményben az 1946-os indulástól 1954-ig terjedő időszakban Tarhos olyanná nőtt föl, hogy manapság is az emlékeiben mártóznak a szakemberek, de gyakran emlegetik zenei berkekben az ottani szellem felhajtóerejét, akkor is, ha a bőség emel magasra zseniális tehetségeket. Hozzátéve, sajnos, az akkori politikai élet hullámveréseinek következményeként: immár Tarhos nélkül. (Kodály tudvalevőleg ........mindent megtett az iskola megmentéséért; felkereste a minisztert, kihallgatást kért a miniszterelnöktől. A jóval korábban, s igen magas szinten hozott határozatot azonban nem sikerült megváltoztatnia. Ez mindvégig nagy fájdalma maradt. Az sem vigasztalta, hogy nyomban ezután ... hat iskola létesítését javasolhattuk. Ezek: Jászberény, Komló, Orosháza, Oroszlány, Salgótarján és Szekszárdi „írja visszaemlékezéseiben Fasang Árpád, az egykori Népművelési Minisztérium néhai zenei főosztályának volt vezetője). Tarhos szelleme szerencsére sohasem halt el véglegesen. Ilyen életerős, egészséges, szépen-értelmes emberi gondolatot nem lehet csak úgy elsüllyeszteni... S ha igen, akkor a „mélyre ásott” serkedni, hajtani fog egy idő után — mint ahogy e folyamatnak a jelenben tanúi lehetünk. Hogyan is volt tehát? „Látja, itt volt a konyhakertünk”, mutat ki a zötykö- lődő autóbusz ablakán a korosodó hölgykolléga, amint az uradalmi majorság ligetei, apró erdői közt kacskaringózunk. A néhai Zenepavilon ugyanis megbújik az országúiról kíváncsiskodó tekintetek elől: innen nézve a táj ugyanolyan Körös-vidéki, mint másutt. E sorok írója a Zeneművészeti Szakközépiskolák III. Országos Zongora- versenyének vendége volt itt, s ugyancsak meglepődik, amint a földes út egyik kanyarja után, egy hatalmas tisztás mivoltában megritkulnak a fák, szemközt pedig ott magasodik a legendás Zenepavilon — a dunaújvárosi vasútállomás stílusának képi másolata. Ez volna hát? ... „Nézze, mi akkor itt, »Valahol Európában ..ugye, érti? A teljes nulláról indultunk. önellátóak voltunk. Még az istállóból is mi trágyáztunk ki, végeztük azt, amit csak kellett... De telve voltunk életörömmel, élni akarással, apró gyerekek hatalmas ambíciókkal, szorgalommal — s mind ehhez a tanáraink által meghonosított makarenkói szellem... És ne feledje, a nagy kórusba lelkesen szálltak be még a közismereti tárgyakat tanító tanárok is. Lát ma valahol ilyet?... A kollégiumban reggel énekelve ébredtünk, dalolva aludtunk el. Ugye, ez ma már olyan vadromantikusán hangzik? ...” Ami nem vadromantika, azt ismét Gulyás György szavai folytatják: „...közülük mintegy 10-ből lett nemzetközi színvonalú zenész. Talán ez a szám kevésnek tűnik, de a többit sem lehet veszteségként elkönyvelni. Belőlük zenei összekötő erők váltak.” Szokolay Sándor zeneszerző, Mező László gordonka- művész, Tarjáni Ferenc kürtművész mellett megyénkből csupán három nevet említsünk: Királyné Békefi Stefániáét, a tamási zeneiskola igazgatójáét, Bognár Jenő- néét, aki a bátaszéki általános iskola igazgatóhelyetteseként, az ének-zenetanítás fáradhatatlan munkálkodójaként ment nyugdíjba (most sem pihen), és Bogár Istvánét, a megyeszékhelyi művelődési központ néhai munkatársáét. A bajai tanítóképző főiskola főigazgatója, Gasz- ner István is „tarhosi”, s Pécsett, Baranyában is jó néhány hasonlóról tudunk. Tarhos, mondottuk, újraéled, persze nem pontosan az eredeti mivoltában — ez ma már lehetetlen volna. Amint említettük, e sorok rovója a zeneművészeti szakközépiskolások harmadízben itt rendezett zongoraversenyére látogatott el június 25—26- án. A Békés-Tarhosi .Zenei Napok programját természetesen nem ez az egy esemény adta. A június 23-i ünnepi megnyitó fényét (dr. Tóth Dezső miniszterhelyettes mondott beszédet) Kocsis Zoltán zongoraestje emelte, másnap a Weiner Leó Kamarazenekar koncertezett. A következő két napon „meresztgették oroszlánkörmeiket” az ifjú titánok —, s bár most élcelő- dünk, azért csak tessék majd emlékezni, amikor Székely Zoltán vagy Krausz Adrienn nevével mind gyakrabban találkozunk. Versenygyőzelmük jutalma a jelenben — többek közt — Interkoncert- díj, olaszországi ösztöndíj . .. Június 30-án tudományos tanácskozásra került sor Műveltség — minőség címmel. A fenti eseményekkel párhuzamosan kéthetes énekkarvezetői mesterkurzus indult, korábban Kocsár Miklós, Roz- gonyi Éva, Balázs Árpád, Fosco Corti (Olaszország), Doru Serban (Románia) részvételével; az idén Matti Vai- nio (Finnország) és Krikor Tschetinjan (Bulgária) lesznek a fő előadók. A június 30-i oratóriumest, majd 1-i zárókoncert Si- rhándy József, Onczay Csaba, Medveczky Ádám, Fülöp Attila, Andor Éva, Szabó László, Gulyás György, Rafael Jacek Delekta (Lengyel- ország) ... és mások közreműködésével hangzott el —; említsünk közben egy kedvesen apró színfoltot is: július 1-én délelőtt 11-kor: „Az unokák koncertje” ... (Természetesen a békés-tarhosi unokáké!) Tarhos tehát — éled. Az immár nyolcadik ízben megrendezett zenei napok egyenletes, mi több exponenciális növekedésről tanúskodnak. A fővédnökök neve se maradjon ki a sorból: Keresztury Dezső akadémikus, valamint a közelmúltban elhunyt Fe- rencsik János ... Június utolsó napjaiban — mondhatni az ünnepségsorozat utolsó perceiben — Békés városában felröppent egy „kacsa”: rövidesen magas szintű pecsét szentesíti a döntést, és Tarhos újra a magyar zenei művelődés egyik fellegvára lesz. A zenepedagógusok állandó továbbképzési objektumává válik. (Az ünnepség- sorozat a jelenben ugyanis csak kölcsönzi a Zenepavilont: a falai közt év közben kisegítő iskola működik.) Mi lehet a mesebeli, muzsikusember számára a legőszintébb kívánság? Bár csak ez a kacsa „aranykacsává” válnék a tarhosi Körösvidék ország-világra hatást gyakorló berkeiben!... DOBAI TAMAS Olvasónk írja: Legyünk Pincehely Sarlós Boldog- asszony napján tartja búcsúját. Ilyenkor régi szokás szerint meghívják a távolba szakadt családtagokat, rokonokat. A szokottnál finomabb étélek, italok kerülnek az asztalra. Jól van ez így! Legalább ezen a napon is közelebb kerülnek egymáshoz az emberek,. Sajnos azonban mindig vannak, akik nem ismerik befogadóképességüket, túlterhelik gyomrukat. A felesleget pedig ki kell adni ugye. Megdöbbenve láttam a búcsút követő napon, hogy egy önmagáról és a tisztességről megfeledkezett hazánkfia összetévesztette a „nagy fát” — virtusból, vagy szándékosan — a Vörösmarty szoborral. naivak? Ha pincehelyi volt, tudnia kellene, mennyi utánjárás, áldozat árán került a szobor — ifj. Szabó István alkotása — hozzánk. Talán arra is emlékszik még, milyen sok kiváló tudós, író, költő járt itt tiszteletét kifejezni a „költőfejedelem” — Vörösmarty előtt. Minden évben innét indulnak az általános iskola nyolcadik osztályos tanulói az életbe. Vörösmar- tytól emberséget, becsületet, haza- és szülőszeretetet visznek útjukra. Ezért sajnálom a „megfe- ledkezettet”. Remélem — és velem együtt sokan —, hogy hibáját valami módon jóvá teszi. Vagy ne legyünk ennyire naivak ? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A polgári védelem nagy figyelmet, odaadást igényel mind a különböző alakulatok tagjaitól, mind a gazdasági egységek vezetőitől. A dombóvári UNIÓ Ipari Szövetkezet komoly erőfeszítéseket tesz a megfelelő képzettségi szint elérése és megtartása érdekében. A kiképzési tervnek megfelelően a napokban az üzemi önvédelmi parancsnoki állomány részére törzsvezetési, az önvédelmi és a szakszolgálati alegységek részére pedig felmérő polgári védelmi gyakorlatot szerveztek. A szövetkezetben eddig ilyen jellegű, volumenű komplex gyakorlatot még nem hajtottak végre, ezért kemény, megfeszített, szervező, irányító és végrehajtó tevékenységre volt szükség. Előkészítés A szövetkezet vezetői írásban megkeresték a környező üzemeket, városi szerveket, hogy a gyakorlat során megszólaló sziréna, a tűz ne okozzon riadalmat. Az előzetes tervek alapján az üzemi önvédelmi szerveken belül egészség- ügyi, tűzvédelmi, közműhelyreállító, felderítő és műszaki mentő csoportokat hoztak létre. Kijelölték a vezetési pontot, a gyülekezési körletet, az óvóhelyet, gondoskodtak az imitáltan romos üzemrész védelméről, a sérültek ellátásáról. Gyakorlat Az előkészületi munkák befejezése után üzemi híradóban és plakátokon értesítették a dolgozókat a gyakorlat helyéről és idejéről. Megfelelő előkészítő, szervező munka eredményeként a gyakorlat első napján az önálló RBV-alegység fegyelmezetten, szakszerűen, időrendi sorrendben a városi polgári védelmi gyakorlópályán kezdte meg munkáját. A málházástól kezdve, járművek, sátrak, technikai eszközök kiszállításán át, széles skálán mozgott a tennivalók sora. A sátrak, technikai eszközök felállítása után következett a feladatok szakmaibb része. Szűcs László alegységparancsnok irányításával személymentesítő, anyagmentesítő, járműmentesítő komplett felállítását hajtották végre. Az első nap záróeseménye a felállított mentesitőieszközök víz-, villany csatlakoztatása, üzembe helyezése volt. A második nap is a program szerint zajlott. Feladat volt a feltételezett sugárszennyezettség utáni mentesítés gyakorlása. Először a gépjárművek mentesítését hajtották végre. A gyakorlás befejezéseként személymentesítés szerepelt. Az RBV- alegység programjával egy időben az üzemi önvédelmi szakaszok és a parancsnoki állomány az I-es üzemegység területén hajtotta végre a munkaterv szerinti gyakorlatot. Reggel 6 órakor elrendelték a részleges alkalmazási készenlétet, később fokozott alkalmazási készenlétet, majd a teljes alkalmazási készenlétet. A jelentések megállapították a fegyelmezett, precíz végrehajtást. A tíz óra harminckor megszólaló sziréna jelezte a légiriadót. A mintaszerűen kiválasztott helyszínen — Gyöngyösi Tibor irányításával — a tűzvédelmi, elsősegélynyújtó, közrriűhelyre- állító, felderítő és műszaki mentő alegységek közös gyakorlaton — hagyományos támadás következtében kialakult kárhelyet feltételezve — bemutatták az épületben „rekedt” emberek szakszerű kimentését, a feltételezett sérültek elsősegélyben részesítését, osztályozását, a súlyos sérültek szükségfektetőben történő elhelyezését és kórházba szállítását. Értékelés Az üzemi komplex polgári védelmi gyakorlaton részt vett Hütter Richárd alezredes, a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága képviseletében, Somogyi József alezredes, a Tolna megyei Polgári Védelmi Parancsnokság törzsparancsnoka. A gyakorlatot megtekintette Vidó- czi László városi polgári védelmi parancsnok is. A kétnapos komplex polgári védelmi gyakorlat fegyelmezetten, szakszerűen, munkaterv és forgatókönyv alapján zajlott le. A váratlan ákdályok, a zuhogó eső mit sem változtatott a gyakorlat végrehajtásán. A komplex üzemi polgári védelmi gyakorlat értékelését az RBV-alegység előtt Somogyi József alezredes, az üzemi önvédelmi állomány előtt Regényi Károly üzemi parancsnok tartotta és osztott ki jutalmakat a gyakorlat során legjobban szereplő dolgozók között. A kétnapos eseményt megtekintő vendégek szerint a komplex gyakorlat végrehajtása módszertani bemutatónak is megfelelt. Wilhelm Ádám Polgári védelem Az Unió gyakorlata Munkában a párán csnok és helyettese Az elsősegélynyújtó alegység sebesültet szállít
